Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-29 / 272. szám

Egyes siáiw éra 400 korona BMrtnzNMji és Hadóhta­111 j Deák Ferenc-utca 2. (F6­reáliskolával szemben.) Tele­lőn 13-33^.SieRed* megjele­lik hétfő kivételével minden Mp. Egyes szám ára 400 ko­dat. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden SOOOJBuda­VMlen és vidéken 6500 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 75, egy hasábon 150, más­tél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, csa­ládi értesítés 2400 K. Több­szöri (eladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 november 29, CSÜTÖRTÖK. 272-ik szám. Igazságok a vacsora-asztal tájékán. Tegnap a hosszú cimü egységes párt vacsorát rendezett, amelyen a kormány legszorosabban vett hivei vendégül látták szokat a képviselőket is, akik a páriköteléken kivül á>lva támogatjuk Bethlen politikáját. Ezen a vacsorán estek egy­némely szavak, amelyek meglehetősen elütnek a legutolsó hónapok, sőt esztendők kormány­frazeo'ogiájátéi és mindazok számára, akik nem rágalmazásban, fejbeverésben, kakaó- és ekrazit­bombák gyúrásában keresik a konszolidáció ulját, Örvendetes határozottsággal állapítanak meg bizonyos közkeletű igazságokat. A háborúnak vannak nemes k testi, hanem lelki rokkantjai is — állapi>olta meg Mayer János, az egységes párt elnöke —, akik beteg aggyal tönkre akarják tenni az országnak még megmaradt csekély javait Ha csak ezekkel a lelki rokkantakkal volna baja az országnak, egyszerű volna az eset. Az őrül séget, ha nyíl­tak a szimpiomá', könnyű megfékezi i A des­peradó-politikának azonban vannak titkos és nyílt támog tói, akik rendszert visznek be^e az őrültségbe. A rendszerük mindazok megrágal­mazása, akik becsületes munkával szolgálják az országot; a hazafiság azonosítása se ját feketeségük?el; besározása annak, ami tiszta, hogy hozzájuk legyen hasonlatos. Válaszul az ő politikájukra mondotta Heinrich Ferenc, hogy tagidjuk azt, hogy aki keresztény, az csak antiszemita lehet s aki szabadelvű, az nem lehet jóravaló keresztény ember. A ház nem dőlt össze, a föld nem rendült meg, ellenkezőleg a másfajta elvek jegyében fogant egységes párt jelenlevő tagjai — tapsol­tak ezeknek a kijelentéteknek. De még jobban tapsoltak, mikor Bethlen István, akitől ujabban megszoktuk az erélyes és sok esetben nagyon találó kijelentéseket, a kórtünelek okát abban fllapitotta meg, hegy a politika lelki betegei az egyéni túlbecsülés be egségében szenvednek, mert azt hiszik, hogy a- kereszténység és haza­fiság az ö monopóliumuk. Pedig ha ezt a két nagy gondolatot monopolizálni engedjüs, külö­nösen pedig martalékul enged;ü< olyan embe­reknek, akiket ezeknek az elveknek szolgálatára legjobb esetben csak a másokénál kevésbé szordinózott hang kvalifikál, sohasem lehet fel­támasztani ezt az országot. Az egységes párt tapsolt ezeknek a kijelen­téseknek, mi megelégszünk annak megállapítá­sával, hogy a miniszterelnök orvosokat, különö­sen pedig politikus fogorvosokat megszégyenítő biztonsággal állította fel a diagnózist. A tapsot arra az időre tartjuk, ha ezek a kijelentések a gyakorlati politikaban is érvényesülnek és ha azok, akik nemcsak a kereszténységet és haza­fiságot, hanem e kettőrek cégére alatt a köz­életi ténykedést is monopo izalni akarják, oda szorulnak vissza, ahol egyéni sulyuk és jelen ő­ségük szerint el kell helyezkedniük. Mert szé­pek az ilyen elméleti megállapítások, de nem sok a gyakorlati értékük addig, mig kicsiny érdek8zövelkezetek „keresztény társadalom" és „hazafias polgárság" néven szerepelhetnek és ilyen cimen velük szóba is állanak. Akkor jutunk el a gyakorlati konszolidáció