Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-22 / 189. szám

s ZEGBD Szeged, 1923 auguiztoi 22. a kormányfőtől kötelező Ígéretet és hogy a tápot Rasssy Károly szeptember közepe táján szándékozik megindítani. A Nép bizonnyal abból következtetett arra, bogy az Esti Kurir cimen délután fél öt óra tájban megjelenő uj estilap nem más, mint a Világ délutáni kiadása, hogy az uj lap fiatal felelős szerkesztője dr. Baross László lesz, aki eddig a Világ politkai rovat vezetője volt. Ez azonban természetesen mit sem bizonyít, sőt az egészen jól értesült politikai körökben ugy tudják, hogy Rassay lapalapitása bizonyos fokig el is hídegilette azt a közismerten meleg baráti viszonyt, amely a Világ és ő közötte fennállott. Nem adják bárba az államvasutakat. Egy hétfői reggeli lap hirt adott arról, hogy párisi értesítés szerint francia érdekeltségek tárgyalást kezdtek volna a magyar kormánnyal a magyar államvasutak bérletére vonatkozólag. Illetékes helyen kijelentették, hogy a hir minden alapnélküli koholmány. Eokhardt Tibor beszámalója Dorozsmán. Dr. Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő vasárnap délután beszámolót tartott Dorozsmán, hogy megokolja a maga és társainak, a fajvédőknek a kormánypártból történt kilépését. Vele jöttek Gömbös Gyula, Zsirkay János nemzetgyűlési képviselők és Anka János, A Nép szerkesztője, Friedrich István nem jöhetett el, mert, hir szerint, lemaradt a vonatról. A népgyűlést nagyon gyér érdeklődés mellett a főtéren tartották. A szónoki emelvény egy aazlal volt a tér közepén. Varga György községi főbiró nyitotía meg a gyűlést, felkérve Eckhardt Tibort, hogy ismertesse .azország helyzetének politikáját". Eckhardt „D.csértessék a Jázus'-sal kezdte beszámolóját. Elmondotta, hogy ö és társai nem voltak képesek megvalósítani két év alatt a programjukat, mert a kormánypárt zöme eltért az eredeti programtól és számukra az a helyzet adódott, hogy megtagadják elveiket, vagy kilépnek a kormánypártból. Az utóbbit választották, mert három lényeges kifogásuk van az egységes párt, illetőleg a kormányzat ellen. Kifogásolják a kormány pénzügyi politikáját. (A szónok itt bocsánatot bért, hogy olyanokról beszél, amit falun nem értenek meg, de — mondotta — ezekre a dolgokra is ki kell terjeszkednie.) A korona fokozatos romlásának egyedüli oka, hogy Magyarországon van egy csoport, egy üzleti klikk, amelynek érdeke értékcsökkentése. Ennek a klikknek döntő befolyása vBn a kormány péizügyi politikájára, amelyet akkép irányit, hogy haszna legyen belőle. Ennek a befolyásnak következménye, bogy a Jegyintézet a bankok szánára olyan előnyős kölcsönöket nyújt, amelyek előbb-utóbb csődbe kergetik az országot. A korona állandósulásának elsö felétele az volna, hogy az állam valorizálja, azaz aranyéitékre számítsa át a hiteleket, mert ha az áilami köcsönt vaio izáltan kellene a bankoknak visszafizetniük, akkor nem állna érdekükben a korona romlása. A másik lényeges kifogásuk Eckhardt és 'ársainak a kormányzat ellen a túlzott mértékű importálás. Nem szabadna megengedni, hogy ebbe az országba több portéka jöjjön be, mint 3mennyit kiviszünk. Úgyis többnyire luxuscikkek jöttek be. A harmadik kifogás a kormányzat ellen az állami költségvetés egyenetlensége. Nem szabadna többet költeni, mint amennyi a bevétel. Csökkenteni kell az áliami és közigazgatási tisztviselők létszámát és a lecsökkent tisztviselői kari fizetni kell, bogy ne legyenek kénytelenek mellékkereset után nézni, mint amilyen a részvényvesztegetés is. Az állami üzemeket a magángazdálkodás szabályai szerint kell vezetni, akkor nem fog deficittel dolgozni a vasút és a posta. Meg kell állapítani, hogy a kormány részéről is történt a tisztviselői létszám csökkentésére nézve helyeselhető intézkedés, de az elbocsátottak megélhetéséről is kellene gondoskodni. Ez volna — mondotta végül — főbb vonásaiban a programunk s kívánságaink kierőszakolása végett mentünk ellenzékbe a kormánnyal szemben. Bjthlen