Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)
1923-12-13 / 283. szám
Egyes sxém ára 400 korona SMrkeuHség te kiadőhhrolili Deák Ferenc-utca 2. (Föraáüakolával szemben.) Telelőn 13-33.A .Szeged* megjelelik hétfő kivételével minden np. Egyes szám ára 4C0 liolina. Előfizetési árak: Egy Maapra Szegeden 7000,Budapwten te vidéken 7500 kor. Hirdetési árak: Félhasábon I mm. 75, egy hasábon 150, másfél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. AprO hirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többszöri feladásnál árengedmény Szeged, 1923 december 13, CSÜTÖRTÖK. IV. évfolyam. A tudomány válsága. Egy gráci egyetemi tanár megkapta a Nobeldijat. A Nobel-dijjal nagy irodalmi alkotások szerzőit, az emberiség javát szolgáló nagy felfedezőket, életüket a tudomány szolgálatában eltöltött egyéniségeket szokták jutalmazni, akiknek rendszerint nem jut idejük arra, hogy az élet tülekedésében csengő aranyokra váltsák át munkájuk eredményeit. A Nobel-dij egyúttal befektetés is a további munkához, búvárkodáshoz és alkotásokhoz. Mindenesetre van olyan jó befektetés, mint mikor a nehezen megszerzett devizák egy részét egy dollár-tőkével alakuló részvénytársaságnak juttatják a lóversenytér kiépítésére, vagy mikor a magyar állam fajlovakat vásárcl Angliában. A gráci professzor azonban egyelőre csak az értesítést kapta meg a Nobel-dij kiutalásáról. Utána jöttek a gratuláló levelek a világ minden tájáról. Talán még a volt ellenséges országokból is kapott szerencsekivánatokat. A tudósok ugyanis furcsa népség. Egy hiten vannak a világ minden országában és azt vallják, hogy akár az anyag megismeréfeért folytatott küzdelemben, akár pedig a baktériumok ellen folytatott harcban nincsenek politikai határok. Vannak közöttük, akiket még a háború gőze sem szédit meg és mikor a férfiemberiség javarésze, virága pusztulni megy a harcterekre, ők lankadatlanul dolgoznak az aggok, a gyermekek, az egész emberiség javáért. Az ilyen tudósok rendszerint idegenek az ugyuevezett „gyakorlati" élettel szemben. Nem tudják, mire jó a tülekedés, törtetés kincsek után és nem tudják, mire valók az államnak különböző közigazgatási szervei többek között a pénzügyigazgatóság. Valószínűleg a gráci professzor is ilyen értelmetlen módon bámulhatott maga elé, mikor megjelent előtte valamelyik adóbeszedő nagyhatalmasságnak a kiküldöttje és „megleletezte" a Nobel-díjból származó „kereset" bejelentésének elmulasztásáért és kirótta rá az adót és adóbírságot a még meg sem kapott tudományos díj után. A játszi humor aranyozhatná be a bürokrácia mindenre kiterjedő gondosságának ezt a csodaszép esetét, ha a mai idők egyáltalán alkalmasak volnának arra, hogy derűs világításban lehessen tárgyalni a tudomány kérdéseit. De éppen ma a gráci professzor esete tragikum. Az osztrák korona leromlása mellett évekig küzkCdtek az osztrák professzorok; a bécsi egyetemen amerikai adományokból állítottak fel tanári konyhát és amikor egy professzor előtt megcsillog egy összegnek a reménye, melyből tudományos műszereket, könyveket vásárolhat, akkor jön a — finánc, hogy leszedje a reménység fölét. A tudomány nyomorog. Amin keresztülestek az osztrák professzorok, azt a nyomorúságot ma a német tudományosság érzi fokozott mértékben. A háború éta évről-évre, hónapról-hónapra kevesebb könyv jelenik meg Németországban, egymásután szűnnek meg a tudományos folyóiratok és a német egyetemek, melyek generációk szorgos és rendszeres munkájával rakták össze a tudás köveit