Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-08 / 204. szám

S Z K a B 0 Károly tanácsnok, Taschler Endre főjegyző és Turóczy Mihály tiszti főügyész. Az ügvet természetesen Gaál Endre adta elő. Rtferádáján meglátszott az a bizonyos alig leplezhető idegesség, amely annyira jellemzi a bukott ügyek reménytelen mentőklsérleteit. Először a tényállást ismertette. Röviden elmondotta, hogy a tanácsnak kit határoz&táról van szó, amely ellen fílebbezések érkeztek be Az egyik az a határozat, amellyel bizonyos félté elek mellett tudomásul veszi a tanács a » Palágyival kötött szerződésnek Andor Zsigmondra való átruházáséi, a másik határozat pedig — amely ugyanakkor kelt, mint az előbbi — Faragó Ödön beadványát minősíti tárgyalásra alkalmatlannak. Faragó Ödön ebben a beadványában készségét jelentette be a szegedi szinház átvételére, amikor értesült arról, hogy a város fel akarja bontani Palágyi szerződését. Bejelentelte a kullutszenátor, hogy mindkét határozat ellen felebbezés érkezett a tanácshoz. Az első felebbezést Faragó Ödön nyújtotta be a beadványára hozott tanácsi határozat ellen, a másik felebbezést pedig huszonkét törvényhatósági bizottsági tag a tanács el6Ő hitározata ellen. Vita a felebbezési jogról. Ezután hosszú akadémikus vita támadt afölött, vájjon jogosak-e a fdebbezések. Először Faragó felebbezé. ével foglalkoztak. A főügyész kifejtette álláspontját, amely szerint Faragónak nem lenne joga a felebbezésre, mert a beadványára hozott Határozat nem véghettáio;at és mivel a szinházi szerzfldés épségben maradt, cwpSn másra ruházta át a tanács, tehát Faragó Öiön nem is érdekelt, mert beadványa tárgytalanná vált. Ezzel szemben Taschler Endre főjegyző leszögezte, hogy Faragó Ödön beadványát Palágyi és Andor közös beadványával egyidejűleg tárgyalta a tanács, tehát tudhatott és tudott is róla a szerződés átruházásának jóváhagyása előtt és igy Faragó érdekeltsége a szegedi színház ügyében kétségtelen, ezért joga van a jelebbezésre, annál is inkább, mert a beadványát elintéző határozat — véghatározat. A tanács ugyanis ezzel a határozatával a maga részéről lezárta az Ügyei. Em?án Balogh Károly fej etie ki álláspontját. — A színház fölött való rendelkezési jog Palágyi szerződésszegése következtében visszaszállt a városra. A beadványok tárgyalása alkalmával meg is kérdezte Gaál Endrét, hogy hatályban van e a tanácsnak az a határozata, amely a szerződés fölbontását mondotta ki arra az esetre, ha Palágyi nem szervezi meg operatársulatát? A kulluiszenátor kijelentette, hogy hatályban van. — Ezután fel akartam hivni a tanács figyelmét arra — mondotta Balogh Károly —, hogy íregfontolandó az uj szin^azgaió megválasztásának a kérdése, mert nemcsak egy pálvázó van, — azonban nem ju o'iam szóhoz. P-dig nem volt a tanácsnak annyira sürgős a kérdés megoldása, hogy meg ne hallgathatta volna a szinügyi bizottság véleményét. A bizottsági tagok felebbezése körül hasonló szellemű vita támadt. Taschler Endre azonban kifejtette, hogy hi a bizottsági tagok érdekeltségét a meglévő törvények tág értelmezhetősége miatt nem is állapítják meg teljes határozottsággal; de a kérdés mindkét oldalról vitatható, tehát ninc3 érteime, hogy a tanács a felebbezés jogosulatlanságának kimondásával egy hosszú és hiábavaló közgyűlési vitát provokáljon. Azt indítványozza, hogy mindkét felebkezést terjessze a tanács a közgyűlés elé és javasolja a tanács eredeti határozatának jóváhagyását. Az elnök dönt. Az elnök a vitát ezután lezárta és szavazás alá bocsátotta a kérdést. Taschler Endre és Balogh Károly a felebbezések beterjesztése mellett, Gaál Endre és Turóczy Mihály ellene szavaztak, tehát az elnök döntött, aki szavazatával Taschltr Endréhez és Balogh Károlyhoz csatlakozott. A tanács igy mindkét felebbezést a közgyűlés elé terjeszti. Ezután aziránt érdeklődött Gaál Endre, hogv milyen módon történik majd a szavazás, meri .