István (iljcnzés) mint miniszterelnök könnyű szerrel megvalósíthatná követeléseinket, ha akarná. Eckhardt Tibor hosszura nyúlt beszéde után Gömbös Gyula szólalt fel. Azzal kezdte, hogy az ország nem okult a történelemből. Ö és lársai most is azt akarják, amit az ellenforradalmi kormány idején Szegeden tűztek ki célul: visszaadni az országot a magyarnak. Statisztikát olvasott fel a keresztény vállalatokról és földbirtokosokról, majd kijelentette, bogy ő és lársai keresztény, fajmagyar pénzintézeteket, iskolákat stb. akarnak. Erután Anka János, A Nép szerkesztője beszélt a szónokok közt a legnagyobb hatással, mert anekdotákkal mulattatta a hallgatóságot, amiket falun is megértenek. Végül Zsirkay János beszélt a zsidó tőzsdések és gabonakereskedők ellen. A népgyűlés után Forró Zsombéra hajtattak, Szent István napján pedig Kistemplomon jelentek meg, ahol szintén elmondták beszédeiket. Hétfőn visszautaztak Budapestre. Lendvai ismét a nemzetgyűlés ellen beszélt Szegeden. Lendvai István a nemzetgyűlésen még nem beszélt, alig bárom hete, hogy tagja a parlamentnek, de már beszámolót tartott Cegléden. Beszédénen ezekkel az érdekességekkel szolgált a ceglédi polgároknak: — Az ország drága pénzén épitett fényes, aranyos palotában az elsö órákban rettenetes rosszul éreztem magam. Láttam azokat a politikusokat, ^kiknek látására a karzatról az egyszerű bugaci juhász is elundorodna. Amit A Nép-ben közöltem, annak minden soráért Eléggé sajnálom, hogy írtam róluk. A második nemzetvédelmi alakulatokat is össze akarta veszíteni a vasutasokkal, de ez nem sikerült. Ezután részvényügyre került a sor. Ulain vádjai tökéletesen igazaknak bizonyultak. „Beigazolódott, hogy a Bethlen-kormány nemcsak nagy panamista, hanem hogy erkölcsi érzéke sínes a lemondásra, hogy amikor ott lógott az erkölcsi akasztófán, hagyja el a helyét." Mindenki láthatja, hogv a Bethlen-kormány helyzete már tarthatatlan. Éhségforradalom és minden más szörnyűség fenyeget. Kezdi érezni ezt már Bethlen ur is. De nem megv, mert azt mondja, hogy ő pótolhatatlan. De ha, ne adj Isten, holnap megütné a guta, akkor megszűnnék az ország?! Ezután megismételte a programját: a Bethlenkormány sürgős eltávolítása és a zsidókérdés megoldása. Lendvai után a már-már elfelejtett Budavári László szólalt fel és egész beszéde nem állott másból, mint dühtől tajtékzó szitkokból a zsidók ellen. Valósággal fflizgatta a tömeget, amelynek soraiból ilyen kiáltások hallatszottak: Lámpavasra a zsidókkal 1 Föl keli akasztani a zsidókat. Ezután nem is volt több beszéd, mert Lendvait csak Budavári kisérte le. vállalom a felelősséget, olyan mérsékelt hangon már erösebö lesz. Panaszkodott, hogy „a piszkos zsidó sajtó mint veszett kutya marta két héiig". A mandátumát nem jogják megsemmisíteni. LébnerLendvai ezután megvádolta a kormányt, hogy az saját maga készítette elő a mozdonyvezetők sztrájkját, taktikai okból. Amikor a ceglédi választás első nagy eredménye, Gömbös és társainak az egységes pártból való kiválása után bukóféiben volt a kormány, szükségük volt a vasutassztrájkra, hogy azt mondhassa őfőméltóságánsk: Én mennék, de most nem mehetek, amikor megállt a vasút. A kormánynak az a taktikája, hogy összeveszítse a magyarokat ; a Három nap alatt... (A Szeged tudósítójától.) Mintegy esztendeje a Palágyi-kérdés (ncert már igy kell mondani) nemcsak Szeged város egész közönségét, hanem Csonkamagyarországnak azokat a polgárait és tény.zői', akik valóban szivükön viselik ennek a megtépett országnak kulluráját. A Palágyi kérdés mar tul nőtt Szeged város uapujain és nem is csoda, hogy éber tigyelemmel kiséri az egész ország, hogy vajon lesz-e az ország második és a vidék első városának teljes színtársulata, amely a ku túrát nemcsak operettekkel és bulváidrámákkal szolgálja, hanem valóban komoly kulturális értékekkel, amelyek közé — akármit mond is Pdlágyl — nagyoi is odatartozik — az opera. A Pdlágyi-kérdés: Sreged egyetlen színházának kérdése ma délelőtt szóba került a város tanácsának ülésén is és — mint mindenütt — itt is rég nem látott izgatott h ngulatot teremtett. Éppen a delet kongatták a torony harangjai, amikor Gaál Endre kulturtanácsnok elreferalía apró-cseprő ektáit és a szokott szürke hangulatot egyszerre lendület és izgilom váltotta föl. A tanács tagjai abb&higyták diskurzusaikat a tegnapi puszii.