Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-29 / 24. szám

2 SZEOED Szeged, 1924 január 24. gon a reparáciő kérdése Magyarországra nézve előzetes formában rendeztetik, méltánytalanságnak tartják, hogy ezek a liberációs tartozásokat az 6 részükről teljes mértékben behajtanák. Ezekben domborodtak ki azon követelések, amelyek a belgrádi konferenciából a londoni tárgyalások alkalmával szóba kerültek. — Áttérve a londoni tárgyalásokra, röviden csupán azok elért eredményeit akarom leszögezni. Az első eredmény az, hagy a kisántánt a Népszövetség által előterjesztett tervezettel szemben elejtette azt a fenntartását, amely szerint az évi tizmillió aranykoronában megállapított magyar jóvátétel nem elég magasan állapíttatott meg, amely szerint azt követelik, hogy Magyarország nagyobb terheket viseljen. Einek a fenntartásnak az elej'ése természetesen azzal járl, hogy mi is elejtettük a fenntartásunkat. — Másodszor rendeltetett az a kérdés, amelylyel szemben a magyar kormány fenntartással élt, nevezetesen Magyarországnak az amortizációs teher cimén fizetendő ll/t millió aranykorona kérdése, amennyiben mást már nem szól egy gyorsabb amortizációról, hanem csupán arról, hogy Magyarország 20 éves amortizációs kölcsönt vegyen fel. Amennyiben a hitelezőkkel egy ilyen megegyezés szükségessé válna, vagy ebbe a magyar kormány belemenne, ebből a felszabadult összegből egy törlesztéses alap volna létesítendő, amelyből a törlesztés szükség ecetén fedeztessék. Egyben egy 20 éves kölcsönről volna szó, nem 15 évről, további nem egv gyo'Sibb amortizációról, hanem egy gyorsabb törlesztési alapról, amely óvatossági szabály fontos azért, ha Magyarország bármilyen okból rosizsbb pénzügyi és gazdisági viszonyok közé kerülne. — A béketerhek tekintetében voltsk már bizonyos kijelentések a pénzügyi bizottság jelentésében is, mégis ez a kérdés részletesen nem volt kifejtve és igy e tekintetben a későbbi idő folyamán kontroverziók merültek volna fel, ha ezen függő kérdéseket nem tisztázták volna. A béketeher alatt nem csupán reparáció értendő, hanem minden, ami a béke cimén Magyarországra nézve pénzügyi következményekkel járhat, kivéve a háború előtti adósságot, tehát ugy az állami, mint a magántartozásokat, amelyek nem a békeszerződés terhei kőzé tartoznak; kivéve azon szénszállításokat, amelyeket két és tél évig minden körülmények között viselni kell. Ideértendők az úgynevezett természetbeni szállítások, a fegyverszüneti szerződésből folyó tárgyalások és a bizottságok költségei, szóval mindaz, ami a békéből kifolyólag Magyarországra nézve pénzügyi terheket jelentene. — Ami a Ijebrációs tartozások kérdését illeti, erre nézve nem a magyar kormánynak volt hivatása, hogy ezen tárgyalásokba befolyjon ; ezek a szövetségesek közt folytak és bizom benne, hogy ezeknek ebben a tekintetben is rövid időn belül valamilyen formulát sikerülni fog találni. — Ami a megegyezés megítélését illeti, nem egy magyar sajtókonferencia ez a hely, amelyen kötelességem a kérdés megítéléséről bővebben beszélni, azonban mégis, amikor beszámolok az eredményről, egy nyilatkozatot tennem kell. Amikor hazaérkeztem a párisi konferenciáról, akkor bejelentettem, bogy a tízmilliós évi öszszegek tekintetében fenntartással éltünk a Népszövetségnél ugyanakkor, amikor ellenkező okból a kisántánt élt fenntartással. Elejtettük azt a fenntartást, amikor biztosak lettünk abban a tekintetben, hogy a kisántánt ezen fenntartásait elejti. — Elismerem, hogy ezen terhek Magyarországot súlyosan fogják terhelni. Elismerem, hogy nagy hátrányokat jelent, hogy Magyarország 20 éven keresztül évi 10 millió koronát kell, hogy fizessen; de bizom abban, hogy pénzügyi politikánk képes lesz arra, hogy ezen terheket fizethessük. — Amikor elismerem, hogy nígy terhet vettünk magunkra — nézetem szerint azonban kitérni nem lehetett az adott körümények között —, fel akarom hivni a figyelmet arra, hogy ennek bizonyos előnye is van és ez, hogy ez által talán 20 évre a reparáclós kérdés Demokles kardja, amely eddig a fejünk felett függött, elvétetik onnan és ugy «z állam, mint különösen a magántőke is jobbín és biztosabban tudnak berendezkedni