Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-25 / 293. szám

Szeged, 1*23 december 25. SZEGED 31 meg egy barna buksit, a kellős közepén úsznak vagy eveznek, de mindig ott laknak a vizén, annyira, hogy Ferkó szerint már várják, hogy mikor kezd uszóhártya fejlődni az ujjaik között!... Én nagyon öreg nénike vagyok már, sok mindent tudok, amit Ti ' nem tudtok, gyerkőcék! Én azt is tudom, ki tudja a Thomay Minka néni iskolájában legszebben olvasni a „Lehel vezér" cimü olvasmányt. Persze, hogy a Fischof Hanzi, eltaláltátok! Emlékeztek, milyen szépen szavalta a vizsgaelőadáson azt a kis madárkáról szóló versikét ? Ó, azóta már még szebbeket is tud a kis Hanzi. Kell is neki sokat tanulni, mert különben az a gonosz Hézer Béla bácsi mindjárt kicsúfolja, migVnajd valaki hátra nem köti a sarkát! — Egyszer Fischof Gyula-apuka valamiért egy kicsit megszidta az ő Hanzi lányát, s többek közt ilyeneket is mondott neki: „Ezt tanultad az iskolában ?" Másnap Apuka valamiért rákiáltott Hanzira: „Te ostoba!" — mire a kislány feddőn kockáztatta meg a kérdést: „Ezt tanultad a bankban? A kis Fischof Imre vitéz egy gyerek: Apuka két puskája közül egyik az övé lesz, azzal megy a háborúba. Lesz egy nagy-nagy autója s azt ő maga fogja vezetni, mert vagy soffőr lesz, vagy inkább semmi! A héten meg volt híva egy kis barátjához a kis fiu s aznap kapott 150 koronát. Útközben, mig Anyuka elkísérte, igy határozott: „Ezt a 150 koronát odaadom borravalónak, ha jó lesz az ozsonna, de csak ha igazán jó lesz!" ; v." . •; . • • , •. • -ry Pásztor Pista i a következő sorokat irja bátyjának Budapestről: Kedves Jancsi, köszönöm a gombokat, amit felküldtél, de nagyon bosszankodtam, hogy sem az irit. I., sem az Irit. II. nem volt közte. „Ti persze nem is sejtitek, mit jelent ez? Én sem tudtam, mig Jancsi meg nem magyarázta, hogy vannak olyan gombok, melyek ugy vannak csiszolva, mintha bőrrel volnának bevonva, szóval ne n valódiak, csak „iritációk", amit azok az ostoba felnőttek imitációnak mondanak . . . v Mesélje a Kún Jutkát!" — kiáljátok most meg? Azt a drága kis babát, aki színésznő, táncosnő szeretne lenni s ugy táncolni, mint a Viola meg Sugár. Így hát megérthetitek, hogy jogosan kérheti a Jézuskát, hogy hozza el neki a már meglévő babájának az — anyját és a gyerekét! Most pedig nagyon szégyelem magam, mert Vedres Marcsa ugy elmondja az egész János vitézt, hogy én akárhogy próbálgattam itthon is, magamban utána mondani, sehogysem ment bizony. Csak a boszorkányt szeretné kihagyni belőle, mert az nagyon utálatos és bántja a ([szegény Iluskát. Ha a Margit-utcában járok, betérek egy kicsit a dr. Kovács Ferenc bácsiékhoz, mert ott olyan sok gyönyörűséget láthatok, hogy nem győzöm nézni. Kovács Ferkó meg a Jankó minden szabad idejükben fúrnak, faragnak, kalapálnak a mühelyasztalnál, képeket festenek, vitorláscsolnakot és repülőgépet szerkesztenek, de mindet oly pontosan, oly szépen, mintha ez volna a mesterségük. Bogárgyűjteményük a legféltettebb kincsük, de van is abban kerek e világon minden rovarból, bogárból. Az udvariasság példaképe a két testvérke: egymást csak „János ur"-nak és „Ferenc ur"-nak titulálják, soha másként. Menjetek le nyáron a Tiszára, ott láthattok egy szőke, „Ugy-e, Helmintém. médisz czat te voltál a Mitulász-báczi ?" — Van nekem egy kis szürke-bundás tömzsi fruskám is, találjátok ki, hogy hivják? Juj, hát mind egyszerre kiáltjátok, hiszen az a Déri Zsuzsika! — Voltam egyszer nála, ott fogadott a gyönyörű fehér babaszobájában, pici fehér padon ülve, az egyik babáját öltöztette éppen. Gyerekek, hogy lehet egy kis lánynak