Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-05 / 277. szám

Szeged, 1928 december 5'. SZEGED A népszövetségi konferencia elsősorban a magyar kölcsönt tárgyalja. fi Szeged budapesti tudósítójának jelentése.) Párisból jelenük: A december 10-én össze­ülő népszövetségi konferencia elsősorban Ma­gyarország újjáépítésének tervezetével foglalko­zik, részletesen és végleges határozatot hoz a Magyarországnak adandó kölcsön ügyében. Ezen­kívül csak másodsorban szerepel az ülés napi­rendjén a Memel-vidékre vonatkozó egyezség előterjesziése, továbbá a Saar-kérdés. Az ülés végül a sztrájkkérdés nemzetközi megoldásával is foglalkozik. Mindenekelőtt a legsürgősebben a magyar kölcsön kérdését intézik el és ebben az ügy­ben minden körülmények között dönlenek, még pedig olyan érlelemben, hogv a jövő év első heteiben már megtegyék a kölcsön folyósítására vonatkozó intézkedéseket. A Népszövetség köré­ben az a felfogás, hogy a párisi tanácskozás rövid tartamú lesz. Bécsből jelentik: Zimmermann népszövetségi főbiztos Párisba utazik, hogy jelen legyen a népszövetségi tanácsnak e hó 10-én olt tar­tandó ülésén, amelyen főleg Magyarországnak { nyújtandó nemzetközi kölcsönről lesz szó. A népszövetségi főbiztos jelentést fog tenni az ausztriai pénzügyi rendezés ujabb sikereiről. A bombamerénylők visszavonták beismerésüket (A Szeged budapesti tudósilójdtól.) A bomba­merénylet ügyében kedden ismét kihallgatták Márffy Józsefet és társnit. Márffyék vissza­vonták a rendőrség előtt tett beismerő valló­másukt azzal, hogy a rendőrségen ugy kény­szeritették ki a beismerő vallomás megtételét. Szász Józsefet szabadlábra helyezték, Márffy József, Ctiriasti Ferenc, Horváth Halas József, A kereskedelmi kamara teljes ülése. Varga Ferenc és Kiss Ferenc ellen gyilkosság bűntettének kísérlete cimén elrendelték az elő­zetes letartóztatás további fenntartását. A vizs­gálóbíró azért fogadta el az ügyészség minősí­tését, mert a rendőrség helytelenül állapította meg a gyilkosságra való szövetkezés esetének fennforgását. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi kereske­delmi és iparkamara kedden délelőtt 11 órakor teljes ülést tartott palotájának nagytermében. Az ülésre nagyszámban jöttek el nemcsak a kamara rendes tagjai, hanem a kültagok is, hogy üdvözöljék nagyérdemű elnöküket, Wimmer Fülöpöt jubileuma alkalmából. Wimmer Fülöp elnök nyitotta meg az ülést, üdvözli a megjelenteket, majd a jegyzőkönyv hitelesítésére felkér két tagot. Mielőtt a napi­rend első pontjának tárgyalását megkezdenek, szólásra jelentkezik Fekete Sándor, a kamara békéscsabai kültagja, aki egyenesen erre az ülésre jött be Szegedre. Keresetlen és meleg szavakkal üdvözli Wimmer Füiöp elnököt a vidéki kültagok nevében abból az alkalomból, hogy a kamara elnöke negyven esztendeje ve­zeti a szegedi kenderfonógyárat, amelynek ma is vezérigazgatója. Utána bástyái Holtzer Tivadar a Kereskedők Szövetsége nevében köszönti Wimmert jubi­leuma alkalmából és az egész kereekedőtársa­dalom további ragaszkodását tolmácsolja. Kör­mendy Mátyás állott fel e?után, aki kijelentette, hogy az iparosság más keretben és más alka­lommal fogja leróni üdvözletét a negyveneszten­dős igazgatói ünnepség alkalmával. Wimmer Füiöp ezután meghatott szavakkal köszönte meg az üdvözlést, biztosilotta a ka­marát, hogy továbbra is minden erejével fogja szolgálni üjzvüket. Esután a tárgysorozatra tér­tek át. Ifj. Cserzy Mihály kamarai fogalmazó olvasta föl az elnöki bejelentéseket. A terjedel­mes jelentés részletesen beszámol több igen fontos rendeletről. Cserzy ismertette a sodrony­és bádogárukkal való házalásról szóló keres­kede emügyi miniszteri rendeletet, a vámenge­délyek megújítását, a vámtételek felemelését. Az autófuvarozásról szóló rendelet következett, majd az uj te'efonkönyv kiadásáról számol bs. Az elnöki jelentés