•szeged, t923 szeptember 8 véleménye szerint abban az esetben, ha a közgyü'és helyt adva a felebbezéseknek, megsemmisítené a tanács határozatát és a szinház vezetésével Faragó Ödönt akarná megbízni: a város anyagi érdekeit érintő határozatról lenne szó, tehát nem ártana a névszerinti szavazás. A jogászok azonban felvilágosították a kulturszenátort, hogy a névszerinti szavazás elrendelése az elaök diszkrecionális joga, de nem lenne semmi értelme az egésznek, mert hiszen a közgyűlés minden tagja jól tudja, hogy a közgyűlés határozatának nem lehetnek olyan következményei, amelyek anyagi kárt okoznának a városnak. A kuiturtanácsnok ugyanis azt gondolta, hogy a névszerinti szavazástól megijednek majd a bizottsági tagok és vagy nem élnek alkotmányos jogukkal, szóval tartózkodnak a szavazástól, vagy pedig a tanácsi javaslat mellett szavaznak. A lelkek előkészítésére a háromszázmilliós kártérítési pörről szóló rémhírek lettek volna hivatva. Taktikájával azonban megbukott a kulturszenátor, megbukott már a tanács előtt is és minden bizonnyal, ha- alkalma lenne rá, megbukna a közgyűlés előtt is a névszerinti szavazásba vetett reményével. Azonban kívánatosnak tartjuk mi is a névszerinti szavazást, hadd valljon szint a közgyűlés minden lagja, hogy fölüi tud-e emelkedni az alacsony személyes érdekeken és a kérdést el tudja-e bírálni kizárólag a város kulturális érdekeinek szempontjából. Ezért szeretnénk, ha 8z elnök élne diszkrécionális jogával és elrendelné a névszerinti szavazást. Meg vagyunk győződve arról, hogy Szeged város törvényhatósági bizottsága a körülmények nyugodt és józan mérlegelése után megtalálja azt az egyetlen megoldási lehetőséget, amely biztosítja hosszú időre a szegedi szinház sorsát, kulturális nívóját és jövőjét. Uj fordulat az olasz-görög konfliktusban. Az olasz Messagero a következőket irja: Kevés remény van arra, hogy a Népszövetségben egyezség jöjjön lé re. A spanyol előterjesztés a legjobb szándékú, de az olasz kormány mégsem fogadhatja el, mert részben az angol állásponton áll. Igy tehát valószínűleg a legközelebbi napokban az angol álláspontok győznek s igy Olaszország kilépése a Népszövetségből rövidesen megtörténik. Belgrádi hirek szerint majdnem bizonyos — folytatja Messagero —, hogy a jugoszláv kormány a Fiúméra vonatkozó javaslatokat visszautasítja. Szeptember 15 tői tehát olasz-jugoszláv kérdésünk is lesz, mert az olasz kormánynak az a szándéka, hogy Jugoszlávia elutasító válasza esetén szabadkezet tart fenn magának. Római jelentés szerint Korfuban a helyzet bonyolulttá vált és meglepetések várhatók. Az Epoca durazzói jelentése szerint Albánia végleg e zárta határait Görögország felé. Az olasz kereskedelmi hajókat utasították a görög vizek elkerülésére, mert görög részről represszáliákat várnak. J 'ninai hirek szerint ez epiruszi határon görög csapatmozdulatok észlelhetők. Két híres görög bandafőnök a berati hid közeieben tartózkodik. Az athéni kereskedelmi kamara elhatározta, hogy Olaszországgal és az Olaszországban élő görögökkei minden kereskedelmi összeköttetést megszakít. A nagyköveti konferencia megállapította annak a jegyiéknek a szöveget, amelyet azonnal megküldték az athéni diplomáciai képviselőknek abból a célból, hogy nyújtsák át a görög kormánynak. A jegyzé tet a népszövetséggel is közölték, a jegyzék szövegéi holnap hozzák nyilvánosságra. Ugylátszik, hogy sz olasz-görög konfliktusban uj fordulat áll küszöbön, még pedig az albán kormány magatartása következtében, amely, mint a Daily Telegraph jelenti, közttlte a szövetségesekkel, hogv nem hajlandó megengedni. hogy a nagyköveti konferencia a gyilkosság felderítése érdekeben vizsgálatot folytasson. A Daily Telegraph a közlésből arra következtet, hogy mint angol részről már eddig is feltetlék, nem a görög kormányt, hanem Albániát kell felelőssé tenni a gyilkosságért. A csönd birodalmában. Külföldön vannak városok, amelyek elsőrendű nevezetességei közé tartozik a temető. Az idegen, aki ilyen