Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-09 / 180. szám

ggyRs sgáai áe»« 120 korona. í»f rkfctztftség és kiadóhiva5*;. Kolc»ey-utca e. (Próiétafsáliü, L emelet S.) Teleíon iJ-33 A „Szeged* megjelelt oétió kivételével minden na p. Egyes az.im ára 1M koron i. E'.ölizetési árak - Egy lite pr» Szegeden 22r,ü,BudaI* isten éa vidéken 2200 kur. Hirdetési árak: Félhasáöon 1 mm. 25, egy hasábon 50,másfél hasábon 75 K. Szövegkört 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 50,kövér hetükkel ICO K. Szövegközti közlemények soronként 500 K. Nyilttér, családi értesítés 800 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 augusztus 9, CSÜTÖRTÖK. szam. A torero kardja. Pozsonyban két hét múlva — bizonnyal zsúfolt aréna előtt — felvillan msjd a torero egyenes spádéja és a leszúrt bika piros vére festi vörhenyesre az aréna homokját, mert a tőlünk elszakított ősi koronázó városban rendezendő árumintavásárukra igy akarnak a megszálló csehek közönséget csábítani a külföldről. Ez a rövid Hs, reklámizü hir, amely semmitmondóan húzódik meg a nagy világlapok méteres hirhasábjafn, megérdemli, hogy kiragadjuk társai mellől és hosszasabban foglalkozzunk vele, mert egy későbbi kor krónikása előtt ez is egyike lesz azoknak az apró mozaik- s?emecskéknek, amelyekből a háborút követő évek erkölcsi züllésének képét fogja megalkotni. Kétségtelenül szép és pittoreszk látvány, amikor Andalúzia forró égboltja alatt tízezrek zugó tapsa közepette bevonul a banderillerok és priccadorok élén a matador, csillogó, gyingygyel és arannyal dúsan telihimzett köpenyében és büszkén körüllépdeli az arénát. Ha ennyiben maradna a dolog, nem is emelhetne senki kifogást a Spanyolországban oly népszerű bikaviadalok ellen és még akkor sem, ha csak a banderillerok mutatnák be művészetüket, akik apró sok zászlós lándzsácskákkal tűzdelik tele és ingerlik i&y szinte a végletekig, a napokig sötét, földalatti istállókban tartott, arrugy is bősz fekete bikákat, hogy azután az őrülethez közelálló állat féktelen támadása elől csodálatos ügyességgel térjenek ki. De a „játék*, sajnos, nem merül ki ebben, hanem amikor mar a hajszolt állat tehetetlen dühe eléri a forrpontot, előlép vörös posztójával a torero és kiparancsolva bandetiUeroit, ő lép akcióba. A „jálék" vége azután az, hogy a torero — ha elég ügyes — hegyes spádéjával leszúrja a felbőszült állatot, de sokszor bizony a bika hegyes szarvain, vagy 8zéles patái alatt buggyan ki a fonó, piros embervér. A bika viadalok és a torerok életének fényés árnyoldalait mi, Spanyolországon kivül élő európaiak, persze, egészen más szemmel nézzük, mint az Ibér-félsziget forróvérű népei és igy egészen más véleményt is formálunk róla. Helytelen volna, ha rá akarnánk oktrojálni véleményünket a spanyolokra és be akarnánk szüntettetni ezt a sok évszázados, sőt évezredes multrá visszatekintő „nemzeli játékot", amelyet még Caesar légiói honosítottak meg gladiatori harcaikkal Hispániában, de viszont a spanyolok sem csodálkozhatnak azon, hogy Nyugatés Középeurópában a bikaviadalt barbár és kegyetlen dolognak tartják, hiszen a tizezreket nem annyira a banderillerok és a matador ügyességének nézése, hanem a kiömlő piros vér látványa viszi az arénába. Ha a bika vére csordul ki, az is jó, de titkon, be nem vallottan minden spanyol caballero és minden szenyora azzal megy a napsütötte arénába, hogy meleg, piros embervér folyását fogja látni. A háború előtt a bikaviadalok elitélésében egyetértett a spanyolokon kivül Európa minden nemzete és minden olyan kísérlet, amely más országokba akarta importálni ezt a véres „játékot", csúfos kudarcot vallott. Az utolsó kilenc év azonban szomorú változást hozott e téren is magával és a háború nyomán keletkezett erkölcsi zül'és lehetővé tette, hogy bikaviadalokat ne csupán Spanyolországban „élvezhestenek" az emberek. A sort a fascisták Olaszországé nyitotta meg, ahol maga a minisztereir.