Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-19 / 212. szám

&eg«d, 1928 szeptember 19 SZEGED Gazdasági tárgyalás Jugoszláviával, A Grazer Tagespost belgrádi értesülése szerint a genfi népszövetségi tanács ülései után tárgyalások indulnak meg Budapest és Belgrád között gazdasági érdekek ügyében. A tárgyalások színhelye Belgrád lesz. Berzeviczy Albert báró megállapított tervek szerint visszautazott Budapestre. A népszövetségi delegátusok sajnálattal szereztek tudomást Berzeviczy eltávozásáról, akiben a szeliemi együttműködés és a lefegyverzési kérdések kiváló szakemberét ismerték meg. A népszövetségi tanácsban tárgyalták tegnap a tanácsnak a nagykövetek konferenciájához intézett táviratát, amelyben a tanács élénk megelégedéssel vesz tudomást a görög-olasz konfliktus megszüntérSl. A lefegyverzési bizottság folytatta a garanciális szerződés tárgyalását, amelynek során az olasz kiküldött a külön védőszerződ ís szükségessége mellett, a francia kiküldött pedig ellene nyilatkozott. A népszövetségi tanács ülésének további folyamán az albán és az észtországi kisebbségek védelmére vonatkozó kérdéseket vizsgálták meg. A tanács ezután három tagu bizottságot küldött ki, amely a török és görög lakosság kötelező kicserélésének kérdésével foglalkozott. A Népszövetség VI. elbizottsága ülést tartott. A döntőbírósági bizottság folytatja Litvánia előterjesztésének megvizsgálását, amely nemzetközi állandó törvényszék véleményének kikérésére vonatkozik. A műszaki bizottság megvizsgálja a Népszövetség pénzügyi bizottsága által a mutt év folyamán teljesített munkálatokat. A lefegyverzési bizottság folytatja az államok közt való kölcsönös biztosítékokról szóló tervezet vitáját. A költségvetési bizottaíg megvizsgálja a Népszövetség költségerőirányzatát 1924. évre. A jóléti és szociálisügyek bízót: s ága sz amerikai delegáció jelenlétében megkezdi az ópiumkereskedejemre vonatkozó kérdések vizsgálatát. A politikai bizottság tijegkezdi a Kelet kalériai kérdés megvizsgálását, amelyet Finnország terjesztett elő. A Népszövetség tanácsa összeül Lengyelország és Csehszlovákia közt a javorinai területre vonatkozólag felmerült kérdés előzetes megvizsgálása céljából. A spanyolok újból előnyomulnak Marokhóban. Madridban Primo de Rivera tábornok a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy nincsen szándékában az olasz fascizmust utánozni, habár Mussolini példájából több érdekes tanulságot rneritett. Azt kívánja, hogy a marokkói kérdést ne tegyék megbeszélés tárgyává, mert nem helyes veszekedni egy olyan problémán, amelynek megoldása a hadsereg és diplomácia kötelessége. Egyébként a spanyol csapatok Marokkóban újból megkezdték az elönyomulást. Elrendeli az uj képviselőválasztásokat és az újonnan alakult parlamentnek az lesz a feladata, hogy uj rendet adjon Spanyolországnak. A belső rend fenntartását a polgárságra bízza. Az államban csak egy zászló, az egységes spanyol zászló lenghet. Primo de Rivera nagy etóvel lát hozzá az uj rend megszervezésének munkájához. A Times• nek táviratozza madridi ludósitója, hogy az uj irányzatnak csak egyetlen egy felelős minisztere lesz, Primo de Rivera miniszterelnök, akinek rendelkezései azonnali törvényerővel bírnak. A Spanyolországból Franciaországba érkezett utasok álli'ása szerint a volt minisztereket letartóztatták. Qarais Pieto volt miniszterelnök levelet intézett Primo de Rivera tábornokhoz, amelyben közli, hogy védekezni akar szok ellen a vádak ellen, amelyeket Primo de Rivera ellene felhozott. Ha elítéltetése szükségessé válik, abba belenyugszik. A volt miniszterelnök közli, hogy családjával együtt sürgőben ei akar utazni Madridból. A tőzsdetanács az értékpapiradó emelése ellen. (i4 Szeged budapesti tudósítójától.) A tőzsdetanács szeptember 13 án tartott ülésén Vágh Károly elnök