Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-17 / 262. szám

I SZEGED Szeged, 1923 november 17. Olaszország kívánságai a kővetkező: Ugy a német adósságot, mint a szövetségesek egymás közötti adósságait észszerűen szállítsák le, ne legyen katonai megszállás, gazdasági biztosíté­kokat kell szerezni, ki kell üríteni a Ruhr­vidéket, mihelyt a biztosítékokat megkaptuk, azután pedig támogatni kell a jóindulatu né­met kormányt a rend helyreállítása érdekében. Frigyes Vilmos nem akar politizálni. A német trónörökös egy újságíró előtt a kö­vetkezőket mondotta: — Boldog vagyok, hogy kilenc évi távollét után ismét otthon lehetek, feleségemnél és gyer­mekeim körében. Nem akarok politikával fog­lalkozni, tökéletesen vissza akarok vonulni a magán életbe. Csak mint magán ember, akarom kötelességem teljesíteni és ezen a kereten be­lül dolgozok azon, hogy szerencsétlen hazám talpraállitani segítsem. Vilmos nem akarja visszaállítani a monarchiát? Vilmos császár kijelentette, hogy semmi kö­zösséget nem vállal bármilyen kísérlettel, amely Németországban a monarchiát akarná vissza­állítani. A trónörökösnek arról a szándékáról sem tudott, hogy Németországba visszatér. A katonai ellenőrzés kérdése és a volt német trónörökös visszatérése a nagykövetek értekez­letén komoly nézeteltérésekre sdott alkalmat. Franciaország ugy véli, hogy a két kérdés közt összefüggés van s ezeket a német birodalom növekvő ellenállásának kétszeres jeléül fogja fel. Az angol szerződéstervezet biztonsági intéz­kedései gondoskodnak ugyan Angliának rész­vételéről a katonai ellenőrzés helyreállítása kér­désében tett lépésekben, az esetleges bűnfető rendelkezéseket azonban visszautasítják. Bár maguk az angblok adták annakidején az első indítást a háború bűnöseiről szóló határoz­mányokra s ők javasolták a trónörökös vissza­térése előtt Németországhoz intézett intelmet, most nem hajlandók kiszolgáltatását követelni. 150 millió dollár hitel Németországnak — élelmiszer-vásárlásra. Coolidge amerikai elnök javaslatot tesz a szenátusnak, hogy 150 millió dollár, vagyis 600 millió aranymárka értékű hitelt nyújtsanak a német kormánynak azzal a határozott kikötés­sel, hogy az egész összeg az Egyesült Álla­mokban leendő élelmiszervásárlásra szolgálhat. A hitel felhasználását amerikai bizottság intézné Hoover irányítása mellett és főleg zsírt és szalonnát vásárolnának Németország számára. Az élelmiszer elosztásáról a német kormány gondoskodna, de köteleznie kell magát, hogy a legcsekélyebb részt sem fordítja a Ruhr­terület lakosságának élelmezésére. Keddre hivták össze a birodalmi gyűlést. Berlini jelentés szerint politikai körökben ugy tudják, hogy a kormányválság elkerülhetetlen, mert nem remélhető, hogy Stresemann a biro­dalmi gyűlés összeülése alkalmával magának többséget szerezhessen. Hir szerint szombat délben a birodalmi gyűlés rendkívüli bizott­sági ülést tart, hogy a Ruhr- és Rajna-vidék kérdését megvitassa. A szocialisták azt köve­telik, hogy a birodalmi gyűlést keddre hívják össze. A polgári pártok ezzel szemben azzfl érvelnek, kogy kedd nem alkalmas, mivel utána ünnep következik és így a gyűlés nem volna folytatható. A kormány a keddi ülés mellett döntött. Más jelenlések szerint kétségtelen, hogy a birodalmi gyűlés kedden megszavazza a szo­ciáldemokraták bizalmatlansági indítványát. Ilyenformán a Stresemann-kormánynak be kell adni a lemondást, mert a birodalmi elnök aligha adja meg a további fölhatalmazást a kancellárnak. A kancellár utódjául Braun köz­munkaügyi mínisitert, vagy Jarres belügymi­nisztert emlegetik. Arra gondolnak, hogy az alkotmány 48. §-a alapján direktóriumot bízlak meg az ország ügyeinek vezetésével, élén Seackt tábornokkal. Éhségzavargások várhatók Berlinben. Berlinben a kü földi devizák óriási emelke­dése következtében bizonyos, hogy a drágaság még nagyobb lesz és ennek eredményeképen éhségzavargások lesznek. Éppen ezért a rend­őrség készenlétben áll, hogy csirájában elfojt­hasson minden