üic, a feketeinges Mussolini adta meg a jelt arra, hogy megnyíljon az aréna kapuja a vad, spanyol bika előtt. Olaszországban a bikaviadalok jelentős anyagi és mint a fascista lapok kiemelik, teljes erkölcsi sikerrel jártak os ugy látszik, ez az olasz példa buzditetta a cseheket arra, hogy pozsonyi árumintavásáruk fénypontjának bikaviadalokat illeszszenek az ünnepségek műsorába. Tudjuk és érezzük, hogy az ősi koronázó város magyar lakosságától nagyon messze áll ez a terv és hogy ez cseh ember agyában született meg, de még igy is 8lapos meglepetés a hir, hiszen ha Németország, mint „a költők és tudósok országa" volt ismert, ugy Csehország bizonnyal megérdemelte a muzsikusok népének nevét. A csehek büszkén hivatkoznak ősi, magasfoku kullurájukra s igy az ember mindenre másra inkább gondolhatott volna, minthogy a pozsonyi árumintavásárt bikaviadalokkal tegyék ismertté Európa elölt. Talán nem gyűlt volna olyan tömeg egybe egy zenei ünnep meghallgatására, mint a bikaviadalok kedvéért, de Európa előtt a pozsonyi zenei ünnepre hivatkozhatott volna a hivatalos cseh politika, mint a cseh kultura értékmérőjére, ha mindjárt ez az értékmérő hamis számokat is mutatott volna. Ez moit alkalmasint elmarad és Dcorzsák lágy muzsikájának hangjai helyett a bikaviadal rezes bandájának recsegő trombitái fogadják majd az áru mint a vásárra érkezőket. A banderillerok játéka után ezután előlép majd a matador és messzi kinyújtja egyenes kardját, de ez a kard nem csupán a bika nyakára fog mutatni, hanem a cseh Kultura alaposságéra és mélységére is. Közel van Németország gazdasági katasztrófája. Loebe elnök a birodalmi gyűlés mai ülésének megnyitásakor először Harding einök haláláról emlékezett meg. AmidCn Cuno kancellár szólásra emelkedett, a kommunisták a következőket kiáltották feléje: Le ezzel a bűnössel! Le a Stinnes-ügynökkel! Loebe elnök Fröhlich képviselőt rendreutasítja ég a Ház töebségének élénk tetszése mellett kijelenti, hogy további lármás-tüntetéseket a rendzavarók kiu'asiíásával fogja megtorolni. Cuno kancellár: Először a Ruhr-megszállásról beszél és hangoztatta, hogy a lakosság minden erőszak ellenére továbbra is hűségesen kitart sz tl e.iáliás mellett. A döntés most Anglián múlik, de céltalan és veszedelmes lenne e pillanatban iz angel akció részleteire kitérni. Ne rc szabad Angliában bíznunk, csak saját magunkban. Mindenkor világosan kifejezést adtunk annak az akaratunknak, hogy hajlandók vagyunk Franciaországgal megegyezni, Franciaország azonban azt követeli, hogy minden tárgyalást megelőzőleg szűntessük meg a passzív ellenállást. Ez egy olyan követelés, amelybe a birodalmi kormány nem egyezhet bele. O/szígunk megtartása érdekében — úgymond a kancellár — minden áldozatot meg kell hoznunk. (Felkiáltások a kommunisták padsoraiból : Nyilvánvaló csalás!) Kiskarunk tartani az erőszakníLü'i passzív ellenállás mellett, minden erőszakosság elkövetése nőikül. Cuno birodalmi kancellár ezután a belpolitikai helyzet fejtegetésére tért át. Ismertette a kormánynak az értékálló kölcsönökre, a szigorú adótörvényekre és a gazdasági élet előmozdítására vonatkozó legközelebbi törvényjavaslatiit. Többet kell takarékoskodni és többet kell dolgozni. — Ezen a helyen csak addig szentelhetem erőmet hazámnak, mig a birodalmi gyűlés bizalmával rendelkezem, tovább egy nappal sem maradnék. (Tetszés és taps a jobboldalon. Felkiáltások a kommunistáknál: Mondjon le !) A kancellár után dr. Hermes birodalmi pénzügyminiszter szólalt fel. Beszédében indokolja az uj