Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-04 / 276. szám

Szeged, 1923 december 4. SZBQED A liberális polgárság szervezkedése. Irta Wimmer Fülöp. Helyénvalónak látom a „Szeged"-ben vasárnap megjelent cikkhez egy pár megjegyzést fűzni, azon kezdve, hogy cikkem megjelenése óta állandóan kapom városunk polgárságának minden rétegétől az akciómhoz való csatlakozási nyilatkozatokat, kivétel nélkül annak elismerésével, hogy az akciót időszerűnek, szükségesnek, sőt sürgősnek tartják és azt szívesen támogatni készek. Ezeknek, valamint Dr. Pap Róbert és Vérles Miksa uraknak a vasárnapi cikk keretében adott ^jóleső biztatást és támogatást megköszönve kijelentem, hogy e soroknak főcélja polemizálni azon két némileg eltérőnek látszó nyilatkozattal, amelyek Ottovay Károly és Dr. Ujj József urak részéről történtek. Ottovayval, a szabadelvű pártnak az utolsó választáskor volt érdemes elnökével szemben könnyű dolgom van, azért, mivel köziünk csak egy, saját nyilatkozata szerint, „rövid időbeli" különbözet áll fenn, amennyiben ő az uj szervezkedést most még nem tartja időszerűnek, hanem várni akar, amig a liberális eszmék felülről indulva, különösen a hivatalnokok körében újból megfelelő tért hódítanak. Ottovay barátomnak erre csak azt felelem, hogy éppen a „Központi Választmány" megválasztásánál bebizonyosodott, hogy mily nagy hátrány a liberálisokra nézve a szervezetlenségük és hogy tehát kár, de fölösleges is a szervezkedéssel várni, amig a liberális eszmék, amit mindannyian várunk és remélünk, újból széles körökben jogos helyüket elfoglalják; hanem kétségtelenül helyesebb a szervezkedést minél előbb elvégezni, a keretet megalkotni és ezen keret segítségével minden további mulasztásnak elejét venni, sőt a történt mulasztást jóvá tenni és ezzel — habár kezdetben kisebb keretben is, — nyugodtan bevárni azt, amig a nagyobb és a nagy tömegek csatlakoznak. Kissé nehezebb a dolgom Ujj József dr. tisz telt barátommsl szemben, akinek nyilatkozatára nagy súlyt fektetek, mivel velem együtt ott volt hosszú évek során a szabadelvű párt vezetőségében és liberálízmusához bizonyára szó sem fér. Nyilatkozata azonban mégis kissé túlságosan opportunista, mert akármilyen okból, talán a jelenlegi viszonyok túlbecslése miatt egyenesen „kiegyezést" keres a valódi liberalizmus és a ma fennálló viszonyok között és különösen nem akar szembenézni a felekezetiség kérdésének. Határozottan állitom, hogy a liberalizmus hiánya, az antiliberalizmus, ha csak kizárólag nem, de leginkább a felekezeti kérdés felvetésében, illetve az antiszemitizmus lobogtatásában nyer kifejezést. Liberalizmus és antiszemitizmus tehát egymást kizárják, ugy hogy egy valóban liberálisan gondolkodó ember a felekezet kérdését programmjából, de egész gondolkodásából eleve ki kell, hogy zárja. Ezen kérdés elöl kitérni nem lehet, ezt nyíltan pertraktálni kell és noha legkevésbé én kívánom a felekezeti kérdést felvetni és felszínen tartani, mégis határozott meggyőződésem az, hogyha egy eredményesen működő, tisztán szabadelvű szervezkedés létrehozásán dolgozunk, a sajnos eléggé előtérben álló zsidókérdésnek szemébe kell néznünk, mert aki valóban szabadelvű, annak semmi köze nem lehet ahhoz, hogy szabadelvű polgártársa melyik felekezethez tartozik. Remélem és nagyon szeretném, ha Ujj József dr., akinek én a szabadelvű párt megszervezésében nagy szerepet szántam, ezen álláspontom helyességét elismerné. Ezen elvi fejiegetések után, röviden rátérve még a szervezkedés szükségességére, a központi választmány körül elvesztett [csata következményeit csak ugy parallelizálhatjuk, ha minél előbb megszervezzük a szadadelvüek pártját és ezen szervezet segítségével éber figyelemmel kisérjük a központi választmány működését; akármily elfogult legyen is az, a törvény az állampolgárok jogait biztosítja és ha tehát a választói listákból pártérdekből netalán kihagyott, választásra jogosultak érdekeit kellő figyelemmel és körültekintéssel intézzök, az erőszakosan akármilyen rövidre szabott