Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-29 / 272. szám

Egyes siáiw éra 400 korona BMrtnzNMji és Hadóhta111 j Deák Ferenc-utca 2. (F6reáliskolával szemben.) Telelőn 13-33^.SieRed* megjelelik hétfő kivételével minden Mp. Egyes szám ára 400 kodat. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden SOOOJBudaVMlen és vidéken 6500 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 75, egy hasábon 150, mástél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többszöri (eladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 november 29, CSÜTÖRTÖK. 272-ik szám. Igazságok a vacsora-asztal tájékán. Tegnap a hosszú cimü egységes párt vacsorát rendezett, amelyen a kormány legszorosabban vett hivei vendégül látták szokat a képviselőket is, akik a páriköteléken kivül á>lva támogatjuk Bethlen politikáját. Ezen a vacsorán estek egynémely szavak, amelyek meglehetősen elütnek a legutolsó hónapok, sőt esztendők kormányfrazeo'ogiájátéi és mindazok számára, akik nem rágalmazásban, fejbeverésben, kakaó- és ekrazitbombák gyúrásában keresik a konszolidáció ulját, Örvendetes határozottsággal állapítanak meg bizonyos közkeletű igazságokat. A háborúnak vannak nemes k testi, hanem lelki rokkantjai is — állapi>olta meg Mayer János, az egységes párt elnöke —, akik beteg aggyal tönkre akarják tenni az országnak még megmaradt csekély javait Ha csak ezekkel a lelki rokkantakkal volna baja az országnak, egyszerű volna az eset. Az őrül séget, ha nyíltak a szimpiomá', könnyű megfékezi i A desperadó-politikának azonban vannak titkos és nyílt támog tói, akik rendszert visznek be^e az őrültségbe. A rendszerük mindazok megrágalmazása, akik becsületes munkával szolgálják az országot; a hazafiság azonosítása se ját feketeségük?el; besározása annak, ami tiszta, hogy hozzájuk legyen hasonlatos. Válaszul az ő politikájukra mondotta Heinrich Ferenc, hogy tagidjuk azt, hogy aki keresztény, az csak antiszemita lehet s aki szabadelvű, az nem lehet jóravaló keresztény ember. A ház nem dőlt össze, a föld nem rendült meg, ellenkezőleg a másfajta elvek jegyében fogant egységes párt jelenlevő tagjai — tapsoltak ezeknek a kijelentéteknek. De még jobban tapsoltak, mikor Bethlen István, akitől ujabban megszoktuk az erélyes és sok esetben nagyon találó kijelentéseket, a kórtünelek okát abban fllapitotta meg, hegy a politika lelki betegei az egyéni túlbecsülés be egségében szenvednek, mert azt hiszik, hogy a- kereszténység és hazafiság az ö monopóliumuk. Pedig ha ezt a két nagy gondolatot monopolizálni engedjüs, különösen pedig martalékul enged;ü< olyan embereknek, akiket ezeknek az elveknek szolgálatára legjobb esetben csak a másokénál kevésbé szordinózott hang kvalifikál, sohasem lehet feltámasztani ezt az országot. Az egységes párt tapsolt ezeknek a kijelentéseknek, mi megelégszünk annak megállapításával, hogy a miniszterelnök orvosokat, különösen pedig politikus fogorvosokat megszégyenítő biztonsággal állította fel a diagnózist. A tapsot arra az időre tartjuk, ha ezek a kijelentések a gyakorlati politikaban is érvényesülnek és ha azok, akik nemcsak a kereszténységet és hazafiságot, hanem e kettőrek cégére alatt a közéleti ténykedést is monopo izalni akarják, oda szorulnak vissza, ahol egyéni sulyuk és jelen őségük szerint el kell helyezkedniük. Mert szépek az ilyen elméleti megállapítások, de nem sok a gyakorlati értékük addig, mig kicsiny érdek8zövelkezetek „keresztény társadalom" és „hazafias polgárság" néven szerepelhetnek és ilyen cimen velük szóba is állanak. Akkor jutunk el a gyakorlati konszolidáció útjára, ha