Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-13 / 156. szám

Szeged, 1923 julius 13 SZEGED Ezután áttér az indemnitási javaslatra. A kormány politikáját birálja. A kormányt teszi felelőssé azért, hogy az Alföld földmunkásainak nyomora egyre nö. A kormány nem törődik a tisztviselőkkel sem, ezzel az értékes elemmel. Szünet után Dínes István folytatja beszédét: A birtoknovella tervezete azt bizonyltja, hogy az alaptörvény nem jó. Nagy hibája az alaptör­vénynek, hogy mindenkinek igér földet. A föld­birtokreform végrehajtása rendkivüi lassan halad előre. Az intenziv termelés módozatairól beszél. A novellatervezet hibája, hogy nem mondja meg, mennyi földet vesznek el a birtokostól. Az indemnitást nem szavazza meg. Gaál Gaszton személyes kérdésben szólal fel. Felolvassa dr. Tóth Endre kir. közjegyzőnek a budapesti kir. ügyészségen fekvő vallomását, amely szerint Dénes István 1918 ban Tordán egy népgyűlés alkalmával kijelentette, hogy „a fene ette volna meg azt is, aki a háromszínű zászlót kitalálta\ Dénes István: Tóth Endre, aki egyébként is a szászvárosi szociáldemokrata párt választ­mányi tagja volt, hazudott, amikor róla ezt vallotta, mert Tóth Endre sohasem volt Tor­dán. Kijelenti végül, hogy a románok nem bűncselekmény miatt, hanem politikai okokból üldözték és körözték őt. Gaál Gaszton: Amig Dénes nem tisztázza magát a vád alól, addig joga volt ezzel a váddal előállni. Dénes István azt kérdezi Gaál Gasztontól, mit szólna hozzá, ha ő meg azzal vádolná meg, hegy mint hallomásból tudj*, ő izgatott legjobban Tisza István meggyilkolására. Gaál Gaszton: Ezen csak nevetek. Az elnök napirendi indítványa szerint a leg­közelebbi ülés, helnap julius hó 13-án dél­előtt 10 órakor lesz. A mai ülés este 8 érakor ért véget. Rekvirálás! helyez kilátásba Bud János. A közélelmezési miniszter hetek óta állandó harcot viv a malmosokkal. A minisztérium fenn­tartva tavalyi á'láspon'ját a kis- és középmal­moktól 4000 vagon gabonát kér, a nagymal­moktól pedig az eredmény 10 százalékát. A malomtulajdonosok a rendelet megjelenése után különféle lépésekkel léptek elő. A miniszter ter­mészetesen nem engedhet álláspontjából és mcst az indemnitási vita keretében törvény­javaslatban mint uj § szerepel az élelmiszerek­kel való uzsoráskodásról és az élelmiszerek fel­dolgozásának ellenérzéséről szóló törvényjavas­lat. A javaslat felhatalmazza a minisztert, hogy A lausannei béke határozatai. a gabonanemüek feldolgozásával foglalkozó iparosokat készletük bejelen ésére kötelezheti, valamint arra is, hogy a lakkosság közszükség­leti cikkekkel való ellátása érdekében eien cik­kek raktározására és feldolgozására szolgáló helyiségeket szükség esetén a bérlőktől, vagy tulajdonostól használatra átvehesse. A törvény­javaslat legvégső szűkség esetén lehetővé teszi a rekvirálást is, természetesen megfe'elő intéz­kedések melleit. A rekvirálás iái a minisztérium által megszíbolt kényszeregyezségi árak az irányadók. A lausannei értekezleten kidolgozott békeszerződés helyreállítja a végleges békeállapotot egyrészről Török­ország, másrészről Nagybritannia, Franciaország, Olasz­ország, japán, Görögország, Románia és Jugoszlávia közt. Az Egyesült Államok és Törökország közt, me­lyek nem voltak egymással hadiállapotban, hanem csak a diplomáciai összeköttetéseik szakadtak meg, tárgya­lásik kezdődtek a diplomáciai és kereskedelmi viszcny helyreállítása érdekében. Hat héttel azután, hogy azujangorai nemzetgyűlés