Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-24 / 20. szám

SZEQBD Szeged, 1924 január 24. Már most biztosítja a város a jövö évi tüzelöanyagszükségietét. (A Szeged tudósítójától.) A városházán az utóbbi időben jó szokássá vált, hogy a városháztartás szükségletéről már jó előre gondoskodnak. A háborús évek gazdasági tapasztalatai ugyanis azt bizonyították, hogy a jövedelmek értékét csak a befektetés konzerválhatja. Ez az elv volt alapja a fogadalmi templomépítés pénzügyi problémájának is, mert a polgármester az épitési alap minden pénzét a szükséges épitési anyagokba fektette be. Ennek köszönhető, hogy az előző évre megállapított épitési programot nem csonkíthatta meg nagyon a korona vásárlóképességének gyors ütemü csökkenése. Az értékkonzerválás elvére gondolt a tanács akkor is, amikor elhatározta, hogy a városi bérföldek őszi haszonbérének egy részét, amelyre momentán nem volt szüksége a város háztartásának, „bőgő-pénzre" váltja fel, ami azt jelenti magyarul, hogy élő szarvasmarhákat vásárol rajta. Az állatok súlyban és számban való gyarapodása még tekintélyes kamatot is biztosit a város számára. A tél javarész, sajnos, még előttünk van, a tüzelőanyag gondja nem egyhamar múlik el a szegény emberektől. Ez a gond egyébként a várost is megviseli erősen. Szerencsére a polgármester — titokban bár —, de jó előre megállapodott tavaly nyáron egy szegedi fakereskedővel, aki megszállt területekről nagyobb mennyiségű tűzifát szállított le a város számára, még pedig aránylag elég kedvezményes áron. A városi hivatalok és intézmények fűtésére körülbelül százhúsz vagon tűzifa kell telente. Ez a százhúsz vagon az idén ötvenmillió koronába került. A polgármester titokzatos faüzlete — nem szólt róla ugyanis senkinek sem, csak akkor jelentette be a tanácsnak, amikor perfektuálódott — jól sikerült. Számos milliót takarított meg ezen a faüzleten a város, mert mire beköszöntött a tél, a faárak is megsokszorozódtak. Az első faüzlet sikere buzditólag hatott és a buzdítás hatása már mutatkozik is. Értesülésünk szerint a tanács egyik tagja már megkezdte a jövő téli tüzelőanyag-szükséglet beszerzésére vonatkozó tárgyalásokat és azok már annyira haladtak, hogy nem sokára sor kerül a megrendelt tűzifa leszállítására is, Ugyanaz a fakereskedő bonyolítja le az üzletet most is, mint tavaly, az árak azonban jóval magasabbak a tavalyiaknál, de a piaci faáraknál jelentékenyen kedvezőbbek. Végleges árak még nem állnak rendelkezésünkre, de ugy tudjuk, hogy mázsánkint 13—14.000 koronánál nem fog többe kerülni a fa. A tanács most is 120—130 vagon tűzifát rendel és azt ismét Erdélyből és Szlavóniából szállítják le. 150—200 millió korona kell az üzlet lebonyolításához és ezt az összeget a város kölcsön utján óhajtja megszerezni. Ennek a faüzletnek egyébként van valami szolid pikantériája is, még pedig az, hogy a város átokházi erdeiben van annyi kitermelt fa, amennyi a városi hivatalok és intézmények jövő évi szükségletét bőségesen fedezné. Az átokházi erdők azonban a Kállay-erdő, a Pálfy-erdő és a Klauzálerdő harmincöt-negyven kilométernyi távolságban terülnek el a várostól, vasút — a szerb megszállás következtében — nincs, az utak, különösen téli időben nagyon rosszak és a kocsin való befuvarozás több pénzt emésztene fel, mint amennyit a fa megér. Igy előállt az a pikáns helyzet, hogy a városnak van elég saját termésű tűzifája, de nem tud vele mit csinálni, kénytelen külföldről importált fával tüzelni, mert Erdély és Szlavónia mégis közelebb van a szegedi városházához, mint