Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-11 / 205. szám

Szeged, 1923 szeptember 20, SZEGED § Ujabb incidens fr~, A Népszövetség pénteki értekezletén elfogadott és az athéni kormányhoz intézendő jegyzéket haladéktalanul tudomására hozták a népszövetségi tanácsnak. Népszövetségi körökben azt állapítják meg, hogy a szöveg hangja lényegében azokhoz a feltételekhez tartotta magát, amelyeket Quinones de Leon népszövetségi tanácsos a legutóbbi ülésen kijelentett tervezetében. EttCl a jegyzéktől már azért is kedvező eredményt várnak, mert a népszövetségi értekezleten Olaszország képviselője is hozzájáruli a jegyzék szövegéhez. A római lapok kedvezően méitatják a nagykövetek értekezletének döntését, amely elismeri Olaszország jogát, másfelől elismerik azt, hngy a döntést fenntartással kell fogadni. Olaszország nem elégedhetik meg a puszta görög biztosítékokkal még akkor sem, ha azokért a bizottság hajlandó szavatosságot vállalni. Addig nem adja ki kezéből Olaszország a zálogokat, mig követeléseit is nem teljesiti és a káiéritést meg nem adják. A nagykövetek értekezletének jegyzékét Londonban általánosságban jól fogadják. Megerősítik azt a hirt, hegy Belgrád vonakodik az olaszok követeléseit Fiume tekintetében elfogadni. Mégis kedvezően ítélik meg a döntőbíróságra vonatkozó szerb javaslatot. Megsemmisítették Andor szerződését. (A Szeged tudisitójitól.) Zsúfolt földszint és roskadozó karzatok mellett folyt le hétfőn délután a főispán által összehívott rendkívüli közgyűlés, amelynek a szokatlanul nagy látogatottsága bizonyítja, hogy Szegeden egyedül a színház kérdése állt az utóbbi időben az érdeklődés homlokterében. A karzatokon a város közönségének minden társadalmi rétege képviselve volt. A földszinten pedig olyan bizottsági tagok is megjelentek, akik évek óia nem vettek részt a várps közügyeinek intézésében. A hangulat feszült volt és a vihar néna-néha ki is tört, söt az elnöklő polgármesterhelyettes egy alkalommal kénytelen volt öt percre fel is függeszteni az ülést, de azért elég nyugodtan és tárgyilagosan csaptak össze az érvek és az ellenérvek, melyek bizony elég ritkák és gyengék voltak. A tanács javaslata a vélemények kikristályosodása után túlnyomó többséggel elbukott, a város közönségének képviselőtest ü ete helyt adott a felebbezéseknek és utasította a város tanácsát, hogy a színház megüresedett igazgatói állását leheti legrövidebb idő alatt töltse be akár választással, akár a megfelelő igazgató meghívásával. Bokor Pál polgármesterhelyeltes négy óra után néhány perccel nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést. A néhány perces késedelmet az okozta, hogy hirtelen nem találták meg az elnöki csengőt. Először dr. Gaál Endre kulturtanácsnok ismertette a kérdést. Olyan halk hangon kezd e előadását, hogy többször felzúgott a bizottság halljukozása. Elmondta azokat az ismeretes körülményeket, amelyek megelőzték a rendkívüli közgyűlés összehívását. Szavait többször jéíbeszakította a felviharzó rosszalás zaja. Oaál Endre azzal fejezte be előadását, hogy kérte a felebbezések elutasítását és a tanács eredeti határozatának jóváhagyását. Ezután Wimmer Fülöp emelkedett szólásra: Az a körülmény — úgymond —, hogy a szinház ügyét rendkívüli közgyűlés tárgyalja, kétséget kizáróan bizonyítja, hogy fontos és sürgős kérdésről van szó, amelyet a bizottság csakis nyugodt, higgadt tanácskozás után intézhet el közmegelégedésre. Palágyi Lajos eljárásából és magatartásából csak az következtethető, hogy nem akarja tovább vezetni a szegedi színházat. A szinház igazgatói állása tehát megüresedett és betöltésére két pályázó jelentkezett: Faragó Ödön és Andor Zsigmond. Azt kell elbírálni, vájjon a két pályázó közül ki az alkalmasabb, a megfelelőbb az ország legnagyobb vidéki színházának vezetésére. A tanácsi határozat jóhiszeműségében nem kételkedik, mert a tanács bizonyos információk alapján adta oda a színházat Andor Zsigmondnak. Azóta azonban ujabb információkhoz juthatott a tanács és most csupán az a cél, hogy a jobban informált tanács korrigálja elsietett határozatát. A nagyköveti