Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-28 / 220. szám

Szeged, 1923 szeptember 28 SZBOBD A szinház. A holnap, péntek délután tartandó közgyűlésen, még pedig már annak elején a törvényhatósági bizotiság véglegesen dönt a szinház sorsáról, annyival inkább véglegesen, mivel biztos információk szerint, felebbezés esetén is, a közgyűlésnek remélhetőleg Faragó Ödön javára hozandó határozatát a belügyminisztérium illetékes közegei szívesen várják és helyben fogják hagyni. A közgyűlés tulajdonképen két ügyet fog határozaiával elintézni, vegyis nemcsak a főkérdést, hogy a szegedi szinház vezetését a legközelebbi három évre Faragó kapja-e meg, aki évek hosszú során át a vidék legnagyobb színházait — igy legutóbb a kassait — vezette és művészi eredményei alapján a legjobb vidéki színigazgatónak ismerik el még ellenségei is. Faragó Ödön mellett igen jelentősen esik még az is latba, hogy a kassai szinház éléről a csehek hazafias magyar magatartása miatt űzték el. A másik alternatíva az, hogy ellőttünk álló három hosszú évre Andor Zsigmondra bizzuk-e a legnagyobb vidéki szinház vezetését, a szegedit, akiről mást n?m tudunk, minthogy régebben egy-két egészen jelentéktelen német városkába karmester volt, mint színigazgató pedig csakis a jelentékielen kis újpesti színházat vezette. De a történtek folytán ezen kivül a közgyűlésnek döntenie kell afelett is, hogy vájjon egy ily fontos kulturális kérdés, mint a szegedi szinház vezetésének bárom évre történő eldöntése nem a kötelességszerű tiszta helyzet megteremtése mellett, kizárólag csak a főkérdés eldöntése által döljön-e el, vagy pedig olyan lehetetlen taktikázás alapján, amilyennel az ügy előadója, kezdettől fogva egyoldalú pártossággal, kötelességeinek és a város érdekeinek elhanyagolásával harcoit oly módon, hogy egyik kényszerhelyzetet a másik után teremtve, evidensen csak ezáltal bírta a tanácsot álláspontjának elfogadására. Es el keli holnap azt a kérdést is dönteni, hogy vájjon a kizgyülés nagy többséggel nyilvánított akarata igazán csak oly „quantité negligeab!e"-e, amellyel a tanácsnak nem kell törődnie és hogy az előadó tanácsnoknak kézenfekvő, komolytalan ügyeskedését többre kellett-e értékelnie, mint a közgyűlés félreérthetetlen akaratát ? Mindezeket indítványom indokolásával a közgyűlésen aktaszertlen fogom bizonyítani és a város kulturális érdekeit szem előtt tartó törvényhatósági bizottsági tagokhoz csak egy kérésem van : jöjjenek el a közgyűlésre és döntsék el a kérdést az ott hallottak alapjin. Wimmer Fülöp. Nincsics a fiumei kérdésről. Az United Presse tudósítója Triesztben beszélgetést folytatott Nincsicscsel. Nincsics arra a kérdésre, hogy Jugoszlávia hajlandó-e Fiume olasz anaektálása és a Baross-kikötőnek Jugoszláviához való csatolása alapján megegyezni, azt válaszolta, hezy a jugoszláv korminy ragaszkodik a szerződésben biztozitott jogaihoz, nevezetesen a Baross kikötőhöz. Giardino tábornok kinevezését nem fogja fel a kormány tragikusan, meri meg van győződve, hogy Mussolini a fiumei kérdést végeredményben békésen akarja elintézni. Arra a kérdésre, vájjon a megegyezés esetében nem tarlanak-e a jugoszláv nacionalisták lázadásától, a külügyminiszter azt válaszolta, hogy a jugoszláv kormány minden rendzavarást el fog nyomni. A Grazer Tagespost jelenti Belgrádból: A szkupstina tegnapi ülésén a fiumei eseményekre vonatkozó interpellációkra adott válasz után bizalmat szavaztak a kormánynak. 115 képviseli a kormány mellett, 92 pedig ellene szavazott. Belgrádi jelentés szerint a jugoszláv hadsereg Sebenicó környékén nagy hadgyakorlatokat tart, melybe belevonják a flotta egyrészét is. MMMMMMMMMWMAWMÍkWMWMW Két szindikátus az angol admiralitdsoknak azt az ajánlatot tette, hogy a scapaflowi öbölben 1919-ben elsütyesztett német hadiflottát emeljék ki. Néhány romot egy héttel ezelőtt már ki is emeltek. Hivatalos jelentés a genfi tárgyalásról. A genfi tárgyalásról a tárgyalófelek közös megállapodással a következő hivataías közleményt adták ki : Azok a tárgyalásod amelyek Genfben egyrészt Benes csehszlovák külügyminiszter, másrészt Bethlen István magyar miniszterelnök és Daruváry külügyminiszter között folytak, ideiglenesen befejezést nyertek. A tárgyalások kiterjedtek mindazokra a politikai és gazdasági kérdésekre, amelyek a két állam