Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-06 / 252. szám

Szeged, 1923 november 3, SZBQBD Földig érönoi haj újságpapírban és a bíróság előtt. (A Szeged tudósítójától.) Hétfőn reggel a törvényszék második emeleti tárgyaló termében megjelent egy feketekendős, sápadt asszony. Kezében féltve szorongatott egy kis csomagot, nem engedte volna el semmiért sem. Szótalan volt és kissé szigorú. Nemsokára kiderült, hogy a feketekendős, sápadt asszony a földig érő hóját hozta el magával gyűrött ujságpapirosba csomagolva. Régi, tizenhat év előtti, levágott 150 centiméter, világosbarna hajával akarta meggyőzni a bíróságot, hogy nem irt igazat az az ujságiró, aki két esztendővel ezelőtt azt állí­totta róla, hogy csupán válláig ér haja. Humo­ros tárgyalásnak ígérkezett ez a nem minden napos eset és ezért a padsorok már a tárgya­lás megkezdése előtt igen népesek voltak. A hallgatóság hangosan kezdte tárgyalni az ese­tet, még mielőtt a IW/rf-tanács bevonult volna a terembe. Kiderüli, hogy a sápadt asszony — a wszegedi Csillog Anna", Gombkötő Mihilyné Szabó Élus-nak hívják, akinek egy olyan csoda­kenőcse van. amivel a földig lehet megnövesz­teni akárki haját és amivel ő nrgi is földig növesztette meg világosbarna haját. Erről híres a Szabó EIus — 52 éves — és ezt a CBoda­kenőc?öt nem egyszer hirdette a szegedi lapok­ban. Történt azonban egyszer, hogy egy sze­gedi ujságiró, Hartmann Mihály meglátogatta a szegedi Csillag Annát Rákócii-utcai lakásán és Ott azt tapasztalta, hogy Szabó Etusnak bizony nem ér a földig világosbarna haja... Színes cikkecske következett ezután és egy sajiópö­röcske. Gombkötő Mihályné, Szabó Etus sér­tőnek találta magára nézve ezt a megállapítást és hitelrontásért bepörölte annak idején Hart­mann Mihályt. A tötvínyszék fSImentette Hírt­mannt, sőt ezt az ítéletet a Tábla, majd ké­sőbb a Kúria is helybenhagyta, nagy bána­tára a „szegedi Csillag Annának", aki csomag­ban hordja 150 centiméter hosszú, világosbarna, kenőccsel növesztett haját. A háromszoros föl­mentést Hartmann Mihály megirla az egyik szegedi napilapban, mire a hosszuhaju, csoda­kenőcsgyáros Szabó E<us ismét sajtópört in­dított ellene. Fél 11 órakor bevonult a birőság. A vádlott Hartmann Mihá,y kijelenti, hogy nem érzi ma­gát bűnösnek. Ót már háromszor fölmentették. Közérdekből irla a cikket először is és másod­szor is. Szabó Etusnak nem volt hosszú a hajit, tehát a hirdetés nem mondott igazat. A főmagánvádló képviselője beszéde után a bíróság fölmentő ítéletet hozott. A tárpyilás után, kint a folyosón a szegény „szegedi Cillag Anna" még mindig bizonyilja az igazát. Ki­bontja a haját — a pjpircsomagból. Mert lám néki csakugyan 150 centiméteres haja volt — 16 évvel ezelőtt. Apponyi tiszteletéie legutóbb Newyorkban bankettet ren­deztek, amelyen a házigazda tisztét R J. Ga rd vei newyorki bankár töltötte be. Ezen a diszes vacsorán a tagok teljes számban jelentek meg. Amerikai szokás szerint Apponyit a vacsora be­fejeztével mutálták be a társaságnak, azután felkérték Dukken professzort, a kolumbiai egye­tem professzorát, hogy a magyar államférfiúi üdvözölje és meghívása céljáról a társaságot informálja. Dukken professior hosszabb beszéd­ben köszöntötte Apponyit. A beszéd után Ap­ponyi emelkedett szólásra és vázolta a szomorú európai viszonyokat, majd azon tragikus ese­ményekről beszél, amelyeket a béke idézett elő. — KÜLFÖLD. A lengyel szociálista párt a mun­kásokhoz felhívást intézett, hogy, ha a kormány a vas­utasok részleges sztrájkjának gyors beszüntetésére vo­natkozó intézkedéseit vissza nem vonná, november 5-én kezdjék meg az általános sztrájkot. — Athénban a haditörvényszék három tisztet halálra ítélt. Négyet életfogytiglan és husz tisztet várfogságra itélt. Húszat pedig felmentett. — A cseh szénbányák győztesen ke­rültek ki a munkásokkal folytatott küzdelemből. Sike­rült leszállítani a munkabéreket, amely természetszerű­leg együtt jár az ottani szénárak mérséklésével. A kisebb cseh termelési költségek következtében az ottani 3zén visszanyerte régi versenyképességét a régi magyar szénnel szemben. A hannoveri szén már is olcsóbb a magyar fogyasztás számára, mint ahogy a kisebb borsodi szénbányák adják. — Seypel kancellár