Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)
1923-12-02 / 275. szám
Egyes siáiw ára 400 korona SMriRtztOséR és HadöhtoIlii Deák Perenc-utca 2. (F6isiliskolával szemben.) Tetolon 13-33^.Szeged* megjeleBlk hétfő kivételével mindea aap. Egyes szám ára 400 koma. Előfizetési árak: E» apra Szegeden 7Ü003udaés vidéken 7500 kof. Hirdetési árak: Félhasábon I mm. 75, egy hasábon 150,mástél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 december 2, VASARNAP. 275-ik szám. A beteglelküek. Kik a beteglelküek ? Most általában a puccsistákat és a bombaveiőket szokás alattuk érteni. Vannak azonban még gerinces emberek. Vannak, akik még mindig Rupert Rezső', Bárczy Istvánt, sőt már Bethlen Is'vánt és Rakovszky Ivánt tartják beteg lelkeknek. Tessék megkérdezni például a Szózat, vagy A Nép olvasótáborát, amelybe nem annyira a ,nép* tartozik, mintinkább az állami tisztviselői kar nagyrésze. Magas állású hivatalnok urak is vannak, akik napról-napra e két magas színvonalú és objektív sajtóorgánumból tájékozódnak gazdáik jelleméről. Ezeket az epithetonckat nem maliciózusan írjuk le. Csak mi még nem felejtettük el azokat az időket, amikor a hivataloknak hivatalosan ajánlották ezeket a lapokat, mint a legnemzetibb és legkeresztényibb sajtóorgánumokat. S mivel a jó hivatalnok szófogadó, a jó hivatalnok nem vesz más újságot a kezébe, mint fajvédőt s ennélfogva a hivatalnoki kar információja kissé egyoldalú a mai politikai konstellációkról. A fajvédő közönség, amely az eseményekiöl csak a maga lapjaiból értesül, még mindig azt hiszi, hogy azok a gaz destruk ívok a beteg lelkek, akik három esztendővel ezelőtt ugy akarták felforgatni az állami és társadalmi rendet, hogy a pesti villanyosokon mérgezett gombostűket szúrtak az ébredő jogászok lábaszáraba. Ennek a közönségnek a szemében ez volt az utolsó merény et, ami Magyarországon történt Ez a közönség még mindig varja Be hlen Istvántól azt a törvényjavaslatot, hogy aki destruktív lap olvasásán kapatik, annak szeme kiszurassék, vagyona pedig szétosztassék a fajvédő bombavetők közt, akik életüket mint a nemzet őrangyalai annyira e nemes hivatásnak szentelték, hogy évek óta nincs is más kimutatható foglalkozásuk. A fajvédő sajtó jóhiszemű olvasói nyilván nem tudnak róla, hogy más divat van már mostanában és nem egészen ugy determinálják a .beteg lelket", mint eddig. Már nem az a beteg lélek, aki békességet hirdet. Aki jogrendet emleget, az már nem nemzetgyalázó jogrendhiéna. Aki azt mondja, hogy a zsidó is ember, az ezzel már nem provokálja a keresztény nemzeti közvéleményt. Aki arról ir, hogy ólmosbottal és ekrazittal nem lehet konszolidálni, az már nem hazaáruló, hanem okos és józan hazafi. £s hála Istennek, sok már az okos és józan hazafi, aki becsületszavával bizonyítja, hogy ö mindig ilyen volt, hogy ö sohase volt tu'zó, sőt az egész világ előtt ki meri mondani (noha egyelőre csak félhangosan), hogy ő mindig liberális ember volt és liberális érdekből hozta meg azt az áldozatot, hogy őrszemnek belépett a Bendeguzok, Töhötömök és egyéb vérszövetségek közé . . . A közvélemény nagyrészében beteg lelkek gyanánt ma már azok szerepelnek, akiket eddig a megváltók glóriája köritett. Ma azok a beteg lelkek, akiket eddig, hosszú éveken keresztül kormánytól támogatott sajtóban, cenzúra által jóváhagyott plakátokon, hivatalosan engedélyezett népgyűléseken mint a keresztény nemzeti gondolat reprezentánsait ünnepeltek. Akik békésen vacsorázó polgárokat levegőbe röpítettek a Krisztus nevében. Akik Budapest rendőr