Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-20 / 17. szám

Szeged, 1924 január 18. SZE QB D A francia-cseh szerződés pontjai. A Hohen/ollernek és Habsburgok ellen. mellett jöttek létre, 4. mindkét állam kötelezi magát a teljes egyetértésben való működésre, az 5., 6. és 7. pontok értelmében Francia- és Csehország együttesen akadályozzák meg, hogy Németországban a Hohenzolternek és Magyar' országon a Habsburgok trónra ketüljenek. Megállapítja továbbá a szerződés, hogy a két állam egyike sem léphet egy harmadik állammal szerződésre. (A Szeged budapesti tudósitójától.) A napokban többször említés törlént arról, hogy Francia- és Csehország szövetségre lépnek egymással. A Lidove Noviny a mai napon közölte a szerződés egyes pontjait, melyek szerint 1. a békeszerződés értelmében megoldják a fennálló helyzetet Európában, 2 mindkét állam kötelezi magát a béke fenntartására, 3. kölcsönős tiszteletben tartják a szerződéseket, amelyek köicsörös megállapodás A légszeszgyári pör és a kendergyári munkások ' A légszeszgyári pör ügyében a Szeged egyik mult heti száma nyilatkozatot közölt Somogyi Szilveszter polgármesterül, amely erős kritikai bangón foglalkozott Wimmer Fülöp e tárgyban megjelent cikkével. Az elmúlt héten volt ezenkívül vita és megbeszélés tárgya a kendergyári munkások bérszerződése, amely ellen sz a vád hangzott el, hogy antiszociális. Mindkét ügyben Wimmer vezérigazgatóhoz fordultunk, hogy nyilatkozzon, illetve adjon róluk felvilágosítást. Wimmer felkérésünk folytén a következőkben volt szives nyilatkozni: Tisztelt Szerkesztő uri Az egymástól annyira eltérő két ügyben hozzám intézett kérdéshez a következő megjegyzéseim vannak: Első kérdése az, hogy a polgármester urnák a gázgyári cikkemre törlént nyilatkozatáról miként vélekedem? Válaszomat azon kezdem, hogy —[amint ezt a polgármester ur maga, de minden ténykedésemből kifolyólag az egész város is tudja — a polgármester ur iránt annak végtelen lelkiismeretes szorgalma és kétségtelenül tiszta intenciói miatt a legőszintébb tisztelettel viseltetem, amely nagy tiszteletet természetesen nem érintheti az, hogy ott, ahcl hibákat látok, azokra mint a köztörvényhatéság és egynéhány bizottságának tagja nyíltan és őszintén rá ne mutassak. Az ennélfogva soha sem mélyreható és még kevésbé személyi természetű különbözeteket a polgármester úrral mindig csak két körülmény idézi elő. Először, hogy gondolkozása nem Héj? kereskedői és ipari és ha személyének legkisebb érintése nélkül ezt mondhatom, Egész felfogása messze áll a kereskedelmi és iparitól; másodszor az, hogy ö a tanács, valamint a saját eljárását és intézkedéseit egy bizonyos infallibitítás jellegével kivánja körülvenni és ezekben sem rost a diplomatával, aki igen noszogatta, hogy vaduljon meg és fusson el vele hetedhétország ellen, de persze a pokolszülte paripa nem hallgatott rá. Három perc múlva már megint ott állt a helyén, mint freskó, a diplomatát pedig az ördög vette gondjába. — Szabad kérnem a második kívánságot? A diplomata hozatott a patriarchától egy kád szenteltvizet és finom mosollyal hajolt meg az ördög előtt: — Tessék ebbe beleugrani, de mindjárt. Bizonyosan jól esik a hűtődzés ebben a pokoli hőségben. Az "ördög meghökkent, egy kicsit félrehúzta az orrát, de azért mégis csak beleugrott a kádba, aztán tüsszentett egyet-kettőt, megrázogatta a frakkját és kinyújtotta a kezét a diplomata felé. • Bizonyisten, kár az időért, nehogy mennénk inkább ? Tisztán látszott, hogy olyanok a körmei, mint a denevérnek. A diplomatát kezdte rázni a hideg és ugy dadogott, mint inaskorában, mikor még csaK a jegyzökönyveket vezette a diplomáciai tárgyalásokon. Ijedtében még azt is elfelejtette, hogy a nyilvánosság előtt nem szokott tegeződni az ördöggel. — A ... harmadik... kívánságom... az, hogy ... minden hazugságomért tépd ki egy hajad szálát. Az ördög ugy elordította magát, hogy még a hetedik teremben is torkukra