Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1923-11-18 / 263. szám

26 Szeged. 1923 november 20 SZEGED Apró történetek. — Tegnapról a mának. — Még a boldog időben történt, hogy dr. Boros József, a kórház igazgató-főorvosa közölte velem, hogy január havában együtt mehetnénk a Riviérára. Kapva-kaptam az ajánlkozáson, már annál is inkább, mert megnyugtató érzés hosszú útra orvossal együtt utazni, aki baj esetén kéznél lehet, hozzá még ingyen is. Békefi Antal, a Napló szerkesztője is velünk jött, aki a beteg tüdejét gyógyítgatta a Cote d'Azur partján. A megállapított időben elindultunk és amikor a budapest-fiumei gyorsban elhelyezkedtünk, Békefi Antal kijelentette, hogy ugyancsak felvitte az isten a dolgát, mert most .saját külön" orvossal utazhat. (Hanem a kiadó nagyobb előleget is adhatott volna.) Alig hagytuk el a fővárost, Boros doktor aziránt érdeklődött, hogy mely városokban szállunk meg Olaszországban? Velencét, Milánót, Genuát ajánlottam, ahonnét egyenesen San-Remoba robogunk. Persze Boros doktornak azt is el kellett magyaráznom, hogy hol, mit nézünk meg és tájékoztatást kellett adni arról is, hogy egyik-másik helyen mennyi időt kell töltenünk, a lényegesebb látnivalók megtekintése céljából. Egy-kettőre Zágrábba érkezett a vonat és mi, a három magyarok bevonultunk az étkező kocsiba. Ebéd végeztével visszatértünk a kupéba, ahol Boros doktor helyét elfoglalta egy horvát atyafi, aki szép szóra sem akarta átadni a téli kabáttal lefoglalt helyet. Az erélyesebb hang se használt, a horvát atyafi csökönyösen ragaszkodott a helyhez, ami különösen Békefit hozta ki a sodrából. Ráripakodott az előkelőnek nem nevezhető idegenre, aki senkivel és semmivel sem törődve, terpeszkedett el a helyén és bodorodó füstöt fujt a szivarjából. Boros doktort elfogta az izgalom és se szó, se beszéd, egyszerre csak átnyalábolta az idegent és kitette a folyosóra. Aztán hirtelen bejött, leült a helyére és a nyugalom legtermészetesebb hangján mondta: — Nagyon könnyű fajsúlyú az ipse ... A napokban elevenítették fel A koldusdiák cimü operettet, amely 39 évvel ezalött került bemutatóra a szegedi színpadon. Ollendorf ezredes szerepét Andorfy Péter személyesítette, aki egyike volt a legjobb buffokomíkusoknak. Tudott is és szeretett is játszani, de nemcsak a színpadon, hanem a zöld asztal mellett. Ámbár neki mindegy volt, hogy zöld volt-e az asztal, VaRy sárga, csak kártya legyen rajta, mert szenvedélye volt a kártyajáték. A premiere estéjén mindenki izgult a színháznál a siker miatt. Andorfy biztos volt a maga sikerében és még hét óra után is a színházzal szemben levő „Sugi'-ban (igy nevezték a Sugár-kávéházat) ütötte a blattot. Negyed nyolckor az ügyelő utána jött a kávéházba és kérve-kérte, hogy jöjjön már öltözködni, mert elkési az előadást. Andorfy vállra vetett felöltőben, állva játszott és a legnagyobb nyugalommal gusztálta a kártyát. Huszonegyest játszott és ő adta a bankot. Háromszor egymásután elúszott a bankja és minden bukás után nevetve mondogatta: Spongyát rá. A játékosok és a gibicek nem értették, hogy miért mondja Andorfy minden bankbukása után, hogy spongyát rá. Még egy utolsó bankot adott és amikor az utolsó krajcárja is elúszott, a spongyát rá ujabb ismétlésével átszaladt a színházhoz, ahol pár perc alatt maszkírozta magát és felöltötte az ezredes egyenruháját. Ragyogó kedvvel és roppant hatás mellett játszott és vagy tizenkétszer ismételte meg a .spongyát rá" kupiét. És amikor még mindig ujráztatták a kupiét, saját magát kuplézta ki és elmondta, hogy előadás előtt elvesztette az utolsó krajcárját is de spongyát rá. Olyan sikere volt, hogy előadás után a contót kapott, amellyel reggelig folytathatta a bankadást. • A szegénységben és újságírásban való társunk: Újvári Péter jó ideig ujságiróskodott Szegeden. Egy szép napon megunta a legényéletet