Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-30 / 222. szám

SZEGED Szeged, 1923 szeptember 30 tehát még beható tárgyalásokra van szűkség. De az ügyet biztosítottnak látom. Biztosítottnak látom továbbá, hogy a kölcsön belátható időn belül lebonyolítható lesz annál is inkább, mert a kisántánt államainak vezetőivel lefolytatott tanácskozások során azt az impressziót nyertem, hogy a kölcsön r.eánk nézve elfogadható és megfelelő teltételek mellett lesz lebonyolítható és hogy a deiail kérdésekben is képesek leszünk kielégítő megoldást találni. A miniszterelnök Budapestre érkezett. Bethlen István gróf miniszterelnök ma déiuán két óra 50 perckor i: dult el a bécsi gyorsvonattal vissza Budapestre. A gyorsvonat pontosan érkezett Budapestre a keleti pályaudvarra, hol a födött várócsarnokban a miniszterelnök fog»dására összegyűl közönség ltlkes ovácóban részesítette a szalonkocsijabil kiszálló miniszterelnököt. A várakozók között volt a miniszterelnök felesége, Vass József helyettes miniszterelnök, Klebelsberg Kuto gróf kultuszminisz er, Brentane amerikai követ, bárciházi Bá czy István miniszterelnökségi államtitkár, Petry Pál államtitkár és az egységes párt számos képvise ője.. A miniszterelnök az üdvözlések után autójába szállt és a miniszterelnöki paiotaöa ment. Dr. Daruváry Géz* külügyminiszter családi és magánügyeinek elintézése védett Bécsen maradt. Rozsvalutára tér át a város. 2 belügye, amely nemzetközi megbeszélés tárgyává sem tehető, miután ugy mi, mint szomszédaink is természetszerűi g kölcsönösen tartózkodunk egymás belügyeibe való beavatkozástól. — Azt hiszem, hogyha a közélet egyes tényezői céltalanul, oktalanul nem vetnek fel zavaró momentumokat, a lefolytatott tárgyalások alkalmat rdnak arra, hogy Magyarország részéről nemzetközi vonatkozásban kedvezőbb helyzet létesüljön annál is inkább, mivel helyes és előnyös megállapodásokat létesítettünk és igy jelentós lépést tettünk előre az ország érdekében. — •Tárgyalásaink másik csoportjának anyagát a kölcsön ügye képezte. Mint ismeretes, május óta a kölcsön ügye nem haladt előre, mert a reparációs bizottság határozata fenntartotta a lehetőségét annak, hogy a felveendő kölcsön egyrészc raparációra biztosíttassák és nem járult hozzá, hogy a kö'csönügy lebonyolítása a Népszövetség által történjék, ami pedig angol és amerikai pénzpiac felfogása szerint feltétele volt a kölcsön folyósításának. A mi részünkről elérendő cél tehát három pontra irányul: 1. El kellett érnünk, hogy a felveendő kölcsönt a reparációs fizetéstől mentetitsék; 2. hogy azt a Népszövetség bonyolítsa le; 3. hogy már most fixirozlassanak a kölcsön lebonyolításának főbb etsppjai, illetve azok a határidők, amelyeken belül az egyes lépéseknek történnie kell. A létrejött megegyezés e három irányban megfelel a várakoiásunknak. A kisántánt hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország olyan összegű kölcsönt vegyen fel, amely elegendő pénzügyi helyzetének szanálására a nélkül, hogy abból a kölcsönből reparációra bármit kellene fordítania. Hozzájárult másodszor ahhoz, hogy a kölcsönt velünk együtt és az érdekelt faktorokkal együtt a Népszövetség bonyolítsa le és hozzájárult végül anhoz, hogy megállapittassanak azok a terminusok, amelyeken belül a kölcsön lebonyolítása érdekében szükséges egyes lépések megteendők lesznek. A kisántánt ugyanis a Népszövetség tanácséhoz még ezen ülésszak alatt előterjesztést tesz az iránt, hogy amint a reparációs komisszió az ujabb határozatot meghozta, a kölcsön tervének kidolgozása végett nyomban küldje Magyarországra a pénzügyi bizottság tagjait. összefoglalva a mondottakat, detailokra nézve Magyarok szeliditése. Irta: Móra Ferenc. III. öreg Buzogány András hatrongvosi nemes ur azt se tudta, fiu-e, vagy lány, mikor Mária Terézia azt a