adójavaslatokat. A birodalom a rújvidéki küzdelemmel nemcsak nagy terheket vett magára, hanem bevételeiben is rettenetes hiányok támadtak. A birodalmi posta még kedvezőtlenebb helyzetbe van, mint a birodalmi vasutak. Ősszel a jövedelmi adók reformjánál már megvalósításra kerül az aranymérleg és az aranyszámitás. A kormány megbízásából szakértők azzal a kéréssel foglalkoznak, hogy vezethető-e a fix márkaszámitás. Az uj aranykölcsönt ötszázmillió márka erejéig akarják garantálni. Egészséges viszonyok csak akkor állhatnak be, ha a német jóvátételi kötelezettségeknek pártatlan döntéssel véget vetnek. A birodalmi gyűlés legközelebbi ülése holnap lesz. Berlinben tegnap este a Birodalmi Bank direktóriuma értekezletet tartott, amelyen azt a kérdést tárgyalták, mi módon lehetne véget vetni a márka-inflációnak. Ez a tanácskozás a késő éjféli órákig elhúzódott, áz végül is eredménytelen maradt. A Birodalmi Bank vezetősége nem talált más utat, minthogy a márka progresszív elértéktelenedésének utján tovább haladjon és tovább nyomja a bankjegyeket, amelyek szinte óráról-órára veszítenek értékükből. A német bankjegyforgalom a jövő héten 97 milliárd márkával megszaporodik, vagyis kétszer annyi lesz, mint amennyi jelenleg az összes bankjegykészlet. Berlinben mindenki értékpapírt vásárol és a leghorríbi isabb árakat adja meg, hogy külföldi valuták birtokába jusson. Nagy tételekben vásárolják a maeyar és az osztrák koronát. Németország gazdasági katasztrófája, ugy látszik, akut állapotba jutott. Az Evening Standard szerint egy német nagyiparos, aki jelenleg Londonban tartózkodik, azt a nézetét fejezte ki, hogy a Ruhr-vidék pasBziv ellenállása már csak legfeljebb 6—8 hónapig tarthat, de ebben az esetben a birodalom többi része nagy nélküiözésre volna kényszerítve. Minthogy a legközelebbi időben a német vasúti forgalomban az I. fontosságú áruknak, kü önösen az aratás eredményének szállítását kell biztosítani, a birodalmi közlekedésügyi miniszter elrendelte a személyforgalom korlátozását. A Daily Telegraph ma nyíltan megírja, hogy a kabinetben két csoport van, mely magának igényli a döntő befolyást. Az egyik azt a felfogást vallja, hogy Angliának határozottan a legmesszebbmenöleg közelednie kell a francia politikához, a másik csoport Baldwin véleményét osztva azt tartja, hogy Nagybritannia méltóságán aluli volna továbbra is Franciaország után futkosni, engedve, hogy a francia kormány kötőféken vezesse Angliát. A minisztereknek ez az utóbbi csoportja nem akar önálló angol reparációs politikát kezdeményezni és leghelyesebb eljárásnak azt tartaná, ha az angol kormány, politikailag és gazdaságilag egyaránt elszigetelné magát az európai kérdésektől. Anglia tengerentúli kereskedelmének fellendítését kívánják ezek a miniszterek, melybe kártérítést lehetne találni az elvesztett európai piacokért. Mind a két csoport elzárkózik az elől, hogy a kabinet mentőakciót indítson Németország érdekében. Vannak politikusok, akik azt gondolják, hogy Németország tulteheti magát a vigasztalan cazdasági helyzeten, ha kísérletet tesz, hogy Franciaországgal és Belgiummal jóvátételi tárgyalásokat kezd. Az angol minisztertanács nem szerdán, hanem valószínűleg csüörtökön, vagy pénteken ül össze, hogy időközben Baldwin és Curzon lord tanulmányozhassa a legutóbbi francia, olasz és belga jegyzékekre adandó választervet. A Matin irja: A francia politika a következő irányelveket követi: 1. A legnagyobb figyelemmel van Belgiumnak, mint tranzitó országnak helyzetére, mert Belgium pénze elsősorban ki van téve a tőzsdei üzérkedés támadásának. 2. Belemegy a Belgiummal, valamint Olaszországgal veló minden eszmecserébe, mely reméhetővé teszi az európai válság tisztázását. 3. A lehető-