bejelentette, hogy Fleissig Sándor alelnökkel és Munk Péter tőzsdetanácsossal együtt megjelent a pénzügyminiszternél. Mindhárman részletesen kifejtették előtte azokat az érveket, amelyek az értékpapirforgalmi adó szándékolt felemelése ellen szólnak. A miniszter az előterjesztést azzal veszi tudomásul, hogy az előadottakat fontolóra fogja venni. A dolog érdemét illetőleg azonban nem nyilatkozott, ugy bogy az elnökség eljárásának semmiféle pozitív eredményéről nem számolhat be. A jelentés meghallgatása után a tanács behatóan tárgyalta a tőzsdeadó felemelésének kérdését és egyhangúlag a következő határozati javaslatot fogadták el: A tőzsdetanács megállapítja, hogy a részvényekre nézve jelenleg érvényben álló adótétel (5 ezrelék) máris százszorosa az 1960. évi XI. torvénycikkben megbatározott adótételeknek és minthogy ez az adó, mint minden százalékos adó valorizálódik, ennélfogva a gyakorlatban nem százszorosa, hanem sokkal nagyobb arányban terheli a forgalmat. Megállapítja továbbá a tanács, hogy oly magas értékpapirforgalmi adótétel, mint Magyarországon, csak Ausztriában és Németországban van érvényben, azzal a fontos különbséggel, hogy ezekben az országokban számos ügyletkategóriára nézve részben adómentesség, részben adókedvezmények vannak biztosítva, ugy hogy ezekben az országokban gyakorlatilag az adó csak az ügyletek csekély hányadánál érvé nyesül a moga egészében, nálunk pedig, ahol a törvény merev és nem alkalmazkodik a való é'ethez, az adó valamennyi ügyletet egyformán sújtja. Kétségtelen, hogy az ily magas adó szükségképen az ingó vagyon immobilizációjára kell, hogy vezessen és ezzel az értékpapírpiac megdermedését idézze fel. Hozzájárul ehhez, hagy mint a beszerzett statisztikai adatok szerint nálunk óriási összeg — augusztus hónap például nyolc milliárd — vonatik el adócimén az értékpapírpiactól: elkerülhetlen a pénzhiány, ami az értékpapírpiac tespedését vonj i maga u'án. A tanács tehát súlyos aggályokat táplál arra nézye, vájjon az értékpapír forgalmi adótörvény mai strukturája mellett a piac funkcióképes marad-e, még ha az adót rtem is emelik fel. Már pedig világos, hogy a tőzsde szabályos működésének megzavarása nemcsak a hivatásos értékpapirkereskedelmet károsítja, hanem a gazdasági élei fejlődését akaszshatja meg, mivel Magyarországon ugy a gyáripar és egyéb vállalatok, valamint a bankok az üzemek folytatásához szükséges uj tőkéket csakis egészségesen működő tőzsdén szerezhetik be és a termelés lehetősége úgyszólván kizárólagosan az érték| papirpiac felvevő képességétől függ. Félmillió korona ... (A Szeged tudósítójától) A belvárosi csonka torony omladozó ódon falai mégött alig hogy kisütött az elmúlt tavasz legelső aranysugara, téglás szekerek jelentek meg, magas állványok ácsolódtak össze és alig hogy eltűntek a csonka templom árván álló, befejezetlen falak pereméről az ég felé növő zöld gazok: egyre-másra, szinie estéről-reggelre — mintha láthatatlan kéz mozgatná őket — nőni kezdtek a falak. Azóia elmúlt a tavasz enyh a ideje és a nyár fülledt dele is fulladozóban van már, a falak egyre nőttek, tornyok kezdtek születni és a kupola vonalai is kirajzolódnak már. Az elmúlt vasárnap, nagyszerű szeptemberi napon, megtartották a dolgozó munkások a bokréta-ünnepséget, tizenkét pohár törött össze a magas állványokon, magas beszédek hangzottak el — és ma délben három munkás jelent meg meszes, foltos dolgozó ruhában a polgármester előtt és jélmillió koronái nyújtottak át Somogyi Szilveszternek — a fogadalmi templom felépítésének céljaira. Egyszerű és meg megboiló szavakban monditta el Bach munkavezető-pallér Somogyi Szilveszternek, bogy félmillió koronát gyűjtöttek össze a vasárnapi bokréta-ünnepen, amelyet régi tradíciók szerint a munkások fel szoktak osztani egymás között. Összeszámlálták a gyirött