Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-29 / 272. szám

Szeged, 1923 november 25. SZEQED 157 Megtörten vall a bombamerénylö. (vl Szeged budapesti tudósítójától.) Márffy József részletes vallomását a rendörségen azzal kezdte, hogy öt borzasztó módon félrevezették. Eddig — úgymond — azt hittem, hogy bizo­nyos emberek számára hasznos dolgot cselek­szem, ha végrehajtom a merényleteket. Én min­dig csak a Szózat cimü lapot olvastam és ab­ban állandóan azzal befolyásoltak, hogy a kül­földi kölcsön Magyarország romlását idézheti csak elő és ezért ugy láttam, hogy a kölcsönt nekem kell megakadályoznom. Éppen ezért kö­vettem el a francia követség ellen a merényletet. Beismerem, hogy a bombái az én lakásomon készitették s azt én személyesen vittem el a Reviczky-utcai kapualjba. Amikor Márffy ilyen bűnbánó módon meg­kezdte vallomását, teljesen elérzékenyedve,szinte sirva folytatta: — Ma már tisztán láiom, hogy engem na­gyon félrevezettek. Belátom, hogy a merényle­tekkel levezekelhetetlen bünt követtem el Ma­gyarország ellen. Tudom, hogy nem ugy áll­nak a dolgok, mint ahogyan velem elhitették. Nagyon megbántam tettemet és kijelentem, hogy ha valaha kiszabadulok, szégyenletemben rögtön el fogom hagyni ezt az országot. Chriasti vallomásában elmondja, hogy ő Vargha Ferenclől szerezte az ekrazifot. Vargha nőismerősénél meg is találták az e'rejtett rob­banó szert. Horváth Halas Lsjos vallomása során beis­merte, hogy Ness Károllyal és Vargha Ferenc­cel együtt készitették Márffy lakásán azt a bombát, amelyet hárman helyeztek el a Koháry­utcai fogház kapujában, vallomása szerint csak azétt, hogy sz Ébredőkről elhárítsák a bomba­ügy gyar.uját. — Azon a nyári éjszakán — vallotta —, ami­kor a bombát meggyújtottuk a Koháry-utcában, megelőzően hárman a főkapitányság elé vittük azt. Becsomagolva elrejtettük a Ferenc József­téren levő park egyik bokrában. Órák hosszat figyeltük a főkapitányságot. Az volt a terv. bogy a Zrinyi-utcai szénpincébe csusztatjuk be az ablakon keresztül a bombát a gyújtó­zsinór meggyújtása után. Azért a Zrinyi-utcai oldalon, mert tudtuk, hogy a központi ügyelet ezen a részen működik. A levegőbe akartuk röpíteni az éjszakai szolgálatot teljesítő rendőr­tisztviselők irodahelyiségeit. Ez a merénylet csupán azért nem sikerült, mert a főkapitány­sági épületnek mind a négy sarka körül állan­dóan retidőrőrszemek sétáltak fel s alá. Sokáig vártunk arra, hogy akad majd alkalmas pilla­nat tervünk végrehajtására, de késő éjjelig sem tudtuk elhelyezni a bombát. Ekkor vittük a néptelen Koháry-ulcába, ahol el is helyeztük. Mint Horváth Halas Lajos vallomásából ki­derült, annyira biztonságban érezték magukat, hogy a merénylet felfedezése után ott maradtak a helyszínen, sőt elvegyültek a kíváncsiskodók és az újságírók között és ők terjesztették azt a nézetet, hogy a merényletet bizonyára a kom­munisták követték el. Adorján Gázát, aki már hét napja foglya á rendőrségnek, még nem hallgatták ki. A többi, különösen az Erzsébetvárosi kaszinó elleni bombarcerénylei ügyében folytatják a nyomo­zást s eredményt remélnek. Rakovszky belügyminiszter a következőket je­lentette ki: Már i műit héten felhívtam a rendőrség figyelmét arra, hogy a hozzám beérkező jelen­tések szálai mind egyirányba vezetnek, a szálak mind a Márffy-társaság felé irányultak és hogy helyes irányban haladt a nyomozás, sz elért eredmények mulatják legjobban. Mikor a valla­tások során azt kérdezték tőlük, mi indította őket a puccs-cselekmény elkövetésére, az volt a felelet, hogy a külföldi kölcsönt akarták meg­hiúsítani, hogy ezzel a kormánynak ártsanak. Az ilyen szövetkezésekkel szemben természetesen a legszigorúbban fogunk eljárni. Példát akarunk szolgáltatni arra, hogy többé ilyen bűncselek­ményre szervezkedések ne lehessenek. Nem azért történt Ulain letartóztatása, hogy akár a szocia­listáknak, akár más ellenzéki pártoknak ked­vezzen a kormány, hanem azért, mert az állam érdekei ugy kívánják. Érdekes, hogy a fajvédő lapok mind fölhá­borodva utasítják el maguktól azt a