olyan tömérdek babája, mint amennyit ott láttam! Zsuzsika jobban is szeret velük játszani, mint a fiukkal, mert azok rosszak, azt mondja. Aztán sorra megmutogatta a szebbnél-szebb kis kézimunkát, amit karácsonyra Anyukának, Nénikéknek varrt ki ez a tündérujju „Színésznő leszek és talán férjhez megyek, de még nem tudom biztosan — csacsogja — és voltam a Viola Margit lakásán és ismerem személyesen. Nekem szabad bemenni, ha Apukánál sokan muzsikálnak, de én legjobban a Schwartz Pali bácsit szeretem mind közül. Most nagyon megvagyok fázva, de meggyógyulok, mert nagyon szeretem az i i Emlékeztek kicsikéim, mikor olyan sok eső esett erre mifelénk! Sétálgatok a Szentgyörgy-utcában, hát kit látok egy nagy ház előtt, mint az én hü barátomat, Baneth Lacikát, amint egy kicsi ásóval medret ás az esővíznek, hogy messzebbre folyjon. Kicsit furcsának találtam, hogy mostanában az orvosok ilyesmivel foglalkoznak, mert Lackó gyerek már rendszeres orvosi prakszist folytat Baneth doktorapa rendelőjé.ben, sőt igy irja a nevét alá: „dr. Baneth László," de nem tudtam még, hogy közben gépészmérnök lett, mert „orvosnak lenni nem pálya." No, de ugy látszik, valami „zsiros" pácienst sejtett meg bennem, mert mégis bevezetett a rendelőbe s annak rendje ís módja szerint hellyel kinált meg s kikérdezett: „Hogv hivják ?" „Kovács Péter." — „Hány éves ?" „32." —„Lakása ?" „Rózsa-utca 26." — „A betegség neme?" „Lábfájás." Mindent szépen leirt egy receptlapra s azkis baba. Kis képeket, szép tarka csillagokat, selyemszalagos könyvjelzőket rakott ki egy skatulyából ; bizony, még én is megkívántam egyet, pedig öreg néni vagyok. Már meg is irta Zsuzsika a kérőlevelet is Jézuskának, be is adta a Gál Testvérekhez s kérte, hogy hozza el neki azt a szép szüreti lugast a magyarruhás babákkal, amit ő a kirakatból kiválasztott. Mit gondoltok, megérdemli ? Ez a nagy legény meg a hires Pásztor Jancsi. Ó kelme kijelentette ugyan, hogy „semmiféle néninek semmiféle interjúra nem vagyok kapható", én azért is elárulom nektek legújabb" hőstettét, ugy amint ő maga azt nekem elbeszélte: „Utálom a lányokat, mert gyávák és alattomosak! Tegnap is egy hátulról belémrugott, én erre adtam neki egy párat, mire rámöltötte a nyelvét. Erre én jól megverettem az — Erdélyi Pistával! Most különben nagyon hiányzik a Pista öcsém, aki Budapesten van, mert nincs kivel veszekedni és bokszolni. „Nem érdemes reklámcédulát gyűjteni," — mondja lekicsinylő hangon — „én inkább gombot gyűjtök a gombfocizáshoz. Ma is volt egy esetem, mert Anyukám felismerte nálam a kosztümjének egy gombját. Most jó, hogy nincs iskola, lehet sokat olvasni, főleg Vernét és May Károlyt. Legszívesebben a Grant kapitány gyermekeit olvastam eddig." aszpirint bevenni." „Mit hallok, Jutka, hát te ilyen csodagyerek vagy, aki szereti az orvosságot?" — kérdem tőle. „Igen, mert utána finom cukrot kapok mindig." Azt kérdezte egyszer a kis Jutka a mamájától : „Anyukám, hogy lehet, hogy a jó Isten mindent lát, mikor mindig el van takarva a felhőkke 1?" Ha beteg s kis ágyából nem mozdulhat, Anyukának minden nap el kell menni a Gál Testvérek elé s lereferálni, hogy mi van a kirakatban. Ejnye, de takaros kis magyar lányka ül itt, nézzétek csak. Ez is az én kis lányom, a neve Vedres Marcsa. 0 a virágok kis tündére, ápolja, gondozza őket s majd Vedres alezredes bá^si kiküldi a kis Marcsát Hollandiába, hogy ott a kertészetet egészen megtanulja, aztán kint a tanyán fog kertészkedni. S bizony másban is meglátszik, hogy mily ügyes lányka Marcsa: varrogat a babájának szebbnélszebb ruhákat, s nagyon érti a divat minden csinját-binját.