Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-06 / 5. szám

S 2 E Q B D. Szeged, 1924 jannár 6. Széchenyi Mozi Telefon : 16—35. Igazgató: Dr. Varsányi Elemér. Vasárnap, január hó 6*án Az idényben legkimagaslóbb filmünk: V. B. Ibauez, a világhírű spanyol írónak legnagyobb müve: ftz ApoKalypsis 4 lovasa W vilii ví je.) lenyűgöző szépségű filmregény 2 részben 12 felvonásban. Mindkét rész egyszerre!!! Előadások kezdete: 3, 5, 7 és 9 órakor. Ezen fiiműnket a cenzúra tartalma miatt 3-ozor tiltotta be, Szegeden csak ötnapig mutatható be s többé elő nem adható 1 Örök élmény mindenkinek e film megtekintése! Hétfőtől: Vénusz, a leplezetlen női szépség filmje. RtSZVÉNyTÁRSASÁG keres oly utazó tisztviselőketf kiknek képességük van, uradalmak, gazdák, iparvállalatok, kereskedőknél kocsikenőcs, olaj stb. cikkek eladásával foglalkozni. Előnyben részesülnek, kik már a szakmában eredménnyel dolgoztak. Ajánlatok .Részvénytársaság 5S8;V jeligére BLOCKNER 1. hirdető irodába Budapest, IV, Semmelweiss-utca 4 küldendők. l rmr'BÉÉ ^ir £ i \) Meinlféle uj termésű u iy HA-HA CIPŐÁKCfiáZ mm, Kfita-itca 12. (Kéijűk íras kirakatainkat megtekinteni.) OH imW Tte aj£ a MA tart: Gyermek rámás var- |Q> flílfl rott (Flexiebel) cipő K IOkUUII NCV2*s.,023K 60.000 Nöl chew. fűzős magas -yfl fi fi fi cipő lack díszítéssel K *U«UUM "V™* bagai,a.füK 80-000 Nöl meleg bélelt cipő 7R flilíl bőrboritísaal . . .K Férfi boxfck te 7C AAAj f" Mzfcdpő K i3.vw] I; Nagybani vételnél viszontelárusitóknak olcsóbb nagybani árakat számítunk. 259 Ezen kedvezményeket csak addig nyujthatjuk, mig a raktárkészlet tart. Vidékre csakis a pénz előzetes beküldése mellett szállítunk. Meg nem felelés esetén vidéki vevőknek a pénzt visszaadjuk. Furcsaságok a divat múltjából. Mult idők divatjával a nagyközönség rendszerint t jelezte, hogy a könyökéről fél méter hosszú bojtot csak a színpadon találkozik. Néhanapján szerepel- ! lógatott lefelé. nek még régi viseletek a jelmezes és álarcos bála- ? Ezt a szép viseletet a keletiek kivételeve Európa kon de a? ilyen természetű mulatságok kezdenek < összes népei átvették. A praktikus angolok azonkíménni a divatból. Manapság örül az ember, ha S ban változtattak rajta. Ok nem a cipó orrát nyujmegvan a hétköznapi ruhája/ nemhogy még his- \ tolták meg, hanem a kalapra alkalmaztak olyan! tóriai kosztümökre költene. Amellett pedig az ilyen i fajta lelogo posztodiszt, aminő a Bocskay-sapká' u - ' ! kon látható. Ezt a posztodiszt azonban erősen megnyújtották, annyira, hogy a tizenötödik század első felében már a földet érte. Akkor aztán királyi rendeletek vetettek gátat a posztópazarlásnak és a 1 jelmezbáli kosztümök néha elég tarkák ugyan, de | históriai hűségre a legritkább esetben tarthatnak j 1

számot. | A színpadon és a moziban ambiciózus igazgatok es f rendezők törekszenek ugyan némi korhüségre, de az abszolút korhüségnek ott is nagy financiális akadályai vannak. A teljesen hü kosztümöket ezenkívül mellőzni kell azért is, meri nagyon sok esetben az elmúlt idők viseletei még tragikus daraboknál is zajos kacajra fakasztanák a publikumot, így a színpad a legtöbb esetben csak addig a határig megy el, hogy a ruha jellegzetes legyen, de az aprólékosságig menő hűséget elengedi. Megjegyzendő egyébként, hogy az úgynevezett históriai kosztüm a színpadokon nem régi. Akárcsak a hollandus mesterek képein lehet látni apostolokat bő spanyol nadrágban, harisnyával, csattos cipővel és tollas kalappal, éppen ugy a színpadon is a tizennyolcadik század közepéig, korra és helyre való tekintet nélkül a barokk-idők cifra viseiete, púderes