Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-12 / 10. szám

iiyes szám éra 400 korona ÍWfke.itöség és tadöhiva(•liiDeáK Ferenc-utca 2. (F6rMUiskolával szemben.) Telelőn 13-33.A,Szeged* megjelelik héttő kivételivel mir^ M». Egyes A-f. a,a 400 kőin*. Előfizetési árak: Egy rt ««pra Szegeden 80003udaStsien és vidéken 8500 kor. V. évfolyam. Hirdetési Srak: Félhasábon t mm. 75, egy hasábon 190, mástél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Aprfr hirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények toronként 1200. Nyilttér, csa*-t«iités 2400 K. Több2!:.. »nil ~<"1mény Szeged, 1924 január 12, SZÓMBA^ 10-ik szám. A kilencedik pont. Előttünk fekszik a Népszövetség pénzügyi bizottságának a plénumhoz intézett december 22-iki keletű és C. 772. M. 317. 1923. II. (F. 123) számot viselő közleménye. A számot azért idéztük pontosan, mert ez az egyszetüen közleménynek nevezett okmány valószinülég hosszú időkön keresztül a'apvető jelentőségű lesz Magyarországnak gazdasági és politikai jövendőjét illetőleg. A szám alatt külön jelzés gyanánt ugyanis a Reconstruction de la Hongrie cim szerepel. Az okmány, mint emiitettük, december 22-ről van keltezve és éppen azért különös, hogy Bethlen miniszterelnök a kölcsöntárgyalások ismertetése alkalmával nem volt abban a helyzetben, hogy éppen ennek a nagyon fontos okmánynak a tartalmát teljes részletességgel hozza a nemzetgyűlés tudomására. Ez az ez okmány ugyanis, amelyre másnap Apponyi Albert felszólalásában azt a megjegyzést tette, hogy hallomás szerint a kilencedik pontjában igen súlyos kötelezettségeket állapit meg Magyarországra nézve és az agrárius Magyarországot valósággal az ipari jellegű Csehországnak a gyarmatává degradálja. Meg kell állapitanunk, hugy ebben az ominozus ki encedik pontban egy szó sincsen Cs horszdgról. Megszokhattuk azonban már, hogy az ilyen népszövetségi okmányoknak a feltálalása gyakran igen ügyes. A valódi tartalmukat szinte ki kell hámozni belőlük. Ez esetben is az Apponyi által em itett fenyegető veszedelmek szép szavaknak a köntösében j lentkeznek A szakasz mindenekelőtt azt magyarázza ugyanis, hogy Magyarországnak békében kell élni a szomszédaival, mindkét részről meg kell szüntetni azokat a nehézségeket, amelyek a kereskedelmi forgalomnak az útjában állanak és a Népszövetség- azon reményét fejezi ki, hogy ebben a tekintetben súlyával és befolyásával az érdekelt feleknek jó szolgálatokat tehet. Teljesen okos és észszerű még a szakasznak a további érvelése is. Nem egyéb ugyanis, mint a közgazdaság alapvető elveinek a meglevő viszonyokra való applikálása. Minden országnak az az érdeke, hogy azokat a termelési ágakat fejlessze ki leget ősebben, amelyeknek természetes előfeltételei a viszonyok által adva vannak. Ennek következtében Magyarországnak főként a mezőgazdaságát és mezőgazdasági iparait kell fejleszteni. Ha olyan iparok fejlesztésére fekteti a súlyt a magyar kormány, amelyeknek nyersanyagjait idegen országokból kell behozni, akkor elvonja a tőkét a természetszerűleg adott gazdasági lehetőségek kiaknázásától. A Népszövetség pénzügyi bizottsága tehát ennek megfelelő ga dasági politikát ajánl és kiküldött megbízottjával ezt ellenőriztetni is fogja. Ha az, ami ebben a pontban le van fektetve, puszta jó tanács volna, vagy ha idehaza mondaná el valaki, vagy pedig ha ezt a tanácsot az ország megcsonkítása előtt adták volna nekünk, akkor semmi okunk sem volna, hegy a helyességében kételkedjünk. De ma, ma egészen más a helyze-. Addig, amig