Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-12 / 206. szám

Egyes satáft árm 200 korona. Szeged, 1923 szeptember 12, SZERDA. ritrdetési ínak: Féjh isatjoc I mm.30,egy hasábön I0",mastél hasábon UOK. Szövegközi & százafékkai drá«át{t>. Apróhirdetés 1U>,kövér betüvel3« K.. Szöveéközti közlemények soronként 80 K.Nvi!ttér.cs;i:ádi ertesités 1400 K. Többszöri feladásnál árengedmény 206-ik szám. IV. évfolyam. SMrketzttség és Eadóhivats>: Kölcsey-utca 6.(Prófétánál,*-,, 1. emelet 6.) teleion 18-33. A .Szeged" megjelelik héttő kivételével minden tnp. Egyes szám ára 200 kortina. Előfizetési árak: Egy Mnapra Szegeden 40003udapeuen vidéken 4100 kor. Egy régi destruktív gondolatai. Eötvös József száztizedik születésnapját mutatja a nemzeti kalendárium, a költőét ét államférfiét, aki első minisztersége alatt, 1 <48 ban törvénnyé emelte a tanszabadságot és második minisztersége alatt megalkotta a népoktatási törvényt és a zsidók emancipációjának keresztülvitele után U70-ben törvényjavaslatot nyújtott be bármilyen, akár már meglevő, akár ezután alakulandó vallásfelekezet szabad gyakorlásáról. Eötvös József születésének* ünnepe van az iskolahónapban, akiről eddig azt tanította történelmünk, hogy vezérlő alakja volt a demokrácia kialakuló Magyarországának, legbuzgóbb munkása társadalmi kifejlődésünknek, legideáiattbb hirdetője az emberi jogoknak, legtisztább kikristályosodása a XIX. század magyar liberalizmusának. Nem tuűjuk, hogy ma mit tanit az alkalmazkodó történetírás Eötvös Józsefről, de azt tudjuk, hogy a mai korszellem szemüvegén keresztül nézve Eöivös József egyike volt azoknak a korai destruktív doktrinireknek, akik Magyarország sir ját megásták a nyugatról hozott liberalizmusukkal s mint aktiv államférfi annyi kárt okozott, hogy azt még olyan nagy utóda se birta jóvátenni, mint Haller Isíván. Azt hisszük, Eötvös József emlékének akkor áldozunk legméltóbban születése évfordulóján, ha Gondolatai ból, amelyek sok kiadásban forogván közkézen a régi Magyarországon, sox lelket megmételyeztek, kijegyzünk néhányat annak bizonyságául, hogy milyen gyakorlati szemmel nézte a közéletet ez a nagy doktrinér. ^ — Minden művészetet dilettánsok űznek legnagyobb szenvedéllyel, de semmit annyira, mint a politikát, mely félig a tudományok, félig a művészetek körébe tartozik s amelyhez talán epp azért szólnak annyian és oly szenvedéllyel, mert oly kevesen értenek hozzá. — Ha az emberek meggondolnák, mennyiszer változtatták meg nézeteiket, nem Ítélnének oly szigorúan azokról, akiknek nézetei egyes kérdésekre és személyekre nézve saját nézeteiktől eltérnek. — Oiy kormányt, vagy államszerkezetet, melynek a nép érzületében gyökerei nincsenek, külső támaszok nem tarthatnak fenn. Nincs tudomány, vagy ügyesség, mely által a kormányt támogató külső eszközök közt a szükséges egyensuiyt állandóan biztosítani lehetne s mihelyt ez megzavartatott, az egész szerkezet ledől, már azon eszközök egyoldalú nyomása miatt is, melyekre az állam részben támaszkodott. — Ritkák az emberek, kik csak meggyőződésüket követik: nagy részük érzései, a legnagyobb érdekei szerint jár el s ezért oly kormány, mely csak a véleményre támaszkodik, mindig gyenge; erŐBebb az, melyet a nép érzelmei támogatnak; a legerősebb, melynek fenntartását az érdekek kívánják. — Mozgásban tartani azt, ami már úgyis halad, vagy azt eszközölni, hogy ami eddig vesztegelt, megálljon, nem nagy dolog. Nehéz a politika mezején csak két dolog: megindiiani, vagy megállítani a mozgalmat. — Vannak időszakok, melyekben ugy látszik, mintha a kormányra semmi egyéb nem volna szükséges, mint hogy az embereket kellőleg