Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-04 / 251. szám

8 Z B O B P Merénylet a szófiai szerb katonai attasé ellen. Szeged, 1923 november 4. Szófiában tegnap este 8 órakor Kresztics ezredest, Szerbia katonai attaséját, három fegyveres egyén az ezredes lakásán megtámadta. A merénylet szerencsére nem sikerült. A három támadó behatolt az ezredes lakásába, ahol egyikük az ezredes szolgáját a földre teritette. A szolga könnyebben megsebesült. A zaj folytán a másik két merénylő elmenekült. Az első támadó rozsdás -régi rendszerű revolvert szegezett az ezredesnek és három lövést adott le, azonban a régi revolver mind a háromszor csütörtököt mondott. Az ezredes lefegyverezte támadóját, akinek sikerült elillannia. A hatóságok, amelyeket nyomban értesítettek a merényletről, a legerélyesebb lépéseket tették meg azonnal a merénylő kézrekeritésére. A belügyminiszter személyesen felkereste Kresztics ezredest lakásán, azután pedig a hírlapíróknak kijelentette, hogy benyomása szerint a merénylet provokációnak tekintendő, amelynek célja az, hogy Bulgária és Jugoszlávia között zavart idézzen elő. Az októbrista vacsora bonyodalmai. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A politika előterében még ma este is változatlanul az úgynevezett „októbristák" szerda esti vacsorájának az utóhuüárnai képszik a fő beszédtémát. Igen érdekes erre vonatkozólag az a cikk, amelyik a Világ holnapi számában jelenik meg és az októbristák perbefogásával foglalkozik. A cikket az alábbiakban ismertetjük: Divattá vált az ötéves jubileum. Olyan gyorsan élünk, hogy nincs időnk bevárni az események ezüst-, vagy aranyjubileumát. Sietni kell a jubileumokkal, nehogy az események túlhaladjanak rajtunk és igy elmulasszuk az alkalmat, hogy magunkra dicsőséggel visszanézhessünk. így megünnepelték Budapesten a csehszlovák állam megalapításának ötéves jubileumát, amelyen puszta udvariasságból részt vett a magyar külügyminiszter is. Az októbristák ellen az a vád, hogy ők okozták Magyarország szétszaggatását és igy többi közt csehszlovák állam szlovák részének megalapítását is. Az októbristák is összejöttek egy jubileumra, természetesen ők másképen nevezték és értelmezték összejövetelük célját. Fájdalom, a gondolatbeli 'összefüggést, ha mi nem is létesitenők, de hivatalosan megszervezik, amennyiben publikálják, hogy az októbristákat az ötéves jubileumi összejövetelükért az ott tartott beszédek miatt perbe fogják. Ha ez a per tényleg megindul, akkor látni fogunk •egy tárgyalást, ahol kétségkívül tisztázódnak a bűnösségek és a büntelenségek. Nekünk csak egy kérésünk van az ügyészséghez^ Akármilyen alapon is indítják meg a pert, kérjük, hogy csak azokat vonják vád alá, akik az októberi bűnös (selekedeteket, illetve azok intencióit még ma is álliák, ellenben kérjük az ügyészséget, ne terjessze ki a vádat azokra, akik szóval, Írással, viselkedésükkel éppen ugy részt vettek az októberben, de azokat most nem csak megtagadják, hanem teljes kórusban követelik a megrögzöttek peres üldözését és megbüntetését. Kérjük megfontolni, hogy ezek kitértek, hogy ezek jobb útra tértek. Ne keressék ki tehát akkori írásaikat, hanem fogadják el mostani kiáltozásaikat és bocsássanak meg nekik. Megindult az eljárás az októbrista vacsora miatt. Nagy Emil igazságügyminiszter utasította az •ügyészséget, hogy az ismeretes október harmincegyedik! vacsora miatt azok ellen, akik Károlyi Mihály mellett tüntettek, az eljárást indítsa meg. Dr. Sitrache Gusztáv, az ügyészség elnöke, az ügy referenséül Miskolczy Ágost ügyészt {elölte meg. A rendőrségi nyomozás lefolytatása után dönt az ügyészség, hogy milyen bűncselek nény címén indítványozza az e!járás folytatását. Ábrahám Dezső kilépett a függetlenségi pártból. P. Ábrahám Dezső, aki a szegedi kormány miniszterelnöke volt, levelet irt gróf Batthyány Tivadarhoz, a f Jggetienségi 48 as Kossulh-párt elnökéhez és arra való hivatkozással, hogy Károlyi Mihálynak az