Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-21 / 265. szám

Egyes sgáwi ára 400 korona iHAcnlMg és kiadóhivatal i Deák Perenc-ntca 2. (F0reálIskolával szemben.) Tetein 13-3&A.Sieged* megjeleDük hétfő kivételével mindca •ap. Egyes szám áia 400 honná. Előfizetési árak: Egy Moapri Szegeden OOÜO.Bucta* ssten és vidéken 6JOO kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 nni. 75, egy hasábon 150, mástél hasábon 225 K. Szövegközi X százalékkal drágább. Apró* hirdetés 150, kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többsdri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 november 21, SZERDA. 265-ik szám. A mellékfoglalkozás. Ahogy leírja az ember a címet, egy percre a régi boldog világba érzi magát vissza. Mert akkor volt vezércikk téma a mellékfoglalkozás, de akkor is csak a holt szezonban, a fiumei cápa évadján. Olyankor jutott eszébe valami mérges, öreg miniszteri tanácsosnak, aki nem mehetett el nyaralni, hogy egy kicsit meg kell ijeszteni a tisztviselőket és ennek a legkipróbáltabb módja volt a kormány sajtójában leadni egy félhivatalos kommünikét, hogy a kormány többé nem fogja tűrni a tisztviselők mellékfoglalkozását. Erre a kormánypárt lapok azt mondták, hor;y ezt kívánja a hon üdve, az ellenzéki lapok azt mondták, hogy ez álnok zsarnokság. Ezen elzsörlölCdtek egy pár hétig, akkorra elkövetkezett a politikai szezon és a mellékfoglalkozás problémája többé nem érdekelte magukat az öreg miniszteri tanácsosokat sem. Akik tiz esztendővel ezelőtt majdnem olyan jól szituált nagyurak voltak, mint most egy öregbéres, mégis mindnyájan űztek valami mellékfogla kozást. Például Bérezik Árpádról széltében beszélték azt a megható históriát, hogy a nyugalomba vonulása után is minden nap följárt az ügyosztályába és ott mindig megtartotta a hivatalos órákat. Évek hosszú során keresztül ugyanis ugy hozzászokott ahhoz, hogy a hiva alában írja meg a színmüveit és a novelláit, hogy aztán öreg nyugdíjas korában is csak a hivatalban tudta fogadni a múzsa látogatását. A mellékfoglalkozás most újra a vezércikk téma stádiumába jutott, mert hol egyik, hol másik újság „jólértesül", hogy a kormány meg akarja szüntetni a mellékfoglalkozásokkal űzött visszaéléseket. Egyszer azt olvassuk, hogy az igazságügyi tisztviselőket fogják ráncbaszedni, máskor a tanárokat ijesztgetik a mellékfoglalkozás-lilalommal és lehet, hogy egyszer még olyasmit is olvasunk, mintha a miniszterek mellékfoglalkozásait is rendeleti uton szabályoznák, noha eddig még erről nem hallottunk. Valószínűleg nem is fogunk hallani, mert furcsa volna, ha például a földmivelési miniszternek megtiltanák azt, hogy gazdálkodjon Nagyatádon, ami nem olyan rossz mellékfoglalkozás, mintha üres óráiban cimszalagokat irna. De ha nem lehet valakit eltiltani a jó mellékfoglalkozástól, nem lehet eltiltani a silánytól sem. Ha szabad az alispánnak, vagy a szolgabírónak, hogy „paterna rura bobus exercet suis", akkor a segédadótisztet se lehet eltitani attól, hogy könyvelő munkát végezzen a füszerkereskedőnél. Senkinek semmi köze nem lehet ahhoz, hogy az a lisztviselő, aki becsületesen elvégezte a dolgát a hivatalos idő alat>, hivatalon kivül milyen tisztességes munkával könnyít a tisztviselői sors nyomorúságán. Azt csinálni a szabad idejével, amit akar — természetesen a törvény és tisztesség határain belül — a legelemibb emberi joga a tisztviselőnek is s józan ésszel nem is lehet arra gondolni, hogy ehhez a joghoz akarna valaki nyúlni. Csak arról lehet szó, hogy az állam olyan mellékfoglalkozását ne tűrje a köztisztviselőnek, amely vagy