megvessük, — Senkise csalódik többször, mint a kormány saját pártjának ereje iránt. — Nincs ember, akinek az kellemetlen ne volna, ha tettei saját elveivel ellenkezésbe jönnek; cs k az kár, hogy ily esetben sokan nem tetteiket alkalmazzák elveikhez, inkább a helyzetek szükségei szerint alakilják át elveiket. — Ha a nép korlátlan uralmától tartunk — s méltán, mert az felelősség nélküli — ez ellen csak a szabadság által biztosithatjuk magunkat. — Mondd, kivel társalogsz s megmondom, ki vagy — igy szól a francia közmondás s ez alkalmazható a népekre is. Nézzétek meg, ki népszerű körükben s ítélhettek az egész becséről. — Hogy a *tüzet eloltsuk, sokszor nem szükséges egyéb, minthogy azt széjjelszórjuk; a halom izzó parázs setét széndarabokra oszlik fel, melyek közt rövid idő múlva egy szikrát sem találunk. Hasonlót tapasztalunk a tömegeknél, ugy látszik, mintha ezeknél is a lelkesedés képessége a csoportozás tehetségétől függne. — Azok az időszakok, mikor az ész a pénznél biztosabb kamatot hoz, közönségesen igen szerencsétlenek, mert az észarisztokrácia többnyire csak akkor jut kormányra, mikor minden más kormány már lehetetlenné vált. MMMMMMMMMÍMMMMCMMMMM^^ Francia-német közeledés. Az angol sajtónak majdnem valamennyi orgánuma hírül adja ma, hogy a Ruhr-kérdésken és a jóvátételi kérdésben rövidesen közeledés történik és hogy ez az esemény már a legközelebbi napokra várható. Az Evening Standard azt állítja, hegy a görög-olasz viszály elintézése u'án ismét a jóvátételi probléma lép előté'bi\ Baldwin szabadsága vége felé jár, jövő hétre várják vissztérkezését. Különböző jelekből arra lehet következtetni, hogy Németország és Franciaország között a megegyezés már élőre haladt. Egyáltalában nem valészinütlen, hogy legközelebb Párisban szövetségközi konferencia lesz, de erről még semmi pozitív hir sincs. A londoni Daily Express berlini tudósítójának arról a jelentéséről, hogy a berlini francia nagykövei szombaton lá'ogatást tett a német birodalmi kancellári hivatalban és ott a német vezető tényezők részéréi szóbeli értesítéseket vett át, a Quai d'Orsayn nagyon titkolódznak. A hírlapírók kérdésére azt válaszolták, hogy a hir abban a formában, mint azt a londoni újság közöle, nem helyt álló. Az óvatos válasz még jobban megerősíti a föltevést, hogy a berlini francia követ csakugyan járt a Wilheim • strassen és ott a kancellárral tárgyalt, amit első lépésnek lehet tekinteni a közvetlen tárgyalások előkészítésére. Az Havas Berlinből jelenti, hogy a francia nagykövet az utóbbi napokban tárgyalásokat folytatolott a birodalmi kancellárral. A két államférfiú tegnap újból tanácskozott. Jól értesfllt körökben mindamellett határozottan állítják, hogy a német kormány még nem dolgozott ki szabatosan körvonalazott ajánlatot. Pellinger, a devizaiefo?I t!ó bizottság kormánybiztosa a Berliner Taqeblatt munkatársának a köveikezőkép nyilatkozott : — Azt reméljük, hopy a napokban megjelenik a nemesfémek köteleiő bejelentéséről szóló rendelet. Egyelőre nem gondolunk arra, hogy az a rendelet az ékszertárgyak bejelentésére is vónstkozzék. A rendelet egyelőre az arany- ét ezüstérmek és a rud, vagy * lemez formában, vagy egyáltalán iparilag fel nem dolgozott állapotban lévő nemesfémek bejelentésére szorítkozik. Ha az első felhívás nem járna eredménynyel, akkor erősebb rendszabályokat alkalmazunk. Drezdában a munkanélküliek forradalmi tanácsa ma délelőtt gyűlést tartót?, amely után tüntető menetben vonultak a városháza elé. A rendőrség elállta a menet útját. A rendőrség vezetőjét a tüntetők megdobálták, a rendőrparancsnokság erre néhány éles lövést adatott le. Az eddigi