Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-19 / 238. szám

Szeged, 192S október 19 SZEQED Egy kucséber — más semmi. (A Szeged tudósítójától.) Tegnap éjszaka láttam a kucsibert, amint benyitott egy koicsma ajtaján, de a homályban eltűnt anélkül, hogy egy pillanatra megcsillant volna egy messzi Cázlámpafény rácsos kosarának szines dolgain. Nem láttam, hogy volt-e kosár a vállán, félrecsapva és pamut-hálóval a szinén, vagy csak ő maga volt, egy lumpos éjszakán, kosár nélkül, egy korcsmába menve. Így jutott eszembe, hogy ni, még kucséberek is vannak ebben a nagyon is álmos városban, amelynek olyan az álma, mint a medvéé télen. Mert már nagyon régen nem láttam kucsébert a kávéházak fekete márványlapjai között, vagy a korcsmák szinesabroszos asztalai előtt. Nem láttam kucsébert, amióta májusban ringani kezdtek a hmbokon a lila orgonák. Eltűntek azóta. Nem voltak az álmos város alvó éjszakáiban, nem járták sorba a terasszokat, hol langyos berok előtt nyári, langyos lumpok figyelték a toronynak kongását. Nem álltak meg éjfél felé előttük, amikor már cigány is közelebb húzódik, söt már a cimbalom is ott van, sőt a bőgő is nagyon közel van. Nem csörgették össze a piéhkockákat — nem is tudom hány koronáért, vagy talán kék ezresekért, mert kucsébert olyan nehéz elképzelni, ha nem csillogó hatosokért árulják a szerencsét. Eltűntek nyáron, mintha kipusztultak volna. Milyen fölfordult város ez az álmos város. Pesten és máshol nyáron kódorognak a kucséberek és a fülledt körutakon a busuló poéta-fiaknak ók adják a romantikát a megmaradt, régi éjszakákból, amikor a hold is szebben sütött a körúti terraszokra Pesten nyáron gyakori vendégek éjszaka a kucséberek, szinte elmaradhatatlanok. Emlékszem, régen csak a kucsébert vártuk és ha megjelent, szó nélkül elmehettünk, mert hiszen minden megérkezett, amit az éjszaka rejtegetett. Szegeden felfordult a világ. Nyáron tűnnek el a kosaras kucséberek és télen, mikor a bálsk napjai dúlnak, akkor élnek nyári életet. Pesten egyszer télen találkoztam egy sarkon a legszótalanabb, a legvándorabb kucséberrel, aki állott a sarkon, a hidegben, piros sapkával a fején és köpködött. Hordár volt. Télen hordár. Szegeden nem tudom mit csinálnak nyáron, mert az egyetlen ismerős kucséber is eltűnt és csak tegnap láttam őt megint, amint benyitott egy korcsma ajtaján. Megálltam akkor, gondoltam, benyitok én is. Leütök mellé. Borozgatunk. Egy öreg kucséber és én. És tnsjd hajnalban interjút csinálok. Jó lesz vasárnapra, vagy talán egy készülő regényhez Egyezer. Nekiindultam aztán. Kezem rajta volt a kilincsen. Nem nyitottam be. Végigszaladtam azokat a téli éjszakákat, amikor nagyon is egyedül voltam ebben a városban és azt hittem, hogy ez a félvállu, ráncos, kosaras ember, aki szótalanul áll meg előttem is egy percre, hogy rám nézzen és a kosarára nézzen, — hogy ez az egyetlen, néma kucséber-ember maradt meg nekem egyedül egy régi városból és egy régi életből. Nem nyitottam be. Nem akartam beszélni vele. Nem akartam tudni az életét. Hogy mit ciinál nyáron. Hogy keres-e télen. Hogy merre alszik. Hogy jók-e az emberek. Hogy jó-e a bor. S hogy él-e még. Nem akartam tudni. Ne mondjon semmit. Ne mondja, hogy nyáron — talán utcát söpör, vagy halász a Tiszán.. Ne mondjon semmit. Ne bántsa a régi romantikát. Vér György. • Az ir köztársasági párt legfőbb tanácsa tegnap fejezte be többnapos ülését. Az utolsó ülésen felolvasták Futtledge Petricknek, a párt ügyvezető elnökének üzenetét, amelyben tudatja, hogy a szabadállam őrizetében lévő valamenayi köztársasági fogoly ünnepélyesen kimondotta az éhségsztrájkot. Semminemű ételhez nem nyúlnak, amig feltételek nélkül szabadon nem bocsátják őket. A világtörténelemnek ez lesz a legnagyobb éhségsztrájkja. A legfőbb tanács elhatározta, hogy a párt tagjai a foglyok lelki