Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-29 / 195. szám

Szeged, 1923 augusztus 29 SZEGED Benes római útja és a magyar kölcsön. Benes cseh-szlovák külügy miniszter ma reggel 7 óra 35 perckor Rómába érkezett. Benes a Mussolinivei való tanácskozás után a nemzetgazdasági és a pénzügyminisztertel tárgyalt. A Tribuna és a L'Impevo Benes cseh külügyminiszter római u'jának várható eredményéről a kővetkező prognózist adja: — Magyarországot az osztrák mintára kölcsönhöz juttatják. Lengyelország és Csehország között az egyezség alapjait lerakják, Olaszország és Csehország között, uj kereskedelmi szerződés készül, amely O'aszországnak megadja az előbbi szerződésből hiányzó garanciákat és privilégiumokat. Az orosz- éí a balkánkérdés szintén szőnyegre kerti'. Röviden összefoglalva a Chigi-palotában befejeződik a sinajai értekezlet. A párisi Echo National Benes római útjával foglalkozva a következőket irja: — Benest elsősorban a magyar köícsönkérdések foglalkoztatják. Azt hiszik, hogy Benes hajlandó felhívni a Népszövetséget arra, hogy tegye meg Magyarország érdekéoen azt, amit Ausztria érdekében sikerrel megtett. Bizonyos az, hogy Magyarország helyzete rendkívül súlyos és a korona értékének stabilizálása gyors orvosszert kiván. A Népszövetség legközelebbi illése kétségkívül kellő figyelmet fog szentelni ennek a kérdésnek Kívánatos, hogy Magya'i ország pénzügyi összeroppanása vagy ezen a módon, vagy más módon megelőzhető legyen. Hajnali gyűlést tartanak a pincérek. (A Szeged tudósítójától.) A korona fokozatos leromlásával kapcsolatban elsősorban az állam kezdte meg árucikkeit, illetve vállalatainak tételeit a momentán koronaértékkel egyensúlyba hozni és természetesen — a legutóbbi hetekben — az első volt, »ki alkalmazottainak bérét a megélhetési viszonyokhoz arányítva fölemelle. Ez a fölemelés, illetve illetményrendezés, mint ismeretes, nem c»ak egyszer történt, mint az a múltban volt szokásos, hanem a megélhetéd viszonyoknak, illetve a közszükségleti cikkek árainak megfeleiöleg minden hónapban, burkolt indexrendszer alapon állapítja meg alkalmazottainak fizetését. Az állam megmozdulását azután részint az alkalmazottak kérelmére, részint önmaguktól a magánvállalatok is követték, ha ugyan nem mindegyik megfelelő formában és összegben, de emelés úgyszólván mindenütt volt. Ezzel nem akarjuk semmiképen sem azt mondani, hogy a magánvállalatok alkalmazottai meg vannak elégedve béreikkel, mert hiszen majdnem minden héten hallani ujabb bérmozgalmakről, de le kell szöge-ni azt a 'ényt, hogy a munkaadók legtöbb szagában igyekeztek harmóniába hozni munkásaik, illetve tisztviselőik béié. Egészen más elbírálás alá esik azonban az éttermi és kávéházi munkások, a pincérek helyzete. Ebben a szakmában — ez már szinte tradíció — a munkaadók minőig csak nfgyidök elmúlást, után kezdik rendezni a bei eket. Dacára annak, hogy az étlapárakat S2inte órárólórára emelik, pincéreik fizetését a legtöbben — hangsúlyozzuk, nem minden élteremtulcjdonos — csak a legnagyobb erőszak és haic után hozzák a mindennapi árakkal egyensúlyba. Vannak Szegeden előkelő éttermek, ahol a pincérek az ellátáson kivül (ebéd és vacsora) nem kapnak többet havi nyolc-kilenc ezer korónánál, ami éppen elegendő arra, hogy har*minc napon keresztül körülbelül tizenkét kiló kenyeret lehessen vásárolni. Nem kell itt külön hangsúlyozni, hogy a pincérek micsoda munkát végeznek, hogy nemcsak fizikailag erősen dolgoznak, hanem rengeteg ruhát és cipőt koptatnak, ami nem is csoda, hiszen csak el kell képzelni, hogy a pincér hányszor teszi meg napjában a konyhától az egyes asztalokig vezető utat kezében megrakott tányérokkal. Nem csoda, hogy a legtöbb pincér, akik pedig békében friss eleganciájukról és vasalt szmokingjukról voltak nevezetesek, most egészen le vannak rongyolódva, arcuk sápadtok és soványak. Havi nyolcezer koronából nem lehet cipőt vagy ruhát