Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-08 / 254. szám

Egyes siáiw ára 400 korona. iMrirmNtoég H MadöWvaMl: Deák Ferenc-utca 2. (T6r tólkkolával szembe*.) Telelőn 13-3&A.Szeged* megjele•fk bétfö kivételivel mindea np. Egyes szám ára 400 koma. Előfizetési árak: Egy kóoapra Szegeden 0000, Budapesten és vidéken 6500 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 »m. 75, egy hasábon 150, másfél hasábon 225 K. SzOvegkOzt 25 százalékkal drágább. Aprókirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 november 8, CSÜTÖRTÖK. 254-ik szám. Ki fizet a békéért? A legkomolyabb angol lep, a Manchester Guardian egyik legu'ótbi számába* felveti a kérdést, hogy ki fog fizetni a Ruhr-vidék megszállásáért? Mert ezideig fizethetett maga a Ruhr-vidék, majd mikor a Ruhr-vid k már képtelen volt Önmagát is eltartani, fizethetett a birodalom, de ma már Németország sem tud többé fizetni, igy önkéntelenül is felvetődik a kérdés, bogy ki fegja megtéríteni ennek az egykor valóban .produktív zálog" megszállásának költségeit. A Manchester Guardian igen egyszerű és logikus gondolatmenettel bebizonyítja, hogy a pamiv rezisztencia megszüntetésének másnapjától fogva minden köl ség a megszálló Franciaországot terheli, tehát nemcsak az okkupációs csapatok eltartásának költsége, banem a máról-holnapra munkanélkülivé váit munkásság eltartásának költsége is, amelyet addig a német birodalom látott el munkanélküli segéllyel. A Manchester Guardian cikke szép és okosan megirt cikk, de szért van egy hibája, tudniillik, bogy feleúton megáll és nem veii fel a következő kérdést is, amelyik logikusan következne az előző kérdésekből: nem kérdezi meg, bogy a közvetlen kiadásokon felül ki fog fizetni a közvetett károkért, melyek sokszorosan felülmúlják a bizonnyal igen súlyos közvetlen kiadásokat. Londonban most ülésezik a briit birodalmi konferencia, melyre minálunk Magyarországot?, sajnos, nem igen fordítanak elég figyelmet, pedig alighanem azon fog eldőlni, hogy milyen arculata lesz a következő tizenöt-husz év bem nemcsak a britt világbirodalomnak, hanem talán egész Európánsk is. A birodalmi konferencia különböző alosztályokra oszlott megalakulása után, mint például gazdasági, bircdalomvédelm', pénzügyi, külpolitikai és közlekedésügyi alosztályokra és eleinte ugy tervezték, hogy mind- í ezek az alosztályok egymástól teljesen függet- , lenül fogják megoldhatni azt a töméntelen kérdést, melyeknek megoldásától függ nemcssk Anglia, hanem az egész világbirodalom közga:desági, pénzügyi és politikai kialakulása is. Nagyon hamar kitűnt azonban, bogy az alosztályok elkülönítése nem lehetséges, mert akármilyen kérdéssel foglalkoztak is, már a harmadik mondáinál elérkeztek oda, hogy minden bajnak és problémának vég?ő oka a párisi .békék"-ben rejlik. Igy alakult ki végre is az a nézet, hogy elsősorban az okot kell megszüntetni, mert annak megszűnésével automatice megszűnnek az okozatok is, azok az okozatok, melyek meg nem szüntetésük esetén veszélyeztetnék sz egész, nagy britt világbirodalom sorsát. Ma már mindenki tudja, hogy az angol munkanélküliségnek bekövetkezését a páriái békék valósággal előírták, ha mindjárt annsk idején egyszerű kézlegyintéssel* in ézték is el azokat, akik ennek holtbizonyosságát előre megjósolták. Az igaz, hogy ilyenek kevesen voltak és 1919-ben, mikor a háború másnapján a világ népei még háborús pszichózisban éltek, nem is hangzott messzire a szavuk, de annyi bizonyos, hogy a párisi békék szerzői nem védekezhetnek azzal, hogy akkoriban senki sem gondolt azokra a következményekre, amelyek azóta valóban ugy következtek be, ahogy azt az előrelátó pénzügyi kapacitások még 1919-ben megjósolták. A régi adatok