Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-02 / 275. szám

SZEGED Szeged, 1923 december Ahol a múlt és jelen találkozik. Nem tudom szerencsés vagy szerencsétlen véletlen-e, de három szüle!és és névnap is esik kis családunkban decemberre, amit kiegészít a Mikulás, a karácsony és újév. Csupa olyan alkalmak, amelyek alapos próbára teszik egy rossz valu;áju kis ország nagyon szerény pol gári családjának háztartási mérlegét. Az utóbbi években azután ugy fogtunk ki a naptáron, hegy a születésnapokat egy dátumra, majd karácsonyra tetiük át, tavaly pedig már a Szil­vesztert i3 karácsonykor ünnepeltük. Miután pedig további változtatásokat nem bir el a naptár, valami kolektiv ajándékon töröm a fejem, amely mindenkinek örömet okozna és sokba sem kerü!ne. Igy jutottam arra a gondo latra, hogy gyönyörű altvieni szervizünk hur­colkodáskor eltört két csészéjét fogom megren­delni, amelyek hiányát egyformán fájlalja csa­ládunk minden tagja és amelyek pótlásának mindenki örülne. A sze kesztőségben és ahol előadtam, egy hangú helyesléssel találkozott a terv és arra a kérdésre, vájjon hol lehei ne a hiányzó csészéket Szegeden megrendelni, a kiadóhivatal vezetője, aki mindent lát, ha l és tud, azt felelte, hogy bizonyosan a Szalay-müker;skedésben, ahol mindennel foglalkoznak, ami művészi. Tudva, hogy az ilyesmi megrendeléséhez és elkészítéséhez idő kell, siettem a Gizella-téri mükereskedésbe. A régi Apolló-mozi helyén most üzletek sorakoznak egymás mellett és a sarok a Szalayéké. — Jé hogy jön — fogad Szalay, amint benyitok — legalább megláthatja ezt a dohányzó szekrényt, amit most kaptam meg az asztalostól. Szép, mi? Nem tagadhatom, szép volt. Gyönyörű szép. Művészi kivitelű faragásokkal, oszlopokkal, két rézbe metszett relief, egy kiváló szobrász mun­kája. A szekrény eredetijét egy néhány év előtt elhunyt magyar főúr Párisban látta, lemásoltatta és itthon elkészíttette. Szalayék az örökösöktől vették meg, akik ugylátszik csak vagyonát örö­költék az örökhagyónak, de ízlését nem. Ezután egy nagy Biedermayer-szekrényt muíat Szalay, ami épp ugy lehet könyvszekrény, mint vitrin, de imponálóan szép ugy az alakja, mint a kivitele. Most mindenféle porcellánokkal, kris­tályüvegekkel van színültig teli. Egy ugyancsak Biedermiyer f ;rfiszekretar egy régi gavallér titkait rejtegeii, egy kisebb pedig sok titkos és látható fiókjával bizonyára egy szép asszony szerelmes leveleinek volt rejtekhelye. Sublódok. régi leveles ládák, antik kis varró­asztalkák, berakott dobozok, mind rég letűnt időkről regélnek itt a modern üzletben, ahol szépen megférnek az ó-perzsa, japán és kinn urnák, a legszebb modern porcellánokkal és cserepekkel. Egy kis faszobrot mutat Szalay, valamely régi templomból kerülhetett idáig, van ezeréves és már nem egy pesti kereskedő járt itt érte. Szalayék azonban valósággal szerelme­sek a portékájukba és csak nehezen válnak meg egy-egy szép darabtól. A sok nézésbe alig jutok hozzá, hogy jöve­telem tulajdonképeni célját előadjam. — Nem érdemes ulánarendelni — magyarázza Szalayné szakszerűen — mert a levelezés, portó, vám és valutaátutalás és a kit findzsa ára többe jön. mint amennyiért egy egész szervizt kap. És már mutat is hatszemélyes kávékészle­teket huszonnégyezer koronától fölfelé. Mind ízléses szép, sőt művészi kivitelű dolgok és meglepően olcsók. Igen ám, de én nem akarok üvegszervizt venni. — Vegyen valami mást — biztatnak és már hordják is elém a szebbnél-szebb selyemken­dőket, herendi és zsolnai cserepeket, festett disztányérokat és tálakat, sok kedves és érté­kes