Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-24 / 20. szám

2 drágaságot növelni tudta. A pénzügyminiszter politikája áem egyéb, mint szemfényvesztés. (Elnök a szónokot rendreutasítja.) Utóbbi időkben kű'önböző jeiszavakat hallani: A zsidóüldözés, a korona romlása sib. A korona romlásának egyedüli oka az a helytelen ügymenet, melyet a Devizaközpont követ. (Dénes beszéde közben az egységes pártból egyre-másra eltávoznak a képviselők a folyosóra, egyedül Szomjas Gusztáv marad a helyin és az ujságirók.) Dines István: Kénytelen vagyok csak az újságíróknak beszélni. Horváth Zoltán kéri az elnöktől a tanácskozóképesség megállapítását Elnök 5 perc szünetet rendel el. Szünet után Dénes megállapítja, hogy az állami deficetet a kölcsönnel, a 250 millió aranykoronával sem lehet kiküszöbölni. Ennek oka az egészségtelen adórendszer. Ausztriában a 4—600 millió aranykorona kölcsön sem tudta megállítani a drágaságot. Az osztrák példa is megcáfolja a külföldi kölcsön létjogosultságát. Részleteket közö! Dilnokí Kovács könyvéből, amely szerint a deficit megszűnése csak a takarékossággal érhető el. Négy év óta uj adókat hoz a kormány, amelyek főieg csak a kis embereket sújtják. Az ilyen adók a közszükségleti cikkeit árait állandóan növelik. Ilyen közszükségleti cikkek ehősorban a gyufa és a petróleum, amelyeket a kis emberek fogyasztanak. (Az egységes párt állandóan zavarja a szónoiot.) A helytelen pénzügyi politika az, ho^y a magvar korona állandóan romlik. Bessenyei Zénó: A francia frank is zuhan! Dénes István: A forgalmi adó a leglehetetlenebb £dó. Közbekiáltás: Külföldön is van forgalmi adó I Dénes István: Akármennyi kölcsönt hoznak is ide, az nem segit az országon. K fogásolja az eddigi def ációa pínzügyi politikát és az inflációs politikára tőr át. Bízhat-e ezek után a nemzet a pénzügyminiszterbe, ha annak politikája csödöt mondott. Megállapítja, hogy ebben az országban csupán a kisemberek menlek el az áldozatkészség határáig. A nagybirtokokat is megfelelőien meg kell adóztatni. Bsszéde végén kijelenti, hogy ez a kormány egyáltalán nem tesz eleget hivatásának és igy nincs létjogosultsága. És ha ez a kormány tehetetlen, akkor adja át helyé: arra méltóknak. A kormány iránt bizalmatlansággal vis:ltetik és az indemnitási javaslatot nem fogadja el. Kabók felszólalása után, aki személyes ügyben beszélt, áttértek az interpellációkra. Interpellációk. Elsőnek Peyer Károly interpellált. Kijelenti, bogy a kormány 1922. év elején megjósolta, JHarag. Ajánlom ezt az Írásomat gyermektanulmányokkal foglalkozók figyelmébe. Én ugyanis nem a tanulmányokkal foglalkozom, hanem magával a gyermekkel, aki minden időben a legnagyobb szenzációt jelentette életemben. Mikor a felnőtt kinyitja a száját, körülbelül máris tudom, mit akar mondani, de meglepetésben csak az aprószentek részesítenek. Az ő gondolkozásuk még nincs megmételyezve, minden cselekedetük közvetlen egész addig, amig a nagyok rossz hatása nem érződik meg rajtuk. Legkiválóbb ifjú barátom keresztneve Gábor, vele tudok a legjobban eltársalogni. Lelkemre állitom, hogy fizet súlyos évi milliókkal az állam sok olyan felnőttet, akikkel szemben Gáborkát legalább három fizetési fokkal előbbre helyezném. Semmit sem szabad tanulnia, azért mindent tud, — Isten a megmondhatója, hol csipi el és alkalmazza a legpompásabban, mikor azt hinné az ember, hogy csak a játékainak él a sarokban s azokban van elmélyülve. Hogy szavamat ne feledjem, pontosan öt éves és három hónapos, de az intelligenciája fejlettebb, mint . . . mégse mondom el, még tekintélyrombolónak kiáltanak ki. Az alábbi történetat ugy mondom el, ahogy ő mesélte, majdnem szóról szóra a saját szavaival, mondatszerkezetével. Beszélgetésünk tanuk előtt történt, — egyébkén* sokkal kisebb dolgokban is szeretek ragaszkodni a tárgyilagossághoz és az élethűséghez, hát még ebben! Azt mondja öcsiké. — Egészen kibékültem a Pöszikével. — Haragban voltatok ? Hogy történt ? ó pedig kezdi: — Tudja, nyuszkát játszottunk a Pöszikééknél. 