és biztosabban számithatnak arra, hogy a külföldi magántőkék, melyek éppen a repsrációs terhekiöl való félelem miatt nem keresték fel Magyarország piacát, talán ebben a tekintetben megnyugvást fognak találni, hogy ez a kérdés ebben a formájában rendeztetik, ami viszont a gazdasági és pénzügyi megerősödés és felemelkedés szempontjából igen lényeges. Arra a kérdésre, hogy a parlamenti tárgyalások esetleges elhúzódása nem fogja-e hátráltatni a kölcsönakció lebonyolítását, a miniszterelnök a következő kijelentést tette: — Nagyon is hátráltatni fogja; azért is kívánatos, hogy a parlament idejében határozzon. A parlamentnek nem az a teendője, hogy hónapokig tárgyalton, hinem hogy vagy igeit, vagy nemet mondjon. Arra a kírdé3re, hogy hogyan értelmezendő a miniszterelnökiek azon nyilatkozata, amely egy kü földi lapban jelent meg és amely szerint a miniszterelnök azt mondta, hogy a kisántánt államok aj aláírást attól tették füg^ő/é, hogy köztük és köztünk tárgyalandó függő kérdések hog'/aa fognak eldőlni, Bethlen István gróf a következőket volaszolta : — Itt a szerb dolgokra utaltam. Egy megegyezésről van szó, amelyet mi és a jugoszlá/ állam kötünk és amelyet reparációs bizottság kell, hogy jóváhagyjon, tehát a jugoszlá/ államnak az aláírása akkor várható, amikor a kérdés már a reparációi bizottság által is jóváhagyatott. Egyébként az évi tizmiiliós összegben sok minden kell, hogy beleférjen. Arra a kérdésre, hogv mikor kerülhet sor a kölcsön felvétele érdekében folytatandó közeli tárgyalásodra, Bethei István gróf miniszterelnök a kövekező választ adta: — Hogy a kölcsönt mikor folyősiiják, az a pénzpiactól függ. Addig nem is mehetünk a pénzpiachoz, amig a kölcsön előfeltélei nincsenek megadva. Ezek megadása előtt az ilyen tárgyalások teljesen platonikns tárgyalások lennének. Végül Bethlen István gróf miniszterein3k arra kérte a magyar sajtót, hogy támogassa a kormányt a kölcsön elérésére irányuló fáradságos munkájában és igyekezzék a közvéleménybe azt a megnyugvást belevinni, amelyre ennél az akciónál elsősorban szükség van. Kállay nyilatkozata. Kállay Tibor pénzügyminiszter erről a kérdésről a következőképen nyilatkozott: — A pénzpiaci viszonyok ezidőszerint nem nagyon kedvezőek. Ang iában természetszerűleg mindenki az uj helyzet kialakulását várja és az uj kormány programját. Különben is lejáróban van az angol költségvetési év és az angol költségvetés mindig meglehetős igényekkel lép fel az ottani piaccal szemben. Tehát nem kell a mi ügyünket a mai helyzettel kapcse'atban megítélni, mert a ml kölcsönünk csak jó idő múlva kerülhet a komoly diskusszió stádiumába. Nekünk előbb jegybankot kell felállítani és meg kell hoznunk azon törvényeket, amelyei szükségesek ahioz, hogy a kormány felhatalmazást kapjon a program végrehajtására és mindezek után lehet csak szó a külföldi államokkal való tárgyalásokról. Egyelőre a belső teendőkről van szó és pedig arról, hogy a bizottság kiküldőit tagjainak az idejövetele után megállapítsuk ugy a költségvetés programját, mint a jegybank statuiumait. Meg kell tétetni a szükséges törvényhozási intézkedéseket és azután gondoskodni kell a jegybank alaptőkéjének jegyzéséről, valamint a belső kölcsönről. Ezek azon feladtok, amelyek előttünk állnak. „Hol vannak a keresztényszociális tömegek . . .?" (A Szeged tudósitójától.) Csendben, majdnem észrevétlenül zajlott le vasárnap délután a keresztényszociálisok szegedi pártjának évi rendes tisztújító közgyűlése a Kálvin-téri „Árpád"-páholy épületének alig átdiszletezett nagytermében. A terem ugy-ahogy megtelt a közömbösen érdeklődő és lelkesedni nem tudó, vagy nem akaró párttagokkal. Lehettek vagy százan-százhuszan, akik végighallgatták a budapesti kiküldöttek szónoklatait. Közismert köztisztviselők, néhány idősebb úriasszony, egy katolikus lelkész és néhány iparoskülsejü polgár. A közgyűlésen Fekete Pál, a szegedi párt főtitkára elnökölt. Megnyitó beszédében szomorúan konstatálta, hogy a keresztényszociálisok Szegeden sem érték el azokat az eredményeket, amelyeket szerettek volna elérni. Beleszóltak ugyan politikai és kulturális ügyekbe is, de csak a régi dicsőség árnyékaképen, mert