Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-21 / 240. szám

•J SZbQHi; Szeged, 1923 október 21 a közüzemi dijakat továbbra is fenntartja abban a lakbérösszegben, amelyet a minisztertanács 1923 nov. 1-től kezdődő hatállyal a régi rende­let értelmében az akkorra esedékes bérösszegek hatszorosában, vagyis az 1917 ik évi alapbér összeg 360-szorosában állapította meg. Ez a bérösszeg nem egyszerre fizetendő, hanem há­rom részletben, november, december és január hó 1-én. Ezenkívül a bérösszegek automatiku­san emelkednek negyedévenkint 20 százalékkal. Az üzletek bérösszegét a minisztertanács az 1917. évi lakbér 900 szorosában állapította meg. A rendelet a kis exisztenciák védelméről a legmesszebbmenőiig gondoskod,k. Sok tisztviselő maga kéri elbocsáttatását. A közszolgálati alkalmazottak létszámcsökken­tésének végrehajtására az összes állami hiva­ta'okban folynak az ankétok. A bizalmas an­kétokon az egyes hivataloknál különös tapasz­talatok jutottak nyilvánosságra. A főnökök jelen­A birodalom konfliktusa Bajorországgal. téseiből az derűit ki. hogy a fiatal és legjobb munkaerők közül sokan maguk kérik elbocsátá­sukat és hogy sokkal többen kérik azt, mint amennyire számi'ottak. Ezért a közszolgálat érdekében az állam kénytelen volt egyes ese­tekben a visszatartás jogával élni. Az e bocsá­tás, vagy hivatalosan végelbánás alá vonás a kezdőtiivatalnokoknál éppen a legjobb munka­erőket éri, éppen azokat a munkaerőket, akikre az államnak a legnagyobb szüksége volna. Ennek a helyzetnek az oka az, hogy a végeibocsá ási d jak elég kedvezően vannak megállapítva. Különösen a napidijasok közül kérik sokan elbocsátásukat, akik számára ren­des körülmények között egy hónapi fe'mondási határidő érvényes. A női munkaerők azért kérik elbocsátásukat, hogy a sok esetben nagyösszegü végkielégítési díjból kelengyét szere*hessenek be és férjhez mehessenek. Vannak alkalmazottak, akiket a milliók csábítanak elbocsátásra és a kitartó besse ellenére a tőzsdén akarnak ma­guknak megélhetést biztosítani N'gy a veszedelme annak, ho;y a biro- 1 dalmi kormány és Bajorország között végleges szakításra kerül a djlog. Lossow tábornok nyíltan megtagsdia az engedelmességei Gessler birodalmi hadügyminiszternek, miitora birodalmi kormány hivatalos felszólítást intézett hozzá, hogy mondjon le önként, vagy megfosztják tisztétől. A tábornok erre visszautasítással vá­laszolt. A tegnapi birodalmi minisztertanácson Gessler bejelentette, hogy rendeletet fog kibo­csátani, amellyel megfosztja állásától Lossow tábornokot. Ez a konflikus végleg elmérgesitette a viszonyt Bajorország és a birodalmi kormány között. A birodilmi kancellár még szombaton manifesztumot fog kibocsátani, hogy tisztázza az állami kapcsolatot Bajor- és Szászországgal. Az egész világ közvéleményéhez fog fordulni. A kiáltványban kiterjeszkedik a kancellár a Ruhr-terü!eten bekövetkezett uj események fej­tegetésére is. A manifesztumban Stresemann a beláthatatlanul végzetes következményekért Franciaországot teszi felelőssé. A bajor államkormány kiáltványt bocsátott ki, amelyben közli, hogy a bajorországi közrend és nyugalom fenntartása és a bajor jogok meg­óvására a Bajorország és a birodalom közötti egyetértés helyreállításáig a birodalmi véderő bajor részét a maga részéről, mint a német nép bizalmának letéteményese, feleskette Lossow tábornokot és Bajorország parancsnokává nevezte ki és megbízta a bajor hadosztály vezetésével. A birodalmi véderőügyi miniszter Lossow tá­bornokot felfüggesztette szolgálatától és elren­delte nyugállományba való helyezését. A Korrespondenz Hoffmann jelenti: A biro­dalmi kormány és a bijor országos kormány között fenyegető konfliktus miatt ma miniszter­tanács volt. Dr. Kahr este magához kérette a müncheni és a külföldi sajtó képviselőit és is­mertette a politikai helyzetet. Sajnálkozásának adott kifejezést