szaladt a pincéreknek a lopott pezsgő. — Nem, ezt az egyet nem vállalom, mert akkor egyetlen hajam szála se marad, kopaszon pedig nem fogadnak be a pokolba többet! Azzal nekiiramodott az ajtónak, de ijedtében nem találta rajta a kilincset és kénytelen volt a kUMondiá°kn hogy'azóta fekete minden kulcslyuk és J félnek a diplomaták semmitöt, mert azóta nem • tudják, hogy még az ördög. közkívánatra se viszi el őket más véleményt, de még kevésbé kritikát nem fog»d el és nem tür. Ezzel gázgyári cikkemmel kapcsolatosan adott nyilatkozatát máris teljesen megfelelően jellemeztem. A polgármester bizonyára elsőrendű jogász, de mivel az ügyészi karból került ki, csak „büntető jogász" és mint i'y«n, kereskedői és ipari kérdésekben legkevésbé kompetens. Cikkem e'oívasása tehát mindkét okból nehezére esett. Olt ugyanis, a kérdés természeténél fogva, a gázgyári pör praktikus kereskedői és ipari szempontból tárgyaltatott, de ami az ő szemében még nagyobb bün, jogos kritika volt benne a város és a tanács eljárásáról, amit ő tudvalevőleg nem bir el. Ezekuíán helyre kell még igazitanom azt, hogy a néhány hét előtt tényleg összehívott 4—5 elsőrendű jogász korántsem mondotta ki, h i y „álláspontom jogilag lehetetlen", sőt inkát b elismerte álláspontom helyességét és csak *r volt a vélemény, hoj/y addig, amig a Kúria s most folyamatban lévő pörben nem Ítélkezett, ujabb, akármilyen eljárás nem kezdhető. Itt azonbtn újból éles kritika tárgyává kell , tennem a tanács azon eljárását, hogy ezt a . pört több mint egy éve a Kúrián heverni engedte és egyetlenegy sürgetés után az * ügyet teljesen abbahagyia, azon érthetetlen téves vélemény alapján, hogy abba külföldi érdekek belekapcsolódnak, amiről szó sincs, mert a késedelem egyedüli oka — most már meg van állapítva —, hogy az akták el voltak kallódva. Az az annyira sajnálatos eredmény pedig, hogy több mint három év után ma ott tartunk, ahol ezt az utolsó cikkemben jeleztem, mindenkit, tehát a polgármester urat is meg kell hogy győzze arról, hogy ezt bizony nem jól csinálták, hogy nem minden jó ugy, ahogy ezt a teh. Tanács a polgármester ur vezetésével végzi és hogy nem derogálhat neki az, ha a törvényhatósági bizottság egyes, a városi ügyek iránt érdeklődő tagjai — foglalkozás és felekezetkülönbség nélfmi —^a városi ügyekbe azok helyesebb vezetése céljából beleszólnak^ Második kérdése t. Szerkesztő urnák, hogy a gyár munkásainak esek legutóbb, jubileumom alkalmával történt szép és a munkasok és a vezetőség között fennálló jó viszonyt annyira feltüntető megnyilatkozás után hogyan történhetett, hogy a két fél között már ilyen rövid idő után oly éles harc fejlfdölt ki, mint azt a hétfői munkásnyilaikozat feltünteti. Erre rövid, de határozott válaszom, hogy a szegedi munkásság vezetői ezúttal újból, amint erre már többször rámutattam, bebizonyították, hogy nem tudják a munkásokat helyesen vezetni, hanem azon egyedüli célból, hogy az ő pozíciójukat, mint a munkásság vezetői megszilárdítsák, egyenesen rossz szemmel nézik a gyár és a munkás közti időközönkénti jó viszonyt és határozottan odatörekednek, hogy ezt a viszonyt lehetőleg megbontsák, mivel csak hs viszály van a munkás és a gyár között, jut nekik — szerintük 1 — megfelelő szerep. Szembeötlő itt a nagy különbség a német, vagy francia szocialista vezér és a mieink között. Ott kint nyugaton ugyanis a munkásvezér vezér marsd akkor is, ha rövidebbhosszabb időn át nincs kavarodás, hanem a munkásság szép nyugodtan folytatja munkáját, mig nálunk a tisztelt vezető urak egyenesen félnek stiól, hogy egy ilyen hosszabb nyugodt időszak beállta folytán a munkásság őket fölöslegeseknek fogja tekinteni. Csak igy magyerézható, hogy amikor most itt Szegeden megállapítottunk egy a munkásságra nézve feltétlenül kedvező indexet, amely index minden bérkérdés felvetését kizárja és amely index ovtóber eleje óta mai napig a munkabérek 40%-os felemelését