Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-04 / 3. szám

I Egyes g»ám ára 400 ki jgwrkeutötég éi kiadóHva­íalí Deák Ferenc-utca 2. (Fö­T«áli»koiával szemben.) Tele­Ion ía-B.A.Szeged* megjele­lik kétfö kivitelivel minden í»p.Egyes szám ára 400 ko­rma. Előfizetési árak: Egy Mfiapra Szegeden 8000,Buda­mién és vidéken 8500 kot. Hirdetési Arak: Félbasaboa I mm. 75, egy hasábon 190, más­tél hasábon 225 K. Szö vegkflX 2S százalékkal drágább. Apró­hirdetés 150,kövér bettlvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 120a Nyilttér, csa­ládi értesítés 2400 K. Több­szörifeladásnál árengedmény V. évfolyam. Szeged, 1924 január 4, PÉNTEK. 3-ik szám. Nem politikum. Mikor e sorokat irjuk, még semmi hirt se kaptunk a mai parlamenti ülésről, amelyet a prognózis napok óta isknnyilésnak ígért. Még nem tudjuk, csakugyan Jelentkeztek-e az isten­nyilák és megütöttek-e azok valakit, vagy csak ugy közmulatságra puffogtak el, mint a tűzi­játékok rakétái, — mivel nálunk a bekonferált istennyilák igen gyakran bizonyulnak kormá­nyozhaíó istennyiláknak. (Kivétel Héjjas Iván, mert az valóban kormányozhatallan istennyila, mint a kormányelnök ur is bizonyíthatja.) Nem tudjuk, a kormánynak volt-e valami komoly mondanivalója a csongrádi fajmenlés ügyében, mert azt, amit a kormány eddig nyilatkozott, nem tarthaljuk túlságosan komo'ynair. Mert a kormány eddig csak annyit mondott, hogy na­gyon örül a lettesek gyois kézrekeritésének. Ezt az örömet mi nagyon méltányoljuk, de azért mást is szeretnénk hallani, mert elemi köteles­sége minden kormánynak, hogy gaz és aljas gyilkosok kézrekeritésénefc örüljön. Nem tudjuk, hogy a kormány tovább ment-e ma az elemi kötelességek terén s kijelentette-e, hogy a ter­rorista szervezeteket vaskézzel öklözi vissza a pokolba, amely kiköpte őket magából? Nem tudjuk, milyen garanciákat! követel erre nézve az ellenzék s nem tudjuk, világosság derült-e olyBn fajvédelmi kérdésekre, amelyek kompli­káltabbak, kényesebbek é: bizonyos tekintetben talán fontosabbak, mint a csongrádi gaztett. Mi annak a magyarázata, hogy a bombavető fiatal urak, noha a rendőrségi kommünikék rend sze­rint foglslkozásnélküli egyéneknek, vagy nagyon alacsony fizetési osztályba sorozott kishivatai­nokoknak mondják őket, urimódon élnek, fé­nyesen ruházkodnak és ha szabadlábra helyezik őket, fü'yülve teszik le a súlyos óvadék-millió­kat? Ki pénzeli ezeket a naplopókat, a zsidók, vagy a szabadkőművesek, vegy a Sión Bölcsei? Hát Héjjas Ivánnak ki adta a jogot a Héj as­brigád szervezésére? Végre egy jogállamban ilyesmire nem vehet magától jogot az ember, méfe ha jogforrás is, bár tudtunkkal nem is Héjjas volt a jogforrás, hanem Friedrich. Es ha a jog vadon termett is az áldott orgoványi buc­kákon, mint a subagallér, hol termett a brigád szervezésére a pénz? Nem kevésbé érdekes kérdés az is, melyik az a hatóság, amelyik ezt a brigád-ügyet számonkérte Héjjas Ivántól i Mert erről nem olvastunk semmit, holott nem tehető fel. hogy a destruktív sajtó csupa mali­ciából elhallgatta a dolgot. Valószínűleg ezt épp ugy megírta volna, ha megtörténik, mint azt, hogy a pesti ébredő-merényletek Adorjánját valami magasrangu ismeretlen szabadonbocsát­tatta a toloncházból. . Nem tudjuk, hogy mindezek a kérdések tár­gyaltattak-e a mai nemzetgyűlésben, vagy Beth­len István leszerelte az ellenzéket azzal a meg­ismételt nyilatkozatával, hogy a bombamerény­letek dolgát a bíróságra kell bízni, politikumét azonban nem szabod beléjük keverni, mert e gaztettekhez senmifé'e politikának köze nincs. A miniszterelnöknek ez volt az álláspontja teg­nap s alighanem ez volt ma