afelett, hogy a B tjo ország által hozott döntésnek sorra kellett kerüinie, de eb­ben kizárólag a birodalmi kormány és azok a hibásak, akik a tűzzel játszottak. Zavargások Szászországban. A szászországi politikai események miatt a lakosság izgalma elérte a tetőpontját. Penteken este és éjjel a zavargó felkelők a királyi palota előtti téren gyülekeztek össze. A tömeget meg­próbálták széjjeloszlatni, azonban ujbót és újból gyülekeztek. A tüntetések éjfélig tartottak. Dx. Zeigner szász miniszterelnök és Müller tábornok között tanácskozás volt, amelyen mind­ketten késznek nyilatkoztak arra, hogy a fennálló eltérések kérdésében megegyezzenek. A Münchener Zeitung értesülése szerint von Lossow kerületi parancsnok kilátásba helyezett nyugdíjaztatása Berlinben azonnali hatállyal már megtörtént. A francia radikálisok és a jóvátételi probléma. A francia radikális szocialista pártok ülésén tegnap a külügyek tárgyalása során Aulürd egyetemi tanár olyan napirend elfogadására nézve tett javaslatot, amelyben követeli, hogy a jóvátételi problémát a Népszövetséghez utalják át rendezés végett. Harriot, a párt elnöke elle­A hitvesi szerelem reformja. Irta: Móra Ferenc. Nono, nem kell azért mindjárt megijedni. Minálunk legföljebb csak a földbirtokreform végrehajtása után kerülhet rá a sor. Abba meg telik még egy kis idő, ugy mondják az oko­sok. Aztán meg nem is bizonyos az, hogy minálunk is reformálódik a hitvesi szerelem. Ugy van az megszerkesztve a modern európai társadalomban, hogy senki se lehet oka pa­naszra. A házasságtörések egész szépen elvisel­hetévé teszik a házasságot. Olvasom azonban, hogy török atyánkfiai akarnak ujitást a hitvesi szerelemben. Azt tart­ják, hogy elég a feleségből (nem az asszony­ból) egy is, azért szélnek eresz lik a többit. Alláh növessze hosszura a szakállukat (ámbár gondolom, az Ezeregyéjszaka uj kiadásaiban már maga Harun al Rascnid is borotváltatja nemcsak az állát, hanem az orra alját is), — erre az igazságra már rég rájöhettem volna, ha másért nem, már csak azért is, mert ahány feleség, annyi anyós. Valami Ferhád nevü kisázsiai nagyúr már meg is kezdte a reformot, még pedig radiká­lisan. Zsákba varratva a tengerbe haj gáltattá valamennyi odaliszkját. Kivétel nélkül vala­mennyit: az egy hitvest nem közölök válasz­totta. Bizonyosan frissen hozatta valami ember­séges lánykereskedővel Szovjet- Georgiából, vagy honnan, mint ahogy a mi pasáink hozaják télen a virágot, meg a szőlőt, — meg a tán­cosnőt. Azt hinné az ember, hogy valami ujságiró találmánya az egész história s az embernek kedve volna azt mondani: „kedves kollégám, állítsd falhez az öregapádat, nekem ne fül­lents ilyen nagyot, mert majd fülön fog érte a menkir és nakir angyal, mikor az Alsirát hídja elé érkezel. Ha nekem keleti mese kell, akkor előveszem Jókait, a kútfőt, mert bizonyosan te is abból írtad ki a Ferhád basa nagy rend­csinálását." Azonban ott áll a hir előtt, hogy az Havas-ügynökség jelenti, ez pedig a leg­hitelesebb firma az újságok orientális portékái­ban. No így is jól van, szegény kicsi török as­szonyok! Szrafil angyal fogja le szelíden a legyezős szempillátokat s kalauzoljon el ben­neteket a heuna körmös kezeteknél fogva a tubafa alál Most már megüdvözülhettek, mert nektek is van lelketek. Eddig nem volt. A korán nem tudom, hányadik szurája szerint Alláh nem adott lelket az asszonyi állatoknak. Mivel azonban Angoráb: n tán törvésyt is hoz­tak már róla, hegy ezután európai módon fe­leségesedjenek meg a tőrök urak, most már lelket is utalványoznak az asszonynak. Leg­alább ennyi kidukál szegényeknek európai fogaI«ak szerint, — mert mit vegyünk el tőlük, ha még lelkük sincs nekik? Egy az Istea és Mohammed az ő prófétája, akinek tudvalevőleg ég és föld közt lebeg a koporsója minden fizikai tantételek csúfjára az nezte a javaslatot. A javaslatot Au árd vissza­vonta. A tisztviselők