Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-11 / 257. szám

SZBQBO Szeged, 1923 november U. ben a kit. ügyésznek jogában fog állani, hogy ily értelmű előterjesztéssel éljen. Az angol sajtó és a puccs. A Times közli Ulain letartóztatásának hirét. Megemlíti, hogy a kormány határozott magatartását a sajtó és a közvélemény az egész vonalon támogatja. Kiemeli a kormány akciójának a gyorsaságát, mely a kormány erejére vall. A Manchester Guardian és a Morningpost szintén írnak a budapesti eseményekre vonatkozólag és színién helyeslik a kormány eljárását. Az Ulain-iigyben nincs politikum. A fajvédők még mindig nem hagynak fel azzal a reményükkel, hogy sikerül az Ulain-féle mentelmi ügyben a Házat összehívniuk. Az ellenzéknél kísérleteznek a Ház összehívását kérő ív aláíratásával, de kevés sikerrel, mivel egy-két keresztény ellenzéki képviselő kivételével mindenki megtagadja az aláírást. A fajvédők ma hivatalosan is felszólították a szociáldemokrata párt vezetőségét, hogy járuljon hozzá a Ház egybehivásához. A szociáldemokrata párt vezetősége kimondotta, hogy az Ulain-ügyet nem tekinti pártkérdésnek, a Ház összehívását kérő ivet nem írja alá, miután az eddig közzétett adatokból nem látja azt, hogy a mentelmi jogon sérelem esett volna. Ha később mégis az derülne ki, hogy a letartóztatás napján menteimi jogsérelem történt, azért a felelősség ódiumát a kormányra hárítja. Képviselői körökben általában az a vélemény alakult ki, hogy az Ulain-ügyben abszolúte nincs politikum, a mentelmi jog kérdésének elbírálása teljesen szabályszerűen fog lefolyni a mentelmi bizottság előtt. Az ügyet a Ház összeülése után ugyanis azonnal kiadják a mentelmi bizottságnak. Az Ulain-ügy egyébként halad a maga rendes utján. Az egységes pártban megvannak győződve, hogy a mentelmi bizottság nem állapit meg majd mentelmi jogsérelmet és a kormány intézkedéseinek jóváhagyását fogja jvasolni' Szabadonbocsátották Adorjánt, Dánielt és Homonnayt. A Szeged budapesti tudósítója jelenti telefonon a késő éjszakai órákban: Az Ulain-ügy hátom elsőrendű vádlottj inak, Ulain Ferencnek, Szemere Bélának és Bobula Titusznak a pestvidéki ügyészség budai épületébe való átkisérése után a rendőrségen maradt dr. Dániel Sándoron, Adorján Qézán és Homonnay Jenőn kivül még nyolc ismeretlen nevü fiatalember. Ezeknek az ügyében tovább folytatják a nyomozást és a kihallgatásukat, amelyek szombaton éjjel 10 órakor azzal a nem várt eredménnyel végződött, hogy a nyomozástvezető dr. Szrubián Dezső rendőrkapitány Dániel Sándor, Adorján Géza és Homonnay fenő előtt kihirdette a főkapitányságról való elbocsátásukról szóló végzést. A határozat kihirdetése után mindhároman azonnal el is távoztak a főkapitányság épületéből, ahol háromszor huszonnégy órát töltöttek. Az elbocsátást azzal indokolták, hogy a rendőrség nem látja bizonyítottnak, hogy az Ulain által tervezett puccskísérletben nekik is részük lett volna. Azok az adatok, amelyek Dánieiék részvételére vonatkoznának, nem pörrendszerüek és nem elég súlyosak arra, hogy azok alapján akár a további fogvatartásuk, akár letartóztatásuk indokolt lenne. Az ébredővezérek a főkapitányságról való távozásuk után az ébredők székházába siettek, rövid ott tartózkodás után pedig lakásukra távoztak. A főkapitányságon levő nyolc fiatalember kihallgatása tovább folyik. Valószínűleg az éj folyamán őket is szabadon bocsátják. Az Ulain-ügyre vonatkozó összes aktákat — két kocsit töltöttek meg — két rendőr átszállította Budára, a pestvidéki ügyészséghez. A három nap óta permanens rendőri és katonai készültségeket csökkentették. A Mosonyi-utcai rendőrlaktanyában csupán egy kisebb lovas és gyalogos osztag maradt készültségben. A többi laktanyákban is megszűnt az általános készültség és csupán a szokásos katonai készültségek tartanak szolgálatot. A husiparosok harca a hatósági husszék ellen. (A Szeged tudósítójától.) Szombaton délben Wimmer Fülöp kamarai elnök és dr. Tonelli Sándor kBmarai főtitkár ismét felkeresték dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, hogy a husiparosok ügyét, akik panasszal éltek a hatósági húsüzem ellen, közös megállapodással valamilyen formában