is s ebben a mi­niszterelnök véletlenül- egyetért Cömbös üyulá­val és Eckhardt Tiborral, hajdani elvbarátaival és mai legelkeseredettebb ellenfeleivel. Szabad legyen egy szerény kérdést fölvetnünk. Tegyük fel, hogy egyszer egy szociáldemokrata mun­kást érnek bombavetésen. Ezt ugyan nehéz föl­tenni mert eddig véletlenül az összes bomba­merényleteket annak a politikai iránynak a hívei köve ték el, amely lényegében azonos elvi ala­pon áll a kormánnyal: kurzus-alapon. Mosl már kiderült amit különben az eiött is mindenki tudóit 'hogy a Sörház-utcai ébredő klubot is az ébíedők akarták felrobbantani bogy a det­struktivokat gyanúba keverjék. Tehát mindig éb­redők, illetve az ébredők elnökének megáll?p>­tása szerint nem tényleges, csak volt ébredők adtak robbanó kifejezést hazaszeretetüknek. Te­gyük fel, hogy egyszer egy volt szocialistát kaplak volna rajta, bogy fel akarja robbantani Gömbös Gyuláékat. Mondjuk, hogy egy .libe­rális" bombát dobtak volna egy főváron bálba. Tegyük teljessé a képtelent égek sorozatát pél­dául egy Rassay-brigád leleplezésével, váj­jon Be*h!en István akkor is felháborodva tiltakozik az ellen, hogy politikumot kever­jenek a dologba s akkor is beéri azzal, hogy itt körönséges bűncselekményekről van t-zó, amelyek kizárólag a bíróságra tartoznék? Négy év óta csek egy „merényletei" követtek el ebben az országban, aminek olyan szint lehetett adni, hogy az nem a jobboldali politika terhére írandó. Egy részeg ébredő jogásznak a karját „mérgezett tűvel" szúrták meg a villamoson. Azóta kiderült, hogy ezt is az ébredők csinálták,— de az „áldozat" „betegágyához" elment az ország miniszterelnöke és onnan fenyegette meg a destrukciót. -Nem tudjuk, mi történt a nemzetgyűlésen, de ha az történt, ami eddig minden merénylet után: akkor a liberális ellenzéknek egy kötele*­sége vön: feladni a szélmalomharcot, konsta­tálni, hogy itt 1919 ősze óta semmi se válto­zott, hogy itt Orgovány hősei ma is hozzáfér­hetetlenül állnak a ..testhalmok ormán — és ki­vonulni a parlamentből és magára hagyni a kormányt párfjával és lelkiismeretévei. Viharos vita a nemzetgyűlésen a merényletről. (A Szeged budapesti tudósítójától) A nemzet­gyűlés csütörtöki ülését báromnegyed tizenkét órakor nyitotta rr.eg Scitovszky Béla elnök. Az ülésterem padsorai szokatlanul megteltek. Rövid elnöki jelentétek után Scitovszky Béla elnök jelenti, hogy napirend szerint az indemnitási vita folytatása következik. Az első szónok: Rupert Rezső: Mielőtt az indemnitási tör­vényjavaslathoz hozzászólnék, a Nemzeti De­mokrata Párt, a Kossuth-párt és a szociálde­mokrata párt nevében a pillanat kötelességét kell teljesítenem a következő deklaráció felolva­sásával. A deklaráció. Rupert ezután felolvassa az egyesült liberális ellemtk deklarációját. A felolvasást mindkét részről meglehetős nyug­talansággal kisérték. A jobbközépről, valamint a baloldaltól is számos közbeszólás hangzott el. Igy amikor a deklaráció ezeket mondja: A csongrádi nyomozás során kiderült, hogy az ÉME egyik elnöke, aki az amnesztia áldásaiban részesült, Alföldi Brigádot szervezett . . . Esztergályos János és a szocialisták közül többen ilyeneket kiáltottak: Gaz csirkefogó, tömeggyilkos l Már régen az akasztófán volna a helye. Amikor Rupert Rezső a deklaráció olvasá­sánál odaért, hogy a miniszterelnök az ÉME I feloszlatása helyett eltűrte, hogy az ÉME elnök­ségében az Alföldi Brigád nagyvezérével együtt helyet foglalhassanak magas á lásu állami tiszt­viselők, közbekiáltották : — Nádosy Imre! Ugy van l Ma is tagjai az ÉME-nek a kor­mányt támogató párt tagj?i, itt ülnek közöttünk. A deklarációnak az