Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-22 / 266. szám

SZBOBD Szeged. 1928 november 22 válaszadás céljából mig a mai ülésére idézze meg a nemzetgyűlés. Szakdts Andor felmutatja azt a cédulát, amellyel a királyi misére invitálták a közönsé­get és ameiyen ,11. Ottó apostoli király őfelsége örökös király"-ról van szó. Ha a törvény meg­szüntette a Habsburg-ház uralkodását — mon­dotta Szakáts Andor — hogyan lehet Otót az ország királyának nevezni ? Ez különben bele­ütközik az álíamrend hatályosabb védelméről szóló Iörvény rendelkezéseibe éppen ugy, mint bármilyen más puccs. Egyforma szabadságot követel minden hazafias és nemzeti politikai irányzat számára. Interpellációját a kormányhoz inlézi. Hajlandó-e a kormány az 1922. évi 47. törvénycikket feltétlenül érvényesíteni és intéz­kedni, hogy a hadsereg kölelékébe tartozó sze­mélyek és hatóságók ilyen tüntetésektől távol­mgradjanak. Kifogásolja, hogy a detronizált Hab-burg-ház itt élő tagjai mé: mindig a ki­rályi család tagjait megillető kivételes védelem­ben részeiülnek. (Nagy zaj. Qrieger Miklós közbeszót: Erre az intetpsllációra majd Benes adja meg a választ Prágában). Szakdts Andor után fiRupert Rezső szólalt fel. Kiielen'i, hc^y teljes tiszteletben tartja azt a pietast, amely a Habsburgok restaurációját óhajtja, de épf .n ugy megkívánja, hogy — a min'sztei elnök á'tal adott magyarázat szerint is — törvényes és alkotmányos formák közt történő köztársasági propaganda se üldöztessék. Most a miniszterelnök válaszolt: — Azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek napi­rendrehozatala nem áll az ország érdekében. Nem arra kell törekedni, hogy ezen kérdés kö­rül ellentéteket szítsunk. Mindannyian járuljunk hozzá ahhoz, hogy ez a kérdés a diszkusszió­ból kikapcsoltassék és a nyugalom lehetőleg ne háborittassék. A képviselő ur interpellációjára röviden kivánok válaszolni. Annak idején ugy emlékszem, legitimista oldalról egy interpelláció intéztetett hozzám az 1921. évi 47. törvénycik­ket illetőleg. Már ekkor is kijelentettem, hogy az 1921. évi törvénycikk egy meghozott törvény, melyei mindenkinek respektálni kell és amely­nek respektálásáról a kormány gondoskodik. Ez nem jelenti azt, hogy azok, akik ezt meg akarják változtatni, alkotmánnyos eszközökkel ne küzd­hessenek ellene. Törvény védi a királyság intéz­ményét ; amig a törvény fenn áll, kötelessége a kormánynak azt a törvényt betartani. A köz­társaságokban, igy Németországban és Ausz­triában hasonló törvények védik. Tudok esete­ket, amikor a lapokat nemcsak cenzúrázták, hanem be is tiltották azért, mert a fennálló köztársasági renddel szemben a királyság intéz­ményét akarták. Ottó főherceget királynak ne­vezni, a fennálló jogi törvényekkel ellenkezésben áll. Ha propagandáról lesz szó, akkor megfelelő módon fogok arról gondoskodni, hogy ezen propagandának útját állhassuk. Büntetőjogunk nem teljesen kielégítő, az ilyen cselekmény nem üldözhető csak akkor, ha ez a cselekmény az izgatás bűncselekményét kimenti Ebből kifolyó­lag az ügyészség figyelmét fel fogom hivni azon kifejezésekre, melyek közjogi szempontból kifogá­solhatók. Azonban az istentiszteletbe való beavat­kozást helytelennek tartom, mert ez csak arra szol­gál, hogy politikai mártírokat csináljunk. Az ügyészségnek megfelelő utasítást fogok adni, azonban egyszerű istentiszteletekbe belenyúlni nem vagyok hajlandó. Ezután Nagy Emil igazságügyminiszler szó­lalt fel: — Egyes képviselők megengedik maguknak, hogy olyan módon törjenek a birák ellen, ame­lyeket egyáltalán nem fogadhit el. Kéri a nem­zetgyűlést. ha netán tévedne itt-ott a biróság, még se alkalmazzák azt a terrort vele szemben, melyet itt a Házban meghonosítottak, mert ez a destrukció jellegével bir. A biróság dolgát ne intéznék el olyan egyszerűen a királysértés bűncselekményének a kérdésében. A biróság igen jól tudja, hogy kétféle álláspont van. Ezek meglehetősen súrlódnak egymással. A biróság álláspontja jogos. O büntető jogi szempontból veszi a kérdést és nem c inál belőle poliikát. Ha valaki más véleményen van, ne szidja a bíróságot. A Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Pesthy