részletesen beszámolt még a növényvédelem országos szervezéséről, az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről kéazitett törvényjavaslatról, az államvasuti díj­szabások reformjáról és végül a drogériák ren­dezéséről. , ,Dr;, T'nelli Sándor főtitkár telte meg ezulán jelentését a legutóbbi ügyforgalomról. A tárgy­sorozat kővetkező pontjai a két megüresedett tagsági hely betöltése volt. Két uj tagot kellett választani, mivel Juranovich Ferenc és Fejős Ferenc lemondottak tagságukról. A teljes ülés uj lagokul egyhangúlag választotta meg Czieg­ler Arnold épiiészmérnököt és ifj. Balogh Péter építőmestert. Dr. Landesberg Jenő kamarai titkár részlete­sen beszámolt arról a tevékenységről, amelyet a kamara az ipartörvénynovella életbeléptetése körül kifejtett és amelyről a Szeged már rész­letesen beszámolt. Bejelentette, hogy a leg­utóbbi időben a kamara nyolc helyen tartott ismertető előadást és ezenkívül a kamara ki­küldöttjei résztvettek azon a szskéríekezleten, amelyet Békéscsabán tartottak. A tanonc- és mestervizsgáló bizottságok megalakításáról szá­molt be ezulán, majd az ipar'örvény végre­hajtási utasításait ismertette. Ezulán dr. Landes­berg azokról az utóbbi időben egyre sűrűbben föllépő nehézségekről számolt ba, amelyek egyer uj ipartestületek alakításánál jelentkeznek. A hatóságok és hivatalok olyan lassúsággal kezelik az uj ipartestületek ügyét, hogy addig, mig a jóváhagyástól szóló végzés leérkezik a testülethez, az iparosok elvesztik minden ked­vüket, ugy hogy széjjelszóródnak és csak nagy nehézségekkel lehet őket ujabb szervezkedésre rávenni. Nem egy olyan eset volt, amikor a jóváhagyás megérkezéséig majdnem két esz­tendő telt el. A kamara illetékes halóságoknál meglette a kellő intézkedéseket, hogy ezek az anomáliák teljesen megszűnjenek, mert igy nem lehet az iparosság érdekeit szolgálni. A kamara pénzügyeinek rendezését és az uj kamarai illetékrendeletet dr. Tonelli Sándor is* mertette. Ezelőtt az egyes osztályokba sorozott kereseti adók alapján fizették a kamarai illeté­keket, most, miután az osztályok megszűntek, az általános kereseti adó és a társulati adó alapján kell majd a kamarai illetékeket leróni. Végül a kamara 1924. évi költségelő­irányzatát ismertette a főtitkár. A tárgysorozat utolsó pontjaként az indít­ványok szerepeltek. Bokor Adolf indítványozza, hogy abból az alkalomból, hogy a kamara két titkára, dr. Tonelli Sándor és dr. Landesberg Jenő tiz éve szolgálják a kamarát, a teljes ülés fejezze ki munkájukért elismerését. Egyhangú­lag fogadták el ezt az indítványt. Dr. Tonelli Sándor bejelenti, hogy a kamara irodalmi pályázata november elsején lejárt. A beérkezett pályázatok közül egyetlen egy sem vált be és ezétt a dijat a bizottság nem adta ki. A bíráló-bizottság — amelynek tagjai Laki, Kovács egyetemi tanárok és Tonelli voltak — indítványozza, hogy újból írják ki a pályázatot, még pedig szabadabb formában. Ezt ugy gon­dolja a bizottság, hogy a pályázók a munkájuk első fejezetének megírása után mutassák azt be a bizottságnak és így a zsűri fogja elhatá­rozni, hogy kit bíznak meg a teljes munka kidol­gozásával. A pályadijat kettőszázezer koronára emelték fel a kamatos-kamatokkal együtt. A haláridő junius 1-én jár 'e. A bizottság indit­ványát a teljes ülés elfogadta. Ezután egy beküldött indítvány alapján a kamara levelező tagokul megválasztotta Tóth Andrást, Popper Ferencet, Endrényi Imrét, Wagner Ferencet és Tóbiás Lászlót. Az utolsó felszólaló dr. Pálfy József volt, aki bejelentette, hogy a postai szolgálatban bizonyos hibák fordulnak elő a legutóbbi hó­napokban. A bejegyzett küldeményekel fel­ünően lassan kézbesitik, sőt egyszer az isi megtörtént, hogy egy express-levelet — amelyet pedig külön küldöncnek kellene rendeltetési helyére juttatni — néhány órával később kapott meg a címzett, mint az ugyanabban