között folyamatban vannak és ugyanekkor arra a kölcsönre is vonatkoztak, amelyet a magyar kormány felvenni óhajt. A tárgyalások célja az volt, hogy a két állam között lojális viszony maradjon és megszűnjenek azok az ellentétek és nehézségek, amelyek eddig ennek a viszonynak kialakulását megakadályozták. A tárgyaláson végül az volt a cél, hogy helyreállítsák a kölcsönös bizalom légkörét és elősegítsék Magyarország pénzügyi és gazdasági újjáépítését és ennek alapián fontos lépéseket tegyenek Középeurópa konszolidációjának érdekében. A tárgyalások, amelyek mindvégig szives jellegben folytak, a következő eredményre vezettek: 1. A határincidensek elkerülése céljából abban állapodtak meg, hogy közös megegyezéssel részletes szolgálattervezetet adnak ki a határőrök számára. Megegyeztek abban, hogy kielégíti módon kártalanítsák azokat a személyeket, kik a legutóbbi határincidensek alkalmából megsebesültek, illetve annak a csehszlovák határőrnek hozzátartozóit, akit ez alkalommal megöltek. A csehszlovák kormány viszont hajlandó revideálni azokat a megtorló intézkedéseket a magyar állampolgárok ellen, akiket a legutóbbi határincidens alkalmával Csehszlovákia területéről kitoloncoltak. Ebben a tekintetben hasonló módon fognak eljárni, mint annak idején a Németországgal szemben felmerült hasonló nehézségek esetén eljárt. 2. Eszmecserét folytatott a két kormány a kötött kereskedelmi szerződések rektifikálására, valamint az árucserére vonatkozó külön egyezményre, a határátlépés ügyével összefüggd nehézségekre és e téren kénynyitések behozatalát vették tervbe. 3. Megállapodtak abban, hogy az illetékes miniszterek fogják megvitatni azokat a kérdéseket, amelyeket a trianoni szerződés rendelkezéseihez mérten szabályozni kell és amelyeket eddig nem tárgyaltak. Megállapították azokat a szabályokat és alapokat, amelyek tekintetbevételével a kérdések megoldhatók. E kérdések soriba tartozik az állampolgárság és a honosítás kérdése is, a levéltárak és alapítványok felosztásának ügye, végül több jogi és politikai természetű kérdés, amelyet eddig még nem tárgyaltak. 4. Megállapodás jött létre azoknak a propaganda tevékenységeknek tekietetében, amelyek alkalmasak arra, hogy a jó szomszédi viszonyt megzavarják. E célból a két karmány érintkezésben marad és minden tőle telhetőt megtesz, hogy mindenik a maga részéről megakadályozzon olyan propaganda tevékenységet, amely a lojális viszonnyal nem fér össze. Ami a külföldön msgkötendő magyar kölcsönre vonatkozó tárgyalásokat ille.i, amelyek Genfben Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia, másrészről Bethlen és Daruváry, mint Magyarország képviselői közölt folynak, í azokra vonatkozóan elvbsn hajtanáénak nyilalkozik közreműködni, hogy Magyarország részére lehetővé tegyék egy hosszúlejáratú kölcsön megkötését, amely alkalmas Magyarország pénzügyi helyzetének rendbehozására. Ezt a kölcsönt, amelyből a jóvátételi számlára levonás nem fog történni, ellenőrzés tekintetében feltételekhez kötik, amelyeket egy erre feljogosított.. bizottság fog megállapítani. Ezeknek az elveknek az alapján a Népszövetség programot dolgoz ki, amelyet azután esetleg végleges jóváhagyás céljából a jóvátételi bizottság elé terjesztenek. Időközben tovább folytatják a tárgyalásokat a kölcsön biztosítékairól és ellenőrzéséről is, valamint a többi még el nem intézett kérdésekről. Azok az előkészületek, amelyeket ebben az irányban a genfi tárgyaláson tettek, arra a reményre jogosítanak, hogy ez a kérdés október hó elején a jóvátételi bizottság elé kerül és hogy ezek a tárgyalások megegyezésre fognak vezetni. A genfi Népszövetség tanácsa decemberi ülése alkalmával feltétlenül megvizsgálja ezeket, hogy azután végleges határozatot lehessen hozni. Bethlen István gróf miniszterelnök és Daruváry Géza külügyminiszter Genfből hazautaztak. A népszövetségi tanácsba kiküldött magyar delegáció tagjai, valamint Korányi Frigyes báró párisi magyar követ a Népszövetség közgyűlésének végéig Genfben maradnak. Bethlen István gróf miniszterelnök Bécsben tárgyalni fog Seypellel. A miniszterelnök szombaton informálja a pártok vezetőit, a kormány tagjait és a sajtót. Vllllam Good a genfi eredményről. A Magyar Távirati Iroda tudósítója Genfben beszélgetést folytatott sir William Gooddal, aki a magyar kölcsön ügyéről folyt