helyre elvetődik, nem is mulasztja el, hogy ki ne menjen a sírhantok csendes birodalmába. De érdemes, sőt értékes és tanulságos az itthoni temetőket is ismerni. Csakhogy ezzel is ugy vagyunk, mint minden mással, ami a mienk. Naponta hallunk és beszélünk róla, de eszünkbe nem jutna, hogy egyszer elmenjünk megnézni. A városi muzeumot például, amely talán egyetlen európai nivón álló kultúrintézményünk, a legtöbb szegedi ember csak fölületesen, vagy egyáltalán nem ismeri. És hányan nem jártak még a budapesti muzeumokban •lyanok, akik ha megérkeznek egy-egy külföldi nagy városba, a muzeumok iránt érdeklődnek, amikor még az utazás porát sem rázták le magukról. A szegedi temetők több érdekességéről és szépségéről most másodsorban essék szó. Aki e sorokat irja, sokszor tölt el órákat az egyik, vagy másik temetőben. Meg-megáll szépen ápolt sírhantok mellett és olyan tejfáknál, ahol a porladó csantok fölött a sir már nem domborul s ahol a kifakuló irást nem frissíti fel, hogy olvasható legyen, a kegyelet, mely legtöbbször rövidebb életű, mint egyetlen nemzedék. Járván pedig a halottak vallások szerint beosztott birodalmában, lehetetlen arra a meggondolásra nem jutni, hogy egyre szaporodik, rohamosan szaporodik a sírok világában az ismerősök száma s hova-továhb több fejfa, mint névjegykarton, viseli kedves rokon, bizalmas barát, tisztelt ismerős és e nemzedék elismert nagyjainak nevét. Az emlékezés és kegyelet, mely belőlem soha ki nem hal, sőt egyre élénkebb lánggal lobog rég elhunytakkal szemben is, utam leggyakrabban a zsidó temetőbe irányítja. Jó ismerősöm e sirhantoktól népes terület minden zuga, nemcsak azért, mert gyakran járom keskeny sirközi útjainak ugy ápolt, mint gyepes részeit, hanem azért is, mert kriptáin, emlékkövein és fejfáin egyre több, nekem drága, kedves és ismerős nevet olvashatok. Ha a temetőbe lépek, a szépen ápolt főút vége felé szembetalálom magam Rósa Izsó sírjával, meiynek megülepedett hantja mellett frissen domboutnak goromba göröngyök Rósané teteme fölött. Nemrég még megtelte napi sétáját lassú, nehézkes járásával és sírján már is fonyadt levelű koszorúk árváskodnak. Rósa Izsó ugy maradt meg az emlékezetemben, amint képviselővé történt megválasztása után boldog arccal köszönte meg a szolgálatokat, amelyeket pártjának tettek. Igénytelen kis tejfáján mindössze három szó van: „Várhelyi Rósa Izsó." De arról, hogy a kis fekete deszka helyére sírkő emeltessék, eddig nem gondoskodott sem a város, mely évtizedeken át elismerte a polgárság egyik vezetőjének, sem az ügyvédek, sem a zsidók, akiknek országosan tisztelt vezére volt A főúttól balra emelkedik a legnagyobb szegedi s taláa egyszersmind a legnagyobb magyar zsidó, Lőw Lipót kősirja, amelynek egyszerű tetőzetét négy oszlop tartja. A felírások a kőkoporsó fedelén és oldalain a zsidók teljes egyenjogúságának boldog idejére emlékeztetnek. Ebben a nagyedben domborul sirhant Kulinyi Zsigmond rég pihenő hamva felett. A nemesen egyszerű sirkövö. Szeged újkorának történetíróját, a V. H. O. Sz. elnökét, a kereskedelmi és iparkamara titkárát ezekkel a sorokkal örökíti meg Szávay Gyula : .Kinek hűlt porait öleli e sírbolt, Mint egy őrző gránit, tiszta és erős volt. Szolgálta hazáját érte égő gonddal, Vasverő munkával, aranyhegyü tollal. Egy egész életet keresztüldolgozott S nem szerzett magának, csak ezt az oszlopot." Most pedig jöjjenek az ismerősök, mindannyiunk ismerősei, a szegedi közélet és társadalom hosszabbrövidebb ideje elköltözött tagjai, munkásai. Rex Izsó, akiről azt hittük, hogy jellegzetes arca nélkül elképzelni sem lehet Szegedet. Mindössze 47 évet élt. Engel Lajos, a legismertebb és legharciasabb szegedi lapkiadó, kinek békességes sírján sürün nőtt virágok ölelkeznek ös3ze. Dr. Ungvári Péter, aki sokat szenvedett „Yénus" cipőgyár SSet'SS Szegfü-u. 2. nagy választékban mérsékelt áron árusítja. . -. - . alatt külön berendezett szalonjában Telefon: 12—36. 652