konferencia ma délután tudomásul vette Oörögország és Olaszország válaszát, melyben a döntést elfogadják. A Journal d'ltalia korfui jelentése szerint a görögök csapatmozdulatokat hajtottak végre. Epirusban az albánok csapatokat összpontosítanak. Athénben tegnap Perrone ezredes olasz katonai attasé, Mstteucci tengerészeti attasé és Oiannini ezredes társaságában polgári ruhában egy vendéglőben tartózkodott, amint egy szomszéd asztalnál ülő társaság részéről sértő nyilatkozatot hallott. Amint az illetőt kérdőre vonta, az egyén válaszolt és a sértő kifejezést megismételte. Perrone ezredes erre a görögöt arcul ütöíte. Az ille'ő ember véd kezni akart és éppen üveget szándékozott az ezredeshez vágni, ebben azonban a katonai attasé, a'-.i botjával fejbeverte, megakadályozta. Az asztaltársaság többi tagj* korrekt magatartást tanúsított, sőt sajnál* kozásá! fejezte ki társuk kihívó magaviselete és szavai fölött. Az olasz tisztek erre elhagy ák a helyiséget. Az olasz követ a görög külügyminiszternél panaszt telt a görögöknek egy külfödi misszió tagjaival szemben tanúsított kihívó magaviselete mia t. A külügyminiszter sajnálkozását fejezte ki az incidens fölött és kijelentette, hogy nagyon fájlalja az esetet. Wimmer Fülöp ezufán foglalkozik a két pályázó személyével. Faragó ÖJön elismert jó színházigazgató, aki évekig vezette közmegelégedésre Nagymagysrország egyik legnagyobb vidéki színházát, a kissai színhazat. Hivatkozik Oaál Endre kullurszenátorra, aki többször nyilatkozott u»y előtte, hogy már Palágyi Lajos helyett is Faragóra kellett volna bizni a szegedi színházat, de Faragónak küldetése volt Kassán, a magyarság akkori végvárán és ezért nem jöhetett Szegedre. Ma azonban, sajnos^ az a helyzet, hogy Kassa végvár szerepét Szeged vette át. Faragó egészen a legutolsó tavaszig állt a cseh impérium alá keiüt kassai szinház élén és őrállomását ©tak akkor hagyta el, amikor a csehek magyarsága miatt kiüldözték és vagyonilag fön (tetették. A kérdés elbírálásánál ez a szempont sem hagyható figyelmen kivül. A másik szempont pedig az, hogy Faragó Ödönnél alkalmasabb színigazgatót keresve sem lehetne találni az országban. Kiváló színész, kiváló rendező és kipróbált jó direktor. Vele szemben áll Andor Zsigmond, aki az újpesti színháznak és a vásárhelyi színháznak az igazgatója. Olyan mult nem áll mögötte, amely garantálná azt, hogy a szegedi színház éién is meg tudna felelni, mert hiszen sem az újpesti, 6em a vásárhelyi szinház nem nagy szinház és Andor Zsigmond nagy színházat még sohasem vezetett. Kétségtelen tehát, hogy a két pályázó közül ki a hivatottabl) ? Szemrehányás illeti a város tanácsát, amiért a melléje rendelt tanácsadó-szerv, a szinügyi bizottság meghallgatása nélkül érthetetlen sietséggel hozta meg elhibázott határozatát. Etőre polemizál azzal az esetleges állítással, hogy befejezett tények lennének, amelyeken nem khet már változtatni. Befejezett tények nincsenek. A tanács határozata elsőfokú határozat, amely ellen felebbezésnek mindig van helye. Ha tehát .Andor Z-umond a nem jogerős határozatra támaszkodva bizonyos költséges intézkedéseket tett, ezért senki sem lehet felelős és ez nem akadályozhatja meg azt, hogy a közgyűlés tetszése szerint határozzon. I diiványozza tehát, hogy a közgyűlés oldja fel a tanács határozatát és bízza meg Faragó Ödönt a szinház vezetésével. Wimmer Fülöp nagy figyelemmel és állandó he'yesléssel kisért beszéde uián Balogh Lajos bizottsági tag szólalt fel, zajos derültséget keltve az egész közgyűlési teremben. Beszélt a drágaságról, a buza áráról, de szavai állandóan belevesztek az állandó derűs zajba. A derültség azonban lassankint bosszankodást változott és az elnök kényleien volt többször figyelmeztetni a szónokot, hogy a tárgyhoz szóljon, de eredménytelenül, mig végre megvonta tő e a szót. Balogh L jis azonban tovább beszélt, mire sz elnök öt percre felfüggesztette az ülést. A szünet alatt lecsendesedtek a kedélyek és a zaj csak akkor ujult fel, amikor dr. Söreghy Mátyás védelmére kelt a tanács előterjesztésének. Utána dr. Dobay Gyula következett, aki személyes