és megházasodott. Félegyházán választotta az élete párját és a lagzira átvonult az újságíró gárda nagy része, hogy emelje a nász fényét és a vőlegény tekintélyét. A kócosok gárdájával utazott Koczor János helyettes főkapitány, maga is aranyos kedvű bohém, aki kíséretül hozta a város díszruhás huszárját. László Gyula, az ismert és kiváló színész is az átrándulókkal tartott és mint lakáj ült a hintó bakján, amely Koczort a huszárral együtt az állomásról a lagzis házhoz vitte. A kócosok közül egyikmásik még .másnapos" volt és inkább éhes, mint szomjas. Került is falatozni való bőségesen. Libamáj, libapaprikás, libasült két lagzira való is volt és az újságírók kétszer sem kináltatták magukat, hanem nekiláttak a fogyasztásnak. Tömörkiny istván, az elnök, szótlanul ült az asztal mellett. Lehorgasztotta a fejét és erősen szívta a cigit, a kis faszipkából. Néha-néha szódával kevert sillert hörpintgetett, de az ital se tudta kedvre deríteni. Egyszerre csak meglóbázza a kezét, majd emelkedett hangon kockáztatta meg a kérdést: — A jó reggelét neki, hát itt egy kis darab abált szalonnát nem lehet kapni ? Nem lehetett . . . * Néhai jó Berger Móric, a közkórház volt főorvasa, kedvelője volt az adomáknak és a kaviáros vicceknek Ezekkel különösen a kis Hacker doktor detektálta, aki az elmondásban megtudta adni a vicceknek a savát, MMMWMMMMWWM^^ borsát. A kis Hacker vizit után mindig szolgált egy-két viccel. amiken jóízűt mulatott Berger doktor, aki azonban azok közé tartozott, akik élvezni még tudják a vicceket, de elmondani nem. Berger doktor azonban mulaltalni akarta az idősebb kollégáit és hozzá fogott a hallott viccek elmondásához. Az eleit még mondta hibátlanul, de amikor a pointhoz ért, megakadt és nem tudta befejezni. Ilyenkor egy párszor megigazította a cvikkerét és hangosan kiáltozott a kis Hacker doktor után : — Hacker, Hacker, jőjjin már, hol kószál, hamar, ! hamar és mondja csak a végét. És a kis Hacker doktor a legnagyobb komolysággal e mondta a röviddel azelőtt leadott vicc csattanóját. A szombati hetipiac. (A Szeged tudósítójától.) A szombati hetipiac „szokatlan élénkségéről" gyakran számolnak be az újságok. Hála Istennek, áru akad bőven, semmivel sem kevesebb, mint a békeidőben De a panaszból sem fogy ki a közönség, hogy milyen elviselhetetlen a drágaság. Valahogy mégis csak elviseli a vásárló közönség, bár telemes része, különösen a bevásárló gazdasszo nyok, még mindig a pénz névértéke után indulnak és még ma sem győznek csodálkozni azon, hogy például egy tojásnak 540 korona az ára Ez azokra szól, akik meg tudják fize'ni ezt a békebeli fogalmakhoz képest csakugyan komikusan magas számmal kifejezett értéket. De persze igen nagy azoknak a szám3, akik régen leszoktak a tojás, a hus és sok más mindennspi élelem fogyasztásáról, mert nekik szűkös keresetüknél fogva igazi csoda ÍZ 540 koronás tojás-ár, mert ők mindig, mintha vaami rettentő álomban élnének, amiről csupán az a kézzelfogható bizonyosságuk van, hogy nem érik meg a végét. A Makai-piacon kezdtük meg a piaci szemlénket. Itt bizony nem lehetett valami nagy élénkségen elámulni. A most már elszürkült, hűvös novemberi napon egymás mellett állanak a falusi kocsik, amelyek ma is részben már pénteken délután érkeznek a hid mögé. Mindenütt káposzta. Ez uralkodik el az egész piacon. Már messziről fehérlenek a fehér káposztafejekkel zsúfolásig megrakott kocsik. Itt nagyban megy az árusítás. Egy métermázsa káposzta minőség szerint 15.000—13000 korana. A vásárlási kedv nem éppen kapkodó. Pedig épp akkor mondja az egyik eladó az immel-ámmal alkudozó vevőnek, hogy ez a bőséges kinálat alighanem utolsó, ezután majd gyérebben ballagnak be a Tisza tu'só partjáról a káposztás szekerek. Kicsiben egyébként 200 koronáért adják a káposztát. A Makai-piacon más áru alig is van. Kevés gyümölcsöt, különösen almát kínálnak. A kisköruti piac hasonlíthatatlanul élénkebb. A baromfipiac ezutlal is lenyúlt a Püspökbazártól a református templomig. Aki egészen határozott árakat jegyez föl erról a piacról, az határozottan csal. Mert a kofáknak szabályrendelet szerint ki kell ugyan irniok az árakat, de hogy példának a csirkét hozzuk fö', ennek árában épp annyi .