Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-06 / 202. szám

SZEGED A színház. Amennyire örültem dr. Balassa Ármin t. barátom nevét újból egy újságcikk élén látni, bizonyítékául annak, hogy hosszú betegségéből felgyógyult, épp olyan gyorsan elmúlt az örömöm akkor, amikor a ckkből azt kellett látnom, hogy ir. Balassa megint egyszer egy — legalább meggyőződésem szerint — nem igaz ügy érdekében vette kezébe a tollat. Sokkal inkább tisztelem Balassa Ármin barátomat, semhogy egy percig is tudomásul venném azt a nagyon sok helyről hallott megjegyzést, hogy helyesebb lett volna, ha — mint Palágyinak jogtanácsosa és mint Andor Zsigmodnak lekötelezettje, azért, mert az ő darabját tűzte ki a Vásárhelyen tartandó díszelőadásra — nem állott volna ki kettőjük érdekében és megkísérlem fenti állításomat tárgyilagosan indokolni. Védeni és férfiasnak odaállítani Palágyinak, alakjában is annyira elitélendő szerződésszegését, izlés dolga, de üdvözölni és biztatni azt, aki a Palágyi által megtagadott feltételek teljesítését vállalja, azon sokkal kedvezőtlenebb helyzete mellett, hogy neki Palágyi felszereléséért milliókat és azonfelül állandó drága „kosztpénzt" kell fizetnie, már nem izlés doiga, hanem szándékos félremagyarázás Palágyi érdekében, aki a szerződés megtagadása mellett igy még egy jó üzlethez is jut. Még ennél is messzebb megy Balassa Ármin akkor, amikor a tanácsnak most már talán a tanács tagjai által is felismert elhamarkodott határozatát dicsérni igyekszik, dacára annak, hogy a tanács e határozatával teljesen mellőzte, a szinügyi bizottságot, amelynek maga Balassa* Ármin is évek óta buzgó tagja és dacára annak, hogy cikkében egy miniszteri leirattal éppen ő bizonyítja, hogy az igazgatóválasztás (ulajdonképen csak a szinügyi bizottságot illetné meg. Teszi ezt Balassa Ármin azon időközben mar tévesnek bizonyult remény kifejezése mellett, hogy a tanács határozatával sz „áldatlan" vita le volna zárva, már pedig Szeged önérzetes közönsége, amint ezt a beadott felebbezések és a péntekre már összehívott rendkívüli közgyűlés bizonyítja, nem nyugszik bele abba, hogy a szerződésszegő Palágyi válassza, vagy prezentálja az ő ufódját annak személyében, aki neki a legtöbb előnyt nyujfja és amikor biztosra vehető, hogy a rendkívüli közgyűlés jóvá fogja tenni azt, hogy a város tanácsa tisztán az előadó félrevezető eljárása alapján nem az évtizedek óta első helyen álló, volt kassai színigazgatónak, hanem a kezdő és eddig csak harmadrendű színpadokon működött újpesti igazgatónak idélte oda a színházat. Még a Balassa Ármin cikkében hangoztatott és a város tanácsa által is említett azon egyedüli állítólagos előnnyel foglalkozom, hogy Andor Zsigmond megválasztása állal a vásárhelyi nyári állomás a szegedi társulatnak biztosítva volna, rámutatva arra, hogy ha a vásárhelyiek — mint jó szomszédaink I — évek óta inkább harmadrendű társulatoknak engedik át nyári színházukat, csakhogy a szomszédos, rendszerint első helyen álló szegedi társulatnak ne adják oda, Szeged városának már ezért is, de minden kulturális szempontból is igyekeznie kell visszaszerezni azt az Almássy idejében már megszerzett pozíciót, hogy ilt. ebben a százötvenezer lakossal biró legnagyobb vidéki városban a színészetet igenis állandósítsuk s e célból tartsunk — ami Almássynak két izben is sikerült — 10 hónapon át előadásokat szeptember 1-től június 30-ig, azután pedig a színészek által jól kiérdemelt kéthónapi szünetet és ne kényszeritsük a mi elsőrendű színészeinket arra, hogy alig hogy, különösen a mai időben itt városunkban lakást és ellátást maguknak biztosítani tudtak, vegyék kezükbe újból a vándorbotot és kezdjék a munkát megint a másik városban. Előrelátó, tervszerű eljárás mellett és nem ugy, amint ezt Palágyi meggondolás és ész nélkül tette és feltétlenül még jobban sikerülne, mint a nyári állomás; de nem ssabad itt már márciusban a vendégjárást megkezdeni, nem szabad kicsinyes módon a budapesti