törvénybe fitkőzik, vagy bizonyos meghatározott állásokkal összeférhetetlen s ebből a szempontból helyénvaló volt az az intézkedés, amely a közelmúltban a köztisztviselők úgynevezett gazdasági tevékenységét rendezte. Sőt nemcsak helyeseljük ezt a rendelkezést, hanem attól tartunk, hogy az a gyakorlatban a legtöbb esetben írott malaszt maradt, amivel talán előre tisztában voltak azok is, akik a nagy tisztogató rendeletet kiadták. Nagyon jó lett volna, ha ezt a rendeletet végre lehetett volna hajtani, de nyilván csak szemre lehetett neki eleget tenni. Az ok nagyon egyszerű: ma a legtööb köztisztviselőnek a mellékkereset a főkeresele, mert ha a hivatali fizetéséből kellene megélnie, akkor Mgy járna, mint a skolasztikus lova, amely éppen akkor fordult fel, mikor már megszokta volna, hogy egy szem zab legyen a napi abrakja. Nincs pedig semmi értelme annak, hogy ujabbnál ujabb rendeleteket adjanak ki, amelyekről előre tudja mindenki, hogy nem lesznek végrehajthatók. Mi nem mondjuk, hogy átkozott zsarnokság volna a mellékfoglalkozások betiltása, de azt se hisszük, hogy ma éppen ezen fordulna meg a haza üdve. Ahol az uralkodóknak évszázadokon át mellékfoglalkozásuk volt a magyar királyság az osztrák császárság mellett, ott nem kell nagyon haragudni azért, hogy a tisztviselőket mellékfoglalkozásokra kényszeríti a nyomorúság. Tessék nekik a megélhetésre elég fizetést adni s nagyrészük nyomban beszünteti a mellékfoglalkozását, amellyel egyszerre két végén égeti élete gyertyáját. Ha pedig az állam nem tudja nekik megadni azt, amivel tartozna, legalább ne akarja tőlük elvenni azt, amihez semmi köze. Wodianer báró a magyar-román tárgyalásról. Bukarestből jelentik: A Romániával folytatandó tárgyalásokra kiküldött magyar delegáció Wodianer báró meghatalmazott miniszter vezetése alatt Bukarestbe érkezeti. A magyar bizottság Zichy Rupido gróf romániai követ vezetésével tegnap délelőtt tisztelgő látogatást tett Duka külügyminiszternél. A külügyminiszter délben Bratianu miniszterelnökhöz vezette a magyar bizottságot. A bemutatkozó látogatáson udvarias szivélyességgel fogadták a küldöttséget. Wodianer báró, a delegáció vezetője a sajtó előtt a következő kijelentést tette: — Most ötCdször jöttem ide és remélem, hogy utamnsk eredménye is lesz. Remélem, hogy sikerülni fog a trianoni szerződésből folyó összes kérdéseket likvidálnunk és a románmagyar közeledés akadályait elhárilani. Ezen hajlandóság realizálása ma a román kormánytól függ, mely szíves volt a tárgyalások megkezdéséhes hozzájárulni. A magyar-román gazdasági delegáció pénzügyi kérdésekkel foglalkozó albizottsága elfogadta a Gheorghiu elnök által képviselt azt az elvet, amelynek értelmében a békeszerződésből folyó pénzügyi és gazdasági kérdéseket tegyék a munkaprogram első helyére. A levéltárik ügyével foglalkozó albizottság, amelynek elnCke Molail, valamennyi minisztériumból szakértőket hívott össze, hogy az összes igényeket pontosan meg lehessen állapítani. A jogi kérdésekkel foglalkozó bizottság, amelynek elnöke Balsh, a kiadatási eljárásra vonatkozó egyezmény tervezetét terjesztette elő. A bizottság foglalkozott az ingóságok utódlásának kérdésével és a hitelesítési eljárás egyszerűsítésével. Mit kiván Budavári? Budavári László vasárnap délutánra hirdette az uj politikai pártnak zászlóbontását, a rendőrség azonban betiltotta Budaváriék ülését. Budavári erről igy nyilatkozott: — Megmagyarázhatatlan jelenség. Hiszen a mi népgyüléseink mindig a legnagyobb rendben szoktak lefolyni. A mi sovén magyarságunk csak üdvös lehet az országra. Ez év juniusában