parókája, vagy befont varkocsa volt kötelező, juüus Caesart és Alacbethet százötven esztendővel ezelőtt még egyenruhával, lovagcsizmával és magas frizurával játszották. Az igazán korhű jelmezeket 1815-tői kezdve kezdte bevezetni Briihl intendáns a berlini operában. Az elvet a bayruthiak vitték a mult század hetvenes éveitől kezdve teljes diadalra. Nagy érdeme volt ebben Lajosnak, a bajorok őrült királyának, aki a színdarabokban fontosabbnak tartotta a ruhát, mint magát a darabot. Csak azóta szokták meg a többi színpadok igazában, hogy jellegzetes ruhákban léptessék fel a deszkák hőseit. Igaz, hogy sok furcsaság még ma ís tapasztalható. Néhány évszázadra szóló időbeli tévedés például, ha Bánk bán előszedi a zsebkendőjét, aminek használatát jóval később az olaszok terjesztették el Magyarországon. Nemzeti dicsőségünket bizonyára nem éri sérelem, ha megvalljuk, hogy az Árpádok korának nagyjai, akárcsak Toldi Bencéje, ruhájuk ujjának elejével törülték könnyező szemüket. Az is kicsit furcsa, mikor a mozi vásznán Napoleon a mult század hetvenes éveiben divatba jött manzsettáját igazgatja, vagy ha a Koldusdiák vásári sokadalmának lengyel parasztasszonyai a mult század második felében ismeretessé vált krizantémmal sétálgatnak. Az is tudnivaló, hogy a középkorban az előkelők mindenfelé barbár pompával használták az aranyat és drágaköveket. IV. Béla idejében feljegyezték a külföldi krónikások a magyar urakról, hogy még a hajuk is tele volt arannyal és drágakővel. A briüiánst és hamis gyémántot ellenben a középkor nem ismerte. Ezek azonban megbocsátható kisiklások, amiket csak a bakafántoskodó színikritikusok szoktak néha észrevenni. Kicsire nem nézünk! Sokkal kedvesebb azonban, mikor operai parasztlányok selyemben parádéznak, VIII. Henrik udvarában fekete dresszes, fehér kötényes szobacicák szaladgálnak, vagy a francia királyok udvarában a hopmesterek lovagló csizmát viselnek. Igaz, hogy ennek is megvan a magyarázata, a bevált, régi rendezői recept: Krisztus előtt szandál, Krisztus után lovaglócsizma. Útbaigazításul nem árt egyes apróságokat a divat múltjából feleleveníteni. A tizenharmadik és tizennegyedik századtól kezdve jóidéig Franciaország, különösen pedig Burgund diktálta az eurófej beíödésére szánt ruhadarabot ismét normális méreteire szorították vissza. Igen szép sajátossága volt a középkori viseletnek, amely küiönösen Németországban volt divatban, a csengő. Előkelő urak és hölgyek az övükre és a nyakukba csengőket akasztottak. Ha közeledtek, csilingeltek, akárcsak a szánkóba fogott lovak. Ennek a nemcsak látható, hanem hallható ruhának megvolt az az előnye is, hogy az egyszerű halandó jó előre tudhatta, hogy mikor kell neki kitérni. Nem lévén akkoriban a hadseregeknek még egyenruhájuk, a főkatonák, az előkelő lovagok is csengőket viseltek ismertető jelül. A müncheni nemzeti muzeumban egész sor ilyen csengős páncél látható. Ez a divat egészen a reformáció koráig tartotta magát. A tizenhatodik századtól kezdve két divat küzdött az elsőségért; az egyiket a német Landsknechtek terjesztették, a másik Spanyolországból terjedt el Európaszer te. A Landsknechtek megtartották a sokszínű burgundi eredetű ruhát, de ami ott szük volt, azt bőre szabták és a különböző színeket nem vonták össze, hanem a szövetet több rétegben rakták egymás fölé; a felső rétegeket felhasították és az alsó színeket belőlük buggyosan kihúzták. Ilyenformán egy ruhánál tíztizenöt méter szövetet ís felhasználtak. Ők hozták egyébként divatba a harisnyakötőt is, amit azonban a nadrág fölött viseltek és a borzalmasan bő nadrágnak lekötésére