felszólamlási időben a felszólamlást megtehetjük és igy az elvesztett előcsala hátrányos következményeit elháríthatjuk. De ismétlem és ezt bizonnyára mindenki látja, erre szervezkedés — minden irányban való szervezkedés — szükséges. Egy ily szervezetnek nem kellene a tisztán és kizárólag csak politikai ügyek elintézésénél megállani, de helyes szervezés mellett párttagjainak segítségére lehetne pl. oly ügyben ís, amely városunk kereskedőit és iparosait épp Újból felkérem és felhívom tehát Szeged szabadelvű polgárságát, tegye félre minden, a jelenlegi viszonyok behatása alatt fennálló aggodalmát, főleg kényelmét, s gondoljon hazánk és városunk oly szükséges békéjére és haladására, amelynek kétségtelen előfeltétele az, hogy valódi szabadelvüség legyen az uralkodó jelszó, po'gár és polgár között nem felekezet, hanem csak a valódi érdem legyen a megkülönböztető jelenleg nagyban foglalkoztatja, a kereseti adó- j és igy együtt dolgozzunk hazánk és városunk nak i'mert, általánosan panaszolt igazságtalan javára. kivetése kérdésében. | Ez és csakis ez a szabadelvűek célja. MMMMMMMMMMMMMMWMfW Nagy Emil elutazott Prágába. A magyar-cseh jogi és politikai tárgyalás — mint ismeretes — a csehek túlzott követelései miatt meghiuiuit. A megállapodás szerint mindkét résztől az illetékes szakminiszterekre bízták a döntést, akik néhány napon belül össze is ülnek Prágában. Nagy Emil igazságügyminiszter vasárnap este már elutazott Budapestről s Ktebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter kedden követi. A legnehezebb munka a kultuszminiszterre vár, mert a csehek a közalapítványok kérdésében meglehetősen merev álláspontra helyezkedtek. Kilencnapos szünet a iskolákban vörheny miatt. (A Szeged tudósítójától.) Dr. Wolf Ferenc egészségügyi főtanácsos, a tiszti főorvosi hivatal vezetője előterjesztést tett a tanács hétfői ülésén a veszedelmesen szaporodó vörhenymegbetegedések ügyében. Előterjesztésében azt javasolta, hogy a város hatósága a járvány leküzdése érdekében rendelje el az összes normáliskolák és a középiskolák alsó négy osztályának kilenc napra való bezárását, mert a veszedelmes gyermekbetegségnek az iskola a legjobb terjesztője. A tanács a kérdést a polgármesterhez tette át, mert az egészségügyi törvények értelmében az ügy elintézése az ó hatáskörébe tartozik. A polgármester csak hosszas tárgyalások után fogadta el a főorvos előterjesztését. Az volt az álláspontja ugyanis, hogy a törvény értelmében csak akkor rendelheti el a tanítás felfüggesztését, ha a betegség járványszerüen lépett fel és az iskolákban a megbetegedett diákok száma túlhalad, vagy elér bizonyos megállapított százalékot. A vörheny — a főorvos jelentése szerint — eddig még nem járványszerü, de az iskolák bezárására éppen a járvány megelőzése érdekében, mint preventív óvintézkedésre van szükség. Az első vörheny-megbetegedést november másodikán jelentelték be hivatalosan a főorvosi hivatalnak, november közepéig csak szórványosan történlek ujabb megbetegedések, de tizenhatodika óta az átlagos bejelentett megbetegedés naponts négy-öt. Szegeden azonban dívik még az a rossz szokás, hogy — különösen a psrifériákon — csak halálos veszedelem eselén mennek orvoshoz a szülők és igy s vörheny-megbetegedéseknek alig tizedrésze jut a főorvosi hivatal tudomására. November másodikától harmincadikáig mindössze száztizenhét vörhenyes beteget jelentettek be, ami — a főorvos véleménye szerint — azt jelenti, hogy a város területén legalább ezer vörhenyes beteg van. A preventív intézkedések megtételének tehát elérkezett az ideje. A főorvos érvelése meggyőzte a polgármestert, aki föladva eredeti álláspontját, a kérdés letárgyalását nem hívta össze az egészségügyi bizotlségot, hanem saját hatáskörében elrendelte az összes elemi iskolák és a középiskolák alsó négy osztályának december negyedikétől tizenegyedikéig való bezárását. A szünet tehát ezekben az iskolákban már kedden megkezdődik. A főorvostól szerzett információnk szerint a vörhenyes megbetegedések ebben az évben