Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-25 / 243. szám

Egyes siátw ára 250 korona laarketztOség és kiadóhivatal : Deák Ferenc-utca 2. (F6reál iskolával szemben.) Telein 13 33-A.Szeged* megjelelik hétfő kivételével minden up. Egyes szám ára 250 korona. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 5500,Budaés vidéken 5800 kor. Hirdetési árak: Félhasibor I mm. 50, egy hasábon 100, másfél hasábon 1Í0K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 100,kövér betűvel 200 K. Szövegközti közlemények soronként 800 K. Nyilttér, családi értesítés 1600 K. Többszörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 október 25, CSÜTÖRTÖK. 243-ik szám. Fehér zászló a tőzsdén. A börtönökre a jó békevilágban nagyritkán fehér zászlót tűztek ki, mely egy-két napig jelezte, hogy a börtönnek nincsen egyetlen foglya sem. A háború óta ez a fehér zászló nem igen került a börtönök szürke homlokzatára, legalább is nem mifelénk, a „müveit" nyugaton, legfeljebb Texasban, vagy valahol a bushmannok, vagy a pápuák között, kiket nem csapott meg a világháború szele. Ilyen fehér zászlót tűzhettek volna ki tegnap a budapesti tőzsde épületére is, mert mint egy pesti délutáni boulevaid lap nagy büszkén jelenti: „Ritka huszonnégy órája volt a budapesti rendőrségnek tegnap déltől ma délig: tőzsdei üg\ ékből kifolyólag a rendőrségen egyetlenegy feljelentést sem tettek". E fölött a szürke mordat fOlOtt érdemes elgondolkodni, mert a jövendő krónikása számára ez EZ egyetlen mondat többet fog beszélni a háború utáni Magyarország közgazdasági és morális zülléséről, mint akár ht a hat kOtet, melyben Gratz Gusztáv fejti ki a Catnagie-alapítvány számára a világháború és az azt követő évek magyarországi történetét. Nem emlékszünk vissza olysn esetre, ho^y a háború előtt akár csak egyetlen tőzsdei inzolvercia is a rendőrség elé került volna és ma fehér zászlót kellene a budapesti tőzsde épületére kitűzni, mert egyetlen tagját sem kisérték bc a Zrínyi utcába. A legcsodálatosabb azonban m a dologban, hogy ezen ma senki sem csodálkozik és hogy az emberek inkább azon lepődnek meg, hogy a baisse nyolcadik hetében ilyen nop is lehet. A csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés és Íren tudja még mi egyéb címeken letartóztatott tőzsdebizományofok számára srázmiiliíc automobilokon szállítják be a legelőkelőbb dunap irti luxushotelek harmincezer koronás ebédeit és a látogatási órákban ilyenkor baisse idején a Zrínyi-utcában hosszú sorban állanak a szebbnél-szebb autóremekek, melyekből egymásután szállnak ki az előkelőnél előkelőbb látogatok. Békében az egyszerűen és becsületesen bukott bankárral még akkor sem igen álltak szóba, ha az minden hitelezőjét száz száza'ék erejéig ki is elégitette és ma a legsúlyosabb vádakkal terhelt tőzsdés felett is legfeljebb csak sajnálkoznak a .kollegák". Lehet, hogy önkéntelenül is a „hodie mihi cras tibi" jut ilyenkor a még szabadonjárók eszébe, vagy pedig arra gondolnak, hogy ha történetesen a hausse kerekedik felül a baisse helyeit, ugy bizonnyal bámulattal tekintettek volna, mint zsenikre azokra, akik most remegve várják börtönükben, sikerül-e talán mégis kiegyezni a megcsalt és becsapott áldozatokkal? És ki tudja, talán már csak azért is könyörületesek a „kollegák", mert legfeljebb azt vethetnék börtönbe jutott társaik szemére, hogy nem dolgoztak olyan ügyesen és elővigyázatosan, mini ők. De azért eszükbe jut, hogy „mindnyájunkat érhet baleset" és ki tudja, hogy a mai baisset nem váltja-e fel már holnapra tomboló hausse és ekkor talán még minden ügyesség és elővigyázat dacára is a rendőrségre kerül a ma milliókkal és milliárdokkal dobálódzó kontreminőr i?. Változnak az idők és velük nem csupán mi változunk, hanem