tárgyalásokról a következőket mondotta: — A Genfben megkötött egyezményt igen jelentőségteljes haladásnak tartom. Mint az egy hónapig tartott kényes bonyolult genfi tárgyalások szemlélőjének legyen szabad megjegyeznem, hngy a mostani siker aligha lett volna elérhető Bethlen gróf ügyessége és fózanitélete nélkül. A magyar miniszterelnök és a tárgyalásokon közreműködött segítőtársai biztosították a maguk számára a Genfben képviselt nemzetek tiszteletét és bizalmát. Ez a tény magában is megbecsülhetetlen hasznára leszMagyarorságnak a még fennmaradó nehézségek leküzdésénél. Ezek a nehézségek még mindig lénye' gesek, de ha Magyarország ezután is, arról tesz tanúságot, hogy főkivánsága az, hogy szomszédaival békében élhessen és hazafias önfeláldozással támogatja azt a kormányt, mely Európa bizalmát fogja felébreszteni, ugy megvagyok róla győződve, hogy Magyarország pénzügyileg és gazdaságilag talpra állitható lesz. A Kis: (A Szeged tudósítójától.) Szeged város mindenkori gazdálkodásának háromezerholdas szégyenfoltja, a Fehértó ismét kiszáradt. A hatalmas tófenék szennyes fehéren szikkad az őszi napfányözötiben, vastag rétegben borítja a kivirágzott széksó. A széksótengerben itt-ott elszáradt baltetemek hevernek. A viz teljesen eltűnt, csupán a tóterület felső részén, Karácsonyi Dili Gergő tanyája alatt maradt belőle valami mutatóba. A háromezerholdas élettelen tófenék szomorúan terül el a város mellett, fölötte talán még a madár sem mer elrepülni. A halott mező némán beszél arról a közömbösségről, arról a nemtörődömségről, amely halottá tette. A Fehértó feneke körülbelül háromezer holdat rabol el a város vagyonából, háromezer hold pedig nagyobb terület, mint amennyit magáénak mondhal akárhány magyar város. Háromezer hold harmadrendű termőföld évi bérjövedelme a mai buzavalutás földbérrendszer mellett meghaladja a hatszázmillió koronát. A város közönsége tehát a Fehértó miatt évi hatszázmillió koronával rövidül meg. A Fehértó ismét kiszáradt és ismét kipusztult belőle a halállomány ... Ezzel tulajdonképen nem is írunk újságot, hiszen évtizedek óta majdnem minden évben visszatérő jelenségről van szó és a város közönsége már ugy megszokhatta, hogy nem is talál benne semmi rendkívülit. Mert hát a Fehértó éppen arról nevezetes, hogy gyakran kiszárad, a benne önként megtermó halállomány pedig arról, hogy ha elfogy körülötte a viz, elpusztul. Igaz ugyan, hogy már régóla gondolkoznak rajta a város urai, miként volna megmenthető ez az állandóan pusztuló, de felbecsülhetetlen érték, de a gondolkozás soha sem ért el a teltig és igy a jól-rosszul összetákolt mentőterveket is belepte lassan a széksó. A Fehértó hSromezáíholdas területe semmire sem használható, mert ha száraz, nem terem meg rajta még a kutyatej sem, ha pedig vit van rajta, nagyon bizonytalan, hogy meddig marad ott és igy halgazdaságot sem lehet rsjta folytatni. Ha a tófenék egyrészét alkalmas módon kimélyítenék, legalább a vizet menthetnék mig a kiszáradás veszedelmétől és megvethetnék az alapját egy állandó és jól jövedelmező halgazdaságnak. Ha felépülne az a fürdőtelep, amelyről az utóbbi időben tárgyalt a népjóléti miniszter megbízottja a város hatóságával, aranyat teremne a tófenék terméketlen széksója. Ha megtalálnák valahogy a föld ragályos betegségének, a száksónak a szérumát, eke alá terülhetne az a háromezerholdnyi halott terület, ahol most szennyes fahéren szikkad a tófenék, ahol „nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben", akkor ott gazdag vetésts^lak termését érlelné a napsugár. De hát ez a sok .ha", mind csak álom, komolyan senki sem törekszik megvalósítására, közömbösen tűrik a természet kincsének könynyelmü pazarlását, mintha a széksó nemcsak a tófenéket borítaná, hanem belepte volna közömbösséggel; nemtörődömséggel az illetékes lelkeket. A város egyik főtisztviselőjével beszélgettünk a Fehértó tragédiájáról. Megkérdeztük, hogy a halállomány pusztulása milyen nagy kárt jelent a város számára. — Kár tulajdonképen nincs — felelte közömbösen —, mert hát mindenki tudja, hogy a Fehértó halállománya gyakran elpusztul. Ha véletlenül van a Fehértóban bal és halászunk rsjta, a jövedelem talált pénz. A város egyik főtisztviselője mondta ezt, nem is fontos, hogy ki, hiszen a Fehértó problémájáról talán senki sem gondolkozik mte-