az Idő­ben feladott közönséges levelet. Ezeken a kése­delmeken okvetlenül segíteni kell. Wimmer Fülöp elnök bejelenti, hogy a posta­igazgatóság nemrégiben a legelőzékenyebben felkérte a kamarát, hogy minden tapasztalható hibát, késedelmet jelentsen be a postaigazgató­ságnak. A kamara el fog járni ebben az ügy­ben is és nincsen kétség, hogy az igazgatóság meg fogja szüntetni ezeket a hibákat. Az ülést ezután az elnök bezárta, mire a megjelentek felállva, éljenezve és tapsolva ün­nepelték Wimmer Fülöpöt. Az orosz-román egyezmény. Bukarestből jelentik: Két hónapig tartó tár­gyalások után létrejött a szerződés Oroszország és Románia között és már életbe is lépett. Az egyezmény arra való, hogy kölcsönösen ki­küszöböljék a határkonfiktusökat s üldözzék azokat a rablóbandákat, amelyek az egyik állam területéről a másikba menekülnek át. A szerződés értelmében vegyes bizottságok fognak alakulni 3—3 román, illetőleg orosz taggal s minden egyes esetben az illétő állam területén fogják megejteni a vizsgálatot. <WWWW<WW<W<W<W<W<W<W<W<W<W<W<WIW< Lebontották a városháza hadibódéját. Megint kevtsebb egy hadiépitkezéssel. Nem valami értékes .monumentum volt, hogy ércnél maradandóbban hirdesse a világháború szegedi csodáit. Fadeszkákból tákolták össze árubódénak a városháza és a várod bérház között. Aligha dobban meg hangosabban akárkinek a szive is, ha arrafelé járva nem látja többé. Inkább talán föllélekzik egynéhány szegény asszony: csak­hogy nincsen márl Mert valamrtoar sok kínos órát okozott neki az a bódé. Ott árulták a va­lamivel olcsób hatósági beszerzésű husf, krumplit. S a nagyon szegények odajártak virrasztóéi. Éjfél után csoportokban gubbaszkodtak máft körülölte s nyári virradatra tömegestül ácso­rogtak melletie, szorongva, egymást lökdösve, egymás sarkát tiporva. Egyik főtelepe volt a hadi ácsorgásnak, annak a nevezetes, gyötrel­mes időtöltésnek, amelyben szenvedő türelmet kellett kipróbálniok a fronton innen is az em­berek százezreinek. Félnapokat töltöttek el ott asszonyok, karjukon a legkisebb gyerekkel akinek épp az is egyik kiváltsága volt a fel­nőttek fölött, hogy ott az ácíorgás helyén sem kellett a táplálékért órákig várakoznia, ha ugyan az édesanya tápláló melléből ki nem ipasztotta még a tejet az inség. Amikor már a krumpli­osztásra került a sor, közvetlenül a bódé osztó­ablaka mellett sem szűnt meg még a harc. Hatósági kofák voltak az osztogatók, akiknek kofatekintélyét, ami sohasem volt kicsiny, meg­izmositotta a hadi konjunktura s még félelme­sebbé fokozta a hatósági jelleg. Gorombaságok­kal igazán nem takarékoskodtak és még most is eldöntetlen, mi volt fullánkos nyelvük ellen a hatásosabb védelem: a vakmerő szembeszállás, vagy a keresztényi tűrő alázat. A bódé eltűnt, csak az a kis Széchenyi-térre néző kamrája marad meg egyelőre, ahol a rokkant vitéz trafikja van, akinek maga a kormányzó volt kis dohánytőzsdéje megszerzésénél a protek­tora. Ez aféle emlék mararad, mint a vár­ból a kioszk, már ameddig megmarad. A lebontott árubódé után ma már talán a patkányok se sírnak, akik ott szaporodtak el imponáló tömegű nemzetséggé. Hisz hulladék már rég nem kínálkozik ott nekik csődűlésre érdemes bőséggel. Ki tudja, hány nyirkos pince dohába húzódtak már onnan, amig majd későbbi nemzedékeik megérik a jobb idők virradását: az emberek uj világháborúját. MM<W<W<WAAAAMUMrtM<VM<MA<M<M<«VVU Szatymazi munkások kitüntetése. A földmivelésügyi miniszter a főispán előterjesz­tésére Szakáll Péter és Imre István szatymazi gazdasági munkásokat szorgalmas munkálkodá­sukért elismerő oklevéllel tüntette ki. Az okle­veleket december 16-án adja át a két munkás­nak a főispán, még pedig ünnepélyes keretek között. Az ünnepélyen résztvesz dr. Kószó István államtitkár is, aki ez alkalommal meg­tartja képviselői beszámolóját.

Next

/
Thumbnails
Contents