októberi vacsorán történt ünnepléiét nem tartja időszerűnek, a pártból kilép. Ábrahám után Batthyány Tivadar is helyteleníti az októbrista vacsorát. P. Ábrahám Dezső levelére gróf Batthyány Tivadar hosszabb nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy a maga részéről nem helyesli az októbrista vacsorán történteket. Batthyány nem azonosítja magát azokkal, akik Károlyi Mihályt, Garamit is társait iltettik. ói már régóta nagy szakadék választja el ezektől. Nem helyesli, hogy Ábrahám félreáll, ezzel ellenkezően, most kellene együtt működni igazán. Dinich Ödön belépett az egységes pártba. Dinich Ödön nemzetgyűlési képviselő levelet intézett Almá sy László pártelnökhöz és bejelentette a pártba való belépését. Almássy Bethlen grófnak bemutatta Dinich ÖJön levelét, majd levelet intézett Dinichhez, amelyben örömmel veszi tudomásul azt, hogy az egységes párt tagjii sorába kíván lépni. Ezt a mozgalmat Meskó Z )ltán kezdeményezte és a jövő hét folyamán lépések tétetnek az iránt, hogy a csatlakozás módozataiban megállapodjanak Bethlen gróf miniszterelnökkel. A törvényhatósági tisztviselők összeférhetetlensége. A kormány az önkormányzati tisztviselők és egyéb alkalmazottak állásával össze nem férő foglalkozások ügyében rendeletet adott ki, amely az összes önkormányzati tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra vonatkozólag a következőket rendeli: A főispánok, valamint az önkormányzati tisztviselők és egyéb alkalmazottak mellékfoglalkozása tekintetében az állami tisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra nézve a 7421—1923. M. E. sz. rendeletben megállapított szabályok általánosságban irányadók. A főispánok, az önkormányzati tisztviselők és egyéb alkalmazottak tehát részvénytársaságok, szövetkezetek és egyéb nyerészkedésre irányuló vállalatok alapításában; vagy igazgatásában részt nem vehetnek, ily vállalatnál nem viselhetnek elnöki, vagy bármilyen tisztet. A belügyminiszter kötelességévé teszi a törvényhatósági bizottságoknak, hogy az önkormányzati tisztviselők által eddig elvállalt mellékfoglalkozásokat haladéktalanul bírálás alá vegyék. A tegnapi minisztertanács. A tegnapi minisztertanácsol Nagy Emil igüzságügyminiszter jelentette az októbristák ellen folyamatba tett eljárásnak a megindítását. A minisztertanács főleg adminisztrációs ügyekkel foglalkozott. A szőnyegre került legfontosabb kérdés Nagyatádi földiniveléiügyi miniszter előterjesztése volt a földbirtokreform novellával kapcsolatosan. Magyarország négy övi anyagi szükségletei. A minisztériumokban most kezdtek hozzá a munkaprogram összeállításához, amelynek cé'ja az, hogy az ideérkezett ántánt-bizottság tagjai könnyen áttekinthető képet kapjanak az ország anyagi szükségleteiről. Az a szanálási program, mely most valamemnyi minisztériumban előkészülés alait van, négy évre terjed. Minden minisztériumban négy évre előre elkészítik a munkatervet. Folytatják a magyar-eseh tárgyalásokat. A magyar-cseh gazdasági tárgyalások a mai nrp folyamán is folytak. A megoldásra váró gazdasági kérdések olyan bő anyagot szolgáltattak a bizotságnak, hogy egyelőre nem lehet megállapítani, hogy mikor fejeződnek be a tárgyalások. JHalálnak Tüköré. Irta: Móra Ferenc. Igazság szerint azt a címet kellett volna adnom ennek a tárcának, hogy „Hogy halt meg a szatymazi postamester ezelőtt száz esztendővel Vásárhelyen?" De hát nem akarok olyan igényeket támasztani az olvasóban, amiket aztán nem tudok kielégíteni. Hiszen én se tudom, hogy hogy halt meg a postamester és minek ment éppen Vásárhelyre meghalni, mikor azt Szatymazon is megcselekedhette volna? De hát ha neki erre volt gusztusa, az az ő dolga, miránk az nem tartozik. A halála is bizonyosan olyan volt, mint más rendes emberé. Befelé fordult a falnak és nem fordult többet kife'é. A különbség csak az veit, hogy akkor egy réz háromkrajcáressal csukták le a h lott szemét és az is elég volt, — most azonban egy tízezres bankó se nyom