Szeged, 1923. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1923-09-25 / 217. szám

V SZEGED a külügyminiszter már nem soká maradnak külföldön és a hét derekán Budapestre várják őket. Bethlen István gróf miniszterelnök és a kisSzeged, 1923 szeptember 29 ántánt képv selői között Geníben lefo'yl tárgyalások ama résziről, rnely a magyar kölcsönre vonatkozott, a legrövidebb időn beiül kimerítő konmünikét adnak ki. A háztulajdonosok ülése. (A Szeged tudósítójától.) A csöndes vasárnap délután házigazdák eyültek össze az ipartestület csöndes filai között és nem egyszer verték föl a már tradicionálissá vált ipartestületi nyugalmat. Jabbára kisemberek gyütek össze, akiknek házaikban 1-2-3 lakó lakik csupán, azonban elkeseredésük még sokkal naI

yobb volt, mint azt a legutóbb megtartott két ongress/us alapján várni lehetett volna. A ha Igatóság soraiban nem egy postás és vasutas foghlt helyet, akik talán a leghangosabb tagjai voltak a nagygyűlésnek. A gyü ésen határozottan kialakult az a nézet, hogy a nrgjelent háziu'ajdonosok nem elégszenek meg a lakbéremeléssel, hanem határozott formában követelik az azonnali fölmondási jogot, illetve az összes lakások fölszabadítását. Bármennyire jogosnak látszik is a háztulajdonosoknak követelése, meg kell itt állnunk tgy percre. Nem vonja sentti sem kétségbe, hogy a béremelés jogos követelés, mert hiszen a lejutolsó mérsékelt emetéi óta a megélhetés lényegesen nehezebb lelt. Azonban az azonnali lakásfölszabaddds semmiképen sem egyeztethető Össze a köz érdekével. Nem lehet a lakásokat november elsejére a szabad forgalomnak és szabad versenynek átadni, mert a ház, a lakás olyan szükséglet most, amelyet nem lehet mással pótolni, amelyre mindenkinek szüksége van és h* föl mondanak egy lakónak, ha a háztulajdonos ki tesz valakit lakásából, akkor az az u'cta fog maradni, mert üres lakás nincs és mérhetetlen lakásínség van. Ezt a kérdést nem lehet ugy egyoldalúan megoldani, hogy a háztulajdonosok egyszerűen kijelentik, hogy lakásínség nincs és ha van is ilyen, skkor ez csak a lakásrendelet miatt van. Ezt a mindenkit közelról érdeklő problémát nem lehet igy egyszerűen és Szegeden megoldani, mikor a lakásínség nem lokális jellegű, hanem egész Európának betegsége. Angliában — Európanak ma legkonszol diltabb országában — ebben at esztendőben keHett volna megtörténnie a korlátlan lakásfölszabadilásnak, azonban ei ott sem történhetett meg, mivel Angliában sem tudták még ezt a kérdést megoldani. A britt szigetek egészségügyi miniszterének azért kellett tárcájáról lemond tnia, mert kíméletlenül keresztül akarta vinni a lakások teljes fölszabadítását, sőt egy íditg kormányválság veszélyét is idézte fel Angliában a lakáskérdés. Átmeneti időre van tzükfég, mig az épltke'és annyira halad, hogy arrói lehel majd beszélni, hogy a lakásínség megszűnt. A háztulajdonosok gyűlésit dr. Széli Gyula nyitotta meg 3 óra után. — Lehetetlen helyzet — mondotta —, hogy a vizdljakon kivül még a közüzemi pót'ék is a házigazdát terheli. .. (Ugy van f) Mindenki meg fog válni házától, ha nem változtatnak rövidesen ezen a helyzeten. Nincsen annyi jövedelműnk, amelybOl a közüzemi pótlékot fedezni lehetne. (Ugy von!) Ezt míg akkor sem tudtuk fedezni, mikor még nem voltak fölemelt kéményseprési dijak. (Ugy vanl) Tárgyalt ebben az ügyben a polgármesterrel — folytatta Síéi Gyula, aki belátta, hogy a háztulajdonosoknak igazuk van. A szeptemberi közgyűlésen fogják ezt a kérdést tárgyalni. Reméli, hogy már a közel jövőben a lakók fogják a közüzemi pótlékot fizetni. Ezután a fölmondás kérdéséről beszél. Közbeszólások hangzanak mindenfelől. — Ez a legfőbb kérdés! — Fölmondani... — Mi lesz a szabad fölmondással ? .. Széli Gyula a szabad és korlátlan fölmondásról beszél, m»jd S következőket mondja: — Ht nen engedélyez a kormány korlátlan föl mondást, engedélyezzen legalább részleges tölmonddstl (Nagy zaj.) Belátja — mondj i —, hogy