dísztárgyat, nippeket, emibkől tiz vitrin is megtelne és végül festményeket Tornyaitól, 01­gyaitól Markótól, Verestől, Károlyitól, Jámbortól és a megboldogult kis Hellertől. Csupa szépség és müvéizi érték, amelyekért egy budapesti műkereskedő biztosan kétszer annyit kérne. Azt igazán nem lehetne ráfogni Szalayékra, hogy drágák. Ugy látszik a nagy forgalom kicsi haszon elméletére helyezkednek. Ez utób­bit persze bajos ellenőrizni, de a nagy forga­lomról magam is meggyőződtem, mert vagy tizenöten fordultak meg az üzletben, amig benn voltam, Igaz, ezek nem mind vásároltak, mert egy részük amolyan müériő törzskundsaft, akik csaknem minden nap benéznek az üzletbe, hogv nincs-e valami uj. Ha megtetszik, alku nélkül fizetik és viszik. Senkit sem erőltetnek, hogy vásároljon, e lenben szívesen mutogatnak mindent, ami ugy látszik, nekik is jól esik. Igy azután én sem vásároltam, mert nem mertem a családi tanács jóváhagyása nélkül művészeti vállalkozásba bocsátkozni, de azért kellő puhatolázás után csak veszek karácsonyra egy zongora teritőt, selyemkendőt, vagy a kis Hellert, eetleg egy meisseni szervizt, egy cizel­lált török kancsót, de a legrosszabb esetben egy régi római gyürüt vagy egyéb, antik ék­szert. Majd meglátom, mi tetszik legjobban a többinek, meri azt hiszem, mi is beál unk a törzskundsaftok közé és bejárunk nézelődni. Kifli-sztrájk készül Szegeden. (A Szeged tudósítójától.) Az Árvizsgáló Bi- | zottság legutóbbi ülésén nagyon kevés fonto­sabb kérdés szerepeli és igy mindössze az tör­tént, hogy a bizottság tudomásul vette a cukor árának ezerkélszáz koronával való felemelését. Meghallgatta a piaci nyomozó jelentését, amely szerint az elmúlt héten a buza ötezer, a liszt száz, a fehér kenyér kétszáz, a b rna kenyér száz, a tej harminc, a marhahús négyszáz, a só négyszázkilencven, a tüzifd ezerhétszázhetven, a szálas takarmány pedig négyezer k.ronával drá­gát és végül megállapította a bizottsáp a fehér­sütemények irányárát. Ennek az utóbbi lépés­nek azonban súlyosabb bonyodalmai tápadtak. Az Árvizsgáló Bizottság ugyanis — mi it is­meretes — az ehnult nyár folyamán, amikor kitört a rohamos drágulás, teljesítve a pékipa­rosok kérelmét, szabaddá tette a fehérsütemé­nyeket, vagyis kimondotta, hogy a fehírsüte­ményekre a jövőben nem állapi1, meg irányára­kat. Kimondotta 2zonban azt is a bizottság, hogy figyelemmel kiséri a szabadforgalomban kialakuló péksüteményárakat is abban az eset­ben, ha a pékiparosok túllépnék a megenged­hető haszon határait és túlzott árakat állapíta­nának meg, ismét feloldja fölszabadító határo­zatát és visszatér az irányár-rendszerre. Azóta a drágu ási roham kissé elerötlenedett és ma már, ha a drágulás nem is szűnt meg teljesen, de a hirtelen áremelkedéseket mérsé­keltebb iram váltotta fel. Sokan azonban annyira megszok ák a gyorsütemű drágítást, hogy az árakat akkor is emelik, amikor az emelésre el­fogadható ok nem is található. Az Árvizsgáló Bizottság ugy találta, hogy a szegedi pékiparosok is igy cselekesznek. A mult héten utisitást kapott az illetékes albizottság, hogy vegye revízió alá a péksüteményárakat és készítsen javaslatot az uj irányárakra. Az al­bizottság javaslata alapján az Árvizsgáló Bizott­ság a következő irár.yarakat állapította meg: A pékiparosok a műhelyben a kifliért nem kér­hetnek többet kilencven, a zsemlyéért száztizenöt koronánál, a viszontelirusilók pedig legfeljebb száz koronáért árusíthatják a kiflit és száz­huszonöt konnáért a zsemlyét. A kifli súlya három és fél, a zsemlyéé öt deiánál kevesebb nem lehet. Elhatározta a bizottság a?t is, hogy