között lapozgatva látjuk, hogy volt egy magyar ember is, aki mindezeket előre látta: Krausz Simon, aki annak idején, 1919 januárjában fejtette ki az itt járt ántánt bizottságnak, hogy a tervezett béke nem csak a legyőzött, hanem a győztes államokat is tönkre fogja tenni. Krausz Simon rámutatott arra, hogy a „béke" gazdi sági feltételei Középeurópábun a fogyasztásnak szinte elképzelhetetlen visszaesését fogja eredményezni, ami végeredmén j ben a nagy nyugati iparüző államok Iparát fogja megbénítani és elsősorban persze a legnagyobb ipari állam: Anglia termelésében fog óriási károkat okozni. A Coolidge tanár vezetése alatt álló bizottság angol tagja erre mosolyogva válaszolta, hogy a szigetország könnyen ki fogja ezt a csapást heverni, hiszen terítésének alig 13 zázal£kát vásárolja KözépEurópa, a többi 87 százalék mind a tengerentúlra megy. Krausz Simon erre megpróbálta elmegyarázni, hogy nem egíszen ugy áll a dolog, mert a „békék" nyomán feltétlen bizonyossággal bekövetkező általános nyomor egyik első következménye az lesz, hogy az elszegényedett Középeurópa nem fogja többé megvásáro hatni a dominiumok rezét, gyapottát, kaucsukját, fűszerét s igy a dominiunok sem lesznek tCbbé abban a helyzetben, hogy Anglia feleslegét megvásárolhassák. Krausz Simon példának azt hozta fel, hogy t ékében kétszáz szappangyár existálhatolt Magyarországon, miután azotban ez alsóbb néposztályok egy kis része a leszerelés folytán munka nélkül maradt, azok redukálták igényeiket s igy mint legfeleslegesebb luxusról elsősorban a szappanfogy&sztésról mondtak le. Ennek következtében husz szappangyár volt kénytelen beszüntetni üzemét és elbocsátani munkásait, akik igy persze ujbói csak munkanélküli társaik számát szaporították. A szappanfogyasztás redukálása azonban nem bizonyult elegendőnek az élefstandard csökkenésének ellensúlyozására, igy egyre több és több „luxuscikk" fogyasztásáról kezdtek a munkanélküliek lemondani, hozzájárulva ezzel persze a többi munkanélküli számának növeléséhez. Az egyik iparágban való munkabeszüntetés természetszerűleg magával vonta a másik iparágban való munkabeszüntetést s igy a munkanélküliek száma egyre szapoiodott. Az a tény tehát, hogy egy különben erős és hatalmas országban mindössze husz szappangyár kénytelen volt üzemét beszüntefni, végeredményben az egész ország iparának megbénítására vezetett. Krausz Simon példázata valóban találó és világos volt, hiszen a világ gazdasági összefüggései ma, a XX. században csak olyan szorosak, mint egyetlen országéi, de csodálatosképen akkoriban ezt senki sem látta be. Az angol delegátus udvariasan mosolygott és biztosította Krausz Simont, hogy teljesen osztja felfogását, de az arcáról le lehetett olvasni, kogy nem nagyon sikerült meggyőzni öt a világ nagy gazdasági összefüggéséről. És ah >gyan nem tudia Krausz Simon meggyőzni a Budapestre küldött ántánt bizottságot, éppen ugy hiába kísérletezett John Maynard Keynes, az angol államkincstár képviselője a pátiéi békekonferencián, Clemenceauék felvilágosításával. Azóta ugy hisszük, már ők is tudják, hogy ezeknek az előrelátó pémügyi kapacitásoknak volt igazuk, most, amikor látják, hogy a győztesek által diktált kíméletlen békéért maguk a győztesek is megfizetnek. Ulain Ferencet elfogták. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Ulain Fe renc nemzetgyűlési képviselő ma reggel Bécsbe akart utazni. Ulain személy voraton utazott Bicskéig, ott leszállt, megvárta a Bécs felé menő vonatot és arra ült fel, hogy útját Bécs felé foly a'hassa. Amint Bicskéből elindult a vonat, megj lent abban a szakaszban, amelyben Ulain fiit, Wölff Lipót határrendőnanácsos és igazolásra szólitotta lel a képviselőt, mojd a legközelebbi állomáson felkérte, hogy szálljon le a vonatról. Az elterjedt hirek szerint bizonyos iratokat lefoglalt Uiainnél a rendőrtandcsos az igazoltatás és a vonatról történt leszállítás alkalmából. Ulain Ferenc a déli órákban visszaérkezett Budapestre és a hatóságok megkezdték az eljárást a képviselő ellen. A Szeged budapesti tudósítója ezzel kapssolatban a következő részleteket jelenti a késő éjszakai órákban: Ulain Ferencet a kora reggeli órákban előállították a főkapitányságra. A nála ta ált iratokat a rendörségen tartották, Ulaint azonban elengedték. A képviselő ezután kocsiba ült és Eckhardt Tibor lakására hajtatott, akit a hírek szerint arra kért, hogy az iratokat szerezze vissza. Eckhardt azonban nem jelent meg a főkapitányságon. Az első kihallgatás. Ulain ezután Falk Miksa-utca 30. szám alalt lévő lakására sietett, ahol átöltözött. Mialatt a fürdőszobában volt elfoglalva, megjelent dr. Mészáros István rendfirfogalmazó három detektivvel, akik felszólították Ulaint: kövesse őket a főkapitányságra. A detektívek zárt autóban 8?állitották a képviselőt a főkapitányságra és Wetzel rendőrkapitány szobájába helyezték el. Innen 8zután átvitték Andréka Károly detektivfőnök elé, aki azonnal kihallgatta. A kihallgatás eredményéről Andréka semmiféle felvilágosítást nem ad. Ezek után nyilvánvaló, hogy jelentős eseményről van szó, amit az is igazol, hogy a rendőrök a mentelmi jog védelme alatt álló képviselőt útjában feltartóztatták és visszahozták Budapestre. Mikor Andréka befejezte Ulsin kihallgatását, részletesen referált Marinovich Jenő főkapitánynak. Marinovich szobájában ezután bizalmas értekezlet volt, amelyen megjelent Nádossy Imre országos főkapitány is. Az értekezlet egy óráig tartott és utána Nádossy Imre eltávozott a főkapitányságról. Sofförjének a következőket mondotta: — Gyerünk a kormányzóságra. Kiss Menyhért interveniál. Mialatt a bizalmas tanácskozás tartott, a főkapitányságon megjelent Dömötör Mihály volt be ügyminiszter, Kiss Menyhért és Altenburger Gyúl?, a Nemzeii Hitelintézet igazgatója kíséretében. Ezek az urak interveniálni akartak Ulain érdekében. Kiss Menyhérték este fél nyolctól fél kilencig várakoztak a főkapitány előszobájában, amíg sorra kerülhetlek. Marinovichnál csupán öl percig tartózkodtak és aztán sietv$ távoztak. Hogy miért jártak a főkapitánynál, nem mondták meg. Kiss Menyhért, a Szeged budapesti tudósítójának csak ennyit mondott: — Egyelőre nem mondhatok semmit. Dömötör Mihály pedig ezeket mondotta: — Én nem is tudtam, hogy Ulain a rendőrségen van. Egészen más ügyben jártam itt. ÉriesüIéEünk szerint Marinovich főkapitány a következőket mondotta ezeknek az uraknak: •— A legnagyobb sajnálatomra nem mondhatok semmit, mert erre nincs felhatalmazásom. Azonban forduljanak a belügyminiszterhez, vagy közvetlenül a miniszterelnökhöz. Ulain és Hittlerék. Az Ulain-üggyel kapcsolatban különböző hirek terjedtek el a fővárosban. Az egyik verzió szerint Ulain a részvényügy és az E6kütt-ügy aktáit akarta kivinni. Egy másik verzió szerint azonban Ulain a bajor nacionalistákkal állott összeköttetésben és a Hittler- csapatok részére akart aktákat kivinni. Állítólag Ulain Hittlerrel már hetek előtt összeköttetésbe lépett és megállapodása volt vele. Egy közös mozgalom iratait akarta Hittlernek eljuttatni. Ulainnal együtt annak cselédjét is letartóztatták, akit arra vonatkozólag hallgattak ki, hogy gazdája érintkezett-e bajor nacionalistákkal? Az ügyben nem a politikai csoport nyomoz, hanem egy újonnan alakított csoport, amely nagyrészt a sérülési osztály tagjaiból áll és Szrubian kapitány a főnöke. Ez az uj csoport állítólag kizárólag titkos politikai ügyekben folytat csak nyomozást.