erősítésére hét napon át imádkoznak rózsafüzért, olyképen, hogy a hetedik nap összeessék Mac Swiney Tarencenak, az éhségsztrájkban elhunyt corki polgármester halálának napjával. A Times Massaryk párisi útjáról. köztársasági elnökkövetkezőket irja a A Times Massaryk cseh nek útjával foglalkozva, a Párisban tett látogatásáról: A látogatás igazi célja valószínűleg az, hogy Franciaországot rávegyék, hogy járuljon hozzá a cseh hadsereg létszámának csökkentéséhez. Ez a hadsereg, amely jelenleg francia tábornok parancsnoksága alatt áll, fontos támasz az Európa felügyeletére vonatkozó francia katonai terveknek. Csehországnak azonban nagy nehézségébe kerül, hogy egyensúlyba tartsa költségvetését, amely 13 millió font hiányt tüntet fel. A hadsereg költségei 14 millió fontra rúgnak, mely már teljesen felesleges kiadás, mert céltalan ilyen nagy hadsereget ma fenntartani. Francia szempontból is kérdés lehet, hogy minő érdeke Franciaországnak az, hogy hiteleket engedélyez hadseregek fenntartása céljából, ha ennek a hadseregnek felhasználását meg fogják tagadni tőle éppen akkor, amikor arra a legnagyobb szüksége lesz. Ezért Massaryk igyekszik rávenni a franciákat, hogy hagyják számításon kivül Csehországot katonai terveikben. Poincaré Massaryk elnök tiszteletére ebédet adott, amelyen Millerand francia köztársasági elnök is résztvett. Egyébként Poincaré ma hosszabb megbeszélést folytatott Massaryk elnökkel. A város régi kölcsönét fölmondta a tanács. (A Szeged tudósítójától.) Jó néhány hónap elmúlt már azóta, amikor először merült fel a torony alatt s régi városi adósságok egyösszegben való visszafizetésének a terve. A pontos kimutatást is elkészítették, megállapították, hogy a háború végéig a város körülbelül hatvanmillió korona (nota bene: aranykorona) adósságot csinált. Normális viszonyok között ennek a hatvanmillió koronának a törlesztése súlyos terhet jelentett a költségvetésben, a mai könnyű és megsokasodott koronák idejében azonban a kölcsön egyösszegben való visszafizetése sem okozna semmi nehézséget. Sajnos, ez a terv csak akkor merült fel, amikor már felmerült egy másik terv is, a valorizációs törvény megvalósításának a terve. A valorizációs törvény ugyan még mindig csak terv formájában létezik, de arra mindenesetre alkalmas volna, hogy megnehezítse a régi városi kölcsönök visszafizetését. Mert a torony alatt tulkésőn született meg a kölcsönök visszafizetésének a gondolata, pedig a torony bűvkörén kivül már sokkal előbb megpenditették. Igaz ugyan, hogy akkor még nem volt olyan könnyű értéke a magyar koronának, mint ma és a város kölcsöneit csak néhány hold föld eladása árán lehetett volna visszafizetni, de az is igaz, hogy a visszafizetésnek akkor még nem lett volna semmi akadálya. A lorony alatt azonban nagyon szűk a látóhatár és túlságosan konzervatív a gondolkozás. Ingatlan eladásról volt szó, hát megindult a javaslat ellen a háború, amelyben sajnos, győzött a polgármester taktikai tehetsége. Néhány hónappal ezelőtt, amikor hivatalosan is rájöttek, hogy célszerű lenne a kölcsönök visszafizetése, még mindig több eshetŐFég volt rá, mint amennyi ma van. De a városházin hosszú és tekervényes az ut a tervtől a megvalósítási kísérletig. Ebben az esetben az ut egész mostanáig tartott. A pénzügyi szenátor ugyanis csak most vitte a kérdést a tanács elé. Javaslatára egyhangúlag kimondotta a tarács, hogy felmondja a város régebben felvett kölcsöneit. Huszonhét pénzintézetet értesítenek a kölcsönök felmondásáról. A kölcsön szerződések alapján a tanácsnak joga van a felmondásra, de 05—3 százalékos storno dijat kell fizetnie. A felmondási idö minden esetben hat hónap. Kérdés azonban, hogy a pénzintézetek elfogadják-e a felmondást, elfogadják-e ma már az arany koronák helyett a papír koronát. Szeretnénk remélni, hogy elfogadják, hiszen