árnyalat" van, mint a csirke minőségében. Fiatal csirke párját adják 12, 13, 14, 15 és 16 ezer koronáért, de van szerencsés vevő, aki — persze hitványabbat — 8—9 ezer koronára i? ki tudj? alkudni, természetes hogy ilyen alkuvó talentum kalapos, vagy akár kalaptalan úriasszonyok között nem igen akad. Egy pár tyúk 35—40—45 ezer korona. Pulyka 60—70 ezer korona. Hizott liba kilója 10 ezer, kac?a kilója 8—9 ezer korana. Vágott aprójószágott sokkal többen vásárolnak, mintsem az ember gondolná. Vágott liba kilóját 14 ezer, kacsáét 13 ezer koronáért mérték. A háj kilója 20000 korona. A baromfipiac van tudvalevően az egész élei • miszerpiacon s a legváltozatosabb tarkaságban halmozódnak itt a zöldségfélék, gyümölcsök, 'ejtermékek. A krumpli [ára 300—280, a kelkáposztáé 500, a kalarábé 400—500, a hagymáé 200-300 korona. Egy kis rakás gomba 600 korona. Egy vásárló asszonyság száján kiszalad a felháborodás megszokott kifejezése: „Ugyan már, hogy van lelke ennyit kérni ezért a semmiségért A kofa nincs meghatva, edzett lelkéből fakad a válasz: „Akinek nincs pénze, ne gyüjjön a piacra." S ez alapjában véve megcáfolhatatlan sarkigazság. Odább a száraz bab kilóját 1500 koronáért, a köleskásáét 2600 koronáért mérik. A zöldségárak meglehetős változatos. Szép, megtermett répa csomójáért900—1000 karonát is eikérnek, fehérrépa (gyökér) csomója 700—500 korona a szebb fajtából, egészen vékony 150—200 korona. A gyümölcsben is igen változatosak az árak. Alma 3600—2400—2000, dió 5500—6500, szőlő 2500—1500 korona kilója. A tejtermékek közül a vajat 16000, sajtot 12—10000, a juhturót 9600, az erősturót 7000, | a tehéntúrót 1800 koronárt mérik. ! A Valéria-téri piacon az olvaszlott zsir kilója , 14000, a hájé 13000, a zsirszalonnáé 11500 kor. Ezek megegyeztek a hatósági husszék áraival. A hatósági húsárak a következők: Marhahús I. r. 6800, II r. 6400, III. r. 6000, Barjuhus I. r. 12000, II. r. 11800, III. r. 10000 korona. Serléshus: karaly 12, comb 11, oldalas 11000, fej-láb 6000 korona. Meg kell jegyezni, hogy a piacon még a halóságinál is olcsóbb áron kaphatók az egyes husfajták. Igy pl. paprikásnak való marhahús kilója a Valéria-térei, mint egyébként egyes mészárszékekben is, 5800-5600 korona. A hetipiac forgalnnssága még a kora délutáni órákban is tartott. A hatóságilag jegyzett árakat itt közöljük: Soványliba párja 35 -45 000, kövér kilója 1012000, soványkacsa párja 20 -25 000, csirke rántani 12—15 000. Libaaprólék 14 000, kacsaaprólék 12000. Zöldségpiac: Zöldbab 2000, burgonya 300, tök 1000—1200, hagyma 300— 350, fejeskáposzta kilója 200-500, kalaráb 250—300 zöldpaprika 40—100, paradicsom 300, zöldség csomója 400—600, karfiol kg.-ja 3000. Gyümölcspiac: Alma 3000, szőlő 2000— 2400, birsalma 2000 Kenyér: Barna 700, félbarna 800 fehér 1400 kg.-kint. Kifli 100 és Telefon: Pénztár 582. Belvárosi Mozi Telefon: Igazg. 285. November hó 18-án, vasárnap BUDAPESTET MEQELŐZŐEN ! WCKDCR KRRUSS) a .Lady Hamilton" főszereplője, ACrRtD «B€C, a „Tüzek* intrikusa, WbnDIMIR GHIDAROW, a .Szerelem vértanúi* főszereplője, valamint PUTTT Glll-val a főszerepben Thea von Harbou, a „Hindu síremlék' szerzőjének legujabb müve : Tragédia 8 felvonásban. — Azonkívül: Legsikerültebb burleszk 2 felvonásban. Az égő szántóföld. Mindenki tett, nincs tovább. E 1 ő adás ok kezdete: Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. a legszebb Liehtmann- és Korondi-cipfik és dus választékban kaphatók Abonyi Mihálynál, Kölcsey-utca Royal-kávéház épület.