ezeket az irányárakat jóváhagyás végett fel­terjeszti az Országos Központi Árvizsgáló Bi­zottsághoz és abban az esetben, ha az OKÁB még ezeket az árakat is magasaknak találja, még alacsonyabb árakat állapit meg. A szegedi pikiparosok tudomást szerezve az Árvizsgáló Bizottság határozatáról, küldöttsé­gileg felkeresték Balogh Károly tanácsnokot, a bizottság elnökét és bejelentették, hogy ha a bizottság nem változtatja meg határozatát és nem emeli fel a szerintük tulalacsony irány­árakat, beszüntetik a péksütemények készítését, mert a megállapított irányárak melleit ráfizet­nének. Balogh Károly kijelentette a küldöttség előtt, hogy az Árvizsgáló Bizottság semmi esetre sem változtat eredeti hatarozatán, mert Budapesten a péksütemények ára lényegesen alacsonyabb, mint Szegeden. Ha a pékiparosok ugy gondolják, hogy a megállapított irányárak mellett ráfizetnének, szüntessék be a péksüte­mények gyártását. A küldöttség ezután a polgármestert kereste fel, akinek elpanaszolta Balogh tanácsnok rideg álláspontját és bejelentette, hogy amennyiben a megállapított irányárakat haladéktalanul fel nem emelik, beszüntetik a munkát. A polgármester telefonon felhívta a hatósági kenyérgyár veze­tőjét és megbízta, hogy készítsen árkalkulációt a péksüteménygyártáshoz — Ha az árkalkulációból a pékiparosok igaza derülne ki — mondotta a küldöttségnek a pol­gármester —, az Árvizsgáló Bizottság minden bizonnyal revízió alá veszi határozatát. Egyéb­ként azt ajánlom, egyezkedjenek ki Balogh Ká­rollyal, aki minden valószínűség sjerint bele­megy abba, hogy fölszabadítja a péksütemények árát, ha önök a kenyérárakat leszállítják. A küldöttség azonban nem fogadta meg a polgármester tanácsát és kijelentette, hogy ked­dig nem várhat, a hatósági kenyérgyár ugyanis akkor terjeszti csak be kilku'ációját, mert a munkásokat csak szomba'on lehet elbocsátani és igy azonnal megszüntetik a péksütemény­gyártást. A pékiparosok ügyében kérdést intéztünk Balogh Károlyhoz, aki a következőket mondotta: — Hiába mentek a pékiparosok a polgár­mesterhez, mert az ármegállapítás joga kizáró­lag az Árvizsgáló Bizottságot illeti. Meggyőződ­tünk róla, hogy a szegedi pékek túlhajtott ára­kat követe'nek a fogyasztóktól, léhát ismét életbe kellett léptetnünk az irányárakat. A pék­iparosok eddig kartellszerü n dolgoztak. Testü­leti szakosztályuk állapította meg az árakat és ezek az árak kőtelezők voltak minden iparosra olcsóbban senki sem adha'ta a péksütemeftyel kei. Az ipari szakosztáiyok ármegállapítása szintén jogtalan volt. Ha a pékiparosok most tényleg beszüntetik a munkát, nagyobb bij nem származik belőle, legfeljebb nem eszünk péksüteményt, vagy pedig a hatósági kenyér­gyár látja el a város közönségének zsemlye- és kifliszükségletét, saját készitményü árujával. Ha azonban akármelyik pékiparos túllépi az irányárakat, az Árvizsgáló B!zottság az uzsora­biróságnál tesz ellene feljelentést, mert nem tűrheti azt, hogy Szegeden drágább legyen a kifli, mint a fővárosbín. A helyzet tehát nagyon kiéleződött és nem lehetetlen, hogy a pékiparosok szavuknak áll­nak és igy vasárnap valóban eltűnnek a kiflis­bácsik a szegedi utcákról. Pém!tár>582. Belvárosi Mozi Hétfőn és kedden, december hó 3. és 4-én LYONI FÜTÁR. Bünügyi történet a francia forradalom idejé­ből 9 felvonásban. — Főszereplő: Blanche Montéi. A kettős főszerepben: Roger Kari. Azonkívül: ff „0" és a jó tripp. Amerikai burleszk 2 felvonásban. Előadások: Fél 5, fél 7 és fel 9 órakor. Ne vegyen írógépet ffSS Wirth és üveges fstül Szt 0yörgy tér 5" Telefon 3-45.

Next

/
Thumbnails
Contents