6 kitett ai ablakba mindent, az ezüstös könyvre SZEOED hogy az ország nagy nyomorúság elé néz. Ez be is következett. Megállapítja, hogy a kormány nem eléggé ellenőrizte az inségakciót. Interpellációjában az inségakció elszámolását sürgeti. 0 már ezt több izben sürgette, de az elszámolás mindig hiányos• volt. Ismételten kivánja tehát, hogy a népjóléti miniszter adjon végleges elszámolást. Kéri annak megállapítását, hogy miért kfpott a „MANSz" tizenötmilliót, a , Túrán" szövetkezet tízmilliót, a „MOVE" hárommilliót és több más társadalmi egyesület is milliókat. Értheteilen előtte az a jogcím, melynek alapján ezek az összegek kiutalást nyertek. Az inségakciónak tulajdonképen a nyomorenyhitést kellett volna szolgálnia. Semmi esetre sem tehát atz, hogy szövőszékeket állítsanak fel. (Nagy zaj a jobboldalon.) Az arisztokrata hölgyek az inségakciót játéknak tekintették. (Peyernek erre a kijelentésére nagy lárma, kiabálás tör ki. Héjj és Hoyos gróf hangja hallatszik. Az elnök csenget és csak nagy nehezen tudja a rendet helyreállítani.) Lendvai István állandóan közbeszól, mire Pe/er élesen visszavág. Ezuián vűss József miniszter emelkedik szólásra. Tiltakozik az ellen, hogy ilyen hangon történt az interpelláció. Halasztást kér holnap esle 8 óráig a válaszra. Peyer K4roly kijelenti, hogy ö nem sértetle meg az arisztokrata nőket. Kuna P. András: Állandóan közbeszól. Elnök: Rendreutasítja. Peyer Károly kijelenti még, hogy a munkanélkülieket egyedül a szakszervezetek segélyezik. Szilágyi Lajos: A faluk tüzrendészeti ügyében interpellál. Az interpellációt kiadják a belügyminiszternek. Ezuián Pakots József interpellál a Nemzeti Színháztól elbocsátott színészei ügyében. Majd Eckhardt Tibor terjesztette be interpellációját a koronarontók ügyében. Kifogásolja, hogy a kormány egyes lapokat támogat, mint pl. a 8 Órai Ujsdg-ot, kéri, bogy vonják meg ezen újságtól a ked/ezményes papírokat. Nyúljon bele a kormány a darázsfészekbe és orvosolja a lapokat. Nagy Emil igazságügyminiszter kijelentette, hogy a koronarontók elhn az 1922. évi XXVI. t. c kk 5. § a alapján indul meg az eljárás. Vihar Eckhardt interpellációja alatt. Eckhardt Tibor: Második interpellációjában szóvá teszi a fegyverrejtegetés ügyét és tiltakozik az ellen, h:>gy minden rosszal a fajvédőket vádolják. Elmondia, hogy a rendőrség tudott arról, hogy az ÉME be bizonyos fegyverek vannak még, amelyeket annakidején (nyugatmagyarországi felkeléskor) ná!uk raktáSzeged, 1924 január 24. rozíak el. Állandóan rágalmaznak — úgymond — napok, hetek és hónapok óta. Nálunk keresik az „Alföldi Brigád", a csongrádi bombamerénylet nyomait. Bejelentelte, hogy eddig türelemmel voltak, de tovább már nem tűrnek. Rothenstein Mór: A do'og csak most kezd éidekes lenni! Eckhardt Tibor mindjobban tűzbe jön, a padot veri és ordit. Ezeket a fegyvereket — mondja — szándékosan hagyiák az ÉME-ben, hogy azután ezt a körülményt ellenük felhasználhassák. Héjj Imre: Ezt senki sem fogja elhinni 1 Eckhardt Tibor: A fegyverek egy részét elvitték Kiss doktorhoz ... Peyer Károly: A doktor ur ehhez is ért ? Eckhardt Tibor: Igen. A doktor ur kiváló céllövő. Megialá'ták a fegyvereket még Turcsányinál... (Óriási zaj, az elnök csak percek után tudja a rendet helyreállítani.) Eckhardt Tbor (ordítva): Ezt tovább nem lehet tűrni! N.künk innen el kell menni egy ujabb Szegedet keresni! Vass József miniszter: Nekünk kell elmenni innnen! Eckhardt Tibor: Bár már látnám ! Elnök: Rendreutasítja Eckhard»t. Eckhardt Tib^r a további közbekiáltásokra kijelenti, hogy ilyen hangot nem tür tovább is tekintet nélkül a következményekre, az ö módjukon Jognak eljárni Ezután Vass József szólíll fel ismét és ő is tiltakozott a hang ellen, amit Eckhadt Tibor használt. Az ülés izgalmas jelenetek után későn ért véget. Értekezlet az igaz&ágügyminiszternél a koronarontók bűnügyében. (A Szeged budapesti tudósitójától.) Nagy Emil igazságűgymi.iiszter hosszú értekezletet tartolt a koronaronlók ügyében. Az értekezletnek az az eredménye, hogy — amennyiben a D^vizaközpontnak feljelentése igaznak bizonyul — a banvádi eljárást az 1922. évi XXVI. t.