a miniszterelnök diagnózisa után a kormányhatalom kissé kutatni kezdi, hogy az ilyen cimek mögé ki adja, vagy adja egyáltalán valaki a mandátumot. Négy esztendő óta szenvedi az ország ennek a politikai és közéleti agybántalcmnak a következményeit. Szenvednie kell, hogy tehetségtelen, de lármás akarnokok, akiknek tulnyomórésze uszály hordozója volt még a lezsidózott és agyondestruált októberi forradalomnak is, másokat elmarnak a közélettől, melyet ők vezetni nem tudnak, a gazdasági élettől, melyet csődbe visznek, a művészettől, melyhez nem értenek, a jótékonyságtól, melyet nem gyakorolnak és a hazafiságtól, amelyet bunkósbottal szimbolizálnak. I yenkor természetesen, mikor a kormány va'ameiyik tagja mond bírálatot róluk, némileg zavarb8n vannak. Csak a lapjaikat kell megnézni. Valószinü'eg helyszűke miatt hiányosak a tudósítások. Közömbös szürkeséggel referálnak, akárcsak a bombavetők letar'óztatásáról volna szó. Egy-két jobbszélső csatárt leszámítva, a monopolisták lapjai az ilyen megnyilatkozásokra hallgatnak, mint dinnye a nyári alkonyatban. Teszik, mintha bz ilyen szavak nem nekik szólanának. Ellenkezőleg, fogcsikorgatva még a szeretetük jeleivel is elhalmozzák a kormányt, nehogy lapjaiknak jámbor olvasója azt higyje, hogy változott az idők járása, eltolódások vannak a politikában, távolodik tőlük az oltalmat nyújtó hatalom és távolodásával egyre jobban zsugorodik össze számban és súlyban kicsiny,csak nyüzs gölődésben és hangban számottevő csapatuk. az Ulain-ügy tárgyalását. A miniszterelnök rendszabályt ígér a zugbankok ellen. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés folytatja az Ulain-ügy tárgyalását. Lendvai volt a fajvédők szónoka és Ulain védelmezője. Demagóg szofizmákkal akarta bizonyítani, hogy Uiaint nem érték tetten. Közben durva hsrgon egyes személyeket sértett meg, amiből alfírja is támsdt. Rupert aztán megfelelt neki. Az interpellációk során érdekes volt ÍZ a válasz, arce'yben Bethlen a tőzsdei visszaélések és a zugbankok ellen ígért rendszabályt. A szerdai ülést '/Áíl órakor nyitotta meg Scitovszky Béla há?elnök. Az interpellációs és inditványos könyv felolvasása után, melyben tizenhárom in erpelláció van bejegyezve, a Ház áttér az Ulain-ügy folytatólagos tárgyalására. Lendvai védi Ulaint. , A vita első szónoka Lendvai István: Goethe ? egyik drámájának hőséhez hasonlítja Ulaint, j akinek hazafiasságával dll szemben a gyenge ® államférfiak egész sora. Ulaint a kis zajosok ; és egyéb csirkefogók juttatták börtönbe. Fábián B:la: Magának is ott kellene ülni! Erdélyi Aladár: Minek érintkezett Ulain csirke- , fogókkal? Lendvai tovább folytatja beszédét. A rendőri jelentés azt mondja, hogy tettenkapásról van szó. Igen tisztelt Belügyminiszter ur, a kapást elismerem, de a tettenérést nem. Az is csak olyan Háromkapás I Rassay: Szemere, Bobula és Ulain! Lendvai ezután részletesen bírálja a mentelmi bizottság jelentését. Döhmel szászországi kommunista, semmi egyéb, akinek szüksége volt arra, hogy Ulaint megszerezze s hogy a szerződést kivigye a kűlfö'dre. Tudja, hogy egyes liberális lapok jó előre tudtak az akcióról. Döhmel, a kommunista nem állhatott összeköttetésben Hitlerrel. Ulain a Hitlerekkel való állítólagos szerződés pcnijait ellenezte. Nem akart pogromot. Ő, Lendvai sem akar, bár ha igy folytatják a zsidók, akkor a szenvedélyek kitörésének nehéz lesz útját állani, Ulain letartóztatása nem jogos, de tettenérés sem forog fenn, mert a rendőrök a vonatról szabadon bocsátották a lakására s ott reggelizés közben nem lehetett tettenérni, fürdőszobában nem lehet