mozgalmat. Tegnap délután a berlini pékmühelyek ostrom alatt állottak, mert a pékek olyan hatalmasan felemelték a kenyér árát, hogy a közönség azt nem tudta meg­fizetni. Fosztogatások és tüntetések Düsseldorfban. Düsseldorfban tegnap nagy nyugtalanság volt észlelhető. Radikális elemek megkísérelték a Szegeden tárgyal a gázgyári döntőbizottság. munkanélküliek segélykifizetésének megakadályo­zását. A Karl-platzon egy sereg tüntető ki akart* fosztani az élelmiszerkereskedéseket, azonban a rendőrségnek idejekorán sikerült közbelépni. A déli városrészekben ujabb fosztogatások for­dultak elő. A rendőrség idejében megjelent és véget vetett a fosztogatásoknak. Düsseldorfból jelentik: A nagyiparosokkal folytatott tárgyalás megszakítása Stresemann átiratának a megérkezése után következett be. Ebben a kancellár követeli, hogy a passzív ellenállás alatt lefoglalt összegeket írják a jóvá­tétel számlájára. Egy német megkísérelte, hagy behatoljon egyik dortmundi laktanyába. A francia őrszem, akit megtámadott, tüzelt, ugy hogy a német holtan esett össze. A VBgonok kicserélése a francia-be'ga vasut­igazgatás és a német vasutigazgatás közt meg­kezdődött. Alaptalanok a Stinnes letartóztatásáról szóló hirek. Az Intransigeantnak azt a híré', amely szerint Degouette tábornok parancsot kapott Sinnes letartóztatására, illetékes helyen teljesei alap­talannak jelentették ki. A jóvátételi bizottság a német kiküldötteknek a németbirodalom fizető­képessége ügyében való meghallgatásit novem­ber 20-ára tűzte ki. A bajor keresztény párt köszönetet mondott Kahrnak. A bajor keresztény párt vezetői kiáltványt bocsátottak ki, amelyben felszólítják a bajor pártokat, hogy ne engedjék magukat izgalomra tüzeltetni. Köszönetet mondanak Kahrnak, aki kimondhatatlan szerencsétlenséget hárított el. (A Szeged tudósítójától.) A kereskedelemügyi miniszter által kinevezett döntőbizottság, amely az uj villanyegységárakat, illetve az u] egységár­klauzulát fogja megállapítani, csütörtökön este Szegedre érkezett. A döntőbizottság elnöke Fejér Miklós miniszteri tanácsos, tagjai pedig Verebély László műszaki főtanácsos, fakobovics Dániel vállalati igazgató, Hoffmmn Károly miniszteri tanácsos és Barcsay Oszkár mérnök. Hoffmann Károly a gázgyár kép viselője, Barcsay Oizkár pedig a városé. A döntőbizottság pinteken adatszerzés céljá­ból megjelent a gázgyár telepéi, átvizsgálta a számadásokat és megtekintette a város világitási berendezéseit. A gázgyár igazgatósága, mint annak idején megirta a Szeged, a jelenleg érvényben levő szénklauzula revízióját kérte a kereskedelemügyi minisztertől. Kérelmét azzal indokolta, hogy a változott gazdasági viszonyok miatt a szén­klauzula, amelynek értelmébán a szén árának egyszázalékos emelkedése az egységárak 0 6 Százalékos emelését vonta maga után, éppen ugy elvesztette létjogosu'tságát, mini a buza­valutás rendszer. Megtörténik ugyanis, hozy a szén ára huzamosabb ideig változatlan, (te az áramtermelés egyéb üzemi költsége jelentékenyen emelkedik. A légszeszgyár igazgatósága tenát egy olyan egységárszabályozó képlet megállapí­tását kérte, hogy az érzékenyen reagáljon minden rezsiköltségváltozásra. A kereskedelemügyi miniszter, ugy látszik, indokoltnak találta a gázgyár kérelmét, amelynek elintézésére kinevezte a döntőbizottságot. A döntőbizottság elnöke egyébként pénteken meglátogatta a polgármestert és arra kérte, hogy szombatra hívja össze az áramfogyasztók érdek­képviselőit, mert a bizottság tájékozódni szeretne a közönség kívánságairól is. A polgármester a kérelmet teljesítette és szombat dili 12 órára értekezletre hívta meg a kereskedelmi és ipar­kamara, az ipartestület, valamint az közalkal­mazottak képviselőit és a törvényhatósági bizott­ság néhány tagját. A dőntöbir.otts*!? a S jegeden szerzett adatok alapjin Budapesten f jg:a me^no-sni határozatát. Giesswein Sándor. Legtöbbször a Nemzeti Színházban és nem a tisztelt Házban láttam. Pedig a Nemzeti előadásaira nem jártam olyan gyakran, mint a