létszámának csökkentése, A német birodalmi pénzügyminisztériumban most készült el a tisztviselők csökkentéséről szóli rendelet tervezete, amelyről egy távirati ügynökség kü önböző részleteket kÖ2ÖI. Eszerint tisztviselőket, vagy tisztviselőielölteket ezentúl felvenni nem szab d. A: 1923 október 1-én éleiben lévő rerdes és rendkívüli állami tiszt­viselők telje? Ié:tzámának legaiabb 25 százalé­kát elbocsátják. Az elbocsátással megüresedő helyeket nem töltik be. Kétszázéves jubileum? A magvtr színészet kezdetét általában Kelemen László 1790 ben alakult első színtársulatával hozzák kapcsolatba, mely kétséget kizáróan az első magyar szervezett színtársulat volt. Van egy másik, még teljesen ki nem derített (először áltahm közöli) adat, mely szerint 1789-ben Móricz Jánosnak is volt egy színtársulata s azzal az erdélyi vidékeket járta. Ezen időpont előtt Magyarországon csak német színészet volt. Az iskolai ifjúság által előadott iskoladrámák (ezeket csak műkedvelői előadásoknak tekint­hetjük és nem sorozhatjuk a S2Ínmüvészet fogal­mához) nagyobbrészt la<in és csak elvétve, a XVIII. század utolsó negyedébpn gyakoribb, m»gyar nyelvű előadások voltak. 1723. évi szegedi színészetről tehát beszélni nem lehet, épp ugy, mint ókori fényképezésről, vagy nyomtatásról sem. A magyar drátnnrás, vagy színészet történe­tében az iskoladrámák és iskolai színielőadások csak mint előfutárok jöhetnek szóba, mint ahogy Krisztus születése élőit voltak próféták, de a prófétákat senki nem téveszti össze az aposto­lokkal. Anélkül, hogy kegyeletet akarnék tép­desni, meg kell állapitanom, hogy a szinügyi bizottságban felhozott adatok Reizner János és később Szmollény Nándor kritika nélkül fel­sorakoztatott Írásaiból származnak] Két évtizede foglalkozom a magyar (és a szeged) színészet történetével, gyűjtöm és rendezem az adatokat, az idevágóakat pedig az alábbiakban ismertetem. Mit mond Reizner János? Szeged története III. 363 „\ piaristák veze­tése alatt álló gimnáziumban már az 1723 év folyamán voltak szini eiőad'sok. A kellékek és díszletek költségeit a tanács bökezüleg fe­dezte. így egy alkalommal nyolc, máskor pe­dig huszonöt forin ot utalványozott a „come­dia" költségeire. Az iskolai szini előadásokat mind nagyobb közönség látogatta s az érdek­lődés oly nagy volt, hogy az iskolatermek már elégtelenek voltak. Miként más iskolai színhá­zaknál, ugy itt is misteriumokat, drámákat és vígjátékokat td ak elő. Az előadás nyelve két­abarikus tér-ben, amit még Kurt Lassvtritz re­gényében is csak ezer év múlva találnak ki, ankor is c ak a Mars-beli fizikusok. Hanem most bizonyosan bukfencet hány a koporsójá­ban a kedves öreg próféta. Hogyne, miior ő olyan máskép ismerte az emberi természetet és ahhoz képest gondosko­dott az ő népéről! Ne n hiába volt ő férje-ura a szemérmes Kadisának, a hü Disának a csil­lagszemű Hafizának, a szilaj Zijnabnak, a h j­nalképü Szaffijának, az ábrándos M jmunának, az okos Habibának, a gyöngéd Fatimének s az ibüsz tudja mind a tizennégynek a nevét. S nem hiába t tt ő testamentumot az ágya teve­szőr pokrócán: — Eít cselekedjétek az én emlékezetemre... S milyen példás családi élet folyt eddig a háremfalak közti Soha még Jókai se mert olyat irni, hogy egy török asszony megcsalta volna az urát, pedig ő már erre sok mindent kitalált. Arról meg nyilván senki se tudott, hogy valamely török férj megcsalta volna a feleségét, hanemha egyiket a másikkal, mint ahogy ke­gyes muzulmánhoz illik. Ha már csalni muszáj, legalább törvényt tett róla, hogy a magáéval csaljon az ember. S íme a hedsra nem tudom hányadik esz­tendejében uj törvényi: csinálnak maguknak a török testvérek. Nekik elég egy feleség, éppen akkor, mikor minálunk legnagyobb dvatjt van a többnejüségnek. Azért nem mondom, hogy a többférjüség, mert az örök életű s nincs a divat változásainak alávetve.

Next

/
Thumbnails
Contents