lázadozni. Igazságos döntést kér. Rupert Lendvalról. Ezután Rupert Rezső szólalt fel s Felolvasta Lendvii Kívánnak 1919 március 25-én Az Ember cimü lapban irt cikkét, melyben Lendvai tiltakozik azon vád ellen, hogy ellenforradalmár volna. Az elnök figyelmezteti a szór okot, hogy Ulain mentelmi ügyéről van szó és ezért ne térjen el a tárgytól. Rüpert a Háztól engedélyt kér, hogy a tárgytól eltérhessen. A nemzetgyűlés ezt megengedi. Rupert Rezső: Ebben a cikkben LendvaiLehner nyíltan áll oda és adorálja a szovjetot. Azt irja, Göndör Ferenchez intézvén sorait, hogy a kommün férfiakhoz méltó tiszta munkát végez. A cikk befejezésében pedig arról beszél, hogy méltán illik a szovjethez nem igérni hegyen-völgyön lakkodalmat. Ez férfias beszéd —- irja Lendvai — és a magyar lelkület legmélyebb húrjait érinti. (Zajos derültség). Tele van természetesen hazafias frázisokkal is a cikk. Ez azonban csak ugy hat, mint az ostya, amellyel enyhíteni akarjuk az orvosság izét. Van azonban Lendvainak egy másik cikke is itten. Ezt még februárban irta Göndör Ferenchez és ebben a legélénkebben visszautasítja a vádat, mely őt antiszemitának tartja. (Óriási derültség). Nem mondhatják, hogy hazafias frázisok miatt hódoltak be a kommunizmusnak. Ez bizonyítja, hogy ö kereste az érvényesülést. Éppen ezért nem kell bővebben foglalkozni a felszólalóval. Rupert ezután az Ul&in-üggyel kapcsolatban kijelenti, hogy a bűncselekmény fennforog. Ehhez Ulain személye kapcsolódik és ezért nem ismeri fel ebben a politikai ismérveit. Azok, akik Ulainhoz közelebb állnak, igyekeznek leszállítani az ő bűncselekményének jelentőségét és azt mond Iák, hogy Ulain cselekménye kis vádat involvál. Nem az a fontos, hegy a véd miként minősíttetik, hanem a cselekmény mivolta. Ez pedig a legnagyobb bűncselekmény. Eckhardt-. Ki az az Ulain-féle társaság? Rupert Rezső: Ha nem lenne lelki beteg az ország, akkor önnek már a rendőrségen kellene ülnie. Arra kéri a nemzetgyűlést, hogy tartsa tiszteletben a törvényeket. Fábián Béla személyes kérdésben szólal fel. Lendvai beszéde közben az ö személyét is érintette, elnöki rendreutasiíásban is részesült ezért. Ezt teszi szóvá. Az interpellációk során a lényegtelenek után Temesváry Imre azt kérdezi a kormánytol, hajlandó-e intézkedni aziránt, hegy egyes tőzsdei ügynökök és kereskedők elien a legszigorúbb eljárást megindítsa. Továbbá hajlandó e a kormány a kizárólag hiszékeny tőzsdei közönség kizsákmányolása céljából keletkezett zugbankok további felállítására vonatkozólag intézkedéseket tenni és végül azt kéri a kormánytól, hogy a magánforgalmi kurzusok közlését tiltsa be. Bethlen István gróf: Szükségesnek tartja az interpellációra válaszolni, hogy bizonyos rémhírekkel, szemben a kormány álláspontját leszögezze és a tévhitet eloszlassa. Ha a tőzsdén hausse van, vagy nincs, ahhoz a kormánynak semmi köze. A kormány nem avatkozik be a tőzsdejátékba, de nem is avatkozhat be, mert akkor túllépné a hatáskörét. Bizonyos, hogy a magyar társadalom egy tekintélyes rétege az utóbbi években hozzászokott ahhoz, hogy kizárólag tözsdejátékból éljen. A kormány feladata az, hogy figyelemmel kisérje a tőzsdén folyó játékot és az ott előforduló esetleges visszaélések ellen fellépjen. — Igaza van az interpelláló képviselő urnák abban, hogy az utóbbi időben igyekeztek tévhirekkel mesterséges mozgalmat előidézni. Azt mondja a képviselő ur, hogy a kormány a vagyonváltságkötvényeinek a tőzsdei piacra történt dobása abból a célból volt szükséges, hogy a hausse- ot megakadályozza. Ezt a kormány nem tette, de nem is tehette. De nem