papir tíz-, husz- és százkoronásokat és 157 munkás mondotta ki egyszerre, hogy ezt a félmillió koronát nem fogják széjjel osztani, hanem odaadják a fogadalmi templom alapra. — Eljöttünk — mondotta Bach pallér —, bogy megmondjuk a polgármester urnák, mi nemcsak két kezünk munkájával építjük a templomot, hanem elhoztuk ide koronáinkat is, amelyeket ugyan kenyérre is elkölthettünk volna ... félmillió koronát hoztunk ... egy csöpp ez a tengerben ... de mi munkások pótolni akarjuk azt, amit oly sok gazdag — mulasztott el megtenni... A polgármester meghatottan állott a meszes munkások előtt, alig pár szót mondott: — Sokszorosan becses nekem ez a pénz, mert szok a munkások hozták el ide, akik jutalmazásul kapták a közönségtől... sokszorosan becses... nagyon örülök ... A három munkás eltávozott és a félmillió korona — a munkások félmilliója — ott maradt a polgármester asztalán apró koronákban és gyűrött husz koronákban. A munkások félmilliót adtak két kezük ntankáján kivül a templom fölépítésének céljaira, nem sokat, csupán ötszázezer koronát, ami neui több 125 béke koronánál, amiből ma már egy öltözet ruhát sem lehet vásárolni, söt csupán harminc napig lehet belőle szűkösen megélni, de ötszázezer korona, 125 béke korona nem félmilliót jelent. Jelenti százötvenhét egyszeri! munkásnak szivét, akik szűkösen élnek ezerkoronás kenyérárak melleit, akik naponként nyolcórát dolgoznak megfeszítve az állványokon, akiknek minden ezerkoronás sokat jelent a ma terhelt napokon, akiknek minden korona megkönnyíti megélhetésüket, amikor a munkabérek még mindig nincsenek a drágasággal egyenlő színvonalban. Félmillió korona százötvenhés munkás szivét jelenti — és még többet jeI

lent akkor, amikor még mindig vannak Szegeden olyanok, akiknek félmillió korona semmivel sem jelent többet 125 béke koroná| nál és akik még mindig nem adtak többet f egyetlen béke korondnál. Szegeden még mindig vtnnak sokan olyanok, akiknek trezorjában százszor félmillió korona is van, akiknek messze elterülő földjein acélos magyar buza leng, de még egyetlen koronát sem adtak a fogadalmi templom felépítésének céljaira. £s sokan vannak még olyanok, akik ma mér milliárdokban számolnak, de még mindig nem adtak annyit, amenyit ma délben százötvenhét munkás teU le a polgármester asztalára. Százötvenhét munkás a szivét hozta el ma délelőtt meszes és foltozott dolgozóruhában a fogadalmi templom oltárára. Ábrahám Dezső az utódállamokkal való megegyezésről. Dr. P. Ábrahám Dezeő, a szegedi ellenforradalmi kormány volt miniszterelnöke és a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ügyvezeö elnöke cikket irt a Zagraber Tagesblatt-ban, a belgrádi kormány félhivatalos németnyelvű napilapjának egyik ünnepi számában. Ábrahám rátér arra, hogy Bethlen István gróf minisztereinők és Kállay pénzügyminiszter a külföldi kölcsönt helytelen u'on próbálják megszerezni. Bethlen egész külpolitikáját hibásnak minősíti és uj orientációt követel. Amennyire a trianoni szerződés megengedi, keresni kell az utat a Jugoszláviával, Rómániával, végül Cseh Szlovákiával való megegyezésre. Ezt az orientációt Ábrahám oly útnak tekinti a dunai konföderá ció felé, amelyre nemcsak Magyarországnak, hanem Romániának, Cseh-Szlovákiának és Jugoszláviának is nagy szüksége van, nemcsak gazdasági, de politikai okokból is. A szomszédos álfamokkal való megegyezést Ábrahám Kossuth Lijos kencepciéjának minősíti és kijelenti, bogy Magyarország ebben a konföderációban egyenrangú és szuverén államként vehetne részt. Ábrahám gazdasági argumentumokkal bizonyítja a gazdasági konföderációnak, a dunai államok megegyezésének szükségességét. A volt szegedi kormányelnök cikke óriási fel tünést keltett jugoszláv politikai körökben és a belgrádi lapok rokonszenvesen emlékeztek meg a magyar politikus állásfoglalásáról.