rettenetes dolog az, ha kitesznek valakit az utcára, de ne molesztáljak mindig a háztu ajdonosokat. Engedjenek félévenkint legalább egy fölmondást. Altkor szabad lesz többezer lakás és ta álnak majd a hkástalanok hajlékot. A háztulajdonos és a lakó meg fogja akkor válogatni, hogy kit fogad lakójínáK, illetve kihez megy lakni (Ugy van!) Ha fölmondás le<?, jobban foknik a lakók gondolkozni 1 (Nagy tetszés és éljenzés.) A következő szavakkal fejezi be beszédét: — A háztulaldonos most ki van szolgáltalva a lakónak. Ha fólmondás lesz — tisztességes lakúk lesznek! — Ez kell nekünk, zug a hallgatóság. Ezuián Pillich Gyula ügyvezető elnök szólal föl. — Folytonos retteg isben vagyunk — kezdte beszédét. Nem tudjuk, hogy mi fog történni holnap saját házunkban. Ezután beszámol a szeptember 2-án megtartott budapesti nagygyűlésről. Tízezer ember ült a régi képviselőház padjaiban. A nagygyűlés haározati javaslatot fjgadoit el, amellyel ó nem értett egyei. Pontról pontra imerteti a javaslatot. A közüzemi pót ékot a lakók fizessék. A b:kesl»p ötmmázalákes emelését kiván ák ezután. (Nem kell nekünk! Fölszabadítás kell! Nincs lakásínség!) A fiagygyüés jövő má|usra kívánta a lakasok ötven százalékának fölszabadítását, sugmz usra pedig a további ötven százalékot. Ktvámák a családi hAzak azonnali fölszabadítását. Az "mentesség meg hossza bbilását is kérték további kilenc esztendővel. A határozati jivaslat benyújtása után ő tette míg főlszólalásál. A közüzemi pótlékról s óló passzust magáévá lette. Nem fogadta el a fölmondásról szólót, hanem követelte minden lakás fölszabadítását már a most folyó év november elsejére (Nagy tetszés.) A tör bi vidéki város ktku döttje is magáévá tette Pillich külön indítványát. A kecakeméii kongresszust szeptember 8 án és 9 én tsrto tá't meg. Egyöntetűen azt határozták, hogy a fölszabadítás már most történjék meg és ennek a kerdésnek tárgyalásánál vegye a miniszter f gyelembe, hogy a vidéken más A helyzet, mini a fővárosban. Ezután országos intézőbizottság alakult meg. A kecskeméti határozat a következőket tartalmazta: A szabadrenddke és álljon vissz t cz év november ebeiére és nyerjen befejezést 1924 május elsején. Likashá^y nincs a vidéken és csak a megkötöttség okozta azt a múltban. Kijelentették, hogy ha a szabadrendelke>é? helyre áll, a háztulajdonosok kötelezik magukat építkezésre és javításokra. A végrehajtóbi-ottságnak távjai leltek a szegedi, pécsi is kecskeméti kiküldöttek. A kongresszus u'án fölmentek Vass József népjó'é í és muakaügvi miniszterhez, akitől kérték, hogy a legközelebbi ankétra hívják meg ezt a háromtagú bizottságot is. A miniszter mindent megígért. Továobi szervezkedésre szólítja föl a háziul íjdonosokat, m jjd elhatározzák, hogy minden hónapban fognak nagygyüiébt tartani és a miniszterhez is elmennek. Pillich G>ula bejelenli, hogy a HOSz, az országos szövetség nagy vidéki propaganda útra készül. Beszéd még a békepari ásról és megállapítja, hogy a lakbérek hihetetlenül mélyen a békeparitás alatt vannak. Beszedet azzal feje/t be. hogy tízezer korona évi jövedelem után 36.000 korona a költségűk. Hogyan lehessen ezt kthoíni. J vi?ol|a, hogy küldöttségbe* keressék fel dr. Kószó István belügyi államtitkárt és kérjék fel Őt közbenjárásra. E/után az els5 felszólaló Fenyő Rudolf. 0 21 et állott a korona Zürichben — mondja —, tmlkor a rendeltet kibocsátották, ma p^dig 0 03 al értékelik a koronát. Tarthat thn ez a helyzet. Lakást sem eladni, sem átruházni ne lehessen. Az üzletnely ségek fölmondásához a hát'uiaidonottok ragaszkodnak. Azt kivánja, hogy azönn-. álló keresetet űzőknek azonnal legyen szabad főimondani. (Buzavaluiában állapítsák meg i házbért!) Lelketlenség 70—80 ezer korona bavőtcl mellett 120 ezer korona kéményseprési dijat fizetni. Kívánja, hogy a lakások tatarozását is a la-ós fi'esséki Bokor Manó fölszólslásábai egy konkrét példát mond et, amellyel lehetetlen helyzetbe