betegsége miatt lemondás gondolatával foglalkozik. Az orvosok régi eredetű cukorbajt állapítottak meg nála. Állapota az utóbbi idők izgalmai következtében rosszab­bodott. Ennek folytán orvosai azt ajánlották, hogy hagyja ott kancellári állását. Még nem tudta magát véglegesen elhatározni, hogy elhagyja-e a kancellári széket. A tanács és a (A Szeged tudósítójától.) A tanács hétfőn végre foglalkozott a város egyik legaktuálisabb kérdésé­vel, az ujabban induló épitési akcióval, amely — ha a jelek nem csalnak — nem hiusul meg. Balogh Károly tanácsnok, aki a kamarában tartott értekez­leten is megjelent, szóbeli javaslatot terjesztett a hétfői tanácsülés elé. Elmondotta, hogy az épitési törvény értelmében a város is reflektálhat a Pénz­intézeti Központ hatvanszázalékos kedvezményes épitési kölcsönére, tehát szükségesnek tartja, hogy a tanács már most határozzon, vajon megragadja-e a kedvező alkalmat. Bejelentette Balogh Károly, hogy rövidesen Írásos javaslatot terjeszt ebben az ügyben elő, de azért nem árt, ha addig is csak ugy általánosságban foglalkozik a tanács ezzel a rendkiviil fontos kérdéssel. Véleménye szerint leghelyesebb az lenne, ha a város néhány meglévő épületére építtetne ujabb emeleteket. A kormány ugyanis csak akkor utalja ki a kedvezményes épitési kölcsönt, amely az épít­kezési költségek hatvan százalékánál nem lehet nagyobb, ha az építtető igazolja, hogy rendelkezik a hiányzó negyven százalékkal. Ha tehát a város meglévő házakra építtetne ^íjabb emeleteket, az összes építkezési költségeket fedezhetné a hatvan­százalékos kölcsönnel, mert hiszen az alapépület értéke feltétlenül meghaladja az egész épület érté­kének negyven százalékát. ' Elmondotta még Balogh szenátor, hogy az épí­tendő uj lakásokat már előre eladhatná a város a mai időkben szokásos lelépési dijakért, még pedig olyan kötelezettséggel, hogy a lakó bizonyos ideig, huszonöt-harminc évig tulajdonosa lenne lakásának olyan lakbér ellenében, amely fedezné a hatvan­százalékos épitési kölcsön amortizációit. A város­nak tehát nem kerülne az építkezés semmibe és bizonyos idő múlva tekintélyes értékkel gyarapodna ingatlan vagyona. Az emeletépitésre a gőzfürdőt, a belvárosi és móravárosi elemi iskolákat és magát a városházát is alkalmasnak tartja az épitési ta­nácsnok. A javaslat erős vitát provokált. A polgármester eleinte hallani sem akart arról, hogy a város részt­vegyen a lakásépítési akcióban, mert szerinte a városnak nem kötelessége a lakásépítés, sokkal fontosabb városi feladat az utcaburkolatok rendbe­hozása és a világítás kiterjesztése. (De ezt sem csinálják!) A város különben már kétszáz lakást épített. Balogh Károly erre kijelentette, hogy abban az esetben, ha a város szinte minden költségvetési teher nélkül építhet lakásokat, bün lenne, ha nem építene. — Az már más — mondotta a polgármester. — Abban egyetértünk, hogy a város nem képes épi­teni, de ha költségmentesen, vagy mondjuk akár kisebb megterheléssel is építhet, akkor tényleg épí­tenie is kell. Ezután megkérte még az újságírókat, tudassák a nagyközönséggel, hogy' aki Balogh Károly feltételei mellett bele akar kapcsolódni a város épitési ak­ciójába, az jelentkezzen Balogh Károly hivatalában. A tanács pedig a mérnöki hivatallal az építkezések költségvetését készítteti el. Ujabb rendeletek a létszámapasztás ügyében. (A Szeged tudósítójától.) A polgármester mint ismeretes — Budapestről való visszaérke­zése alkalmával ugy nyilatkozott a városi alkal­mazottak Iét8zánnap3sztá3ának ügyéről, hogy a belügyminiszteri döntés azért késik, mert az előadót más ügyosztályba helyezték át, utóda még nem tanulmányozta át az iratokat, egyéb­ként szil írd meggyőződése, hogy minden ugy fog történni, ahogy ő — a polgármester akarja. Hétfőre azután megváltozott a polgármester véleménye. A posta ugyanis három belügy­miniszteri" körrendeletet hozott és mindhárom a létszámapaszló törvényhez kibocsátott végre­hajtási utasítás kiegészítésé', illetve módosítását tartalmazta. Az egyik körrendelet ^zt mondja ki, hogy 8zok a hadirokkant váro3i alkalmazot­tak, akiknek rokkantsága meghaladja a huszonöt százalékot, nem bocsáthatók el; a másik kör­rendelei kimondja, hogy az elbocsátandó alkal­mazottak közé számítanak