Átokháza. Valamikor, a trianoni béke előtt, a szabadkai vasútvonalon szállították innen a fát Szegedre, a Horgoskirályhalmi állomás ugyanis alig tizenkét kilométerre volt az erdőktől. Trianon azonban Horgos-Királyhalmát szerb impérium alá sorozta és igy a tizenkét kilométer végtelen távolsággá nöyekedett. A városi erdők fatermését — elsőrendű ákác terem az átokházai homokban — ott kinn, a helyszínén értékesítteti a város. A környékbeli gazdák vásárolják meg nyilvános árveréseken, de az árverezők közé gyakran beáll egy-egy városi polgár is, aki egy-két öl olcsó fát saját lóval és kocsival behozhat a városba. Gina és Nióbe. Krúdy Qyula a napokban érdekes megemlékezést irt Vaida Jánosról, elmúlt évtizedek viharhangu költőjéröl. írásának az edta meg az aktualitást, hogy jelentkezett Vaida özvegye, aki szegényes körülmények között él egy abbáziai ház padlás-szobájában. Ebben csak az a meglepő, hogy az asszony özvegyiégét emliti. Krúdy ugy mondja el a dolgot, hogy Vajda János' a gyomra vitte felesége közelébe s az is távolította el. A nagy költő hatalmas étvágygyal rendelkezett s ha pénze volt, egymásután három ebédet is megevett három különféle vendéglőben. Szeretett egyedül lenni, mogorva lett, ha valaki háborgatta, mindent kifogásolt. A felesége föztével nyilván meg volt elégedve, kivéve egy esetet. Erről Rohitsra való utaztában ír, szemére ve i az asszonynak, hogy a vadkacsa husa kemény volt. Azután már nem találkoztak többé s csak most küldte el az özvegy Krúdynak ezt az utolsó levelet. Csak azért tartom ezt a fordulatot meglepőnek, mert Szabó Endre, aki pedig kortársa és biza'mas jóbarátja volt Vajda Jánosnak, egészen máskép mondja el a költő dolgát. Szerinte a hatvanadik éve felé járt már Vajda János, mikor eszébe jutott, hogy meg kelleni házasodnia. Kiválasz'oitja egy kávéházi kaszirnő volt, megkérdezte, akar-e a felesége lenni, mire az hamar kimondta a boldogító igent. Vajda annyira boldog volt, hogy röglön dispenzáció után szaladt, hadd legyen meg az esküvő minél hamarabb. Meg is lett. — Hanem ugy kell lerni, mondja Szabó Endre, hogy annyi sok év alatt még sem gondolta meg alaposan a dolgot, vagy Iegfejebb éppen az esküvő alatt kezdett a komo'y lépésről meditálni, mert ha az esküvő előtt csak egy perccel is eszébe jutott volna az ami eszébe juthatott az esküvő alatt, akkor nem ment volna esküvőre. Azt tette ugyanis, hogy az esküvő után hazakísérvén immár hites feleségét a szállására, bevezette azt egyenesen — a konyhába, leültette ott (soha be nem vezette onnan a lakásba) maga pedig elment tudakozódni a felesége minémüsége, annak eddiai élete felül. S el s vált hamarosan a „kisasszonyfeleségem'-töl. Igy irja Szabó Endre, aki pedig sok mindenre emlékezik, körülbelül ötven esz'endő irói és müvés i eseményeit tudja. Ezzel szemben itt van Vajda János nyilvánosságra került levele, amit Ró ájához irt, akit a köl ő szuverén jogán Niobénak keresztelt el. Ez azonban nem zárja ki a válást s ha az öreg asszony most magát özvegynek tartja, az lehet az ő részéről is poetica licentia. Nem volt Vajda Jánosnak soha szerencséje a szerelemben. Első nagy lángolása, amely az örökbecsű Gina-dalokkal ajándékozta meg az irodalmat, tizennégy év előtt halt meg szánalmasan nyomorúságos életkörülmények között. A világ azonban még életében elfeledte Ginát, akinek titokzatosan hangzó nevére sokat sóhajtoztak valamikor, ifjú korukban. Anyáink, le simított, fehér hajú matrónák pedig merengő románcokat mesélnek unokáiknak a költő végtelen szerelméről, világfájdalmlról. Gina Bécsben halt