megállapítások szerint néhány ember megsebesült. A magyar kölcsön A Ház ülései előreláthatólag nem tartanak tovább csütörtöknél. Az érdeklődés most még fokozottabb mértékben fordul Bethlen 1 tván gróf tárgyalásai felé. A genfi tárgyalásokra vonatkozóan és általában a tárgyalások eredményére nézve a következő információkat adták ma a kormányhoz közelálló helyen: — Bethlen István és a miniszterik külfö'dí tartózkodásának időtartamáról nem volt szó és igy ártól nem is lehet beszélni, hogy a tartózkodást meghosszabbították volna. A miniszterelnök marod és folytatja a tanácskozásait addig, mig az ország érd-íkében azt szűkségesnek látja. A miniszterelnök ismételten tárgyalni fog Benessel és Nincsic&csel és ezek a tárgyalások a hét vége előtt alig fejezhetők be. Egyes tárgyalások anyaga meglehetősen nyers anyag, igy pl. a jugoszláv kormánnyal ez az első érintkezésünk. Ezt megelőzően Bánffy voit külügyminiszternek volt egy udvariassági tanácskozása a jugoszláv külügyminiszterrel. Most pedig Bethlen István már nagyjelentőségű és nfgyreményekre jogosító tárgyalásokat folytat Nincsícécse!. A kormány egyik félhivatalos orgánuma következő, bizonnyal inspirált jelentést edja a genfi tárgyalásról: A magyar kö'csön ügyében a kormányelnök genfi tárgyijáéi serényen folynak. Ugy Bethlen István gróf miniazterelnöítnek, mint a külügymin'szternek személyes megbeszélései nagymértékben előmozdítják a megértést, amely lenetövé teszi, hogy a kdvező hanguiat, ame'y az elvi kérdésben a magyar ügy mellett van, a gyakorlati térre is átterjedjen. A miniszterelnök genfi tárgyalásainak hatása élatt már is jelentősen javult a hsngulat és remélhető, hogy ez kielégítően kedvező eredményt is fog eredményeim'. A miniszterelnök tárgyalásainak tulajdonképeni célja, hogy liaz'ázzt a megoldandó kérdéseket, mielőtt a reparációs bizottság fogGenfben. lalkozna az államzálogok feloldásával. A tárgyalások most voltaképen a kölcsön lebonyolításának módjáról és az ellenőrzés feltételeiről folynak. Benes is a magyar kölcsön szükségei ségét hangoztatta. Természetes azonban, hogy a megoldásra váró nagy kérdés-kom plekszumok alapos megvitatása és megoldása miatt máról-holnapra nem következhet be a döntés, ami azonban nem azt jelenti, hogy ijesztően hosszura fog nyúlni a kedvező megoldás. Bethlen István gróf hazaérkezéséről ezideig semmiféle hir nem érkezett, de njnes kizárva, hogy a miniszterelnök genfi tartózkodását meghosszabbítja. Qenfi jelentés sze.int Benes a magyar kölcsönről folytatott beszélgetések keretében a Magyarországnak adandó kölcsönről a következőket mondotta: „A kölcsön ügyét a görögo)a«z konfliktus hátravetette. Magyarországon a helyzet lényegesen különbözik Ausztria helyzetétől, éppen ezért a probléma megoldásánál igen óvatosnak kell lenni. A Magvarországnak adandó kölcsönnek politikai nehézségei vannak és igy természetes, högy Magyarországnak a kölcsön előtt nemcsak anyagi és pénzügyi, de politikai garanciákat is kell adni. A kölcsön ügyében Csehországnak és a kisántántnak álláspontja a sinajai konferencián volt ismertetve. A nagyántánt a kölcsön ügyére vonatkozóan még nem egységes és azt hiszem, hogy a kölcsön problémája nem a legközelebbi időkben fog megoldódni A Pravo Lidu cimü lapban, a szocialisták orgánumában U>inter képviselő a magyar kölcsönről a következőket irja: — A Magyarországnak nyújtandó pénzügyi segítség szükségességéről már Sinajában megegyeztek, mi azonban a fősúlyt arra fektetjük, hogy a kölcsönt Közép-Európa konszolidációjára, vagy legalább is ne ez ellen használják fel. Ha a külföldi kölcsönt a csendőrség és a vámőrség kiadásaira használják fel, ugy ezz'l