képviselőház üléseire. Mindig földszint jobb oldalt ült, az első sor első székén. Bozontos hajú, érdekes feje, mely Ibsenéhez hasonlított, kimagaslott. Az emberek körülöttem minden egyes alkalommal sugdosták egymásnak: — Nézd, az ott a Giesswein. — Ott van Giesswein. Körülbelül ez volt a helyzete a politikai életben is. Majd mindig elszigetelten állt, egyedül harcolt, A ^SrSíftS 68 tisztelve mutattak rá karzatról és ellenfelek táborából egyaránt Az első bátor szót a kurzusról, ugy emlékszem, ő mondta ki. A külföldről jött akkor haza és a Magyarország hasábjain nyilatkozott. Az üldözött f /wt?4. KmUnkÍssás e,ött mint prófétai kinyi­/Snah,5a^ZOtt,Szava Nyilatkozatáért, mely Xf^nffeT ^életén át hirdetett elveivel, í?" ,rülltlkai kalandorok, akiket a forradalmi és ellenforradalmi hullámok vetettek felszínre, a hazaárulás bélyegét szerették volna rásütni. Giesswein még csa^el JenTháborSS mint a nálánál jóval fiatalabb és temperamentu­mosabb Rassay később hasonló helyzetben tette Igaz, vele szemben hamisított akták alapián sem sikerült konkretizálni semmiféle vádat. Író volt, tudós és szónok. Emberszeretete nem ismert faji és országhatárokat és ezt a nemzet­köziségét sose tagadta. Tagja volt az interparla­mentáris konferencia magyar csoportjának, európa­szerte ismert és elismert harcosa a nők etikai és gazdasági felszabadításának, művelője és agitátora az egyetlen nemzetközi nyelvnek. Jó magyarnak vallotta magát. Az is volt. Pap volt és római katolikus, tehát senki se merte kétségbe vonni, noha egész életében nerfizetközi kulturális kapcsok megteremtésén és elmélyítésén dolgozott. Volt bátorsága ahhoz, hogy a kurzus idején szociális kérdésekkel foglalkozzék, megírja és kinyomassa, hogy nem Plátó volt az első, aki a társadalmi életben mutatkozó igazságtalanságok okait kutatta és gyógyítását kereste és hogy nem a római plebejusok kivonulása a szent hegyre volt az első bérmozgalom. Mert azt, hogy keresztény­szociálista, soha meg nem tagadta és el nem fe­ledte. Keresztény volt, a szó evangeliumi értelmé­ben. És meg nem alkuvó szocialista és szociologus, aki bizonyára a mai viszonyokra is értette, mikor 1921-ben így irt: „Épp a kulturák fényessége az, amely mellett a szociális berendezkedések fekete árnyékai szembetűnőbben elütnek." „Lehet, mondja később, hogy a társadalmi életben a tiszta eszmé­nyeket, az ideális állapotokat egész teljességükben el nem érjük, de jaj annak a társadalomnak, mely ideálokért nem lelkesedik és nevezetesen a tár­sadalmi igazságosság eszményét nem ismeri." Ter­mészetes, hogy ilyen elvekkel és képzettséggel a gyakorlati politikai életben nem ismerhették és fogadhatták el tényezőnek. Messzire elnézett a „nagy" gyakorlati politikusok feje fölött — a jö­vőbe. Eszményekért lelkesedett és a társadalmi igazságosságért. Az ilyen emberre azt mondják, hogy álmodozó. Ez a jobbik eset. Ráfoghatják azonban, hogy fel akarja forgatni a társadalmi rendet, ami már komoly baj, ha a társadalmi fel­forgató egyúttal nem — fajvédő. Szorosan kapcsolatos ezzel és talán még élén­kebben jellemzi felfogását amit Henry George „Tár­sadalmi kérdések" cimü hires munkája mágyar fordításának előszavában irt: „Persze, hogy mindig vannak egyesek és van­nak érdekcsoportok, akiknek s amelyeknek a régi intézmények oly előnyöket látszanak biztosítani, melyekről lemondani semmi szin alatt nem akar­nak. Tulajdonképen ezek az okozói minden tár­sadalmi forradalomnak, ők a féligmeddig vagy teljesen elavult szociális és gazdasági berendez­kedést megmásíthatatlan társadalmi rendnek állítják be s azt, aki azt hiszi, hogy a társadalom javít­ható, mint Henry George jól mondja, álmodo­zónak, veszedelmes bolondnak — legmodernebb kifejezéssel destruktív szellemnek — deklarálják." Neve Magyarországon politikai küzdelmek révén vált leginkább ismertté. Halálával még sem a po­litikai élet, hanem a tudomány, a progresszivisták kisded tábora, meg a nemzet vesztett legtöbbet. Kézai Simon.

Next

/
Thumbnails
Contents