kivétel nélkül enyhe lefolyásúak voltak. Kérdés azonban, hogy a betegség idővel nem fordul-e súlyosabbra ? a kiflisztrájk. (A Szeged tudósítójától.) Megírta a Szeged, hogy a szegedi pékiparosok és az árvizsgáló bizottság között kenyér-, helyesebben kiflitörésre került a sor. Az árvizsgáló bizottság ugyanis felfüggesztve a péksütemények szabad forgalmát, ismét megállapította a zsemlye és kifli irányárát. A pékiparosok szakosztálya ugy találta, hogy a megállapított irányárak tulalacsonyak és betartásuk a pékek anyagi romlását okozná, mert ráfizetnének. Elhatározták tehát, hogy abban az esetben, ha az árvizsgáló bizottság nem veszi sürgősen revízió alá sérelmezett határozatát, a péksütemények gyártását tüstént beszüntetik, szóval kiflisztrájkot rendeznek Szegeden. Elhatározásukat küldöttségileg adták Balogh Károly tanácsnok tudtára, aki azonban ugy nyilatkozott a küldöttség előtt, hogy az árvizsgáló bizottság lelkiismeretes árelemzés alapján hozta meg határozatát, a megállapított irányárakba megfelelő haszonszázalékot kalkulált be, tehát azok redukálásáról szó sem lehet. Ha a pékiparosok alacsonynak tartják az irányárakat, felebbezzék meg az árvizsgáló bizottság határozatát az Országos Központi Árvizsgáló Bizottsághoz, de legyenek óvatosak, mert könnyen megtörténhetik, hogy az OKÁB még alacsonyabb árakat állapit meg. A fővárosban ugyanis lényegesen olcsóbb még most is a péksütemény, mint Szegeden. A pékiparosok a polgármesternél is próbálkoztak. A polgármester azonban közölte a küldöttséggel, hogy az árvizsgáló bizottságnak autonóm jogköre az ármegállapítás, abba tehát nem szólhat bele, hanem azt ajánlotta a pékeknek, hogy egyezzenek meg Balogh Károllyal, szállítsák le a kenyérárakat, az árvizsgáló bizottság cserébe egészen biztosan felszabadítja a péksüteményeket és azt sem kifogásolja, ha a pékek ezreseket kérnek egyegy kifliért. A pékek a polgármester jó tanácsát nem fogadták meg — sőt —, ugy látszik, hogy J meg is nehezteltek érte, amint az az alábbiakból i kiderül és bejelentették, hogy ha sérelmüket nem orvosolják, megkezdik a kiflisztrájkot. A polgár- ' mester ezekután megkérte Milota Jánost, a hatósági kenyérgyár üzemvezetőjét, hogy készítsen árkalkulációba kifli- és a zsemlyegyártáshoz, a pékek küldöttsége pedig eltávozott. Ez történt szombaton és vasárnapra valóban kitört a kiflisztrájk. A süteményes nénik és a süteményes bácsik nem jelentek meg öles kosaraikkal és illatos áruikkal az utcasarkokon, a kávéházi vendégek délutáni kávéjához kifli helyett kenyeret szervírozott a szőke kenyeres lány, de ugy a város képe nem nagyon változott meg. Az emberek derűs nyugalommal vették tudomásul a pékek és az árvizsgálók harcát, a péksüteményről való lemondás nem esett nehezükre, hiszen alig néhány év előtt, a háborús évek alatt el is szoktak már ettől az „olcsó" csemegétől. A város lakossága igy nem vonult fel tüntető menetben a városháza elé, ahol az árvizsgáló bizottság ülésezik néha és öblös hangú népszónokok sem követelték a Kossuth-szobor alatt a kifliárak felemelését, sőt sok helyen olyanféle nyilatkozatot is hallottunk, hogy „legalább a péksütemény kiesik igy a beszerzendő szükségletek rovatából." A kiflisztrájknak azonban van egy komolyabb oldala is, itt-ott mellékvágányokra terelődött a mozgalom és néhány pék beszüntette a kenyérsütést. A pékiparosok szakosztálya ugyanis nemcsak a kifliárak miatt neheztelt meg az árvizsgáló bizottságra, hanem azért is, mert a bizottság elutasította a kenyérsütés dijainak felemelésére vonatkozó kérelmét. A sütési sztrájk azonban nem általános, csak a mérgesebb pékiparosok küldik vissza a hozzájuk küldött kenyértésztákat. A háziasszonyok nem jönnek azért zavarba, más, nem sztrájkoló pékhez küldik el a kényeriiket, vagy — legrosszabb esetben — apró cipók formájában otthon sütik meg, a lerniben. A pékiparosok — mint említettük— kissé megnehezteltek a polgármesterre és ez a neheztelés demonstratív tünetekben már meg is nyilvánult. A polgármesteréknél ugyanis hétfőn volt a kenyér-