is használtak. Ami a nadrág bőségét illeti, az a spanyol nadrágnál sem volt megvetendő. A Landsknechtek nadrágjához képest azonban a spanyol nadrág rövid volt, alig ért a comb közepéig. Előírás szerint feszesen is kellett állni, azért kitömték jó erősen lószőrrel. A lőfegyverek kezdetleges állapota mellett a lószőr még védelmi berendezésnek is jó volt, éppen azért XIV. Lajos ideje előtt a francia muskétások a nehéz és alkalmatlan páncél helyett a hasukra tömtek lószört. A modern ruhának az őse a francia forradalom idején született meg. Akkor tűnt el a rokokoidők térdnadrágja és jött divatba a mai hosszú pantalló. A sansculotte szónak nem az az értelme, mintha a derék jakobinusok nadrág nélkül jártak volna, hanem az, hogy szakítottak a culotte nevű udvari térdnadrág viseletével. Alapjában véve azonban a forradalmároknak nem sok érzékük volt a divat szépségei iránt, mert egyszerűségre és szürkeségre törekedtek. Igaz, hogy a divaton, de különösen a női divaton még ők se tudtak kifogni, mert a legutolsó száz esztendő is igen szép változatokat produkált. Elég, ha a krinolint, a turnürt, a puffos ujjat és az ujjatlan ujjat említjük. Volt még olyan divat ís, mikor hölgyek odahaza nyakig begombolkoztak, de társaságba menet levetkőztek. Többet takart a fürdőruha, mint a báli kosztüm és estélyi toalett. A mai formájú kalap, kivéve a cilindert, szintén a francia forradaíom öröksége. Kevesen tudják azonban, hogy a kalaplevétel a frankok idejéből ered. A régi rómaiak kézemeléssel üdvözölték egymást mint ma a r-icí4\r o tralnHnl. i Ban*né! a harmincöt-negyven centin,éteres j S^^tS 333ÜTS í k hölgyeknél a harmmeöt-negyven I magas frizurák és a hegyes orrú cipők. Természe{ tesen nem olyan kölyök-cipők, aminőket mostan} ság viselnek. Az orruk megnőtt néha negyven í centiméterre is, ugy hogy a járás vajmi kellemetlen ? mesterség lehetett az ilyen cipőkben. Az okos ? előtt, anélkül azonban, hogy kezét maga elé tartotta volna. Akárki megpróbálhatja, hogy milyen kellemes lehet a köszönésnek ez a módja. A frank köszönési módnak a magyarázata ellenben az, | puha cipőnek az orra túlságosan megnőtt, azt fel- ££ E h" £ífí vaIy "^S^ák. A kunkorította és hozzákötötte az alsó lábszárához. I f°fj taIálk°ZOtt' ,evette föve^ ] Igaz, hogy a középkorban az utcán való járás- l éS lgy, koszontotte • \ kelés nem is volt fontos, mert aki tehette, még a • ,T,„ !síL,uram,'. hogy ,szolga vagyok 1 - városokban is lóháton járt. Olyan hallatlanul nagy I Végezetül pedig csak azt említem meg, hogy ! és közegészségellenes piszok borította az utcákat, mindezeket nem nagyon jegyezték fel krónikások, hogy abba sokszor a teljes el merülés veszedelme ? hanfm a tizenkilencedik század kulturhistorikusai ! nélkül gyalog nem lehetett belelépni. szedegették össze emlékekről, képekről és elszórt « Burgund ajándékozta meg az európai divatot megjegyzésekből. már sokkal könnyebb az . egy másik különlegességgel, a felezett nadrággal, p?^' m,ert. vannak divatlapok. Mint fontos vi' A felezett nadrág alatt egy olyan ruhadarab volt I '^í0!1™™ dátumot, mely kétségtelenül sok gyö, értendő, melynek más-más színű volt a két szára. !Wuséget szerzett a férjeknek, megemlíthetem azt Később az ilyen mi parti megosztási átvitték a 15' h0§La* elsö d!YatlaP Párisban indult meg a zekére és köpenyre is, a nadrág szárát pediü Kr" u- 1072 esztendőben., külön csíkozták. Hölgyek a szoknyájukat, vagy • Tonelli Sándor ^sMbSítik^ sn' » SjfífSS^ Tekintse meg Szántó Lajos a címere, annál színesebb lett a ruhája. Akinek é,Laépüzletét. re aranyfarku oroszlán volt a címerében, ezt azzal