föltevést, mintha a merényleteket helyeselnék, vagy valaha is helyeselték volna s nagy fölényeskedéssel csak az elien tiltakoznak, mintha az Ébredők­nek, vagy a fajvédőknek akár legtávolabbról bármi kis része lett volna az elkövetett merény­letek pártolásában. akik minden pártszemponttól függetlenül ugy óhajtották összeállítani a központi választ­mányt, hogy abbsn minden párt megfelelő kép­viselethez jusson. Ezen a szavazó listán, amely legjobban hasonlított a tanács hivatalos listájá­hoz, a következő nevek szerepeltek: Bokor Adolf, dr. Cserő Ede, Homor István, dr. Jed­licska Béla, Korom Mihály, dr. Kószó István, dr. Kovács József, Lantos Béla, Wimmer Fü­löp, OStovay Károly, Ördög Vince, dr. Papp Róbert, Reinigar Jakab, Rózsa Béla, Tascíiler Endre, dr. Tonelli Sándor, dr. Tóth Imre, dr. Turóczy Mihály, dr. Ujj József, Várhelyi József, Vetró Sándor, dr. Végman Ferenc, dr. Biedl Samu, Hoffer Jenő, Holtzer Aladár és dr. Szi­vessy Lehel. Ez a három lista került a közgyűlésen for­galomba, de alig volt olyan városatya, aki vál­tozatlanul szavazott volna valamelyikkel, igy ahány szavazólap kikerült az urnából, az mind másféle volt, ami a szavazatok összeszámolá­sát rendkívül megnehezítette. A polgármester négy óra után nyitotta meg a közgyűlést. A városi hivatalos mult havi mű­ködéséről szóló jelentést hozzászólás nélkül tudomásul vették. Két miniszteri leirat rövid ismertetése után a tenácsi előterjesztések tár­gyalását kezdték meg. Az árvaszéki elnök előterjesztésére hozzájá­rult a közgyűlés ahhoz, hogy a gyámpénztári letétként kezelt árvapénzeket heti egy százelé­kos kamatoztatás mellett a Csongrádi Takarék­pénztárba helyezze el a gyámpénztár. Az árva­szék elnöke a gyámpénztár mult évi mérlegét és zárszámadását is beterjesztette, illetve utalt rá, hogy azt a számvevőség átvizsgálta és rend­ben találta. Ezután a központi választmány tagjainak megválasztása következett. Taschler Endre fő­jegyző bejelentette a közgyűlésnek, hogy a régi választmány tagjainak mandáiuma december Az uj központi választmány. (A Szeged tudósítójától.) Elég nagy érdeklő­dés mellett folyt le a város novemberi köz­gyűlése, amelynek tárgysorozata szürke volt ugyan, de azért néhány szürkének vélt pont körül egészen élénk vita tám?dt. Az érdeklő­dést az okozta, hogy a közgyűlés tárgysoroza­tának hatodik pontjaként a Központi Választ­mány tagjainak megválasztása szerepeit. Ez a választás pedig politikai természetű és a poli­tika minden más közügynél jobban érdekli az embereket — egyiket párt-, a másikat fele­kezeti szempontból. A bizottsági tagok sagyrésze jóval a köz­gyűlés kezdetét jelentő négy óra előtt meg­jelent a közgyűlési teremben, ahol a párt­kortesek szorgalmasan osztogatták a pártíistá­kat. Ilyen pártlista több is került forgalomba. A tanács listáján, az úgynevezett hivatalos lis­tán s központi választmány régi tagjai szere­peltek, még pfdig a következők: Bokor Adolf, dr. Cserő Ede, Csonka Ferenc, Homor István, dr. Jedlicska Bél.-, Korom Mihály, dr. Kószó István, dr. Kovács József, Lantos Béla, dr. Lippai György, Oitovay Károly, Ötdög Vince, dr. Pap Róbert, Rsiniger Jakab, Szarvady Lajos, Taschler Endre, dr. Tóth Imre, dr. Török Béla, dr. Turóczy Mihály, dr. Ujj József, Várhslyi József, Vetró Sándor, dr. Vég­man Ferenc és Vékes Bertalan. Külön listát állítottak össze a kurzus hivei és listájukon a következő nevek szerepeltek: Bruckner Ede, dr. Dobay Gyula, Gárgyán Imre, dr. Gerle Imre, Homor István, Hutter Károly, dr. Kovács József, Korom Mihály, dr. Kószó István, Körmendy Mátyás. Ördög Vince, Pálfy Dániel, dr. Söreghy Mátyás, Scbütz István, Síécsi István, dr. Széli Gyula, Taschler Endre, dr. Tóth Imre, dr. Török Béla, dr. Turóczy Mihály, dr. Ujj József, Várhelyi József, dr. Végman Ferenc és Vetró Sándor. Volt uj harmadik lista is, azoknak a listája, utolsó napján lejár és a választói rendelet éríel­mében az uj tagok megválasztása a közgyűlés feladata. Titkos szavazással 24 rendes és két póttagot kell választani, akiknek a mandátuma három évre szól. A polgármester