annyit, mint száz esztendővel ezelőtt egy réz háromkrajcáros De gondolom, most maguktól is lefogják a haldoklók a szemüket, mert mi öröm van a világban, amit még a halál után is érdemes volna nézni ? A furcsaság csak azután következett, mikor az öreg postamesterre már ráütötte a stemplijét a halál és el is vitte a maga gyorspostáján. Akkor az történt, hogy Szeged és Vásárhely közös költője irt róla egy 28 oldalas halotti verset és azt ki is nyomtatta Grünn Orbán szegedi tipográfusnál a következő cim alatt: „Halálnak Tüköré, mellyben minden halandó meglátja képét, vagy ama halhatatlanok' országába e' siralom' völgyéből el költözött nemes, nemzetes, vitézlő hosszupályi Kováts István szaty mazi királyi postamester' Testamentom' levele Kicsit hosszú a cim, de rövidebbet igazán nem lehet kívánni az olyan poétától, akinek ez volt a legegyszerűbb neve: Hódmezei Cserei Berei Farkas András, az erdélyi múzsák és farkasok barátja, a vén Rózsáné bajnoktársa stb. Mert veit neki hosszabb is. A Nemzeti Muzeum könyvtárában 41 munkáján (vagy 15 a Somegyi-könyvtárban is megvan belőlük) vagy harminc variációban található a neve. A vallását is szerette változtatni: reformátusnak született, de egyszer Egerben, másker meg Kalocsán vette fel a ka'holikus vallást némi kis korozsmá-wal együtt, amit az érseki kassza fedezett, közben aztán veit lutheránus is, unitá ius is, aszerint, hogy mikor milyen hitű uraság kastélyában bohóckodott. (Zsidó hiten csak azért nem volt, mert még akkor a zsidóknak nem volt kastélyuk.) Politikai nézeteihez te ragaszkodhatett túlságosan, mert egyszer „mostani oszágló felséges korenás fejünk Elsé Ferenc ausztriai császár, agy azon virtusokkal és angyali erkölcsökkel, mint megannyi napkeleti gyöngyökkel tündöklő, rubint kő módra ragyogó, a karbunkulusnál ékesebb szépséges és felséges Mária Ludovici hercegasszeny ölömére „szentelt mennyegzői inneplés-1", máskor meg a poklok fenekén hurcolássza meg a Habsburgokat. Szóval száz esztendővel ezelőtt is egészen modern ember volt a költőtárs és hányt-vetett életével is megérdemelte, hogy egyszer majd külön tárcát írjak róla, már csak a szegedi vonatkozásai révén is. Ez a mostani azonban csak maradjon a Halál Tüköre-é, amit a véletlen épen most sodort hozzám, a századik évfordulón. A szegedi irodalom nyilvántartása eddig nem ismerte ezt a füzeikét, lehet, hogy nem is maradt belőle több ennél az egyetlen példánynál. Kár lett volna pedig, ha elveszelődik, mert, is'en bocsássa meg, nagyon mulatságos olvasmány ez a hdlotti búcsúztató, amelyben a szatymazi postamester elköszön isten teremtett világától. Először a saját uri famíliájától, aztán a vásárhelyi református paptól („szives emberem volt tiszteletes Dorka; minden embert bényel az halál éh torka"), nemes Tsongrád vármjgve tisztikarától („Babartzy ur, Kárász fő táblabirái"), a vásárhelyi uradalmi tisztektől „Schmid Pál, Sztriha János és több uradalmi tiszteket gyászolják az én sirom halmi") és végül nemes szabad királyi Szeged városától. Házam volt Szegeden, polgár just nem vettem, Mennyei polgárok' társaivá lettem. Bútsút veszek hát igy Szeged várassától 1 Annak belső, külső nemes Tanátsától. Bútsút veszek aemes Pánin Boldizsártál, Horgast postától, Tsanádi Tamástól. Halál' postáa megyünk el a' más Világra. Itt csak sztilettettUnk sok nyamaruságra t Igy, halandó ember, ne tsudákkozz azon, Hogy a' postamester is megholt Szatymazon t A magam részéről szót fogadok és neai csudálkozom rajta, hogy még a szatymazi postamester se él örökké. Inkább azon tűnődöm el, milyen különös az, hogy száz év múlva ime tárcát írok a szatymazi postamesterről, akiről rég sen ú se tud már a világon és én se tudnék róla, ha a költő meg nem irja a Halálnak Tükftrét. Tanulság: Háztulajionosok, pékek, boltosok, kocsmárosok, miniszterek és mindenféle hatalmas postamesterek, becsüljétek meg a költőket, ha azt akarjátok, hogy még száz esztendő múlva is ludjon rólatok a világ I