Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-20 / 289. szám

Szeged, 1928 december 20 SZEGED 8 Anglia a görög dinasztia mellett. Londonból jelentik: A görög eseményeknek igen rossz hatásuk volt Angliában. Baldwin már régebben kijelentet/e, hogy Anglia csak akkor folytathat jóakaratú politikát Görögországgal szemben, amig a dinasztia kotmányon marad. Uj forradalom vagy államcsíny esetén Anglia semmiesetre sem adhatna további hitelt Görögországnak. Athénból jelentik: A forrongó helyzet miatt a kiráy tegnap Aténböl Romániába utazott. Mielőtt a király elhagyta volna a fővárost, felszólították, hogy lemondási nyilatkozatot írjon alá. A király azt válaszolta, hogy ő a kormány határozata szerint igazodik, külföldre megy, de csak addig, amig a nemzetgyűlés végleg dönt Görögország államformájáról. ^.auaawir>">ir>ii'i* r TI • • ' • • v "ivr A közgyűlés megvédelmezte a szegedi sajtót. (A Szeged tudósítójától.) A város tanácsa — mint ismeretes — a közgyűlést előkészítő tanácsülésen négy szavazattal három ellenében elhatározta, hegy javaslatot terjeszt a közgyűlés elé 8 szegedi újsághirdetésekből származó jövedelmének megadóztatására. A tanács határozata jogos megü'kőzést keltett az egész városban, mert a város közönsége fudja azt, amiről a város tanácsa eddig még nem tudott, vagy nem akart tudomást szerezni, ludja azt, hogy a magyír sajtó a legszomorúbb anysgi válsággal küzd már hosszú évek óta, hogy az újságkiadás ma már nem jövedelmező üzlet, hanem áldozatos feladatvállalás, hogy minden ujabb teher, legyen az a legkisebb is, sietteti a magyar lapok csődjét. Áz újsághirdetésekből származó jövedelemre minden lapnak nélkülözhetetlen szüksége van, mert az újság ára, amely méiyen alatta marad az élet paritásán, a kiadási költségek elenyés.'ő hányadát fedezi esek. A hirdetésekből származó jövedelem teszi lehetővé ezidőszerint a nem szubvencionált magyar lapok megjelenését, a hirdetésekből származó sovány jövedelem megcsonkilása tehát halálos döfés lenne nagyon sok magyor lap számára. Szeged város tanácsa azonban nem szereti a magyar sajtót és különösen nem szereti a szegedi sajtót, és csa'j a sajtó iránt érzett tanácsi antipátia magyarázhatja meg a tanácí többségének álláspontját. Annak a magyarázatnak ugyanis, amely szerint Szeged váro8tanác?a az elsőség dicsfényé' óhajtotta megszerezni a sajtóadó kifundálásává), komoly alapja nincs, hiszen a tanács tagjait ilyen kicsinyes, niusági szempontok nem irányithatják a város ügyeinek intézésénél. A tanácsi anlipátiára méltó választ adott a város közönségének törvényes képviselete, « törvényhatósági bizottság, amelynek túlnyomó nagy többsíge levétene a tanács saj óellenes javaslatát a decemberi közgyűlés tárgysorozatáról és ezzel bebizonyította, hogy a várcs közönsége megértéssel és részvéttel látja a helyi lapok anyagi küzködését. A decemoeri közgyűlés iránt elég nagy érdeklődés mutatkozol Dr. Aigner Károly föifpan negyed öt után nyitotta meg az ülést. Bejelentette, hogy a jövő évi költségvetést, amely a tanácsi előterjesztések utolsó pontjaként szerepelt a programon, leveszi a napirendről és egyszersmind póttárgyként felveszi három más póttárggyal együtt. A költségvetés napirendről való levételének az az oka, hogy közszemlére tételének harmincnapos halárideje csas csütörtökön jár le és igy addig nem foglalkozható vele a közgyűlés. A polgármester havi jelentését olvasta fel ezután dr. Pávó Ferenc aljegyjő, majd az első tanácsi előterjesztés következett, ameiy a tárgysorozaton „A hirdetési szabályrendelet megalkotása" címen szerepelt és Bárdoss Béla tb. főjegyző volt az előadója. Bárdoss Béla azzal vezette be javaslatát, hogy az általános drágulás miatt a városnak uj jövedelemforrásokra van szüksége. Ilyen uj jövedelemforrás lenne a minden néven nevezendő hirdetések megadóztatása. A jogügyi bizottság véleményének meghallgatása után a tanács szabályrendelettervezetet dolgozott ki és hozzá felhasználta más városok hasonló tárgyban készült szabályrendeleteit is. Részletesen ismertette ezután a tervezetet, amelyből