parancsolatot adta a térdig strimflis lakájnak, hogy mutassa meg neki az udvari macskákat/ Hiszen macskát lathatna ő Hatrongyoson is, még pedig akkorákat, hogy Bécsben oroszlánnak néznék őket. A múltkor is akkora kandúrt ütöttek agyon a béresek, hogy ha az ennek a bőrbajuszu uraságnak a lábaszárán mér e volna meg, hogy mekkora hó lesz a télen, alighanem strimfli nélkül szaladt volna ki a világból. A bőrbajuszu azonban nem sejtette, hogy az öreg kurucnak ilyen vérszomjas gondolatai vannak, mert nagyon nyájas vigyorgással kellemkedett neki vagy kilenc szobán keresztül, amik mind tele voltak kopaszrzáju szentek írott képeivel, ugy, hogy alig győzte előttük a keresztet hányni, mint illendőségtudó ember. Csak akkor kapott észbe, mikor az utolsó tijrem aranyrámás képei közt ráismert a teveszáju Leopoldus császáréra. — Hü, a keserves Ponciusát neki, de riva fakadhatott ennek az anyja is, mikor az ölében ducolgattd, oszt szt mondta neki, hogy „szép a baba, szép, szép, szép." Ha már a keresztvetést vissza nem csinálhatta, legalább egy kis káromkodással tette jóvá a vétkétI A bosszú sor szoba végén egy kis benyílóba tessékelte be a lakáj a nemes urat. Nem volt abban egyéb egy bársonypokrócnál, azon pedig nem volt egyéb kilenc macskánál. A hosszú selyemszőri, ne kigömbölyödött cicák szerte széjjel szundikál ak a pokrócon és lustán pillogtak föl az ajtónyitásra. (A Szeged tudósítójától.) A város tanácsa — mint ismeretes — a kormány legújabb földbérrendelete alapjárt elvileg elhatározta, hogy a Horgos alatt elterülő városi béföídek béreit revizió alá veszi és a méltányosság határáig redukálja. A rendelet ugyanis kimondja, hogy azoknak a régebben hasznosított bérföideKnes a bére, amelyeknek hozadék értéke a hasznosítás óta csökkent, redukálandó. A város bérföldjei közül csupán a horgos; bérföldeknél tortént ilyen változás. A polgármester szombaton délelőtt rendkívüli ülésre hivta össze a tanács tagjait, hogy az elvi határozat alapján a bárcsöktentés mértékét is megállapítsa. Hosszú vita felödőtt ki a kérdés között, a tanács egyik fele 10 százalékos bérredukciót ajánlott, a másik fele 20 százalékost. A szavazatok egyenlően oszlottal meg a két álláspont között és igy a kérdést a polgármester szavazata döitöíte e>, aki a 20 százalékos bérredukció mellett foglalt állást. Horgos fölött a városnak négy-ötezer hold bérföldje van, tehát ez a 20 százalékos bércsökkentés jelentékeny anyagi differenciát jelent. A rendkívüli tanácsülésen foglalkozott a tanács a földbárrendelet egyéb intézkedéseivel is. A rendelet egyik szakasza kimondta, hogy a biróság, — ha az egyezkedés sikertelensége esetén hozzá kerül a kérdés — lehetőleg olyan terményértékben állapítsa meg a föld bért, amely termény főterménye a kérdéses bélföldnek. Mivel a városi földek, kü'önösen a homokföldek bérlői körében többször fölmerült már az a kívánság, hogy a város térjen át a buzavalutáról a rozsvalutára — homokföldeken ugyanis nem terem meg n buza —, a tanícs elhatározta, hogv ezt a kívánságot teljesíti. A tanács határozata szerint már a tavaszi oérfuetés alkalmival rozsvaluta alapján fizetik a homokföldbárlök a haszonbért és a rozsvalu<a az őszi félévre is vonatsozik, még pedig ugy, hogy a most esedékes béreket a régt buzavalutás ku'cs szerint fizetik be ugyan a bériők, de időnöiben a könyvvivői hivatal elkészíti a számításokat és abban az esetben, hi a rozs-kulcs szerint kevesebbet kellett volna firetniök, a különbözetet a következő félév haszonbérébe tudja be a viros; abban az esitbín azoiödn, h»töobet kellet volna fizetniök, a város elengedi a differenciát. A rozsvalutás bérrendszert a tanács csakis a homokföldeknél vezeti be, a feketeföldeknél továbbra is megmarad a buzavaluta. A városnak körülbelül negyvenezer hold bérföldje van, ebből hatvan-hetven százalék