kerül a háztulajdonos. Guticska Lajos a következő fölszólaló. A kémény-epiók iparengedélyének megvonásáról b s é. Széli G uh elnök szólal fel u'olsónak. — Szabad fölmondás kell — mjndja—, megoldódik akkor minden l A viharos gyűlés véget ért, a házigazda urak lassan lass-n eltávoznak, de mé* az utcán is hallatszik: fölmondani... tölmondani... I;t emli jük meg, hogy budapesti jelentés szerint illetékes helyen már foglalkoznak * novemberi lakbéremelés ügyével. Az emelés kulcsát méj nem állapították meg, a tárgyalásokról annyi azonban kiszivárgott, hogy a közüzemi pótlékot a népjóléti miniszter a lakókra akarja hárítani. . ' A háztulajdonosok memoranduma a tanács előtt. (A Szeged tudósítójától.) A Háztulajdonosok Egyesületének szegedi szakosztálya vasá-nap ülést tartott — amelyrek lefolyásáról föntebb számolunk be részlegesen —, amelyen a fővárosi anyaegyesület mintájára eréyes hangú határozatban kivetel'e a lakások azonnali, vagy fokozatos fölszabadítását, megfelelő lakbéremelést és minden tehernek a lakókra való áthárítását. Az ülésen hozott határozatot az egyesület vezetősége többek közö t megküldte a város tanácsához is azzal a kérelemmel, hogy azt a tanács pártoló javaslattal terjessze elő a szeptemberi közgyűlésen. A szegedi háztulajdonosok beadványával hétfőn foglalkozott a város tanácsa. Balogh Károly tanácsnok részletesen ismertette a beadványt, elmondotta, hogy kívánságaikat négy pontba foglalják össze és pedig: 1. November elsejétől kezdve az összes lakások teljes felszabadítását és a fölöttük való szabadrendelkezési joguk vlsszadását kívánják. 2 Abban az esetben, ha előbbi kívánságukat a kormány nem teljesítené, akkor oldja meg ugy a kérdést, hogy a háztulajdonos félévenkint legalább egy-egy lakás fölött nyerje vissza szabad rendelkezési jogát ezenkívül minden megüresedő lakás fölött a rendelkezés joga szintén a háztulajdonosra szálljon. 3. A kincstári haszonrészesedést a lakó fizesse. 4. Minden közüzemi pótlék a lakót terhelje. A háztulajdonosok végül azt kérik, hogy kívánságaikat tegye a közg ülés a magáévá és felirat formájában ju ta-sa el a kormányhoz. A tanács természetesen két pártra szakadt a kérdés tárgy - fásánál, a háztulajdonosok és a lakók párt/ára. A háztulajdonospárti tanácstagok felsorakoztatták mindazokat az érveket, anrlytfk a háború óta betöltenek mindea háziúr nagygyűlést. Elmondották, hogy ha minden közszükségleti cikk forgalmának szabadságát visszaállító ta már az államhatalom, teljesen indokcla lan és méltányt lan a lakásforgalom korlátozása. A ház ulajdonos >k viselik ebben az országban a legnagyobb terhet, előbbutóbb le kell roskadniuk alatta. Befektetett tőkéjűk alig jövedelmez valamit, mert a lakbérekből még a tatarozási költségeket sem fedezhetik. Meg vannak győződve róla, hogy a szabad fölmondási és bérmegállapitási jog visszaállítása után olyan nagyarányú építkezés indulna meg, hogy egyszeriben vége lenne a mai lakásínségnek. A lakópárti tanácstagok ezzel szemben kifejtették, hogy a háziurakn>k magánjogi szempontból igazuk is van, amikor a lakások felszabadítását követelik, de szociális szempontból, amely föltétlenül magasabbrendü szempont, nincs igazuk, mert a lakások fö szabadítása ezer, meg ezer családot tenne hajléktalanná. Elmondották a lakók régi érvét, hogy „háztulajdonosnak lenni nem foglalkozás, nem kenyérkereset", a háztula don tőke, amely jó', vagy rosszul kamatozik, aszerint, hogy milyen a konjunktúrája, arra azonban nagyszerűen bevált, hogy a mai gyorsan változó értékviszonyok között stabilizált értéket képviseljen és tulajdonosának valorizálva mentse meg vagyonát. Elhinnék a lakópártiak is, kogy a lakások fölszabadítása nagyarányú épikezést vonna maga után, ha a tapasztalat éppen az ellenkezőjét nem bizonyítaná. A korlátozó rendelkezések ugyanis nem vonatkoznak az újonnan épült vagy építendő lakásokra, de uj építkezés még sincs. A lakások fölszabadításáról tehát csak