kiderült, hogv a tanács 1925 január elsejétől kezdve megadóztatná a plakátokat, a vetített-, festett-, ragasztott- és gép által előidézett hanggal történő és minden egyéb hirdetéseket és valamilyen köz-, vagy maganakaratnak a nyilvánossággal való közlési jogát a város számára tartaná fel. A szabályrendelettervezetben az újság sző nem szerepelt egyetlenegyszer sem, nagyon ügyesen elbujtatták a .minden egyéb" meghatározás mögé. A tanács javaslatához elsőnek Ottovay Károly szólalt fel. — Valamikor hat krajcár adót vetettek ki a kalendáriumokra — mondotta — és mindenki nagy kulturális vívmánynak tartotta, amikor végre sikerült a kalendárium-adó eltörlése. Az olcsó kalendáriumokból elégítette ki az ország szegényebb lakossága kulturális igényeinek nagy ré3zéf, a hatkrajcáros kalendátium-adó azonban annyira megdrágította a kalendáriumot, hogy sokan nem vásárolhatták meg. A város fanácsa most ilyen kalendárium-adóval aksrja sújtani a szegedi lapokat. Elmondja továbbá, hogy ezidőszerint háromféle újság van az országban: Kormánypárti, ellenzéki UjSág és szaklap. A kormánypárti lapok különböző címen é* módon folyósított kormánysegélyekből tartják fenn magukat, a szaklapok a gazdagabb kereskedelmi é3 ipari vállalatoktól kapnak anyagi támogatás*, 3z ellenzéki lapok vannak egyedül a polgárok támo* gatására utalva. Az silenzéki polgárok hirdetéseikkel támogatják lapjukat, a tanácsi javaslat tehát megfosztaná azokat a támogatás egy részétől. Ha a javaslatból jogerős ha ározat'lesz, akkor bekövetkezik, hogy a szegedi lapokat Tápén, vagy Makón, vagy más városban nyomnák, mert nincs vátos az országban, ahol hasonló adóval sújtanák a nyomdatermékeket. A tanács javasíata tehát a szegedi nyomdaipart is érzékenyen sújtaná. Kéri, hogy a közgyűlés törölje a szabályrendeletnek a iapokra vonatkozó pontját. A szabályrendelettervezet néhány része eg/ébként nem elég világos. így például nincsen benne, hogy az engedéiydij ellenében mennyi ideig hirdet a város. Oítovay Károly általános helyesléssel fogadott beszéde után Wimmer Fülöp szólalt fel. Az újsághirdetések megadóztatásában a sajtószabadság megszorítását látja. Közvetlen tapasztalatokból származó tudomása van arról, hogy egy napilap exísienciéját csak a hirdetésekből származó jövedelem biztosítja. A tanács nem hivatkozhatik arra sem, hogy az újságok a hirdetési adót átháríthatják a hirdetőkre, mert a hirdetők — a kereskedők és az iparosok — teherbírása a mai áldatlan viszonyok között nem korlátlan és a hirdetési dijak emelése föltétlenül visszaesést jelentene a hirdetések menynyiségében. Kéri tehát, hogy a tanács hagyja ki javaslatából ezt a részt, arra sz esetre pedig, ha a tinács erre nem hajlandó, a közgyűlést kéri, hogy ne szavazza meg. Jól tudja, hogy a város háztartásínak nem csak a meglévő jövedelmek növelésére, hanem uj jövedelemforrások felkutatására is szüksége van és ő volt az, aki minden ilyen irányú törekvést támogatott, de ezt az adónemet nem csak antipatikusnak tarl|a, hanem ötletszerűnek is. A tanács erre a találmányára nem lehet büszke, mert olvan jelentéktelen jövedelemhez jutna általa, hogy nem is érdemes vele foglalkozni. (Általános helyeslés.) Ezután Balogh Lajos szólalt fel. Szintén a tanács javasla'a ellen foglal állást és Wimmer Füiöp indítványához csatlakozik. Magyar József a következő szónok. Elvi ellensége a hirdetések megadóztatásának a hirdető közönség szempontjából. A közönség, a kereskedők, az iparosok és a kisgazdák is éppen elég más cimü adót fizetnek már. A hirdetési adó adminisztrálása felemésztené az adóbólszármazó jövedelmet. A város Hivatalos Lapjá-nak fenntartása súlyos milliókba kerül. Szüntesse be inkább a város ezt a teljesen fölösleges lapot, az igy megtakarítandó deficitből sokkal többet szerezhetne, mint a hirdetési adóból. Indítványozza, hogy a közgyűlés vegye le az egész javastatot a napirendről és adja vissza a tanácsnak ujabb megfontolás céljából. Hoffmann Ignác furcsának találja a tanács eljárását, mert amikor a kereskedelem és az ipar valósággal pang, amikor a legprimitívebb