a homokföld. tehát a rozsvaluta dominál majd A különböző bérkulcs azonban rendkívül komplikálja a számításokat és igy a kön/vivőségnek gyűlik csak meg a munkája. A bérlők számára azonban — véleményünk szerint — nem előnyösebb a rozsvaluta, mint a buzavaluta volt, mert hiszea soká nem fizették a bért természetben és igy teljesen közömbös, vájjon a rosz ára alapját^ vagy a buza ára alapján fizetik a béreket. A rozs és a buza ára között átlag huszonöt százalék differencia van ugyan, de ugyanannyi a sulydifferencia a buza és a rozs között ugyanannál a bérletnél. — Látolsz, mátyar ? — kérdezte a bőrbajuszu. — Látni Iátok, — mordult el Buzogány, — de mi az istennyilát csináljak én ezekkel a förtelmes dögökkel? — Meksimókatni, — vihogott a cseléd. Az öreg nemes ur utálta a macskát világéletében, legföljebb olyankor talált benne örömet, ha kutyát uszíthatott. rá, de a királyaszszony kedveért erőt vett m igán. Ha arra támadt gusztusa, hogy ő vele simogattassa meg a macskáit, hát ő azt is megpróbálja. (Ugyan olyan szép asszonynak okosabb gusztusa is lehelne, azt a csillagos mindenit nekil) A próba azonban nem sikerült. Buzogány András ugy szaladt ki a macskaszobából, hogy aztán maga is szégyelte. De hát olyan fújva, prüszkölve ugrottak neki a szikrázó szemű cicamicák, mintha csak hirt kaptak volna a hatrongyosi atyjuk fiaitól, hogy ez az a rettenetes macskahóhér, akinek ki kell szedni mindakét szemét. Még akkor is alig szuszogott a nagy ijedtségtől, mikor már megint a királyasszony előtt állt. — No látta-e kelmed az én szilaj jószágaimat? — Igenis láttam, fölséges asszonyom. — Hát mit szol kelmed hozzájuk ? " — Hát, grácia a fejemnek, elég rusnya jószágok, de alighanem tigris-tejet szoptak kölyökkorukban. — No hát jöjjön be ke'med hozzám estére is, ha csudát akar látni. Mikor én vacsorázom, akkor ezek a szilaj kis fenevadak mind ott áll nak az asztalon. Még pedig kétlábon. A másik kettőben gyertyát fognak, ugy világítanak. Térdet-fejet hajtolt az öieg kuruc, mert értette, hogy mire céloz ez a beszéd s ugy elsurrant az udvarból, hogy a fiai se vették észre. Össze-vissza bolyongta délután a bécsi várost, még a szénáskerteket is megnézte, ott szalonnázott a boglyák árnyékában. De gyertygyujtás idejére pontosan megje ent az udvarnál. Ott már akkor várták s vitték egyenest a királyasszony elejbe. Ott ült az egy kerek márványasztalnál, amelyik aranyabrosszal volt leterítve, azon pedig ott állt kétlábon a kilenc macska s mind a kilenc egv-egy égő gyertyát szorongatott a két első mancsában. De ugy álltak azok ott, mintha csak kőből faragták volna őket. Még a szemük se rebbent, akárhogy cicegtek, i>iccegt k nekik az udvari tányérnyalók. — No, Buiogány uram, — villant oda diadalmasan az öreg magyarra. — elhiszi-e már kegyelmed, hogy a szokás erősebb a természetnél ? Ugy szelídítem én meg a t-zilaj magyarokat, ahogy ezek a vad macskák megvannak szelídítve. Let erre olyan nevetés, hogy senki se vette észre, mikor a hatrongyosi kuruc odatoppaat az asztalhoz s kirázta a szép aranyabrosszra azt az egeret, amit délután odakint fogott a szénás kertekben. — J j' — ugrott föl sikoltva a királyasszony, ahogy az egér végigosont az abroszon. Mert hiába, csak asszony az asszony, ha korona van is fején s megírta azt már a nagy tudományu apácai Tsere János is az első magyar enciklepédiácskában, hogy természeti ellenkezés vagyon az egér, meg az asszony közt ' A kilenc macska pedig elhaji'otta a gyertyát, ahogy az egeret meglátta s ugy elkezdték kergetni az istenad át abban a nagy hodályban, hogy még egy óra múlva is alig birta őket összefogdosni az udvari cselédség. Öreg Buzogány András pedig odaállt nagydacosan a királyasszony elé és szép recsegő hangon oda vágta neki az igazságot: — Elhiszi-e már fölséged, hogy vér vizzé nem válik? V