Pál alelnök Horváth Zoltán és Rupert Rezeő képviselőket rendreutasítja azért, mtií Szakáts Andor beszéde közben, mikor azt mon­dotta, hogy a köztársasági propaganda miatt egy egyént másfél évre ítéltek el, azt kiáltotta közbe: Szégyen gyalázat, pfuj! Ez a kifejezés a bírósagai szemben elkövetett sértés. Rup:rt Rezső személyes kérdésben szólal fel. Kéisé:,bivonja az igazságügyminiszter állításá­nak helyességét. Nagy Emil igazságügyminiszter Rupert kép­viselő [elfogását mondja helytelennek és telje­sen hibásnak. Ezután Fábián Béla terjeszti elő interpellá­cióját, amely szerint vsn-e tudomása a minisz­terelnöknek arról, hogy Oroszországban a hadi­foglyoktól útlevelet és aranyrubelt követeinek azét', hogy a határon átengedjék őket. Kiadták a miniszterelnöknek és a népjóléti miniszternek. Fábián második interpellációjának elhalasz­tást kérte. Kéthly Anna a háztartási alkalmazottak pa­naszt adja elő interpellációjában, amely szerint a rendőrség üldözi a női háztartási alkalmazot­takat. Rakovzzky Iván belügyminiszter kifejli, hogy a rendőrség intézkedése * háztartási alkalma­zottak közé kerülő nemkívánatos elemek ellen irányul. Kéthly Anna és a Ház a belügyminiszter vá­laszát tudomásul veszi. Hegymegi Kiss Pál a törvényhatósági bizott­sági választásokat sürgeti. Rakovszky belügyminiszter kifejti, hogy való­ban tiz év óta nem voltak törvényhatósági bi­zóttsági választások, azonban nem birja meg­érteni, hogy miért éppen a mai kormány hibás azért. Tiz év óta majdnem évenkint változtak a kormányok, a többi kormányok épp ugy hibásak, mint a mai. Hegymegi és a Ház a belügyminiszter vála­szát tudomásul veszik. Hegymegi Kiss Pál ismét felszólal. Interpel­lációt terjeszt be arról, hogy Petricsevics Hor­váth Emil báró államtitkár, mint adminisztratív államtitkár politikai nyilatkozatot tett. Kiadják a népjóléti miniszternek. Rothenstein Mór, Kéthly Anna interpellációi után, amelyeket kiadtak az illető szakminisz­tereknek, az ülés véget ért. MMMVMAMMMMMMAMMAAAAMMMM A bolgár választások eredménye. SZÓFIA, nov. 21. A képviselőválasztások vég­leges eredménye a következő: A kormány koalíciója 201 mandátumot nyert, a nemzeti liberálisok 7 mandátumot, a fftldmüvespárt és kommunisták közös listával 29 mandátumot nyertek. A képviselőház összehívását december hó első napjaira tervezik. A fővárosi bombamerénylet. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A rend­őri nyomozás — mint ismeretes — a Reviczky­utcai bombamerénylet ügyében eddig semmi pozitiv eredményt nem ért el. A belügyminisz­térium nyomozó 03ztálya azonban — amely szintén résztvett a nyomozásban — állítólag fontos nyomok birtokába jutott, amelyek révén rövidesen tisztázódik teljesen az ügy. Magyarországgal is aláírásra bocsátják a kölcsönt. A Népszövetség budapesti delegátuni már Londonban infotmálják a Népszövetség pénzűt vi bizottságát és most nyilván a kölcsön előfelté­teleiről tárgyalnak. Pénzügyi körökben az a vélemény alakult ki, hogy a magyar kölcsön felvétele ugy történik, mint az osztrák kölcsöné. Budapesten is aláírásra bocsátják a kölcsönt áppzn ugy, mint annak idején Bécsben az osztrák kölcsönt. Rámutattam — karöltve. Csak azért is rámutattam, nem engedem magam kiszorítani a sorból. Ha szabad Bethlen Istvántól kezdve egész a legtorzonborzabb politizáló csiz­madiáig mindenkinek rámutatni, miért ne tegyem én is? Tessék csak elolvasni az ujságtudósitásokat, majd megértik, miről van a szó. Poincaré rendes vasárnapi konfektként felavatja valamelyik falu háborús emlékét s „beszédje folyamán rámutat a lappangó német imperializmusra, amely ravasz fondorlattal akarja magát kivonni a jóvátétel alól". Ugy képzelem el, hogy az erőszakos frahcia ur áll az oszlop tövében, jobb karját fölemeli, a mutatóujja pedig előre nyúlik. Rámutat. Én leg­alabb mindig Ugy tapasztaltam, hogy az ember a mutatóujjával szokott mutatni, hiszen nyilván innen kapta a nevét is. Minden politikusunk rámutat valamire, még Csontos bácsi is. Nézze meg este a Klauzál-téren a Kossuth-szobrot, Isten úgyse a Kereskedelmi és Iparbankra mutat rá az ujja árnyéka, fennen han­goztatva, hogy csak