megoldáshoz juttassák. A tárgyaláson, amelyen Scultéty Sándor főszámvevő, a hatósági husszék üzemvezetője is részt vett, a kamara képviselői kifejtették, hogy a husiparosok akcióji nem a fogyasztóközönség érdekei ellen irányul, mert a hatósági húsüzem árszabályozó tevékenysége nem eshetik kifogás alá, a husiparosok csupán azt óhajtják, hogy a nagyobb tőkeerővel dolgozó hatósági üzem ne vegye el tőlük a kenyeret. A megbeszélésen egyébként az a megállapodás jött létre, hogy Scultéty Sándor a jövő héttőt kezdődőleg a szükséghez képest tárgyalásra ül össze a husiparosok képviselőivel, hogy olyan egységes húsárakat állapítsanak meg, amelyek mellett a husiparosok is megtalálják számításukat és a közönség érdekét sem éri sérelem. (?) A hatósági húsüzem, mint már eddig is teite, a jövőben is tartózkodik a nem tömegélelmezési célokat szolgáló luxuscikkek gyártásától és azok előállítását a magániparosoknak engedi át. Ilyenek például az aszpikos- és zulcoskészitmények, melyeket a hatósági husszék eddig sem állított elő. A főszámvevőt és a husiparosok képviselőit egyébként a kamara a jövő hét folyamán hívja össze az első megbeszélésre. Ezen a megbeszélésen derül majd ki, hogy a kamara közvetítő akciója, amely a közönség érdekeit a htjsiparosok kívánságaival akarta valahogy összeegyeztetni, eredménnyel járhat-e? A husiparosok ettől a megbeszéléstől függetlenül már más irányban is indítottak akciót. Értesülésünk szerint befejezett dolog, hogy már a jövő hét elején eljuttatják a memorandumukat a kereskedelmi miniszterhez, akiiől nem kívánnak többet, csupán a hatósági húsüzemnek teljes megszüntetését. A memorandumot dr Pálfy József ipartestületi titkár szerkesztette» Pálfy Dániel pedig vállalta, hogy a husiparosok küldöttsége számára audienciát eszközöl ki a kereskedelmi minisztertől. Érdeklődtünk ebben sz ügyben Kiss Gézánál, a husiparosok akciójának egyik irányitójánál, aki azonban kérdéseinkre csak kitérő válaszokat adott. A szombati megbeszélésen történt megállapodásra vonatkozólag kijelentette, hogy nem mondhat róla véleményt, mert nem ismeri a husiparosok álláspontját. Azt azonbBn megerősítette, hogy a memorandumot a jövő hét folyamán valószínűleg egy küldöttség nyújtja át a kereskedelmi miniszternek. A memorandum tartalmáról pedig csak annyit mondott, hogy abban a husiparosok a minisztertől nem kívánnak mást, mint az ügynek az uj ipariörvény alapján való elintézését. A husiparosok pedig — mint a polgármester elé vezetett küldöttség élén dr. Pálfy József előadta — ugy éitelmezik az uj ipartörvényt, hogy az egyszerűen elrendeli a közérdeket szolgáló hatósági üzemek megszüntetését. Kiss Géza nyilatkozata tehát teljesen födi a memorandum tartalmára vonatkozó értesülésünket. A husiparosok memoranduma, amely most már keresztezi a kamara közvetítő békeakcióját is, mert hiszen nem várják meg az akció eredményét, véleményünk szerint nem járhat eredménnyel, mert a kereskedelmi miniszter nem térhet el az uj ipartörvény félremagyardzhatatlan rendelkezéseitől és nem hagyhatja figyelmen kivül a kérdés elbírálásánál a fogyasztó közönség érdekeit sem. A fogyasztó közönség érdeke pedig — és ezt mindenki, talán még a husiparosok is koncedálják — határozottan megköveteli, hogy a hatósági húsüzem továbbra is töltse be Szegeden eddigi árszabályozó szerepét és ilyen irányú működését semmiféle korlátokkal se nehezítsék meg. Bach Jenő. Megpróbálom a portréját megrajzolni, abból a mindössze néhány vonásból, amelyeket fölszínes ismeretségünk egy-egy rövid érintkezésének idejéből megőriztem. Azokban a hetekben történt, amikor a Korzó-Mozi alapját megvetette. Hatalmas bérházának Széchényi-téri oldalán csinálták akkor az ideiglenes helyiséget. A téren álltunk és beszélgettünk. Vagyis hogy' ő beszélt. Hiszen a társaságában más nehezen tudott szóhoz jutni. Vékony, törékeny alakjából, mint mindig, energia-folyókéht hullámzott ki a hang. — Nézz fel, mutatott a kezével a magasba. Oda felgyün, hogy Krtrzó-Mozi. Látni fogja az egész Széchényi-tér, amikor sétál. A bejárat a moziba ott lesz, az ucca felül. Itt elmondta, hogy milyennek tervezi a mozi nézőterét, az előcsarnokot, a csillárt, a lepedőt. — Ez aztán valami, büszkélkedett. Mi ? 