azok a normák is, amelyekhez valaha régen, a háború előtt a bűnöket mértük. Ami tegnap dicsőség volt, az ma bün és ami valaha egész eletükre megbélyegezte sz embereket, azt ma legfeljebb balszerencsének tekinti az emberiségnek egy jelentős hányada, VBgy pedig egyenesen dicsőségnek, hiszen tudunk országokról —• még pedig Európa kellős közepén fekvő országokról — ahol akadiak nem egyenj akik nemzeti hősökként ünnepeltek közönséges, gyáva orgyilkosokat és tudunk országokról, ahol hasábokon keresztül szidalmazta egy bizonyos „sajtó" azokat, akik felmerték emelni szavukat ezeknek a gyáva orEurópában a dicsőségből bün és a bűnből dicsőség a kultura és civilizáció nagyobb dicséretére. gyilkosoknak a garázdálkodása ellen, amely nem is egyes emberek, hanem egyenesen a nemzet életére támadi. Igy lesz a habom utáni A lakásrendelet a drágasági bizottságban. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A közvéleményt most leginkább érdeklő kérdést, a lakásbérek ügyét tárgyalta szerdán a nemzetgyűlésnek a drágaság- és lakásügy tárgyában kiküdött külön bizottsága Heintich Eerenc elnökletével. A bizottság tudvalevően már a mul kori ülésén többséggel a kormány laká? rendele ti terve ellen szavazott és a rendelet elhalasztása mellett döntött. Most bejelentette az elnök, hogy a re .delet ügyében a kormány felhívására hivla össze ismét a bizottságot. Farkas István, az első felszólaló hivatkozik a bizottság multheti határozatára, amelynek figyelembe nem vételét inparlamentáris önkénynek mordja. Voss József népjóléti minisz er kiielenti, hogy a lakáskérdés megoldása nem politikai kérdés. Ez elöl nem térhet ki a kormány. A bizottsági határozat nem befolyásolhatja a kormányt. A bizottság legutóbb nem volt abban a helyzetben, hogy határozata herderejét áttekintse. Kéri a bizottságot, hogy a fontos kérdéssel foglalkozzék, hallgassa meg az előterjesztést és tárgyalja le a rendelettervezetet. Rakovszky István kifogásolja, hogy a rendelelet-tervezetet csak most, az ülés előtt osztották ki és igy a bizottsági tagoknak nem volt módjukban azt áttanulmányozni. A bizottság múltkori határozatának az volt az alapja, ho^y a közönséget megóvja az alkalmatlan időben való uj megterheléstől. A bizottság által hozott határozathoz ragaszkodik. A határozatról jelentést kell tenni a Háznak és annak kell a kérdést tárgyalnia. Indítványozza a tárgyalás felfüggesztését. Peyer Károly nézete szerint a kérdést a teherviselőképesség szerint kell elbírálni. Viass József 'népjóléti miniszter kijelenti, hogy a hozott bizottsági határozat Ház elé vitelének nincs akadálya. Ezt azonban nem lehet bevárni. Az igaz, hogy a rendelettervezetet csak most osztották ki, de annak tartalma közismert. A sajtó is ismertette. A rendelet tárgyaláskor a korona 0 23—0 25 centimes volt. A rendelet megjelenéséig a korona még inkább esett. Ugyanakkor a házak utáni közüzemi költségrk alig jöttek számításba. A közüzemi költségek 1923 augusztusában már az alapbér 48-szorosára emelkediek. Október 24-én pedig a helyzet az, hogy 1923 november 1-én a háztu'ajdonos 50 szer. s házbért kap, viszont tisztán vízdíj címén fizeti az alapár 65-szörösét. Ezenkívül terheli a háztulajdonost a kéményseprés, a lépcsőház-világítás és a szemétkihordás. A főváros szakembereivel, a lakók és a háztulajdonosok érdekeltségével és más érdeknélküli szakemberekkel folytatott tárgyalások után megállapították, hogy a közüzemi költségek átlíg kiteszik az alapházbér, 120-szorosát. Ezt tehát be kell kalkulálni az emelésbe. A háziuraknak továbbá meg kell hagyni annyi házbért, amennyi nekik az eddigi rendelet szerint jutott. Mert hiszen a tatarozásra is kötelezték őket. Miután a 0 21-es korona mellett tiszta 40-szeres bért állapítottunk meg a