útjára, ha a mi­niszterelnök diagnózisa után a kormányhatalom kissé kutatni kezdi, hogy az ilyen cimek mögé ki adja, vagy adja egyáltalán valaki a mandá­tumot. Négy esztendő óta szenvedi az ország ennek a politikai és közéleti agybántalcmnak a követ­kezményeit. Szenvednie kell, hogy tehetségtelen, de lármás akarnokok, akiknek tulnyomórésze uszály hordozója volt még a lezsidózott és agyondestruált októberi forradalomnak is, máso­kat elmarnak a közélettől, melyet ők vezetni nem tudnak, a gazdasági élettől, melyet csődbe visznek, a művészettől, melyhez nem értenek, a jótékonyságtól, melyet nem gyakorolnak és a hazafiságtól, amelyet bunkósbottal szimbolizál­nak. I yenkor természetesen, mikor a kormány va'ameiyik tagja mond bírálatot róluk, némileg zavarb8n vannak. Csak a lapjaikat kell meg­nézni. Valószinü'eg helyszűke miatt hiányosak a tudósítások. Közömbös szürkeséggel referál­nak, akárcsak a bombavetők letar'óztatásáról volna szó. Egy-két jobbszélső csatárt leszámítva, a monopolisták lapjai az ilyen megnyilatkozá­sokra hallgatnak, mint dinnye a nyári alkonyat­ban. Teszik, mintha bz ilyen szavak nem nekik szólanának. Ellenkezőleg, fogcsikorgatva még a szeretetük jeleivel is elhalmozzák a kormányt, nehogy lapjaiknak jámbor olvasója azt higyje, hogy változott az idők járása, eltolódások van­nak a politikában, távolodik tőlük az oltalmat nyújtó hatalom és távolodásával egyre jobban zsugorodik össze számban és súlyban kicsiny,csak nyüzs gölődésben és hangban számottevő csapatuk. az Ulain-ügy tárgyalását. A miniszterelnök rendszabályt ígér a zugbankok ellen. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nem­zetgyűlés folytatja az Ulain-ügy tárgyalását. Lendvai volt a fajvédők szónoka és Ulain vé­delmezője. Demagóg szofizmákkal akarta bizo­nyítani, hogy Uiaint nem érték tetten. Közben durva hsrgon egyes személyeket sértett meg, amiből alfírja is támsdt. Rupert aztán meg­felelt neki. Az interpellációk során érdekes volt ÍZ a válasz, arce'yben Bethlen a tőzsdei vissza­élések és a zugbankok ellen ígért rendszabályt. A szerdai ülést '/Áíl órakor nyitotta meg Scitovszky Béla há?elnök. Az interpellációs és inditványos könyv fel­olvasása után, melyben tizenhárom in erpellá­ció van bejegyezve, a Ház áttér az Ulain-ügy folytatólagos tárgyalására. Lendvai védi Ulaint. , A vita első szónoka Lendvai István: Goethe ? egyik drámájának hőséhez hasonlítja Ulaint, j akinek hazafiasságával dll szemben a gyenge ® államférfiak egész sora. Ulaint a kis zajosok ; és egyéb csirkefogók juttatták börtönbe. Fábián B:la: Magának is ott kellene ülni! Erdélyi Aladár: Minek érintkezett Ulain csirke- , fogókkal? Lendvai tovább folytatja beszédét. A rendőri jelentés azt mondja, hogy tettenkapásról van szó. Igen tisztelt Belügyminiszter ur, a kapást elismerem, de a tettenérést nem. Az is csak olyan Háromkapás I Rassay: Szemere, Bobula és Ulain! Lendvai ezután részletesen bírálja a mentelmi bizottság jelentését. Döhmel szászországi kom­munista, semmi egyéb, akinek szüksége volt arra, hogy Ulaint megszerezze s hogy a szer­ződést kivigye a kűlfö'dre. Tudja, hogy egyes liberális lapok jó előre tudtak az akcióról. Döhmel, a kommunista nem állhatott össze­köttetésben Hitlerrel. Ulain a Hitlerekkel való állítólagos szerződés pcnijait ellenezte. Nem akart pogromot. Ő, Lendvai sem akar, bár ha igy folytatják a zsidók, akkor a szenve­délyek kitörésének nehéz lesz útját állani, Ulain letartóztatása nem jogos, de tettenérés sem forog fenn, mert a rendőrök a vonatról szabadon bocsátották a lakására s ott regge­lizés közben nem lehetett tettenérni, fürdő­szobában nem lehet