Uiain-üggyel foglalkozó részénél, amikor azt mondja, hogy a budapesti királyi ügyészség, miután vídőiratot szerkesz­tett Ulain és társai mellett, óvadék mellett, szabadlábrabelyeíésükhöz járult hozzá, a bal­oldalon közbekiáltották: — Közben talán uj törvényt csinálnak I Ék­szereket fogadtak el óvadéknak. Amikor a deklaráció az országos főkapitány személyét érintette, az egész baloídal zajosan helyeselt. A deklaráció felolvasásának befejezése után az egész baloldal hosszasan tapsolt. Rupert beszéde. Rupert Rezső ezután igy folytatta beciédét: Tisztelt Nemzetgyűlés 1 E vtdjemeg, bogy-zek után hozzászóljak as indemnitáshoz. Ez a deklaráció csak kivonatos története a kormány fddigi működé ének. Magysmrs ágot ez eeyik szerencsétlenség után egy másik nzereucséiier- i ség érte. A négy év előtti ne.n a l gna^yobb szerencsétlenség volt. Naayobh szer jncsét.en­sé»e az volt, hogy egy óvatlan pillanatban olv emberek ragadták magukhoz a hatalmat, akik tehetségtelenek voltuk és csak kapzsiságból akartuk az ügyek élén átint Minden baj ebtől következeit. Nem hivatott férfiak állottak az ország élén, ezért kerültünk a végzet útjára. Felhasználták a kereszténység és a haza szent eszméjét, de azokra csak szégyent hozlak. A kommunizmus után a különítmények kerültek hatalomra és ezek mivelünk kezdtek törődni, akik itthon szenvedtünk a kommunizmus alatt, mig ők a bankgassei milliókból pezsgőztek. A magyar népnek egyetlen atrocitáshoz sínesen köze. A magyar nép nem vett részt azokban az Ítélkezésekben, amelyeket a különítmények az ő nevében hajtottak végre. Ezeknél az em­bereknél a hatalom megtartása öncél. Nem a hazáról van szól A kalandorok nagy befolyást nyertek az államügyek vitelére. A különböző kormányok tűrték ezeket, mert szövetségeseik voltak. A forradalmi sajtó ugy megrontja • közhangulatot, hogy a kormányok kénytelenek voltak szégyenszemre meghozni a numerus claugusról szóló törvényjavaslatot és életbe­léptették a botbüntetést. Az adóegzisztenciák tönkretétele folyik itt az országban. Az államfőt tsnácsadói attól sem óvták meg, hogy elmenjen az izgató sajtó nyomdájába látogatást tenni. Cégéres gonosztevők, gyilkosok amnesztiában részesülnek I Viharos felkiáltások a szociáldemokratáknál: Pfuj, pfuj, gyalázat 1 Rupert Rezső: Mikor a legnagyobb gonosz­tetteket Iá juk, aikor várluk a rendőrt, az ügvészt, de nem jelentkeztek. Igy érthető, hogy a Csocsó bácsi korcsmájában leleplezett állam­ellenes összeesküvésben, meg a Három kapás­ban leleplezett összeesküvésben még mindig nincs semmi. Zajos felkiáltások a szociáldemokratáknál: Mi van a Somogyi gyilkosaival? Rupert Rezső: De sok minden mást is nem látunk. Hiába keressük Héjjas Iván felelősségre­vonását. Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Ki az a Héjjas Iván? Rupert Rezső: Most is azt látjuk, hogy ami­kor letartóztatnak mindenkit, az összes eszkö­zöket, akkor a főmozgató eüen nem történik semmi. Farkas István: Hol kapják az ekrazitot? Rupert Rezső: Egyenlőtlenségeket és igaz­ságtalanságokat látunk. Hiába keressük az ügyészt, a rendőrt, a birót, mikor látjuk a faj­védő sajtónak azt a féktelen izgatását, aminő­höz hasonló a legféktelenebb forradalmi sajtó­ban is pé'dátlan. Kdllay Tamás: 1918-ban láttuk I Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Ilyet nem 1 Ptopper Sándor: Igaza van a szónoknak. Ai elnök Propperl rendreutasítja. Vancdk János: Én i« megismétlem. Állandó z | az eiiétz Hátb-n. Ebben a pillanatban az esjész szocivdemok'ata párt felugrik és kórus­ban ciá i ti elnök felé: Megismételjükl Nagy Emil i^azaágügyminiszter valamit *

Next

/
Thumbnails
Contents