eredményezte, a munkások vezetősége — „mivel ily körülmények között egyelőre tétlenségre van kárhoz* tátva" — belekapott egv » munkásság és a gyárunk vezetősége között 40, de legalább 30 év óta fennálló rendszerbe, amely szeiint minden év december közepén a munkásokkal a jövő évre szerződést kötünk. Ezen szerződésre szükségünk van különösen itt Szegeden és a mi munkásaink mivoltára való tekintettel (500—600 női munkái) azért, mivel Szegednek tudvalevőleg túlnyomóan agrárjellege lévén, a munkásoknak tavaszon, nyáron és őszön át, több izben — ugyan csak néhány hétig — alkalom nyilik a. gyár zárt helyiségeivel szemben a szabadban, esetleg talán ezen rövid időre még jobban is fizetett munkát kapni és ha a fent emiitett 600 munkásból csak 60 él ezzel a lehetőséggel, a gyár láncolatosan összefüggő üzeme azonnal nagymérvben akadályozva van. Hogy azonban mennyire helytelen a munkásvezetőségnek most annyira erőszakosan kifejtett küzdelme ezen szerződés megkötése ellen, legjobban bizonyítja, hogy valótlanságokhoz folyamodni és a munkásokat ezekkel egyeneten félrevezetniük kell. Eltekintve ugyanis egyetlenegy intézkedéstől, amely szerint a szerződéstszegő és csakis a 8zerződéstszegö munkással szemben, kétheti keresetének megfelelő bírság van kikötve, a szerződés határozmányai pontosan olyanok, mint évek és évtizedek óta. Egyenesen valótlan az, hogy nsgyobb munkaidő van kikö ve, mert a szerződés nyolc órai munkaidőt egy és fél órai, felülfizetessel járó, kiegészítéssel köt ki, amely összesen kilenc és fél órai munkaidő 1922 október, tehát egy és fél év óía a gyárban változatlanul fennáll. A szerződés azon kikötése, hogy az üzem akármilyen okból való szüneteié e esetén a gyár a munkabérek 70 százalékát térti meg, 1919-ből, a kommün idejéből származik és a munkásokra annál kedvezőbb, mivel az ilyen huzamosabb üzemszünet alatt valószínűleg másutt is munkát kereshetnek. A kilenc és fél órai munkaidőn tul (amely munkaidő azonban a szombati munkaidőnek harmadfél órával való megrövidítése folytán hetenként 54 és fél órára száll le) a gyár csak egész kivételesen használja a pótmunkát elrendelő jogát, ugy hogy — 'ermészetesen a javitó műhelyt kivéve — az egész 1923. évben legfeljebb mindössze három-négyszer történt egyes termekben kilenc és fel ótán tuli, természetesen felülfizetéssel járó pótmunka. Mi kifogása lehet egy valóban csak a munkások érdekét szem elótt tartó munkásvezérnek az ellen, hogy különösen a mai időben, amikor a munkanélküliség az egész világon oly nagy bajgkat okoz, egy gyár teljes kölcsönösségre alapított megállapodást köt a munkásával, m ly szeiint ez munkaerejét egy évig a gyárnak leköti, a gyár pedig ennek elleniben a munkásnak a munkát biztosítja, hacsak nem az, hogy ekkor a tisztelt munkás vezér erre az évre felre van állítva? A szerződés pozilive a munkásvezérek!'el együtt lett annak idején megállapítva és ugy két év előtt, mint egy év előtt a munkásvezeiők által kivánt néhány pontot szó nélkül a szerződésbe beleillesztettük. A munkabiróssg ellen a munkavezetők által* emelt vád pedig tudtommal szintén nem indokolt, mert különösen azon kérdés megállapi'á8árt% hogy vfjjon a munkás a szerződés értelmében jogosan elhagyhatja a gyárat, mivel bebizonyitottan jobb munkaalkalomhoz jut, a munsabiróság egész rövid, napokra szóló határidőt állapit meg. Hogy mindenre kiterjedjek, még a pénzbírságoktól is leszögezem azt, bogy azok természetesen csak az elkövetelt hibák, majdnem kizárólag ki nem mentett kimaradások, tehát csavargások ecetén történnek. Hogy a munkásság felszólalását is elin'ézzem, rámutatok arra, hegy a vezetők állal kifejlett legerélyerebb i?gstás s terrorizélás dacára, a gyárnak ma már több, mint 500 munkása a szerződést aláirta, a vezéreket tehát elhagyta, reájuk hárítva azt az odiumot, hogy az itt elmondott köiülmények között „u<y védi a gyár munkaerejei", ho^y azt a munKanélküliség tetőpontján, télviz ide-