venni, még akkor sem, ha a borravalókat hozzászámítjuk. Ezek után nem csoda, ha a pincérek el vannak keseredve, a hangulat pedig olyan izzó, bogy ha hamarosan nem javítanak helyzetükön, valami erőszakos és meggondolatlan lépésre határozzák el magukat. Nem alamizsnák kellenek, hanem gvökeres fizetésrendezés a mai viszonyoknak megfeleiöleg és a megszégyenítő borravalók hlyeit a százalékrendszer bevezetése. Csütörtökről péntekre virradóra hajnalban 3 órakor a Munkásotthon helyiségében nagygyűlést tartanak, amelyen részt fog venni — értesülésünk szerint — a budapesti központi szervezet kiküldöttje is. A nagygyűlés — amelyet rendkívül nagy érdeklődései váriak a pneérek — áliást fog foglalni a mai lehetetlen fizetések ellen és meg fogja mutatni azt azt utat. amelyet a reggeltől estig robotoló pincérek megérdemelnének. (A Szeged tudósítójától.) Az egyetlen szegedi szinház kérdése egyre nagyobj hullámokat ver és a küiönben nagyon csendes toronyalja a mai nap folyamán, még a késő déli órákban is hangos "Olt a szinház visszhangjától. Sehol nem lehetett másról hallani, minthogy mi lesz a színházzal és meg olyanok is ezzel a kérdéssel foglalkoztak, akik eddig csak nagyon messziről nézték a harcot. A tolyosókon es a párnás tjtókon belül egyre gyakrabban hangzott fel a kérdés: Faragó, vagy Andor? Palágyiról már stmi sem beszél, mindenki tudja, hogy teljesen elvesztette itt Szegeden a talajt. Ugy tűnik ma fel, mintha egy nagyon régi ügvről lenne szó, amikor előbukkan Palágyi neve. Mindenütt megátiap tják, hogy Puldgyi Lajos eltaktikázta mjgát, nem t hát mást, mint csendben elhagyja a szegedi színház igazgatói irodáját Alig beszélnek a tanács tegn pi ha'ározatáiól, amelyben tudniillik ezer korona bírságot rónak Paiagyira és ha nyox nap mu va még igy .-em hajaodó tejeateni a szerződést, akkor a város egyoldalúan föl fogja bontani a szerződést, illetőleg meg fogja akadályozni, hogy Pal-gyi tovább vezesse a színházat. Ezt a iépíst szinte et-yérteimüleg formalitásnak minősítik, amely nem változtat a lényegen. A kora délelőtti órakban még az volt a hir, hogy Pal gyí bevá'ja a nyolcnapi terminust és csak akkor fog nyilatkozni a tanácsnak, azonban még nem harangozták el a delei, amikor Faragó Ödön vagy Andor Zsigmond. Palágyi Lajos és Andor Zsigmond megjelenlek a városházán. Anélkül, hogy bárkivel beszéltek volna, benyitottak Gaál Endre buiturtanácsnok szobájába és ott időztek majdnem egy óráig. Amikor a Szeged munka'ársa a kulturtanács nok szobájába érkezett, a két direktor és a tanácsnok heves tárgyalásban voltak. Palápví igen széles gesz'usokkal magyarázott Gail Endrének, .kijelentene, hogy ő most már végleg elhagyja a szegedi színházat és jobb foglalkozás u'án lát: tőzsdebizományos lesz és kezébe veszi a puskáját. Be sem akarja várni a nyolcnapi terminust, átadja a színhazat azonnal..., de hogy kineK, azt majd ő határozza meg Kijelentette, hogy ma délelőtt hoszszabb tárgyalast foytatott Andor Zs'gmonddal, az újpest-vásárhelyi színigazgatóval és a böveikező megállapodásra jutott: bérbeadja egész fölszerelését Andor Zsigmondnak arra a három esztendőre, ameddig az ő szerződése szól. Andor Zsigmond ezért azonnal letesz tízmillió koronát, ezenkívül pedg a bruttó bevétel hét százalékot fizeti évenkínt — és ezenkívül minden szeptember elsején fizet még ötmillió koro nüt — valorizálva. A szerződést Palágyi bár mikor fölmond riatia, de Andor a három évig nem. Ezt a pontot azért vetiék be a *m8gán j gi szerződesbe — jelentele ki Palágyi —, hogy hatha időközben mégis megjönne a kedve, hogy valahol másutt színházat igazgasson. A dor Zngmund ez,nd»üi m gköteezi magát, hogy megtéríti a szervezkedési költségeket és a télies társulatot átveszi. A kuüurtanácsnok szobájában Andor Zsigmond igen bizakodóan mérlegeli a helyzetet, szinte bizonyosra veszi, hogy ezek után ő fogja megkapni a szegedi szinházat. Kijelentette, hogy