hatalmas palotákká, az összeomlás előtt állanak. A néhai gazdag német államnak nincs pénze, hogy a tudományért hozzon áldozatokat. Amig az angolok évi háromszáz fontos, tehát magyar pénzben körülbelül négyszázmillió koronás tanulói ösztöndijakat hirdetnek a cambridgei és oxfordi egyetemeken, nagynevű német egye'emi tanárok havi fizetése néhány kiló hus és liszt árára zsugorodik össze. Pedig ha Németország iránt hálára van kötelezve az egész világ, ennek a hálának az oroszlánrésze bizonyára nem a Bismarck örökébe lépett epigon- kancellárokat és nem is a Ludendorffokát és Hitlereket illeti meg, hanem a német tudósokat és professzorokat, akik a tudományosság fáklyáját emelték magasra és megtermékenyítő eredményeket hintettek szét a többi országok tudományának, sőt iparának, technikájának és gazdasági életének területén is. Azokat a német professzorokat illeti meg a hála és elismerés, akiknek idegen országok kiválóságai közül is nem egy köszöni tudását s akiktől a magyar tudomány is számtalan fejlesztő impulzust kapott. A mi tudományosságunk sem viseli a gazdagok biborruháját. A tudomány hamupipőkéje még ennek a lerongyolt országnak is. De éppen azért, mert át tudjuk érezni a mi tudományunk lerongyclódottságát és mert nem az igazoltatásokban látjuk az egyetemek hivatását, igazi együttérzést fakaszt bennünk az az emberfeletti 283-ik szám. küzdelem, amely a német egyetemeken folyik, hogy a multak roncsait e szomorú összeomlás válságán átmentsék egy szerencsésebb uj nemzedék számára. És azt hisszük, hogy a színtiszta igazságot állapítjuk meg, ha ugy véljük, hogy a horogkeresztesek és fajvédők szövetségénél több értéket jelentene még a magyar jövő számára is, ha a még lerongyolódottságában is ragyogó német tudománnyal igyekeznének kötni véd- és dacszövetséget. Igaz, hogy ehhez a szövetséghez némi emelkedettség szükséges ; legalább is annyi, hogy a tudomány céljának a belátására képesítsen. Ez a cél az igazság megismerése és követése. De vájjon a közélet hangos álprőfétái közül hányan keresik és hányan követik az igazságot? A magyar kölcsön a Népszövetség előtt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Párisi jelentés szerint Millerand köztársasági elnök kedden délután együttes kihallgatáson fogadta Bethlen Istvánt, Kálloyt, Walkót, továbbá Korányi Frigyes párisi követet. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, beavatott francia körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a köztársaság elnöke mindjárt megérkezése napján fogadta a magyar kormány tagjait. A magyar ügyben kiküldött albizottság szerdán délben tartotta első ülését Bethlen részvéMMMMMMMMMM^^ A földreform tárgyalása. telével. Ezzel párhuzamosan Kállay Tibor pénzügyminiszter és Schober Béla államtitkár a háború előtti adósságok végleges rendezése tárgyában tárgyalnak az angol, francia és belga delegátusokkal. A tárgyalások kedvezően folynak. A Temps szerint a magyar kölcsön legfőbb feltétele a kisántánttal való megegyezés. A Daily Herald szerint 8 kisántánttal a miniszterelnökök tanácskozásán történik az egyezkedés s csak azután lehet döntés. