Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-06 / 5. szám

Szeged, 1924 január 6. SZEGED Nádoasy országos rendőrfőkapitány távozik állásából.; (A Szeged budapesti tudósítójától.) A merényletekkel kapcsolaton, amelyeknek cdiozus ögyét irost r.em engedi bairnross" levenni a napirendtől a liberális ellenzék, gyakran merült fel a nemzeígyülésen Nödossy Imre országos főkapitány neve, aHt ez el'enzéfciek exponált fajvédő­ként emlegettek. Nádossy egy értesülés szerint legközelebb elhagyja állását. Ez el tovább folyta­tódik egy fcivánatcs folyamat. Nádcssynak r.cgy befolyás? volt a po i'ikárs a minden­kori belügyminiszterek slatt. Távozása uián állását nem fölük be, hanem a belCgymicisztéfiurn rendéeze'i tfosz>á>ya intézi helyette az országos rendészet vezetését. Héjjas Éván kihallgatása a merényletek felől. (4 Szeged budapesti tudósítójától.) Szomba­ton délfon 12 órakor kezdték meg zárt ajtók mögött Szrubián Dezső rendőrkapitány vezeté­sével Héjjas Iván kihallgatását. Etefsorban tisztázzák Héjjas Iván szerepét sz Ébredő Magyarok Egyesületével kapcsolatban, majd sz Alföldi Brigád ügyében és végül a csongrádi bombamerénylet kérdésében. A Szrubián rendőr­kapitány állal megkezdett kihallgatást fél 2 órakor félbeszakították és ekkor egy magas­rangu főtisztviselő jelent meg Szrubián szobá­jában és ott Héjjas Ivánt az ország érdekeire való hivatkozással fe!sző!i!otía, hogy mindent mondjon el, ami a bombamerényletek ügyében az ő személyével kapcsolatos. Héjjas Iván uri becsületszavára kijelentette, hogy semmi néven nevezendő szerepe nem volt a bombamerényletek elkövetésében, sem a csong­rádi merényletben. Kijelentette azt is, hogy annak idején Márffyékfól teljesen visszavonult, amikor látta, hogy Márffyék a keresztény nem­zeti eszmét ilyen merényletekkel kompromittál­ták. A magasrangu rendőrtisztviselő mintegy fél óráig időzött Szrubián rendőrkapitány szo­bájában, ez idő alatt négyszemközött beszél- í Az ellenzék folytatja támadásait a merényletek miatt getetí Héjjas Ivánnal, akit ismé eííen figyelmez­tetett az ország érdekeire. Héjjas Iván "kijelen­tette, hogy ő respektálja ezeket az érdekeket és nem az az ember, aki az erszág érdekei ellen cselekednék. Ezután Sírvbián rendőrkapitány újból foly­tatta a kihallgatást, Héjjas Iván jegyzőkönyvbe mondotta, hogy ő az ÉME nemzetvédelmi osz­tályánál? feloszlása óta igyekízik távcüarfani a szélsőséges elemeket és az e^yesCIet vezető­sége Máífiyéfckal teljesen zzúúkv. A Csongrádi merényletre vorsfkczőan kije­lentette Héjjas Iván, hogy sem Ságit, sem Pi­roskát nem ismeri, nevükre is csak halványan emlékszik. Kijelentette, hegy ha a nyomozás során olyan adatok kerültek a hatóságok ke­zébe, mintha közvetlen neki is szerepe lett volna a merényletek elkövetésében, ez csakis vissza­élés lehet oz ö nevével. Délután fél 2 órakor a főkapitányság épaleíe már elcsendesedett, ds a Mhsllg&éz még min­dig tovább folyt. Ekkor tértek rá az Alföldi Brigád szervezésének részletére. A kihallgatás olyan titokban foSyifc, hogy róla semmi köze­lebbi adat nem szivárgott a nyilvánosságra. (A Szeged budapesti tudósitőjától) A nemzet­gyűlés szombati üléséi Scitovszky Béla elnök 11 órakor nyitotta meg teljesen megcsspp«nl érdeklődés melleit. A teremben alig husz kép­viselő van jelen, a kormány tsgjsi közül pedig csak Vass József. Napirenden az indesmifás vitájának foly­tatása van. Első felszólaló Kabók Lajos szociáldemokrata képviselő a gyűlölködés politikáját bírálja. E politika jelenségeit mindeddig szóvá kell tenni, &mig az meg nem szűnik. Nagyon sokan ülnek börtönben még ma is, akiknek semmi más a bünük, minthogy például házbizalmiak voltak. Elhangzott, hogy üljünk le a zöld asztalhoz, mert két óra alatt meg lehet teremteni a belső { békét. Akkor fessék a belső békét valóban megteremteni, még pedig amnesztiával, az internálótábor feloszlatásával, a rendőri je'sn^kezés