sláger-darabokat „majd ez uj őszi idényre" tartalékolni, hanem azokat kell március-áprilisban jó előadásban elóadni és legkorább május közepén kell azután a pesti vendégekei idehívni, akiknek segítségével ismétlem, ugy az igazgató, mint a tagok javára Szeged városában a nem is túlságosan meleg köszinházban az előadásokat nyugodtan lehet junius végéig folytatni. Ezen állításomat támogatja a Balassa Ármin cikkében emiitett miniszteri leirat, mert csak erre az itt általam követelt eljárásról mondotta a miniszter: „Őszinte helyeslésemmel találkozik a szabad kir. város közönségének az ottani színészet állandósi ására vonatkozó törekvése. Részemről is osztozom abban a felfogásban, hogy a színészet és a színházlátogató közönség közti kölcsönhatás csak ugy érvényesülhet és vezethet Szeged, 1918 szeptember 6. egyrészt színvonalának fokozatos emelkedésére és irányának nemes becsülésére, másrészt a közönség Ízlésének fejlődésére, ha a színtársulat hosszabb időre van kötve a városhoz és lehetőleg állandósittatik." i így mivel ezzel elesik az az egyedüli ok is arra, hogy a szerződés Andor Zsigmonddal köttessék meg, felkérem és számitok Szeged város színházlátogató és aszinészet iránt valóban érdeklődő közönségére, illetve az ezen közönséget képviselő köztörvényhatósági bizottsági iagoknak a pénteki rendkívüli közgyűlésen váló megjelenésére és megfelelő szavazatára. Wimmer Fülöp. A kormány gabonaeladása. (A Szeged budapesti tudisitijitól.) Egy félhivatalos kőnyomatos azt állítja, hogy főleg a vidéki sajtó intéz támadásokat a kormány ellen a 7000 vagon gabonának Svájc számára történt eladása ellen. A va'óság az, bogy fővárosi újságok — jobb- és baloldaliak — kifogásolják, még pedig nem alaptalanul azt, hogy a gabonát olyan olcsón adta a kormány. A Futura kizárólagos megbízatása elien is számos kifogás esik. Temesvdry Imre a Ház csütörtöki ülésén szóvá teszi az ügyet s a közélelmezési mi niszter részletesen fog róla nyilatkozni. Az inségadi. Walkó Lajos, a pénzügyminiszteri teendők ideiglenes ellátásával megbízott kereskedelmi miniszter a nemzetgyűlés mai ülésén nyújtotta be a szeraélyszálliió autóknak az^inségakció céljaira való megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot. Az akció élelmiszerrel, ruhával és tüzelővel akarja segíteni az ínségeseket. A javaslat kimondja, hogy minden személyszállító au^ő tulajdonosa az autókról vezetett nyilvántartás szerint a törvény kihirdetése napján tulajdonában levő minden egyes autó után inségadót tartozik fizetni. Az inségadót meg kell fizetni azok után az autók után is, melyek az autó §-ok szerint nem adómentesek. Az inségadó tételei a személyszállító autóknak lóerő számításához képest a következők: 10 lóerő után 500.000 korona, 11—20 lóerőig 1 millió korona, 20 lóerő után 2 millió korona. Aki az inségadót bármi módon szándékosan megrövidíti, adócsalást követ el és a szabds ág vesztés büntetésen kivüi minden esetben kiszabandó pénzbüntetés, a veszélyeztetett adónak ötszöröséiül tízszereséig terjedhet. Szerdán délelőtt a városok polgármesterei felkeresték Almássy Lászlót, az egységes párt MMWWAMMMAAMMMMMi ügyvezető alelnökét és hangsúlyozták, hogy a nyomor következtében éppen a városok vannak a legnehezebb helyzetben és , legjobban azok vannak rászorulva a segítségre. Ók a városaiknak mai, különösen súlyos helyzete megjavítása érdekében már megtették a kezdeményező lépéseket a nyomor enyhítésére. Most, amikor látják az egységes párt országos akcióját, abban a felfogásban vannak, hogy a két akciót egyesíteni kell. Almássy László kijelentette, hogy ezt a felfogást a pártvezetőség is helyesli, mert hiszen egy közönségen kell segíteni és igy a bekapcsolódás konkrét formáját meg kell találni. Az egységespárt egyébként átiratot intézett az összes főispánokhoz, amely hangsúlyozza, hogy a kormányzópárt, mint legutóbbi leiratában is jelezte, a mai erősen kiélezett szociálip viszonyok közt különösen kötelességének tartja, hogy