a szavazás vezetésére Szendrey Jenő tanácsnokot kérte fel, majd elrendelte a szavazást és annak lezárásáig felfüggesztette a közgyűlést. Dr. Pává Ferenc, a szavazatszedő bizottság jegyzője egyenkint szólította az urná­hoz a városatyádat és amikor az utolsó szavazó­lapot is leadták, a polgármester ismét meg­nyitotta a közgyűlést, bejelentvén, hogy a szavazatok összeszámolásáig tovább tárgyalják a tárgysorozatot. A tárgysorozat következő pontja a marostői bérföldek bérleti szerződésének módosítására vonatkozó tanácsi előterjesztés volt. Ördögh Lajos tb. tanácsnok, az ügy előadója elmon­dotta, hogy a tanács a gazdasági bizottság javaslatára a bérleti szerződés néhány pontját módosította. Kéri a módosítások elfogadását. Ottovay Károly szólalt fel elsőnek. Indítvá­nyozza, hogy a közgyűlés ne módosítsa a szer­ződésnek azt a pontját, amely eltiltja a bérlőket attól, hogy a bérletükön lévő gyümölcsfákat a bérleti idő utolsó öt esztendejében kivágják. A gyümö'csfák kipusztítása nemcsak vandalizmus, hanem a nemzeti vagyon pusztítása is. Ha a város arra kötelezné a bérlőket, hogy bérletü­kön meghatározott számú gyümölcsfát ültesse­nek, néhány év múlva legalább olyan gyümölcs­termés lenne Szegeden, hogy a gyümölcs­exportban felvehetné Kecskeméttel is a versenyt. Bokor Pál polgármesterhelyettes válaszolt Ottovay Károly felszólalására. Vé emény? sze­rint abban az esetben, ha Oitovay Károly indít­ványát elfogadná a közgyűlés, a városi földek uj bérlői jogosulatlan haszonhoz jutnának a régi bérlők rovására. Mert a gyümölcsfa is, mint minden más beruházás, a régi bérlő munkájá­nak az eredménye, ha léhát a szerződés értel­mében a bérlet lejária után azt nem vihetné magával, az uj bérlő minden munka és ellen­érték nélkül kapná meg a gyümölcsfákat. Dr. Kormányos Benő a városi bérföldekkel folytatott üzérkedésre hívja fel a tanács figyel­mét. Szerinte nem elég az, ha a bérletátruhá­zást neheziti meg és teszi a tanács határozatá­tól függővé a szerződés, szükséges, hogy a bér­lethasználatot szigorúan ellenőrizze rf- város hatósága. Megtörténik nagyon sokszor, hogy a tulajdonképeni bérlő minden átruházási eljárás nélkül idegen embernek adja albérletbea város földjét. Indítványozza, hogy ennek a visszaélés­nek, amely földuzsorára vezet, a megakadályo­zására alkalmas szakaszt iktasson a közgyűlés a szerződésbe. Kormányos Benő felszólalására a polgármes­ter válaszolt. Véleménye szerint gyakorlati haszna nem lenne annak, ha a szerződésbe valami tiltó rendelkezést iktatnának, mert ezt a rendelkezést minden bérlő könnyen kijátszhatná. A tanács már foglalkozott egyébként a felvetett kérdéssel és elhatározta, hogy az aratás, a kukoricatörés és a szüret idején meglepő helyszíni vizsgála­tokat tart a városi bérföldeken és igy állapítja meg, vájjon az arat-e a bérföldön, aki azt ki­bérelte a várostól. A tanács hozzájárulása, vagy tudta nélkül átruházott bérleteket pedig a szer­ződés alapján visszavonják. Dr. Kormányos Benő megnyugvással vette tudomásul a polgármester kijelentését. Dr. Tóth Imre felszólalása után a közgyűlés elfogadta a tanács előterjesztését. Néhány kisebb ügy következett, majd Rack Lipót tanácsnok a város mult évi zárszámadá­sát terjesztette elő, amelyről a Szeged annak­idején részletesen beszámolt. A zárszámadást hozzászólás nélkül vette tudomásul a közgyűlés. Ismét kisebb ügyekre került a sor. Egymás után fogadta el a közgyűlés a tanács előter­jesztéseit, többek között hozzájárult Apró bá­csinak, a városháza öreg házmesterének nyug­díjazásához is. Nagyobb vita kerekedett azon­ban a vasutasok sportegyesületének kérelme fölött. A vasutasok, mint ismeretes, sporttelep céljaira öt hold átengedését kérték a várostól a rókusi közlegelőből. A tanács bizottsági szemle alapján ugy határozott, hogy a közgyűlésnek egy százhúsz méler széles és százhetven méter hosszú terület átengedését javasolja. A közgyűlés három pártra szakadt. Az egyik párt, amelynek hivatalos szónoka Kormányos Benő volt, a sportegyesület eredeti kérelmének

Next

/
Thumbnails
Contents