igények sem nyerhetnek kielégítést, amikor az állami és a városi terhek már szinte elviselhetetlenek, a tanács eljárásából az látszik, mintha külön kigondoló bizottságot tartana maga mellett a közönség ujabb és ujabb megnyomoritási módjainak kigondolására. Pedig jobban tenné a város tanácsa, ha az ilyen lehetetlen adónemek kigondolása helyett a legmesszebbmenő takarékosság elvét vezetné be a város háztartásába. Magyar József indítványához csatlakozva javasolj^ hogy a közgyűlés vegye le 8 kérdést a napirendről. Födi Mihály szólalt fel ezután. Beszélt a szegedi kisgazdák szomorú állapotáról és arról a körülményről", hogy a tanyai lakosság soha se tudja, mennyi adót követel rajta a finánc. A főispán többször rácsöngetett a szónokra, hogy a tárgyról méltóztassék beszélni, de Fődi Mihály nem igen hallotta a figyelmeztetést, a közgyűlés vidám derűje közben tővább panaszoigatta a tanyai sérelmeket. Nagysokára mégis megunta a szót és visszaült a helyére. De fölemelkedett utána Magyar Pétör bátyánk, végigsimogatta vagy hétszer hatalmas febér bajuszát — ebből a kincsből neki van a legnagyobb a város határában — és egyetlen kurta mondatban fejezte ki álláspontját: — Ha műnk füzessük az adót — mondotta nagy mérgesen —, fűzéssé más is, főzesse a zujság isi Ezután ismét Ottovay Károly szólslt fel a zárszó jogán és a szegedi nyomdaipar szempontjából foglalkozott a tanács javaslatával. Az Ipsros-Naptárt most itt nyomják Szegeden, szó van arról is, hogy a Vaskereskedők Szaklapját is Szegedre hozzák a közeljövőbe. Ha a város megsdóztaíji a hirdetéseket, nem nyomatnak itt semmit, hanem elviszik oda, ahol nem terheli a költségeket ilyen lehetetlen adó. Wimmer Fülöp csatlakozik ahhoz az Indítványhoz, hogy a közgyűlés vegye le a kérdést a napirendről Ezután Bárdoss Béla előadó reflektált a felszólalásokra, majd ismét Magyar József szólalt fel, de a bizottsági *»gok türelmetlenül sürgették a szavazás elrendelését. A főispán el is rendelte a szavazást. Kéthárom városatya kivitelével az egész közgyűlés a javaslatnak a napirendről való levétele mellett szavazott. A tárgysorozat többi pontja gyors egymásutánban pergett le ezután. A hárommilliárdos pőthitel minden hozzászólás nélkül ment keresztül. Megszavazta a közgyűlés a nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottak tüzelőanyag segélyét is, felemelte a városi bélyegilletékeket, rendezte az egyházi személyzet és a városi gimnázium tanárainak a fizetését, módosította a zenedei szabályrendeletet. Fél hét után tértek át az interpellációk és indítványok tárgyalására, valamennyit a tanács előterjesztése alapján intézte el a közgyűlés. A polgármester, aki időközben fölváltotta a főispánt az elnöki székben, a tárgysorozat letárgyalása után félbeszakította a közgyűlést és a póttárgyak, köztük a jövő évi költségvetés tárgyalását szombat délután 4 órára tűzte ki. Amnesztia az utánpótlási ár miatt elitélt kereskedőknek. Az igazságügyminiszter a minap körrendelettel utasította az ügyészséget, hogy a Jövőben az eladó részéről árdrágitási ügyben fogadják el védekezés gyanánt az utánpótlási árra való hivatkozást. Ennek a határozatnak most igen érdekes következménye van. Még nemrégiben sok kereskedőt elitélt n bíróság árdrágítás miatl azért, mert az utánpótlási ár alapján számitolta cikkei árát és ehhsz az árhoz csapta hozzá a megfelelő nyereségszázaiékot. Az igazságügyminiszter utasítása alapján most gyökeresen megváltozott a bíróság gyakorlata. A kereskedők nevében az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés most memorandummal fordult az igazságűgyminiszterhez, hogy a megváltozott birói gyakorlatra való tekintettel adasson általános amnesztiát mindazoknak a kereskedőknek, akiket az utánpótlási ár alkalmazása miatt eddig árdrágító visszaélés cimén elitéltek. Az igazságügyminisztérium értesítette az OMKE-t, hogy általános amnesztiát ilyen esetekre nem adhatnak. Nem zárkóznak el azonban az elől, bogy az elitéltek különkülön adjanak be kegyelmi kérvényt és ebbett kérjék büntetésük elengedését, illetve rehabilitálásukat.