meg mint koldusasszony, összeácsolt fejfájára a Kratochwill Georgina nevet irták. Mikor Vajda János megismerte, egy nyugalmazott tiszttartó leánya volt Budán. Klasszikus szépségű, jéghideg teremtés, teljes Báli és estélyi ruhák) vegyileg tisztítása és kívánatra minta utáni festése soronkivll készül | I kelmefestő és vegyiruhatisziitó Ipartelepén, Kazinczy-utca 14. Telefon'•J0~75LUCZCt Fióküzletek: Mikazáth Kálmán-utca 9. sz. (Valéria-tér), Gizella-tér J. sz. és Kiskunfélegyháza. — Különlegesség i A tisztításra adott férfiruhákon kisebb javítás teljesen díjtalan. 923 Állandó képkiállítás Megtekinthető vételkényszer nélkül preimannál, Takaréktár-utca 8. Speciális képkeretező mühe y. m tudatában a szépségének. Talán ezért volt képtelen rá, hogy föl is tudjon melegedni. Hogy Vajda János hozzá irta legszebb verseit, ez kétségenkivül tetszett neki. A hatvanas években volt még romantika s Gina minden ridegségét is átsugározta néha egy parányi szentimentálizmus, amit germán származása kövelelt meg. De hogy a felesége legyen a nyers, indulatos poétanak, ahhoz túlságosan gőgös volt. A trubadur csak halhatatlan «á teszi a királykisasszonyt, de a csókjaiból mái kap. A „Gina emléke4' ciklus örök gyöngve a magyar lirai költészetnek. A fönséges fájdalom, a nagyszerű lemondás, utáni nyomban a mindennel való harcbasíállás, amely az extázisig jut, mintha tomboló vihar korbácsolná a ten gert, — helyet ad a szelid szerelem geriebugésának és olyan különös harmóniát teremt, hogy Vajda Jánost nagy köl ővé tették volna puszián ezek a versek is. Gina aztán elérte célját, amire törekedett. Ta ári fogalma sem volt r.Ma, mit idott az országnak Vajda János kif-jlődésében, de nyilvin nem is kereste. Többet éri neki anná, hogy egy történelmi nevü magyar mágnás szeret je lehete t, aki óriási vagyont pazarolt rá, palotát vásárolt neki Bécsben, fogatokat bocsátott rendelkezésére. Vajda J^nos maga is megfordult a palotában, akkor irta a .Kárhozat helyén" cimü költeni eny ét. Ez a terem, amelyben történt, Mondják, beszélik a falak... Hatalmasabban sosen lobogott Vajda szenvedélye, — pedig ugyancsak tudott lobogni, — mint ebben a.versben. Solusem tudja elfelejteni, amint ezt a .Husz év múlva" cimü örökbecsű verse i« bizonyiija.: Mint a Mont Blanc csúcsán a jég. Minek nem árt se nap, se szél, Csendes szivem; többé nem ég, Nem bántja ujabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát, Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakás, Elálmodozva egyedül, Mult ifjúság lündértaván Hattyúi képed fölmerül És akkor meg szivem kigyúl, Mint hosszú téli éjjelen Mont Blanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen. Mikor véget ért a mágnás barátsága, Ginának másf.i niliió forin készpénze volt. Most már hajlandó lett volna hozzámenni a költőhöz, de Vajda nem tudta magát rászánni e re az alfonzi szerepre. Jött tehát egy Oroszy nevü ur, cirkuszt szerveztek, el is verték a nagy vagyont az u olsó garasig. Azután már csak lefelé haladt Gina sa mindent kárpótló italban keresíit Medést. Vajda Ján st sokszor megleste az u'cán egy részeg némb r, fölkereste a lakásán is, mindig pénzt kért tőle. Gina volt. (s?~) Belvárosi Mozi Telefon: Pénztár 582. Telefon: lonza. 256 Január hó 24-én, csütörtökön Párisi mákvirágok Amerikai dráma 5 felvonáson. Főszereplő: Dorothy Dalton. Egyidejűleg: Kedélyes történet 5 felvonásban. Főszereplő: Scháffer Sylvester. Előadások kezdete: fél 5, fél 7, fél 9 ónkor. Lejizlésesebb mübutoroka* Spitzer mflaaztalos kéuiti legolcsóbban Margit-utca 12. Telefon 7 01.