az elbocsátandó köz­üzemi alkalmazóiak is; a harmadik pedig meg­változtatja az eredeti rendeletnek a fölmondási határidőre vonatkozó részét — de csak a vá­rosi alkalmazottak számára — és az okióber rendelet kimondja azt is, hogy csak a szerve­zett állást betöltő nyugdijképes alkalmazottak vonhatók végelbánás alá. Az uj rendeletek ügyében kérdést intéztünk a polgármesterhíz, aki a következőket mondotta: — Legelőször is a létszámapasztó hatos bí­zottságot hívom ismét össze az uj rendeletek letárgyalása érdekében, hogy tisztázzuk, vájjon a bizottságnak az uj rendeletek alapján kell-e további intézkedéseket tennie, vagy pedig a belügyminiszter további utasításait kell be­vámunk. Ezek az uj rendeletek egyébként — ha „post festa" érkeztek is — egészen uj hely­zetet teremtettek és most már azt hiszem én is, hogy a belügyminiszter a létszámapasztó bizott­ság fölterjesztett határozatát teljes egészében visszaküldi — újból vjló megfontolás végett... A polgármesternek akarata teljesedésébe ve tett hi e tehát — ugy látszik — megrendült egy kissé, ami előrelátható volt, mert hiszen a belügyminiszternek ragaszkodnia kell a törvény rendelkezéseihez. A törvény husz százalékos létszámapasztást rendelt el, a város csak tizen­három százalékkal apasztott, tehát a belügy­harmincegyedikére kitűzött fölmondási halár- j miniszter nem engedheti el azt a hiányzó hét időt december utolsó napjára iüzi ki. Ez a I százalékot. Mirék. — Miért késett a miniszterelnököt vivő gyorsvonat ? Szombat este, mint már a Szeged megírta, másfél órai késéssel érkezett meg a budapesti gyorsvonat Sr.eged állomására és ezt a késést — hivatalos jelentés szetint — a mozdony tengelyének „meggyulladása" okozta, ami miatt a gyorsvonat másfél órát volt kény­te'en vesztegelni Pilis állomásán. Ehhez a vonathoz volt hozzákapcsolva az a két termes­kocsi is, amelyek Bethlen István gróf miniszter­elnököt, nagyatádi Szabó István földmívelésügyi minisztert, Kállay Tibor pénzügyminisztert és Csáky gróf honvédelmi minisztert vitte le mezőhegyesi vadászaira. A másfélórás késéssel kapcsolatban különböző híresztelések keltek szárnyra, amelyek azt hangoztatták, hogy a gyorsvonat szerkocsijának tengely-csopágyaiba homokot hintettek, ami arra lett volna jó, hogy igy a tengelyek áttüzesedjenek, meghajoljanak, majd pedig ketté törjenek. Ha ez megtörtént volna, akkor borzalmas katasztrófa következett volna be. A szerkocsi mögé volt kapcsolva a két termeskcc3i, ugy hDgy ezek menthetetlenek lettek volna katasztrófa esetén. Ezek a jól értesültek ezt a homokszórást merénylettervvel hozták kapcsolatba. Ezek szerint nagy szeren­csinek mondható, hogy Pilis állomásának szemaforja tilost jelzett, mert igy meg kellett állania a vonatnak. Itt vették véletlenül észre a készülő katasztrófát. Ha csupán vnég néhány ! kilométert futott volna a gyorsvonat — rendes | körülmények között Cteglédig nem szokott megállni —, a katasztófa menthetetlenül be­következett volna. i Ezekkel a híresztelésekkel kapcsolatban a Szeged munkatársa érdeklődött illetékes helyen, ahol kijelentették. ho?y ezek a hirek minden alapot nélkülözők, felelőtlen híresztelések. A valódi tényállás az, amit a hivatalos jelentés mondott, a vonatot kisérő mérnökök Pilisen azonnal m?gvtesgálták a mozdonyt és minden kétséget kizárólag megállapították a mozdony tengelyinek begyulladását. Illetékes helyen ki­jelentették még, hogy a merénylettervröl szóló híresztelések felelőtlen emberek munkája. — A szegedi titkos fehér sejtek ellen. A polgármestertől nyert értesülésünk szerint a városhoz is megérkezett az a kormányrendelet, amely kimondja, hogy a közalkalmazottak semmiféle titkos alakulatoknak sem lehetnek tagjai és ki kell lépniök az olyan belügy­miniszterileg jóváhagyott alapszabályokkal ren­delkező egyesületből is, amelyek hivatali eskü­jükkel részbei, vagy egészben ellenkező foga­dalmat kívánnak tagjaiktól. Kijelentette a pol­gármester, hogy a városi hivatalok vezetőivel már közölte is a rend .'let tartalmát és felhívta őket, hogy közöljék azt beosztott; kkal is, még pedig azzal az u'asitással, hogy i körülírt ala­kulatokból fegyelmi eljárás terhe mellett haladék­talanul lépjen ki mindenki ...

Next

/
Thumbnails
Contents