-c. 5 ik szakasza értelmében fogják megindítani. Nagy Emil igazságügyminiszter kijelentette, hogv ebbjn az ügyben a leserélyesebben fognak eljárni annál is inkább, nehogy a közvéle néay azt gondolja, hogy miután nagypénzü spekulánsoklói van szó, a bűnösök kibújnak a megtorlás alól. A Djvúaközpontban megjelent Karispal védö|e es kérte védence szabadlábra helyeztetését. Kéréséi tzzal indokolta, hogy Karlspál esik a Wiener Allgemeine Deposite bank megoizásáboi jár el. A Devizaközcont azonban a kérelmet nem teljesítette, mert Karlspál megbízását nem hiszi. rá volt irva Öcsié. Mondta, hogy mindent kinek osztyam el, a könyvet nekem oda adta. Akkor nekem ki kellett mennem, (tudja már), és elvittem a könyvet. Az Ilka néni mondta, hogy nagyon jókor jöttem azért is, meg a vacsoráért is. Másnap jön Pösze. — Hát a könyv hol van? Azt mondtam : — Nekem adtad. ' Azt mondja: — Csak vicceltem. Azt mondtam: — Nem ad®m vissza. Azt mondta: — Hazamegyek, nem szólok soha hozzád Azt mondtam: — Nem bánom, legalább a könyv az enyém marad. Ha valaki valamit ad, adja örökbe. Megint kérte, máskép három hónapig haragban leszünk és ugy elment, hogy azt se mondta, szerbusz. Három napig haragban voltunk. Egyszer seóK hozzám, gyere öcsi, (vagy azt mondta, Gabi, — nem tudom) játszami. Rá se hederítettem. Akkor én szóltam hozzá, akkor ő nem hallgatott rám. Azt is irja bele Szigethy bácsi, hogy a kutya ült a konyhában, egész egyedül voltunk. A harmadik napon félig ki voltuRk békülve. (— Azt meséld el, hogy békültetek ki?) — Ugy, hogy én hozzámentem; Pösze jössz játszani ? — Jövök, ha te odajössz h^zzáik. Oda is mentem hozzája és elkezdtünk beszélgetni. Akkor csak félig voltunk kibékülve. Aztán az volt, hogy ma már egészen ki voltunk öéKUive. Hozta az egyik babáját menyasszonyfátyolla és az egyik nyuszit. Annak a szeme lógott, felültettük a kocsira, én hajtottam. Egész kivoltunk békülve. (— Mi van a könyvel ?) I — Nálam maradt, nekem adta. Mert mikor kivoltunk békülve, mindig ijesztgetett, hogy elviszi, í A napokra megszakadt játék folytatása olyan izgalmasan érdekes emlék, hogy arra vissza ken térni. Végtére is nem játszik az ember mindennap fátyolos inenyasszonybabával és lógós szemű nyuszival De meg templomban is volt öcsiké délelőtt s ennek alapián megtalálja az aplikálást. _ A babák lecsücsültek a padra és belemártották a kezüket a szentelt vizbe. Én ministráltam és húztam a harangot. Most következnek a mellékkérdések, mert illő, hogy minden dolognak a végére járjunk. Nevezeesen mit szóltak a nagy afférhez a nagyanyai házban, ahol az egész esemény lejátszódott. — Ilka néni nem tudta, hogy haragban vagyunk, csak akkor mondtam neki, mikor kibékültünk. — Nem tünt fel, hogy nem vagytok együtt a Pöszével ? — Ha kérdezte, hogy |,0[ a Pösze, azt mondtam, az iskolában van. Mert én szoktam viccelni és igazánbul is beszélni. 0 azt hitte, hogyigazánbul beszélek. Ma mondtam neki, már kibékükünk. — Meg volt lepve ? — Nagyon. Azt mondta, jé, haragban voltatok? — Miért nem volt szabad az Ilka néninek tudni róla? — Azért, mert azt mondja, a Jézuska haragszik arra, aki haragban van. Nini, már hány papírt irt . . . Hát igy történt széról szóra s mikor végül Ocsike meginterpellált, hogy miért érdeklődöm annyira s miért irok le mindent, aazal nyugtattam meg, hogy meg akartam tanulni, hogyan kell haragban lenni és kibékülni. Ez aztán szemmel láthatóan hízelgett a hinságáHak. Bob.