főkapitányságát is a levegőbe akarták röpíteni csak azért, hogy — saját vallomásuk ez — a merényletet aztán ráfoghassák a destrukcióra és uj táplálékot adhassanak a kormányozható nemzeti bosszúnak. Akik éveken keresztül nyíltan hirdették a pogromot hordó tetejéről és bizalmi hivatalos állásokból, cemuramenfesen és portómentesen. Akik most már bevallották azt is, hogy a mérgezett gombostűk komédiáját is ők játszották végig annak idején, mert akkor ez látszott célravezetőnek a gyűlölet ébrentartására. Akik tetüfészeknek nevezték az isten házát, amelyben a kereszténység szent könyvei közül csak az ó-testamentumot olvassák s akiket ezért senki nem fogott vallásgyalázási pörbe. Akik az iithonvaló orgyilkosok mellé idegeneket akarlak szerződtetni .államszerződés"-sel, hogy az ország egy részét lemészárolják, a másikat bebörtönözzék, az egészet kirabolják és aztán megosztozzanak a miniszteri tárcákon, amint azt a megmentett és fölszabadított haza üdve kívánja... Hát ezeket mondja most politikai analfabétáknak, politikai baromorvosoknak, kerge birkáknak, röviden beteg lelkeknek Bethl n István és belügyminisztere s a bombavető alakulat vezére vállalja, hogy ö beteg lélek s menti magát azzal, hogy azért beteg lélek, mert csak a fajvédők orgánumát olvasta s komolyan vett mindent, ami abban irva volt... Mi sohase eveztünk egy hajóban ezekkel az emberekkel, akik — ezt el kell ismerni — kezdettől fogva mindvégig ugyanazt a programot hirdették és gyakorolták, mi sohase neveztük őket nagy embereknek és azért nem nevezzük őket beteg lelkeknek se, mi megvárjuk, hogy minek fogja őket mondani a pártatlan, az elfogulatlan, a független magyar biróság. „A kölcsönből egy krajcárt sem lehet reparációs célokra felhasználni." (A Szeged budapesti tudósítójától.) Beavatolt személyiség, aki a kölcsön előkészítő munkálataiban résztvett, a következőket mondotta a kölcsön ügyéről: — A híradások, amelyeket hiteleseknek kell tekintenünk, azt jelentik, hogy két év és hat hónap alatt kell rendbehozni a magyar állom budgetjét s az ezen idő alatt felmerült deficitet a kölcsönből kell fedezni. Kélséglelen, hogy a szanálásra megállapított idő alatt a kölcsön törlesztéséről nem lehet szó, sőt arról sem, hogy ebből az összegből valamit reparációra kell fizetni. Az angol politikai és pénzügyi tekintélyeknek ugyanis kezdettől fogva az volt az álláspontjuk, hogy a kölcsönből egy krajcárt sem lehet reparációs célokra felhasználni. — Nem a hivatalos táviratok, hanem az a római távirat, amely Bianchinivel, a londoni pénzügyi bizottság olasz delegátusával folytatott beszélgetésről számol be, alkalmas arra, hogy némi nyugtalanságot keltsen. Bianchini, az olasz külügyminisztérium magasrangu tisztviselője, Magyarországnak őszinte barátja, leküzdendő nehézségekről beszélt. Ezek csakis a kisántánt által támasztható követelésekre és pedig a természetben fizetendő reparációkra vonatkozhatnak, minthogy a kisántánt is tudja, hogy a kölcsön összegéből repardciót nem kophat. Másik nyugtalanító momentum, hogy a kisántánt esetleg a részben megkezdett, részben még meg sem kezdett gazdasági tárgyalások eredményétől teszi függővé a kölcsön sorsát. Hogy ez mit jelent, azt nem kell bővebben magyarázni, hiszen Romániával már hetekkel ezelőtt megkezdődtek a tárgyalások és alig jutottunk előre. Szerbiával még meg sem kezdődtek a tárgyalások; Csehországgal pedig még ma sincs rendezve a háború előtti tartozások ügye. — A kölcsön összegével, ha azt Kállay pénzügyminiszter és a kiküldőt magyar szakértők megfelelőnek