kérdésben szólalt fel. Elmondotta, hogy nevével kapcsolatban egy hétfői lapban hírlapi közlemények jelentek meg, amelyek alkalmasak arra, hogy valódiságuk esetén lehetetlenné tegyék közéleti működését. Kijelenti, hogy Andor Zsigmondtól a Palágyival kötött szerződés megszövepezéseért pénzt nem kapott. Felolvassa Faragó Ödönnek hozzája intézett és ezt igazoló levelét. Ezután magával a kérdéssel foglalkozik és a következő közvetítő indítványt terjeszti elő: Oldja fel a közgyűlés a tanács határozatát, adjon helyt a felebbezésnek is utasítsa a tanácsot, hogy a lehető legrövidebb időn belül a szinügyi bizottság véleményének meghallgatása után akár választással, akár meghívás utján töllse be a szinház megüresedett igazgatói állását. Ezután dr. Tóth Imre szólalt fel. Aki figyelemmel kisérte a szinházügy fejleményeit — mondotta —, valószínűleg csodálkozik azon, hogy én is Wimmer Fülöp indítványa mellett foglalok állást, mert hiszen eddig mindenben és mindig homlokegyenest ellenkező álláspontot képviseltünk. (Wimmer Fülöp: Igazolom ... Derültség.) Ez pedig csak azt bizonyítja, hogy minden személyi vonatkozástól mentesen, kizárólag a város kulturális érdekeinek szem előtt tartásával foglalkozom a szinház kérdésével. A tanácsi javaslat szerint mqst nem a színházigazgatói állás betöltéséről, hanem egy szerződés átruházásáról van tulajdonképen szó. Ez azonban helytelen felfogás, mert a szinház nem a színigazgatóé, hanem a város közönségéé (általános helyeslés) és igy nem az igazgató, hanem a város közönsége rendelkezhetik egyedül sorsa felett. A tanács határozata elsőfokú határozat, amely ellen felebbezésnek igenis van helye. A helyzet ugy alakult, hogy Palágyi a bírságolás uián, a felhívás ellenére sem tett eleget szerződén kötelezettségének, hanem ő maga akart megválni a szinház vezetésétől, tehát a színigazgatói állás megüresedett és igy a város tanácsára hárult a kötelesség, hogy azt akár választással, akár megbízással betöltse. Palágyi többé nem igazgatója a szegedi színháznak, a közgyűlés tehát szabadon dö.ithet és döntenie is kell most. Rámutat arra, hogy Faragó Ödön milyen óriási szolgálatokat tett Kassán a magyarság érdekeinek és éppen magyarsága miatt vesztette el a kassai szirhizzal együtt kenyerét, mig Andor Ziigmondnak két színháza is van: az újpesti és a vasárhelyi. Szeged város közönségének tehát a kulturális szempontok figyelmen kivül hagyásával is az a kötelessége, hogy Faragó ÖJön exisztenciáját biztosítsa. Csatlakozik Wimmer Fülöp indítványához. Ezután Oaál Endre válaszolt a felszólalásokra. Színtelen és a lényeget óvatosan kerülő beszédét zajos ellentmondások szakították meg. A zaj végre is annyira megnövekedett, hogy szavat sem lehetett érteni. A nyugalom csak akkor állt helyre, amikor befejezte beszédét. Az indítványozók az idő előrehaladott voltára való tekintetűi elálltak a zárszó jogától, az elnök pedig szavazás alá bocsátotta a kérdést. Közben dr. Szeles Jízsef harmincöt aláírással ellátott kérvényt nyújtott át az elnöknek, amelyben névszerinti szavazás elrendelését kérték. . Az elnöklő Bokor Pai helyettes polgármester először a tanács javaslatát bocsátotta névszerinti szavazás alá. Nem keltett nagy meglepetést, amikor a szavazatok összeszámlálása u án kihirdet'e az elnök, hogy a tanács javaslata mellett harminc, ellene pedig ötvenöt városatya szavazott, tehát a közgyűlés túlnyomó többséggel elvetette az elhibázott tanácsi határozatot. Megtörtént szavazás közben az a szinte páratlan eset is, hngy a tisztviselőkar túlnyomó nagy része is a tanács ellen szavazott, sőt maga a tanács is leszavazta önmagát. A tanácstagok közül az el tökön kivül jelen volt Btlogh Károly, Giál Eidre, Tasctiler Endre és Szendrey Jenő. Oaál Eidre nem szavazott, Balogh Károly és Szendrey Jenő a tanácsi javastat ellen és egyedül Taschler Endre szavazott a tanácsi javaslat mellett. Ai eredmény kihirdetése után szót kér ismét Wimmer Fülöp és bejelentette, hogy indítványát vissavonva Dobay Gyula indítványához csatlakozik, mert látja, hogy annak is tulajdonképen ugyanaz a célja, mint az övének. Csak