kereskedelemmel és iparral lehet az országot talpra állítani • Nein mond az semmit, Ó, ? *fz?kótt toiIam alá az ujság-frazeologia. A rámutatást azonban állom. Kossuth alakja rávető­dí J éWé.re s uÜával rámutat, valahol ott az utolsó ablakok tájékán a cukrászda felé. Az ujsag.rásnak megvannak a maga időszaki divatjai. Regen az események homloktere járta s minden valamire való jelenség ide került Nem is tartotta magát riporternek, aki legalább eevszer bele nem szőtte a tudósításába a szót. Aztán jött a gesztus és ezt lerajzolva az elegáncia, az elő­kelőség tudatos nyugalma öntötte végig a szerzőt Hogy az újságok szerint érzéseket is lehet kiváltani, nem csak télikabátokat a zálogházból, az minden­i napos. De pardon, valahogy ki ne feledjem a re­vellálást. Mennyien revelláltak egy időben, még j okos mesterem is hazarevellálta a megtalpalt cipő­met! Nem bánom, ha le is sajnálnak érte, de ki­mondom, hogy ma se vagyok tisztában a jelentő­ségével. A háború meghozta a frontokat s azóta tudósításokat kapok le a politika, a márka zuha­násának, a piaci drágaságnak a frontjáról. Azt hiszem, az események homlokterének átalakulásá­ról van itt szó. Most aztán jön a rámutatás, ami állandóan szíven szúr, rnert egy ősrégi vizsgámat juttatja eszembe, amikor a visszamutató névmás volt a bajszerző. — Píuj, ne mutogass vissza, figyelmeztetett jo anyám, mikor az utcán sétáltunk. Hát legyen igy. Nekem nem szabad, csak a névmásnak. Szép kis egyenlőséget elünk. Es még ezt nevezték a liberalizmus korának! Most azonban lehullott minden bilincs es ha nem akarok elmaradni a kortól, amely szigorúan számon veszi, hogy fejlődőképes vagyok-e, tudok lépést tartani a haladókkal, vagy begubózok és visszasülyedek elmúlt századok tévelygéseibe, — kénytelen vagyok én is rámutatni. Igenis, kérem, legközelebbi beszédemben fejtegetni fogom a ma­gyar nyelv zengő szépségét, próbálom elmagya­rázni, miért olyan nehéz az idegenajkuaknak, pél­dául a szerb miért téveszti állandóan össze a tár­gyas és tárgyatlan alakot, közben pedig rámutatok, — és ebben nem gátol meg senki, — igenis, ezzel karöltve rámutatok magára a visszamutató névmásra, mint a legnagyobb nyelv-forgalmi akadályra. Ne nézzen le az uj generádió. Egyben hódolok másik régi szenvedélyemnek, amely a „karöltve" szóban csúcsosodik ki. Leg­utoljára a tánciskolában jártam karöltve a francia négyes hatodik figurájában, nemkülönben a szü­1 netekben. A mamáknak ugyan nem volt ínyére, de •nincs a világon ember, aki a mamák elfogultságát leküzdje. Ha jól emlékszem, egész kellemes szó­rakozás volt akkor és ott, ahol. Más helyen csak a cigány jár karonfogva a feleségével. Szándékosan mondtam karonfogva, mert a „kar­öltve" más. Például az egyetemi ifjak égyszer a dalárdával karöltve hangversenyt rendeztek. Nem szeretem a dalárdákat, de erre rászántam magam. Megnézem én, ha addig élek is. Határozottan csa­lódás ért, mert ugy képzeltem, hogy Kőnig Péter karját beölti az ifjúsági titkár karjába, esetleg töb­ben is összefogózkodnak karöltve, középen Jed­licska Béla mint elnök. Nem igy volt, külön állt és énekelt mindegyikük. Azaz Jedlicska Béla nem énekelt, ő a nézők élén viselte a méltóságát. A másik csalódás a fogadalmi templom építése körül ért. Ugy tudtam, hogy a város lakossága a tanyák derék népével karöltve hozza meg áldoza­tát. Később világosítottak fel, hogy a város nyúj­totta. ugyan a karját, de a tanya nem fogadta el. Persze, hogy persze, nem ismerjük a népszóláso­kat. Odakünn, ha megindulnak valamerre a házas­párok, az ember megy elől, az asszony legalább egy lépéssel hátrább követi. De többnyire kettővel. Szóval a „karöltve" nem szerepel a társadalmi szokások frontján.. . Azonban végképen megdöbbenek, ha arról ka­pok hírt, hogy a rendőrség a csendőrséggel kar­öltve keresi a gyilkost Nem, uraim, igy sose ta­lálják meg, hiszen akadályozva vannak a szabad mozgásban. Ha szabad beleszólnom a dolgukba, menjen mindenki külön s amikor kifejlesztették a nyomozás bünügyét, zárják is azt le az elvetemült tettes kézekeritésével. Karöltve még csak rá se tudnak mutatni a nyo­mozás vezérfonalára. Bob.

Next

/
Thumbnails
Contents