találják, nekünk be kell érnünk, annyival is inkább, mert a kisebb összegű kölcsön, kisebb évi törlesztési terhet jelent. Magyarországnak kötelessége lesz megmutatni, hogy ezzel az összeggel is rendbe tudja hozni állami költségvetését, stabilizálni tudja a koronát, mert csak igy szerezheti meg a külföld bizalmát és teheti lehetővé a külföldi magántökének Magyarország gazdasági reorganizációjába való bekapcsolódását. — Ami pedig azt az ellenőrző közeget illeti, akit a Népszövetség Budapestre fog küldeni, arról még csak annyit tudunk, hogy nyilvánvalóan velünk barátságos semleges állam polgára lehet: svájci, hollandi, vagy svéd. Mindenesetre kivánatos lenne, hogy olyan valakit küldjenek ide, aki személyi autoritásánál fogva meghallgatásra talál azoknál a kötöknél, amelyekkel együtt kell dolgoznia. Felfüggesztették Ulain mentelmi Jogát. Megkezdték a földreformnovella tárgyalását. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés szombati ülésén izgalmas vita után, amelynek során Huszár házelnök Rakovszky Istvánt is rendreutasította, befejezték az Ulainügy tárgyalását. A mentelmi bizottság két javaslatát elfogadták: felfüggesztették Ulain mentelmi jogát és szabad folyást engednek a további fogvatartás iránt a birói eljárásnak. De nem fogadták el a bizottság harmadik javaslatát, hogy tudniillik hasonló esetben külön ne gondoskodjék a mentelmi bizottság azonnal való összehívásáról. Ezt a miniszterelnök ellenezte. Megkezdték azután a földbirtoknovella tárgyalását. A szombati ülést fél 11 órakor nyitotta meg Pesihy Pál alelnök. Ulain mentelmi ügyét tárgyalták tovább. Elsőnek Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt föl. Nem akar, úgymond, válaszolni a fölszólalásokra. Csak azt jelenti ki, hogy nem fogadja el Kaas Albert báró indítványát, amely szarint az Ulain ügyéhez hasonló körülmények közt a nemzetgyűlés szünete esetén egy arra hivatott szerv köteles a nemzetgyűlést azonnal összehivni. Ilyen szervet nem lehet azok kezébe adni, akik a nemzetI gyűlés összehívására gondolnak. Előfordulhat, hogy a kormányzó napolja el a Házat, a kormányzót sértik meg tehát, ha ilyen indítványt elfogadnak. Rakovszky Iván belügyminiszter: Rakovszky István és Rassay Károly felszólalásaira reflektálva kijelenti, hogy a letartóztatottnak tudomással kell bírnia arról, hogy letartóztatják, de expre8sis verbis külön figyelmeztetni nem kell az illetőt. Ezután Mikovényi Jenő előadó bizonyította, hogy Ulainnak tudomásul kellett bírnia szabadsága korlátozásáról, mert hiszen a rendőrtisztviselő Hegyeshalom állomáson tudomására adta, hogy vissza kell térnie Budapestre s a rendörfülkében szállították el. A vádtanács is jogosan intézkedett. Eckhardt a zárszó jogán. Ezután a zárószó jogán Eckhardt Tibor szólal föl. Tiltakozik az ellen a vád ellen, mintha a puccskísérletekkel és merényletekkel a fajvédők bármi összeköttetésben állanának. Egy estilap ellen az ilyen állításért följelentést tettek, hogy a bíróság előtt bizonyítson. Rupert azt kívánta, hogy ellene, Eckhardt ellen is indítsanak bűnvádi eljárást, mert ö is Münchenbe akart utazni hasonló céllal, mint Ulain. Nem titkolja, hogy összeköttetést fog fönntartani minden tisztességes nacionalista mozgalommal. Rassay vádjaira azt feleli, hogy ezek az összeköttetések szükségesek. Az a fölfogás, hogy Ulain hibázott, mikor a bajor nacionalistákkal akart összeköttetést keresni, szerinte nem hibás. A kommunista összeköttetés keresése bün! telendő cselekmény, de a nacionalista kapcsc1 latok keresése nem hasonlítható ehhez.