a beleszólás hangja gyenge volt. Bejelenti, hogy Haffner Béla központi párttitkár, Szabó József és Koródi Katona János képviselők jöttek le Budapestről a gyűlésre, Grieger Miklós más irányú elfoglaltsága miatt nem jöhetett le. Ezután felolvassa a kandidáló bizottság által összeállított tisztikar névsorát. A listát minden változtatás nélkül elfogadta a nagygyűlés. A párt elnöki tisztségét Kopasz Lajos testvér nyerte el, az alelnöki tisztségeket Szende Pálné, Csúcs Ferenc, Zöldy Sándorné és Rudnay Lajos, főtitkár lett Fekete Pál. A mult évi választmány minden tagját ismét megválasztották. Makay Zádor nyugalmazott tanfelügyelő azonban az eredmény kihirdetése után felszólalt, megköszönte a megtiszteltetést, de kijelentette, hogy nem fogadhatja el a megbízatást. Az elnöklő főtitkár már éppen sajnálattal tádomásul akarta venni az értékes tagtárs visszavonulását, amikor valaki elkiáltotta : „Ha értékes, akkor ne vegyük tudomásul I Általános helyeslés követte a közbeszólást, de Makay Zádor ismét fölkelt helyéről és kijelentette, hogy elhatározása megmásíthatatlan, a mandátumot nem fogadja el. - Nem bank ez - szólt közbe valaki-nem jár a választmányi tagság vagyoni felelősséggel, elfogadhatja. — Nem fogadom el! Haffner Béla központi ezután beszédét. Szavai^-c, ... , olyan németesen kattogtak. Arról beszélt, hogy a nemzetközi szociáldemokrácia annak idején egyesült a kommunizmussal, tehát csak a keresztényszocializmusnak van létjogosultsága. A mérsékelt tetszéssel fogadott beszéd után Szabó József szónoklata következett. Azzal kezdte beszédét, hogy amikor három éve itt iárt Szegeden, résztvett a párt fehérselyetn zászlajának felszentelés! ünnepélyén, nagy, lelkesedő tömeget látott a zászló alatt. Most, három év után, amikor ismét Szegeden van, keresi azt a hatalmas tömeget, keresi a jelenlévők szemében azt a lelkesedést, de nem találja sehol. Hol vannak azok akepárttitkár tartotta meg idegenszerű zamattal^ resztény tömegek? A változás okát a mai közállapotban látja, amelyeknek néhány megnyilatkozása nem áll messze az átkos kommunizmustól. Az elmúlt három év alatt nem történt semmi. A tömegek nyomorognak és tehetetlenül nézik, mint gazdagodik meg mellettük az a néhány száz, „legtöbbször" idegen fajú siber, ami vérlázító — Holnap Budapesten nagy ünnepség lesz. Bethlen István miniszterelnököt ünneplik a hatalmon lévő politikusok a pályaudvaron külföldről való visszaérkezése alkalmából. A keresztényszociális képviselők nem vesznek részt ezen az ünneplésen, mert nincs mit ünnepelniük. A külföldi kölcsönért feláldozza Bethlen az ország megmaradt kevés fügetlenségét is. Ünnepelnénk akkor, ha látnánk, hogy ebben az országban végre visszaállították a munka becsületét. Ha pillanatok alatt nem is érjük el céljainkat, az eszméről magáról lemondanunk még sem szabad. A testvérek Szabó József beszédét lelkesen megtapsolták. Ezután Katona Pál szólalt fel. Bejelentette, hogy megjelent a keresztényszociális párt kalendáriunia és bármikor kapható a párt titkárságánál. Ára 2500 korona. Bejelentette még, hogy a vezetőség a tagdíjak havi 200 koronára való felemelését javasolja. — Az kevés, kevés — szóltak közbe többen is. — Ezer koronára emeljük fel. — Az sok. — Legalább ötszázra. — Aki többet akar fizetni, az fizethet többet. Az elnök a legutolsó közbeszólás alapján mondta ki a határozatot. A tagdij kétszáz korona, de aki éppen akar, az többet is fizethet... Végül Koródi Katona János mondott beszédet és ezzel a szegedi keresztényszociális párt tisztújító nagygyűlése véget is ért. A szociáldemokraták mozgalma — közmunkákért. (A Szeged budapesti tadósiiófdtól.) A szakszervezetek választmánya a munkanélküliség kérdésében gyűlést tartott. Megvitatták az ezzel kapcsolatos helyzetet és kimondották, hogy a munkanélküliség nyomoráért nem vállaljak tovább a felelősséget és a kormánytól sürgős intézkedéseket követelnek a közmunkák megkezdésére. A munkanélküliek nem alamizsnát kérnek, hanem munkát. Sze dán délelőtt 11 órakor a vas- és fémmunkások nagygyűlést tartsnak, amelyen « munkanélküliek helyzetét fogják tárgyalni. A gyűlés siónokai szociáldemokrata képviselő* lesznek.