1 Megvallom, nem voltam a gondolattól elragadtatva. Sokan voltak akkor igy, akik később olyanokat beszéltek, hogy nehéz lett volna nemmegcsinálni vagy nem jól megcsinálni. Mégis akartam valamit mondani, ami nem szegi a kedvét, sőt jól esik neki. De ne adj isten, hogy szóhoz juthattam volna. Bach bácsi az erőteljes mi után folytatta és én azzal a tapasztalattal váltam el tőle, hogy végre egy kereskedő, akinek van fantáziája. • Ösztönszerű rokonszenvet éreztem iránta és imponált, hogy három családnak a feje. Megfigyeltem sok-sok családnak életét, testvéri, házastársi, szülői és gyermeki viszonylatban. Nem mernék e megfigyelésekről sokat beszélni, mert ha az igazat megmondanám, esetleg kiderülne rólam, hogy a.hagyományokat nem tisztelő, erkölcstelen fráter vagyok. De mi köze az erkölcsnek, mondhatnák, a testvéri viszonyhoz. Van köze és jól esett látni, hogy a Bach-testvérek együttgyarapodnak. A másik kettő nagy erénye volt, hogy elismerte „az öreg" fölényét. Viszont Bach Jenőnek volt szive ahhoz, hogv képességeit a testvérei számára is kamatoztassa. Hitsorsosai egyik ünnepi összejövetelén történt, talán két éve, hogy ő is felszólalt. Meglehetős tömeg szorongott a jókorka teremben. Bach Jenő a főhelyek egyikén ült és meglepet^ hogy a beszédét higgadtan és folyékonyan kezdte. De alig egykét mondat után igazolva láttam magamat. Bach bácsi nem talált helyet pontnak, veszőnek. A mondatai egyre hosszabbak és szövevényesebbek lettek és nem tudott kivergődni a gondolatzavarból. Mi lesz itt? — gondoltam ijedten és elképzeltem egy embert, aki megindul a hegyen lefelé, egyik fa után a másikba kapaszkodik, mig végre elveszti az egyensúlyt és rettenetesen elvágódik. Bach bácsi meg tudott állni. Pontot tett valamelyik szó után, ahová se pont, se vessző nem való. Mondókáját ezután rövidesen befejezte. Nagyon megkönynyebbülhetett, hogy nem vágódott el. Bizonyára gyönge idegzetű volt, bár állandóan izmos életerő lüktette, nem született nyilvános szereplésre és kissé félszeg volt, mint nagyon sokan a tehetséges emberek közül. A Korzó-Mozi hatalmasan föllendült és aranykora évekig tartott. Sokat beszéltek ebben az időben a Bach Jenő mérhetetlen szerencséjéről és ő ezt tudta. Bántotta, hogy sikereit egyesek kizárólag szerencse őnagyságának tudják be és gyakran mondta, célozgatva azokra, akik „szerencséje" miatt szapulták: — Mért nem csinálták meg ők ? Mi ?! A sajtóval megszűnt a közelebbi érintkezése, amikor kénytelen volt moziját eladni. Ettől kezdve egyre kevesebbet hallottunk róla s ha néha-néha összejöttem vele, vékony, de határozott vonalú száján az apa fájdalma, vagy büszkesége buggyant ki. Ma már értem, mert ismerem azt az elemi erőt, amely kavaroghatott benne. Volt idő, mikor megilletődés nélkül köszönni se tudtam neki. S ma is megmagyarázhatatlan előttem, hogy gyönge teste mint bírhatta idáig is? Apák szokták mondani, kiket korán és nagyon megcibált az élet, hogy csak addig szeretnének élni, mig a gyerekeik felnőnek. Bach Jenő, három család feje, nem tekinthette küldetését azzal befejezettnek, hogy a gyerekei felnőttek. Életének ez a tragikuma. De mindénnél nagyobb szerencséje, hogy sejtelme se lehetett, hogy e tragikum magva csirázódni kezd. Este lefeküdt és reggel nem ébredt fel. Jobb oldalára fordulva és fejét a jobb kezén pihentetve elaludt örökre. Nem emlékszem arra az időre, amikor komolyan beteg lett volna. S inost, hogy elköltözött, nem tudok elképzelni a részére más halált. Ez Bach Jenő. Aki megint meglepett mindenkit. De most az egyszer sokunkat megdöbbentett és kétségbeejtett. Ki előbb, ki utóbb barátkozik meg a halál gondolatával, bár vannak, akik a késő aggkorban is irtóznak tőle. Bach Jenő nem félhetett a haláltól, mert aki fél, az nem ugy hal meg, ahogy ő csinálta. Okossággal párosult vallásossága mellett nem történhetett máskép. Hantja alatt nincs talaja lázongásnak, gondnak, fájdalomnak, csalódásnak. Napjai jótékony csendben és örökre-altató békességben múlnak. Ha utunk most megint összetalálkozna s ki tudja, rövidesen nem ugy lesz-e, bizonyára megkérdezne: — Ugy-e okosan csináltam ? Mi ?! Kézam Simon.