Magyarországo' meg nem csonkították, volt egy egész tereg iparunk, amely nyersanyagjait az ország határain be tudta szerezni. A nyersanyagtermelő helyek elvesztek, a vállalatok ellenben itt maradtak a megcsonkult országban. Már most, ha ezt a kenetteljes jótanácsot megfogadjuk, ez bizonyos iparoknak egyszerűen a halálát jelenti, mert hiszen a Népszövetség pénzügyi bizottságának az okoskodása szerint hiányzanak fennállásuknak a természetes előfeltételei. Különösen akkor áll fenn ez a veszedelem, ha még olyan ke-eskedelmi szerződésexet is kell kötni a szomszédos államokkal, hogy az ottani iparok gyártmányainak behozatalát megkönnyítsük. HÍ mindezeket logikai kapcsolatba állítjuk egymással, ugy igazat kell adnunk Apponyi aggodalmának, hogy itt kétségtelen törekvések nyilatkoznak meg arra, hogy Magyarországot gyarmati állapotba sűlyesszék. A „természetes előfeltétel* nagyon relativ fogalom. Tisz án gazdasági szempontból véve, például a pamutiparnak a természetes előfeltételei Magyarországon nincsenek meg, mert az országban pamut nem terem. A megcsonkítás óta azonban éppen igy hiányoznak a vasiparnak, a kendet ip rnak, sőt még a faiparnak a természetes előfeltéelei is. Lemondani ezek ről ez iparokról más, még ezután létesítendő iparok kedvéért bármennyire természetesek legyenek is azok, gazdasági öngyilkossággal volna egyértelmű Amellett az eddig tapasztalt jóindulat alapján fel kell tételeznünk még annak a lehetőségét is, hogy például a világ sorsának az intézői meg fogjak állapítani, hogy a csehországi pamutipar természetes jellegű, mig a mienk mesteikélt; következésképen tehát védelemben nem részesíthető. Hogy miként fog ez a szakasz a gyakorlatban alakulni és mennyit tud majd a kormány belőle a valóságban lefaragni, azt természetesen előre megállapítani és megjósolni nem lehet. Van azonban a szakasznak még egy nagyon érdekes záróintézkedése, amely rendkívül érdekesen világit rá a kormány pénzügyi politikájára és nyilvánvalóvá iet-i. hogv a magyar kormány nem a maga jószántából, hanem a Népszövetség pénzügyi tanácsának a mván ságára ke?dte meg a kétféle koronakurzus közötti különbségnek a megszüntetését és szintén ezen az alapon fogja magát a Devizaközpontot is meg-züntetni. Megállapítja ugyanis, szintén ez a kilencedik sz=kasz, hogy a Devizaközpontnak az az eljárása, ahogy az idegen fizetőeszközöket beváltja, tulajdonképen a kivitelnek a megterhelését jelenti és ennélfogva nem is tanács, hanem kivánalom formában jelenti ki, hogy „soient immédiatement supprimés", — nyomban megszüntetendők. Mindé ek után pedig szinte a fájdalmas komikumnak az erejével hat, hogy a Népszövetség egy francia nyelvű okmányban a magyar Devizaközpontot német kifejezéssel Devisenzentrale névvel illeti. Négy esztendeje telt már el az ország megcsonkításának és fájdalmas önállóságunknak. De e négy esztendő alatt még j annyit sem tudtunk elérni, hogy a magyar in' iézményeket, legyenek akár kellemes, akár pedig kellemetlen jellegűek, magyar nevükön nevezzék, vagy legalább a magyar nevet franciára lefordítsák. Bennünket meg mindig más országom függvényének tekintenek és ennek a függvény jellegnek a kifejezése a Devisenzentrale. „Idegességre semmi ok," — mondotta Bethlen elutazása előtt. ahol egy napot időzünk s kedden megyünk Londonba. Az angol kormányválság, véleményem szerint, egyáltalán nem érinti a tárgyalásokat. Az angol jőmeg bízott kormány változás esetén is ugyanaz marad. A kormány különben még nem kapott értesítést, hogy a Népszövetség kit