kezdtem meg az uj párt megalakulásának a sürgetését. Főbb elveim a következők : Az uj párt követelje, hogy Magyarországon földet csakis magyar vásárolhasson, vagy vehessen bérbe. Idegent vagy zsidót meg kell fosztani minden olyan jogtói, mely őt a kulturális vagy gazdasági életünk számottevő egyéniségévé teheti. Zsidó ne lehessen se szerkesztője, se kiadója, se bármilyen munkatársa magyar nyelvű lapnak. A magyaróvári mandátum. A Gisswein Sándor halálával megüresedett magyaróvári kerületben a kormánypárt dr. Kühne Lóránd o tani gyárost jelölte, aki már az általános választásokon is fellépett az egységes párt programjával. A keresztény ellenzéki szövetség a magyaróvári kerület képviselőjévé Anka Jánost jelölte. Elmaradt a szenzáció a nemzetgyűlés üléséből. (A Szeged budapesti tudósítójától) A politikai világot és a nagyközönséget váratlanul érte az a meglepetés, hogy a nemzetgyűlés alig néhány perc alatt véget ért. Mindenki azt várta, hogy a miniszterelnöki bejelentések után az Ulain-üggyel kapcsolatban izgalmas ülis lesz és hogy számos beszéd fog e/hangzani ugy a fajvédők és liberális ellenzék, mint a kormány részéről. Ez azonban mind eimaradt, csupán Gömbös Qyula szólalt fel röviden. A fajvédők részéről előre bejelentett támadások elmaradtak. Ennek az oka abban rejlik, hogy sem a liberális ellenzék, sem a kormány nem akarta a vitát provokálni. A mai nemzetgyűlés szenzációja az, hogy a szenzáció elmaradt. A fajvédők azt hangoztatják, hogy azért nem kívánták hosszasabban igénybe venni a nemzetgyűlés idejét, mert az Ulain-ügy teljes tisztázását csak a mentelmi bizottság határozatának a bejelentése után akarják eszközölni. A nemzetgyűlés befejezése után akadt szenzáció a Házban. Egy őrült ember kiabált le a karzatról, mint hireink közt olvasható. A nemzetgyűlés keddi ülését Scitovszky Béla elnök negyedtizenkettőkor nyitja meg. Scitovszky elnök elsősorban Giesswein Sándort parentálja el. — Mély megilletődéssel jelentem azt a legújabb veszteséget, amely a nemzetgyűlést érte Qiesswein Sándor elhunytával. Qiesswein pártkülönbség nélkül nagyrabecsült, értékes tagja volt a nemzetgyűlésnek. Széles tudása, nagy műveltsége, keresztény szellemtől vezérelt erős szociális érzéke, a humánus intézmények szolgálatában töltött munkássága, nemes idealizmusa maradandóvá tette nevét ugy egyházának életében, mint társadalmi és kulturális életünkben. A parlament legélesebb politikai küzdelmeiben is mindig megőrizte higgadt tárgyilagosságát, önzetlen, nemes ideális alakja nagy vesztesége közéletünknek. Temetésén a nemzetgyűlés képviseltette magát és az elnökség a győri székeskáptalanhoz részvéttáviratot intézett. Felhatalmazást kér az elnök, hogy a szükséges intézkedéseket a Qiesswein halálával megüresedett magyaróvári kerületben kiírandó választásokra nézve a belügyminiszterrel egyetértőleg megtegye. Ezután Popp Váry Elemérné elparentálása következett. Az elnök meleg szavakkal emlékezett meg Papp-Váry Elemérnéről, szavait állva hallgatták végig a nemzetgyűlés tagjai. — Jelentem, — folytatta most az elnök —* hogy a miniszterelnök úrtól átirat érkezett Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő letartóztatásáról, akit lázadás elkövetésére való szövetkezésben értek tetten. Az ügy a mentelmi bizottsághoz tétetik át. — Jelentem — folytatja az elnök —, hogy a királyi főügyészség átiratot intézett hozzám a lázadásra irányuló szövetkezés miatt letartóztatott Ulain Ferenc képviselő mentelmi jogának felfüggesztése dolgában. Áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Gömbös Qyula képviselő ur kiván szólani.