fölutazik a fővárosba és néhány nap alatt megszervezi az operatársulatot, az előadásokat pedig csak szeptember 15-ike után kezdi meg. Palágyi tehát azt hiszi, hogy igy ő elintézte a szinház kérdését, ö elmegy, de ő adja át a színházat — a tanácsnak hátat fordítva — annak, akinek ö akarja. Palágyi tehát megint megkerüli a tanácsot és nem tekint semmit, hogy ő jó üzletet kössön. Meg kell itt állnunk. Palágyi nem teljesiti a szerződést, tehát a vátos hatósága a 17. pont alapján egyoldilulag föl fogja bontani a szerződést. Ezután a tanácsnak az a kötelessége, hogy vagy kiírja a pályázatot, vagy pedig meghív valakit a szegedi szinház igazgatói székébe. Azt az embert hivja meg, aki személyével garantálni tudja, hogy a Városi Szinházat olyan nivón fogja vezetni, amint azt az ország legelső vidéki városának kulturája és közönsége megköveteli. A tanácsnak tehát nem szabad tekintetbe, venni semmiféle magánjogi szerződést, akárkivel kötötte is azt meg Palágyi Lajos. Itt nem Palágyi Lajos határozza meg, hogy ki lesz az uj színigazgató, hanem egyedül a város tanácsa. Palágyi Lajos nem csinálhat még ennél a lépésnél is üzletet. Nem lehet itt más cél, minthogy a város tanácsa azt az embert hivja meg a szinház igazgatói állásába — minden más Bzempont figyelembe vétele nélkül —, aki a legjobban biztosítja a valóban kulturális és művészeti célokat szolgáló színpadot. Értesülésünk szerint holnap délelőtt Gaál Endre rendkívüli tanácsülésen fogji bemutatni f Palágyi „ajánlatát," amely szerint Palágyi lemond a színházról, azonban hajlandó — kvázi albérletbe — átadni Andor Z* gmondnak egész fölszerelését. A tanács azor.bun, mint értesülünk, igy nem fog tárgyalni az ügyről, miután nem is tárgyalhat, hanem vagy kiírja a pályázatot, vagy meghív valakit. Gaál Endre különben ma délután meghívókat küidoíí szét a szinügyi bizottság tagjainak, amelyben kéri őktí, hogy a holnap délután tartandó ü'ésen jelenjenek meg. Hogy mii skar Gaál Endre ezen az ülésen, azt nem akarta elárulni. Egyébként Faragó Ödön, aki a kassai magyar végvárat védelmezte, tegnap este megérkezett Szegedre. Hajiandó azonnal átvenni a színházat, a társulatot és az előadásokat a legrövidebb időn belül megkezdené. Elsőrendű oieratársulatot szervezne és olyan díszletekkel lepné meg a szegedi közönségei, amely eddig még nem igen volt a szegedi színpadon. Ma dé'után különben meglátogatta Palágyi Lajost és kijelentette neki, nogy ugyanazokat a jeltételeket hajlandó teljesíteni, amelyeket Andor Zsigmn'd, miután ő sem akarja, hogy „bármiféle vesztesége legyen Palágyinak". Kijelentette még azt ís, hogy nincsen szüksége Palágyi díszleteire, azonban m^gis bérbevenné azokat Palágyi iránti előzékeny égből. Faragó a torony alatt is föntjárt a déli órákban és mindenütt a legnagyobb előzékenysígg-i fogadrák. A Szeged munkaiársa ma délután hosszabb beszélgeiest folyíatott Faragó Ödönnel, aki ugyan Kijelentette, hogy ezidőszerint még korai minden nyilatkozat, azonban bátran tmgoítaiia, hogy amint Kassán és másutt is hoss?u évtizedeken keresztül a tiszta művészet és kultura zászlaját, lengette, ugy itt Szegeden sem engedne egy tapotrat sem programjából és eszméiből. Az az álláspontja, hogy mindenben a etniő legjobbal, a lehető le^tökeletestbbet kell adni. Ezt kívánja Szeged város közönsége es eit kijátszani semmivel sem szab3d. Szóba kerfllt a pályá'a* kiírása illetve a meghívás ké'dése is, mire Faragó Ödön a következőké jelentette ki: -— Annyit mondhatok, hogyha holnap a tanács elhataro?za a pilyázat kiírását, akkor én — le nagvobb s őszinte sainála'til — fogom a kalapom és a legelső vonattal elutazom Szegedről mert a piiyá.at ki enete>et megvár on m^ir nem I. het. It ne r. kjli pályázatot ki<rni, itt van két ember, tessék választani. A pályáz A csak árt >na a szegedi sziiészeti e<. E?ekután a t»nac<nak nirc* más kötelessége, mint tiszta é«s el mérlegelni a heiyz;te', be-