jelölt ki Magyarország főbiztosául. Ennek személyében megállapodás még nincs. A Vonat ezután az ujságirók szerencsekivánatai közt indult el. Javaslatok s kormánypártban. Illetékes helyről munkatársunk a következőkről értesül: A jövő csütörtökön este a kormánypárt tanácskozásra ül össze, amelyen minden Budapesten tartózkodó kormánypárti képviselő megjelen. Ezen tanácskozásnak programja mindenekelőtt a földreformnovella esetleges módosítása lenne. A tanácskozásnak azonban már nem lesznek módosításai a novellára vonatkozólag, csupán részletkérdések, amelyek az Országos Földbirtokrendező Biróság reformmódositásait tárgyalják. Ugyancsak a kormánypárt ezen értekezletén tárgyalnák Nagy Emil igazságügyminiszternek a robbanószerektől szóló törvényjavaslatát és Rakovszky Iván belügyminiszternek a városi és vidéki törvényhatóságokról szóló törvényjavasI latát. (A Szeged budapesti tudósitójától.) Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay Tibor | pénzügyminiszter péntek este utazlak el az Orient-fxpresszel Budapestről, hogy részt vegyenek a Népszövetség magyar albizottságának londoni tanácskozásain. A miniszterek kíséretében utazik Khutn Héderváry Károly gróf és Ángyán Béla gejófönök. A pályaudvaron a kotmányelnök és a pénzügyminiszter búcsúztatására megjelent Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter, aki távollétében a pénzügyminisztert helyettesíti és számosan a miniszterelnökség tisztviselői közű). Bethlen István gróf hálófülkéjében fogadia a vonat indulása előtt a Szeged budepesti munkatársát, aki megkérdezte a miniszterelnököt, mit üzen a nyilvánosság számára külföldi utja előtt: — Arra kérem a közvéleményt, hogy őrizze meg higgadtságát és józanságát. Legtöbbször abból származik a baj, hogy időközben Idehaza rémhírek terjednek el, ami idegessé teszi az embereket, a tőzsde megijed és igy támad a bessz. Mindenki legyen nyugodt, idegességre semmi ok. Arra a kérdésre, hogy mennyi ideig fog tartani külföldi u*azása, a következőket mondotta: — Ugy tervezzük, hogy két hét múlva jövünk haza. Az utazás sok időt elvesz és Svájcban most a hólavinák több helyütt forgalmi zavarokat okoznak. Vasárnap érkezünk Párisba, 1 * — i iiuvuiuiinrjwuiTjui Viharos (A Szeged budapesti tudósitójától.) A nemzetgyűlés pénteki ülését Scitovszky B;la elr.ök 11 órakor nyitotta meg. Napirenden az indemnitási vita folytatása szerepel. Forgács Miklós (kormánypáríi): Tiltakozik az ellen a beállítás ellen, mintha a kormány a helyzettel, általában Magyarország mai helyzetével meg volna elégedve. — őszintén megvallom — úgymond — hoey én egyáltalán nem vagyok megelégedve a helyzettel, de a kormány sincs megelégedve. Nem is tartom jó hazafinak azt, akt meg vm elégedve, legfeljebb néhány siber lehet megelégedve. — A körönt illetőleg nem tudjuk, mi volna • tobb, megkapni, vagy nemkapni meg. Attól i vita. jélek, hogy csak az adó lesz több, de egy árva fitying haszna sem lesz a földművelő társadalomnak. — A konszolidációval nincs megelégedve, de látji a kormány törekvéseit ezirányban és minthogy bizalommal van a kormány iránt, megszavazza az indemnitást. (A szónokot számosan üdvözlik. A szocialisták padjaiból gúnyos felkiá tások hangoznak el: Oratulálunk az ilyen beszédhez a pártnak I) Farkas István a n*gy zajban az elnök csengetése közben kezdi meg beszédét. - Kihasználom azt a kormánypárti képviselők által hangsúlyozott léteit, hogy a kormány nem felelős az eseményekért, hanem a közigazgatás I felelős. Miért viseli a kormány akkor a felelős-