intézményesen gondoskodjék azokról a legszerencsétlenebbekről, akik a legszükségesebb téli ellátásról gondoskodni nem képesek. Kéri a kormánypárt a főispánokat, hogy a nyomorenyhitő akció sikeres lebonyolítását saját hatáskörükben is minden eszközzel is biztosítsák és az áldozatkész társadalom közreműködését a legmesszebbmenőleg vegyék igénybe. A vidéki toborzások. A Szegei tegnapi száma feltűnési kellő részleieket közö't arról a városkörnyéki falvakban lefolyt jogtalan toborzásról, amelynek irányitója az éoredö puccs leleplezésének napján nyomtalanul eltűnt. A közlemény alapján a kerületi rendőrfőkapitányság azonnal elrendelte a nyomozást, amelynek eddig még semmi pozitív eredménye nem került nyilvánosságra. Azonban minden valószínűség szerint rövidesen nyomra akadnak ebben a titokzatos ügyben. Pénteken összeül a rendkívüli közgyűlés. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi színház erőszakosan összekuszált ügyében — mint a Szegei két nappal ezelőtt megirta — végre bekövetkezett az a szükségszerű fordulat, amely talán meghozza a kérdés helyes megoldását. A főispán intézkedésére ugyanis már pinteken összeül a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése, hogy letárgyalja azt a két felebbezést, amely a hét első napján beérkezett a tanácshoz és hogy döntsön a tanács elhamarkodott választása, illetve a szegedi színház sorsa fölött. Az a negyven bizottsági tag, aki aláirta a főispánhoz benyújtott rendkívüli közgyűlés összehívását kérő beadványt, a város minden rétegéből rekrutálódott, tehát kétségtelen, hogy a város közönségének túlnyomóan nagy többsége nem azonosítja magát dr. Gaál Endre kulturtanácsnok álláspontjával és nem helyesli a tanács kellő megfontolás nélkül hozott határozatát. Ebből pedig az következik, hogy a pénteken összeülő rendkívüli közgyűlés túlnyomó többséggel helyt fog adni a felebbezéseknek és korrigálja a tanács eihirtelenkedett lépését. Eddig azt reméltük, hogy nem kerül sor a rendkívüli közgyűlés összehívására, mert reméltük, hogy a tanács, számolva a fölmerült jelenségek esetleges következményeivel, önként, józan belátásból megváltoztatja első határozatát, azonban csalódtunk: a tanács még csak nem is foglalkozott a kérdéssel, amely minden bizonynyal a városi politika ezidöszerinti legfontosabb és legaktuálisabb kérdése. A pénteki közgyűlésen előreláthatólag súlyos bírálatok hangzanak majd el a tanács személyes rokonszenvekre fektetett kultúrpolitikájáról és ennek a kultúrpolitikának irányító képviselőjéről, dr. Gaál Endre tanácsnokról, aki gyakran több súlyt helyez merőben alárendelt személyi vonatkozású szempontokra, mint azokra az érvekre, amelyek valóban súlyosan esnek latba, ha egyedül a város kulturális érdekeit nézzük. A város kultúrpolitikája természetesen sz.ras vonatkozásban van a kulturtanácsnok személyével, mert a tanács többsége rendszerint honorálja a kulturtanácsnok szándékait, mint ahogy a színház kérdésében is honorálta. Pedig a város tanácsában jogászok ülnek, akik tisztában lehetnek a jogi formulákkal és tudhatták volna a színházi kérdés tárgyalásánál is, hogy senki sem diszponálhat egy olyan szerződés sorsa fölött, amely tulajdonképen már nem is létezik, mert a szerződés feltételeinek megszegése miatt és egy korábban kelt tanácsi határozat következtében az automatikusan megszűnt. A rendkívüli közgyűlés összehívása egyébként megdöntötte a tanács néhány tagjának azt az álláspontját is, amely szerint a színház kérdésében a város közönsége nem érdekelt és igy senkinek sincs felebbezési joga. Ezt az álláspontot szintén a kulturszenátor képviselte a legtüzesebben, de a jelek szerint a közgyűlésen egyedül marad felfogásával. Maga a szabadságon lévő polgármester is ugy nyilatkozott a Szeged munkatársa előtt, hogy a törvény ren delkezései világosan és félremagyarázhatatlanul megállapítják a város minden lakójának érdéig kéltségét és ezzel együtt felebbezési jogát is. Bizton reméljük, hogy a pénteki közgyűlés, a