a valorizációról szóló törvény még nem lépett életbe és a felmondás lejártáig mini den valószínűség szerint nem is foglalkozik már ! vele a nemzetgyűlés. A Palágyi-rezsimnek nem lehet többé restaurációja ... (A Szeged tudósítójától.) Amikor a közgyűlés meghozta ismeretes határozatát a szegedi színház mesterségesen összekuszált ügyében, egész sereg mellékkérdést hagyott nyitva. Teljes határozottsággal nem tisztázta többek között azt sem, hogy abban az esetben, ha a szinház uj igazgatója az átruházott szerződés lejirata előtt visszavonulna, visszanyerné-e a városa szinház fölött való szabad rendelkezési jogá*, vagy pedig Palágyi Lajosra szállna-e ismét vissza az albérletbe adott színigazgatói állás. A kérdésnek ez a része szóba került ugyan a közgyűlésen és a polgármester ki is jelentette, hogy a szerződés átruházásával Palágyi Lajos minden joga megszűnik, de ez nem került bele a közgyűlésről készített jegyzőkönyvbe és igy hiányzik a közgyűlés írásba foglalt határozatából is. Nem tisztázta a közgyűlés a szinház és a város közötti anyagi kötelezettségeket sem, azt azonban kimondta, hogy Palágyi Lajos utódának semmiféle városi segélyre nincs joga. A nyitva hagyott kérdések tisztázása érdekében Balogh Károly tanácsnok most beadványt intézett a tanácshoz. Beadványában, amelyet dr. Gaál Endre kulturtanácsnok a csütörtöki tanácsülés elé terjesztett, a következőket kérdezi Balogh Károly: A szinházi szerződést átruházó közgyűlési határozat kimondja e, hogy a városnak joga van a szinházi bruttóbevétel öt százalékára haszonrészesedés, illetve szinházbér cimén ? Az eredeti szerződés ugyanis biztosította a város számára ezt az öt százaléko', amelyről a város tanácsa csak az elmúlt szezonra mondott le, tekintettel a színház válságos anyagi helyzetére. Kimondta-e a közgyűlés, hogy a szerződés átruházásának engedélyezésével Palágyi és a város között minden jogviszony megszűnt egyszer és mindenkorra? Megtörténhetik ugyanis, hogy Andor Zsigmond nem várja be a három évre szóló szerződésének lejárását, hanem már előbb eltávozik a szinház éléről. Abban az esetben pedig, ha a város és Palágyi Lajos között nem szűnt meg, csak szünetel a jogviszony, Andor távozásával Palágyira szállna át ismét a szinház. Balogh Károly beadványának harmadik pontja pedig arra kér felvilágosítást, hogy a mult szezon végén megszavazott különböző kedvezményekre joga van-e Andor Zsigmondnak is ? A közgyűlés ugyanis a mult szezon végén elhatározta, hogy bizonyos mennyiségű tűzifát és szenet ad a szinház fűtésére a most folyó szezonban. A tanács részletesen letárgyalta Balogh Károly beadványát és minden vita nélkül egyhangúlag kimondotta, hogy erre a szezonra is lemond a szerződésben biztosilott ötszázalékos haszonrészesedésről. A beadvány második része már nem intéződött el ilyen simán. Dr. Qaál Endre kulturtanácsnok nem nyilvánított ugyan véleményt, de meglátszott rajta, hogy nem azonositja magát a polgármester kijelentésével, aki ismételten leszögezte azt, amit már a közgyűlésen is hangsúlyozott, tudniillik, hogy a szersődés átruházásával Palágyi Lajos minden joga egyszer és minkorra megszűnt és a város abban a pillanatban visszanyeri szabad rendelkezési jogát, ha Andor Zsigmond megválik a szinház vezetésétől. A tanács nyilatkozó tagjai csatlakoztak a polgármester álláspontjához, akik nem csatlakoztak, kisebbségben lévén, nem is nyilatkoztak és igy a közgyűlési határozat egyik főhiányossága pótoltatott. Ennek pedig az a konzekvenciája, hogy a Palágyi-rezsimnek Szegeden már nem lehet többé restaurációja. Balogh tanácsnok harmadik kéidésére vonatkozólag kimondta a tanács, hogy a kérdéssel való foglalkozást nem tartja időszerűnek. Hogy miért nem, azt nem tudjuk, hiszen ect a kérdést is nyitva hagyta a közgyűlés. Az uj igaigató érdeke szintén megkívánna minden bizony-