háziurak részére, a 003-as koronánál meg kellene szorozni az eddigi bért a 7-szeresével. Ehhez hozzáadva a közüzemi költségeket, 11—12-szeresére kellene emelni a bért. A kermány minden körülményt mérlegelve határozott az 1917-es alapbér 360 szorosa melleit. A kormány a 40-szerest a 6-szorosáta emelte és hozzásdta a 120-szoros köjüzemi költségeket. A bolibérekre nézve ugyanígy határozott a kormány, amikor 150szerest szorozta meg 6-al és ebbe vette bele a közüzemi költségeket is. Fel akarjuk emelni a béreket a lakásoknál 1926-ig í<z aranyparitás 50 százalékára, a boltoknál ezt 1925-re szabtuk ki. A rendelet lehetővé teszi a részletfizetést is. A tisztviselők pedig novemberben csak a korábbi rendelet szerinti bért fizetik. Decemberre megkapják a különbőzetet, azt tartoznak azután megfizetni. Rassay Károly elismeri, hogy az előterjesztés alapos meggyőző etővel hatott rá, de a statisztikai adatokat nem tudja ellenőrizni. Ugrón Gábor szerint a kérdést törvényhozási uton kell elintézni. A rendelet a korona romlását idézheti elő. Szabó Imre is katasztrófától tart. VŰSS miniszter erre azt kérdezi, hogy ha a bizottság minapi határozata szerint májusig nem nyúlnak az ügyhöz, hogyan bírjuk rá a ház tulajdonosokat, hogy májusig ők viseljék a köiüaemi dijakat. A részletes tárgyalás átnyúlik holnapra, tehát van mód a kérdés alapos letárgyalására. Szabó József, Bíró Pál és Csontos Imre felszólalása után az ülést az elnök holnapra halasztotta. A gyógyszertárak boltbérét nem emelik. A készülő lakbérrendslet tudvalevően a boltbéreknél a gyógyszertárak régebbi bérét érintetlenül akarja hagyni. .A háztulajdonosok kül döttsége ebben az ügyben ma fel akarta keresni a népjóléti minisztert, akit nem találva a hivatalába, Borsos Endre lakáshivatali elnökhöz fordultak. Borsos Endre meghallgatván a kü döttsége!, azt válaszolta, hogy a miniszternek referálni fjg a háztulajdonosok kívánságáról. Illetékes helyen azonban nem gondolnak arra, hogy a háztulajdonosok kívánságát honorálják és a gyógyszertárak boltbéremelését nem fogják megengedni. A lakásrendelet tervezete. A nemzetgyűlés drágasági bizottságának tagjai között ma osztották szét a lakásrendelet módosításáról szóló rendelet tervezetét. A 2. § kimondja, hogy az 1923. évi november hó 1-ső napjától kezdődő bérévnegyedre bármely bérelt lakás, vagy egyéb helyiség után anélkül, hogy külön béremelésre volna szükség, a bérlő annak a tiszta bérnek hétszeresét köteles fizetni, amelyre a tulajdonos bérbeadó az illető lakás, vagy helyiség bérét az eddig hatályban levő szabály szerint emelte, vagy amelyben a felek megegyeztek, vagy amelyet a bíróság jogerősen megállapított. Ha a bíróság a béremelést jogerőssé nem telte, vagy összege tekintetében támadt vitát az 1923. évi november hó* 1-ső napjáig jogerős határozattal el nem döntölte, a bérlő a bérfizetésre megszabott időben csak a bér nem vitás részének hétszeresét köteles megfizetni. A vitás rész hétszeresét pedig a birói határozat jogerőre emelkedésétől számított njo'c nap alatt kell megfizetni. Az 1923. évi november hó 1-ső napján esedékessé vált bért a bérlő jogosult három egyenlő havi részletben a hónap 5-ik napjáig megfizetni. A 11. szakasz szerint az 1923. évi novemberi bérnegyedet követő minden további bérévnegyedre a tul jdonos bármely lakás, vagy egyéb helyiség bérét negyedévenkint az előző bérévnegv edre kifizetett tiszta bérnek 20 százalékával fokozatosan emelheti mindaddig, míg az illető lakás, vagy helyiség bére az 1917. évi november hó 1 ső napján érvényesen kikötve volt tiszta bérnek a béremelés idején való aranyértékét el nem éri. Ha korona értéke a jelen rendelet hatályba lépése után csökkenne, az értékcsökkenést követő bérévnegyedre a bérlő külön béremelés