kényszerének megszüntetésével. Miért kell négy és fél esztendeig Zalaegérszegen tsrí-mí embere­ket, adiket a bíróság nem talál! bűnösnek? Elmúlt az öíödik karácsony is a proletárdikta­túra bulíáss után és még mindig nincs meg a békességnek sz a szelleme, amelyre szükség volna. Még mindig nem engednek szabadon embereket, akiknek vagy semmi bűnük sincs, v?gy olyan csekély, amit már régen megszen­vedtek. Tudok clyan eseteket, amikor beszá­molók alkalmával valaki közbeszóit a hallgató­ság közül és a jelenvolt hivatalos kiküldött felfelentette ezért a csendőrségen, vagy rendőr­ségen, ahol ezután rendőri jelentkezésre kény­szeritették. Vass József népjóléti miniszter: Mireánk Pá­pán revolverrel és puskával lövöldöztek. — Hamar hozzatok hát levesnek valót, — mondja a király s előhúzza a csizmaszárból a szegedi halbicskát. Hozott is az asszony a kamrából akkora káposz­tás követ, hogy csak ugy nyögött bele a jámbor. Hanem a gazda megrántotta a kötője sarkát. — Hohó, asszony! Nem lehet ám ugy prédálni az eleséget ebben a drága világban! Kisebb kővel is beéri ez a jó ember. Azzal keresett az udvaron egy szép gömbölyű kavicsot, amilyennel a verebeket szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot s azt nagy mérge­sen letette Mátyás elé. — No szegény ember, ne mondd, hogy sajnál­juk tőled a betevő falatot! — No, ezt az isten is levesnek teremtette, — örült neki a király. — Most már csak egy kis vizet kellene melegíteni, amiben megfőzzem. Pergett a biróné, mint az orsó, mert majd meg­ette a nagy kíváncsiság s egy-kettőre olyan tűz lobogott a bogrács alatt, hogy ökröt lehetett volna nála sütni. Mátyás pedig megkaparászta a bicskával a követ és belehajította a bográcsba. — Egyéb se hibádzik már, asszonynéném, csak egy kis lisztecske, meg egy-két tojás, meg egy tenyérnyi szalonna. Az adja meg az izét a kő­levesnek. Ki se mondta még a király a szive kívánságát, már ott volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás hasalja szalonna, meg három friss tojás. Gyúrt is belőlük Mátyás olyan szalonnás-gombó­cot, hogy olyant még nem láttak Gyeviben. — Forr már a kőleves, — jelentette a biróné, mire Mátyás belehajigálta a vizbe a gombócokat. — Lehet már teríteni, asszonynéném! Gyevi biróné előszedte a ládafiából a legfehé­rebb abroszt, leakasztotta a szegről a legrózsásabb • tányért, abból kanalazta ki Mátyás király fakanál- * lal a kőlevest. — No gazduram, gyere velem, — kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig szabó­dott feleségestől: — Jó lesz nekünk a köve is! — Az még puhul egy kicsit, mert igen nehéz fövésü, — biztatta őket a király. Mikor aztán elverte az éhit, odahajolt a bogrács fölé, kivette belőle a kavicsot és belecsusztatott helyette a tarisznyából egy aranygöröngyöt. — Ugy nézem, megpuhult már. De meg is dagadt a nagy fövésben, bele se fér inár a ka­nalamba. Mikor aztán a gyevi biróék odaszaladtak nagy­tamáskodva a bográcshoz, Mátyás csöndesen elfüstölgött az ajtón. Gyevi biróéknak kisebb gond­juk is nagyobb volt annál, hogy utána szalad­janak. — Tyhű, apja, csupa színarannyá főtt a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása! — lelkende­zett az asszony. Gyevi bíró akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte a bográcsot katlanostól s akkorát jajdult, hogy elhallatszott Felgyőig. — Mi lelt, ember? — kérdezte ijedten az asszony. — Az lelt, hogy ha a káposztáskövet főzte volna meg a vándorlegény, most akkora aranyam volna, hogy megvehetném rajta Szeged városát. Azzal kapta magát a gyevi bíró, mérgében ugy kivágta az aranykavicsot az ablakon, hogy Szege­dig esett. Gyeviben máig is azt tartják, hogy Szeged azért 1 kapott ugy föl az uborkafára, mert megtalálta az f aranykavicsot. 