ó jégverésről, a sajtó munkásai pedig feszűl en fölfigyeltek. Gíál Endre először rövid kis pihenést iartott, majd a következő szavikkal kezdte mondanivalóját: — Itt van egy nagyon nehéz ügyem ... Ezután egészen csöndes hangon ismertette a szinügyi bizottság pénteki üésén történleket a fölvett jegyzőkönyv alapján. Fölolvassa Palágyi Lijos ismeretes beadványát, amelyben kategórikusan kijeltníi, hogy operatársulatot erre a szezonra nem szeívcz. Palágyi beadványát alá is támasztotta a leszerződtetett tagok névsorával, amelyből pers;ze egészen hiányoznak az operaénekesek. A színigazgató beadványa végén még egyszer egészen nyíltan kijeleiti, hogy ö nem fog operatársulatot szervezni. Gaál Endre ezután részletesen ismertette a szinügyi bizottság tagjainak fölszólalását, majd az egyhangú határozatot, mely szerint Szeged város szinügyi bizottsága nem mentheti jöl Palágyit a szerződés egyetlen pontja alól sem, igy az operatársulat megszervezésétől sem. Javasolja pedig a tanácsnak, ho y kényszerítse az igazgatói a szerzfdés pon'.os betartására. Gaál ezután kijelenti, ho*y * szerződig értelmében a tanácsnak jog* v?n a? igarg tót kötelességeinek beiará:. ir fö'hivni, v gy pfdig az elmulasztottakért megdorgálni. Ha ez sem h .sznál, akkor a szerződés fölbontása köveikezhetik. Ó a maga résrérőt azt javasolja, hogy a tanács hívja jöl sz igazgatót a szerződés betartására. Balogh Kkoly erre energikusan közbeszólt: Ez semmi. A tanács utasítsa Palágyit sz operatársulat megszervezésére és ameddig ezt nem teljesiti, nem kezdheti meg az előadásokat! Gaál Endre erre azt javasolja, hogy szólítsák föl Palágyi', hogy három napon belül nyilatkozzon, mit szándékozik tenni. Balogh Károly ismét fölszólalt: Nem kell itt ujtbb nyilatkozai, hiszen van már abból kettő is, egy a sajtóban, egy pedig hivatalosan a szinügyi bizottság előtt. Föl kell hivni Palágyit, ha három nap alatt nem vállalja a szerződés minden pontját, akkor a város tanácsa elmozdítja a szinházigazgatástól. Három^'nap alatt jelentse ki, hogy vagy megszervezik operatársulatot és betartja a szerződést, vagy pedig elmegy ... Gaál Endre azt tartja, hogy szükség van még egyszer Palágyi nyilatkozatára, tudni kell tisztán, hogy mit akar, mert csak igy lehet egyszer már végezni az üggyel. Taschler Endre főjegyző is fölszólalt: Ehhez a javaslathoz azt fűzöm hozzá, hogy ha három nap alatt nem nyilatkozik Palágyi, akkor az annyit jelent, hogy eláll a szerződéstől. Bokor Pál helyettes polgármester, aki az ülésen elnökölt, hozzáfűzte még azt, hogyha Palágyi mégis meggondolná magát és megszervezi a teljes társulatot, akkor a három nap elmultával még nyolc napi határidőt kell kitűzni, ami alatt köteles megszervezni az operaegyüttest. Taschler Endre annak a félelmének adott kifejezést. hogy talán mégegyszer meg fog ismétlődni az a helyzet, ami Palágyi működésének megkezdésekor történt, ugyanis az idő múlásával senki sem tudná jól megszervezni társulatát. Balogh Károly bejelenti, bogy ö azt hallotta, hogy mozgalmat indítottak a színészek körében, azzal a célzattal, hogy ne játszanak más igazgató alatt, mint Palágyinál. Majd indulatosan kijelentette, hogy a színészek pedig nem fognak rendelkezni a város színházával. Szóba került azután, hogy mi lesz, ha Palágyi elmegy. Többen mondották, hogy akkor csak később lehet majd megnyitni a szezont. Bokor Pál kijelentette, hogy nem jár semmiféle veszteséggel, ha néhány héttel később fogják megnyitni a kapukat. A fölszólalók után Gaál Endre összegezte az elhangzottakat, majd kimondta a tanács határozatát, amely szerint a ;tanács fölhívja Palágyi