lázadozni. Igazságos döntést kér. Rupert Lendvalról. Ezután Rupert Rezső szólalt fel s Felolvasta Lendvii Kívánnak 1919 március 25-én Az Ember cimü lapban irt cikkét, melyben Lendvai tiltakozik azon vád ellen, hogy ellenforradalmár volna. Az elnök figyelmezteti a szór okot, hogy Ulain mentelmi ügyéről van szó és ezért ne térjen el a tárgytól. Rüpert a Háztól engedélyt kér, hogy a tárgy­tól eltérhessen. A nemzetgyűlés ezt megengedi. Rupert Rezső: Ebben a cikkben Lendvai­Lehner nyíltan áll oda és adorálja a szovjetot. Azt irja, Göndör Ferenchez intézvén sorait, hogy a kommün férfiakhoz méltó tiszta mun­kát végez. A cikk befejezésében pedig arról beszél, hogy méltán illik a szovjethez nem igérni hegyen-völgyön lakkodalmat. Ez férfias beszéd —- irja Lendvai — és a magyar lelkü­let legmélyebb húrjait érinti. (Zajos derültség). Tele van természetesen hazafias frázisokkal is a cikk. Ez azonban csak ugy hat, mint az ostya, amellyel enyhíteni akarjuk az orvosság izét. Van azonban Lendvainak egy másik cikke is itten. Ezt még februárban irta Göndör Fe­renchez és ebben a legélénkebben visszauta­sítja a vádat, mely őt antiszemitának tartja. (Óriási derültség). Nem mondhatják, hogy haza­fias frázisok miatt hódoltak be a kommuniz­musnak. Ez bizonyítja, hogy ö kereste az ér­vényesülést. Éppen ezért nem kell bővebben foglalkozni a felszólalóval. Rupert ezután az Ul&in-üggyel kapcsolat­ban kijelenti, hogy a bűncselekmény fenn­forog. Ehhez Ulain személye kapcsolódik és ezért nem ismeri fel ebben a politikai ismér­veit. Azok, akik Ulainhoz közelebb állnak, igyekeznek leszállítani az ő bűncselekményének jelentőségét és azt mond Iák, hogy Ulain cse­lekménye kis vádat involvál. Nem az a fontos, hegy a véd miként minősíttetik, hanem a cse­lekmény mivolta. Ez pedig a legnagyobb bűn­cselekmény. Eckhardt-. Ki az az Ulain-féle társaság? Rupert Rezső: Ha nem lenne lelki beteg az ország, akkor önnek már a rendőrségen kel­lene ülnie. Arra kéri a nemzetgyűlést, hogy tartsa tiszteletben a törvényeket. Fábián Béla személyes kérdésben szólal fel. Lendvai beszéde közben az ö személyét is érintette, elnöki rendreutasiíásban is részesült ezért. Ezt teszi szóvá. Az interpellációk során a lényegtelenek után Temesváry Imre azt kérdezi a kormánytol, hajlandó-e intézkedni aziránt, hegy egyes tőzsdei ügynökök és kereskedők elien a leg­szigorúbb eljárást megindítsa. Továbbá haj­landó e a kormány a kizárólag hiszékeny tőzsdei közönség kizsákmányolása céljából ke­letkezett zugbankok további felállítására vonat­kozólag intézkedéseket tenni és végül azt kéri a kormánytól, hogy a magánforgalmi kurzusok közlését tiltsa be. Bethlen István gróf: Szükségesnek tartja az interpellációra válaszolni, hogy bizonyos rém­hírekkel, szemben a kormány álláspontját le­szögezze és a tévhitet eloszlassa. Ha a tőzsdén hausse van, vagy nincs, ahhoz a kormánynak semmi köze. A kormány nem avatkozik be a tőzsdejátékba, de nem is avatkozhat be, mert akkor túllépné a hatáskörét. Bizonyos, hogy a magyar társadalom egy tekintélyes rétege az utóbbi években hozzászokott ahhoz, hogy ki­zárólag tözsdejátékból éljen. A kormány fel­adata az, hogy figyelemmel kisérje a tőzsdén folyó játékot és az ott előforduló esetleges visszaélések ellen fellépjen. — Igaza van az interpelláló képviselő urnák abban, hogy az utóbbi időben igyekeztek tév­hirekkel mesterséges mozgalmat előidézni. Azt mondja a képviselő ur, hogy a kormány a vagyonváltságkötvényeinek a tőzsdei piacra tör­tént dobása abból a célból volt szükséges, hogy a hausse- ot megakadályozza. Ezt a kor­mány nem tette, de nem is tehette. De nem

Next

/
Thumbnails
Contents