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés szerdai ülését 11 óra előtt néhány perccel nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az ülésteremben az ellenzéki oldalon szokatlanul kevés, alig néhány képviselő jelent meg, viszont a kisgazdaképviselők teljes számban foglaltak helyet a padsorokban. Az elnöki bejelentések után a napirend szerint áttérnek a földbirtoknovella folytatólagos tárgyalására. Az első szónok Rences János. — Azt várta volna a kisgazdatársadafom — úgymond —, hogy a földreformnovella kielégítse az igénylőket. A végrehajtásnál nagy nehézségek támadtak. Ezeket feltétlenül el kell simítani. A javaslatot elfogadja. Pallavicini őrgróf beszéde. Ezután Pallavicini György őrgróf emelkedik szólásra: — A földbirtokreform Magyarországon évtizedekkel megkésett. 1910-ben, ha a Darányiféle javaslatot elfogadták volna, ugy ma már egészen más lenne a helyzet. A novellát nem tudom helyeselni. A magyar földbirtokosságnak óriási érdemei voltak a múltban. Ők terjesztették és emelték a magyar mezőgazdasági kulturát. A kisbirtokosság csak ugy ludja teljesíteni a maga hivatását a jövőben, ha emelik a kulturáját. Erről a novellában szó sincs. A kisbirtokososztályon nemcsak a földbirtokreformmal kell segíteni, hanem kultúrájának az emelésével is. Nem érzem magam érdekelt félnek, habár földbirtokos vagyok. Csupán mint képviselő kívánok foglalkozni a kérdéssel. — A földreform végrehajtása alkalmával azonban azt a jogot kívánom magamnak és a földbirtokosságnak fenntartani, hogy csak akkor adja el a földjét, ha tudja, hogy azzal tényleg a haza javát szolgálja. Nagyatádi Szabó István: Ezért nem érdemes fogat csikorgatni. Gaál Gaszton: Mégis csikorgatnak. Pallavicini: A miniszter urat terheli a felelősség a novella benyújtásáért. (Zaj a jobboldalon.) Magyarországon minden embernek az volt a felfogása, hogy bizonyos földreformra szükség van. A novella azonban nem segit a földreform hibáin, mert az ország valamennyi vidékére egyforma mértékkel mér. Már pedig nem lehet a Dunántul legvirágzóbb gazdaságait szétosztani ugyanakkor, mikor a terméketlen vidékeken nagy latifundiumokat hagy meg, ez a novella semmivel sem segit a mai állapotokon. Nagyatádi Szabó István: Majd meglátjuk egy év múlva. Pallavicini: A novella semmiféle megnyugvást nem hoz. A novella a magántulajdont teljesen megszünteti. Ezután rátért Pallavicini a Magyar Falu cimü lap két cikkére, amelyben azzal vádolták meg, hogy a Budapesten időző ántántbizottságnál közbenjárt olyan irányban, hogy a kölcsön megadásának feltételéül követelje az ántánt a földreform letárgyalásának felfüggesztését. — Kaptam ugyan — úgymond Pallavicini — felszólítást a miniszterelnöktől, hogy jelenjek meg az ántántbizottsággal való tárgyaláson, de nem mentem el. Főleg azért nem mentem el, mert véleményemmel nem akartam a kormány helyzetén nehezíteni. £n ugyanis nem tartora szerencsés dolognak a külföldi kölcsön felvételét. Ellenzem is tőlem telhetően, tehát ebből is látható, hogy az ántánttal semmiféle összeköttetésben nem állottam. A cikk állításai nem egyebek közönséges rágalomnál. Drózdy felszólalása. Ezután Drózdy Győző állt fel szólásra. Drózdy Győző beszéde elején kijelenti, hogy soha nem köveielte volna a földreformnovellát, ha az alaptörvényt becsületesen akarták volna végrehajtani. Nagyatádi Szabó: A képviselő ur meri nekem mondani, hogy nem akartam becsületesen végrehajtani? (Nagy zaj). . Drózdy: Nem egyenesen a miniszter urnák szólt. Ez a megállapítás elsősorban azokra a szervekre vonatkozik, amelyek a törvény komoly végrehajtását megakadályozták. Amig a nép szélesebb rétegeit földhöz nem juttatják, addig ennél a reformnál megállani nem lehet. Pallavicinivel szemben azt állítja, hogy sehol a világon nincs olyan földinség, mint Magyarországon, sehol sem nehezednek a viszonyok oly súlyosan a földnélküliekre, mint nálunk. Az