1 Felkiáltások a szocialistáknál: Mikori VŰSS József népjóléti miniszter: 1919-ben. (Nagy zaj és folytonos közbeszólások minden oldalon.) Kabók Lajos az emigráció likvidálását kéri. Garami, Lovászy, Buchfnger — mondotta — nem követtek e! olyan bünt, hogy haza ne jö­hetnének. De nem mernek hazajinni nyugodt léJekke', mert ebben az országban a jogfend csak csákis? almája. Ha a beí3Ő konszolidációról ak3rok beszélni, mindenekelőtt r tör vény tisz'eetiől kell megem­lékeznem. Példátlan esőteket tudok a közel­múltból felsorolni, ame!yek élénken illusztrál­ják, hogy milyen nálunk a törvénytisztelet. Né­hány nsppa! ezelőtt két fisfal leány keresett fel, akik már régóla mnnkanálkül vnnnsk és elpanaszolták, hogy Szilveszter nrpjín beállí­tott hozzájuk két detektív azzal, hogy kettőjü­ket a főkapitányságra ketf kisérniök. Hogy miért, annak nem tudták okát ?dni. A főkapi­tányság helyeit a toloncházba vitték a két leányt, alt a leqirógárabb kifejezések közölt a legrettenetesebb társaságba kerültek, napokig ott tartották őket és miután semmiféle vád sem igazolódott be velük szemben, szabidon bo­csátották őket. Időközben a két leány fiatal öccsét, aki nővéreit kereste, vast a ver ve v&ék a VIII. kerületi kapi'ánytégre/ Mindaz pedig azért történt, m?ü a két leány lakásával "szomszád­ságbín lahik egy rendőrségi irnok és a két leány anyja egyszer az irnok lakása elé ön­tötte ki a vizet, h hatóság emberei hivatalos hatalmukat ilyen aljas egyéni célokra használ­ják fel. Lehet itt tötvényüszteieírő! beszélni? Kuna P. András beszél ezután. Az indem­nitást e'íogadja. Fábián Béla: Kár addig közgazdasági problé­mákkal foglalkozni, amig földrengési alapon állunk. A belügyi igazgatási kérdésekről szólva azt mondja, hogy a konszolidáció tekintetében sok függ attól, hogy 3 belügyminiszter mikép intézkedik. Fontos, hogy a" hadsereg hagyja abba a politizálást. Majd megállapítja, hogy dacára a belügyminiszter rendeletének, az ÉME vezetői között még most is nagyon sok köz­tisztviselő szerepel. Meg is nevezi, hogy az ÉME közigazgatási osztályának vezetője pél­dául Koncz János csepeli főjegyző. Majd hosz­szasan emlékezik meg Förster Lajos kunszent­mikiősi főszalgabirő renitenskedéseiről, akit már felfüggesztettek, de állását mégsem hagyta el. Szóváfeszi a gödöllői főszolgabíró esetét is. aki a ceglédi jelöltet, Lendvait nem­csak támogatta, hanem érdikében korteskedést is folytatott. — Sok miniszteri kijelentés hangzott már el a Házban ilyen esetek miatt, de ezek csak kijelentések voltak, amelyek arra valók, hogy amellett megismétlődhessenek 3 visszaélések. A miniszterelnök azt mondotta, hogy Internálni fogják azokat, akiknek a neve felmerült a bombamerényletek alkalmával, de a bíróság nem tud eljárni ellenük. Azóta ismételten hal­lottuk Adorján és mások neveit, de még min­dig nincsenek internálva. Rakovszky belügyminiszter: Azért, mert a bíróság még nem adta át őket. Közbeszólás: Sokan vannak, akiket még nem adtak át és mégis Zalaegerszegen vannak. Fábián Béla: Azokat lehet internálni bírói eljárás nélkül is. Az úgynevezett lőszerjavas­latról is sokai hallottunk már, de a rend fenn­tartására nem elegendők a javaslatok. Szővá­teszi a királyi főügyész viselkedését, aki' min­den fajvédő-gyűlésen megjelenik, olyanokon, ahol izgatás folyik és ahol a résztvevőket mind be kellene csukni. Adorján esetét ismerteti ezután. A bíróság szabadlábra helyezte, mert Prónay járt közbe annak idején érdekében. Ké­sőbb keresték, azonban nem találták meg Budapesten, holott Adorján saját nyilatkozata szerint az egés£ idő alatt Budapesten tartóz­kodott. Rakovszky Iván belügyminiszter: Hazudott, máskor is hazudott. Fábián Béla: Valószínű, hogy nem hazudott, mert annak az újságírónak, aki meginterjúvolta, bemutatta Fodor Józsefet, akiről a rendőrség axt állította, hogy külföldön vön. Rakovszky Iván belügyminiszter: Tessék megmondani, hogy hol van és két óra múlva le lesz tartóztatva. Lendvai István valamit közbeszól, mire Fábián Béla megjegyzi: Kár közbeszólnia, mert üt az

Next

/
Thumbnails
Contents