ratifi­kálja a szerződést, u britt, olasz és francia csapatokaak Konstantipápolyt, Csanakot és a Qallipoli félszigetet ki kell üríteni. Törökország uj határai a következő: Európában: Bulgáriával szemben az uj határ a Ret­vaja torkolatától a Maricának addig a pontjáig terjed, ahol a török-bolgár-görög határ találkozik és meg­egyezik az eddigi határvonallal. Görögországgal szem­ben a határ a Marica főágának völgyét követi, Kara­S ácson kivül halad el, azután ismét a folyó mentén alad az Égei-tengerig. Ázsiában: Szíriává1 szemben a határt az angorai francia-török egyezmény állapítja meg, amelyet a fran­cia kormánynak a lausannei török delegációhoz inté­zett levele erősit meg. Törökország megtartja szuve­rénitását a Dardanellák bejáratánál lévő Inbross és Tenedoss szigetek fölött. Görögország megtartja Len­nos, Számos, Mitiléne, Fios és Szamostrak szigeteket. Arai a kisebbségeket illeti, a kisebbségek Török­országban ugyanazt ;i védelmet fogják élvezni, amelyet például Lengyelországban és Csehországban a korábbi szerződések alapján biztosítottak a kisebbségeknek. A szerződés erre vonatkozó határozmányainak megsér­tése a népszövetségi tanács beavatkozását vonhatja maga után. Törökország kötelezi magát arra, hogy a Az angol kormánynyilatkozat. béke aláírása esetén kéri a Népszövetségbe való fel­vételét. Jóvátételi igényeket a szövetségesek Török­országgal szemben nem támasztanak. Törökország megszállási költségeket sem fizet. Nagybritannia azon­ban megtartja azt a két ötmillió font értékű hadihajót, amelyet 1914-ben az angol hajógyárakban lefoglaltak. A szövetségesek egymásközt osztják fel azokat az arany letéteket, amelyeket mintegy hatmillió török font összegben Berlinben és Bécsben a versaiilesi és saint­germaini szerződés értelmében le oglaltak. Mac Neill angol külügyi másodlitkár a lau­sannei konferencia eredményéről egy hozzá intézett kérdésben válaszolva ugy nyilatkozott, hogy a lausannei konferenciára meghívott hatalmak képviselői és a török delegáció között a főb} kérdésekben megegyezés jött létre. A békeszerződés tervezete most szakértő kezekben van, amig ezek a szerződés szövegében meg nem egyeztek s a konferencia ezt magáévá nem lette, addig nem lehet megállapítani, mikor kerül a szerződés aláírásra. Bizonytalan még az is, hogy a szövetséges hatalmak miker kez­dik meg a török területek kiürítését. Harrington tábornoi hadseregptrancsot adott ki, melyben kijelenti, hogy Konstantinápolyból az angolok hat héttel a békeszerződés ratifiká­lása után kivonulnak. A tábornok felszólítja a csapatokat, hogy addig is őrizzék meg méltó­ságukat, hogy iiymódort Törökországban kedvező emléket hagyjanak. Baldwin miniszterelnök az alsóházban ma délután tartott beszédében kijelentette, hogy Nagybritannia elhatározta magát arra, hogy Németországot teljesítő képessége hitáráig fi­zetésre kényszeríti. A legutóbbi német jegyzék javaslatai nem kielégítők, azonban érdemesek arra, hogy behatóbban foglalkozzanak velük, A brit kormány kész magára vállalni a fe­lelősséget azért, hogy tervezetet készit elő a németeknek közvetlen küldendő válaszra. — Ezt a választ azonban a szövetségesekhez is eljuttatja a legrövidebb időn belül. Ilyenformán az együttes akció lehetősége továbbra is fenn­marad. Külénben az angol kormánynyilatkozatról éjjel háromnegyed 2 órakor Londonból a kivet­kezőket jelentik: Baldwin fontos nyilatkozatá­nak meghal'gatására az alsóház ülésterme és a karzatok színül ig megteltek. A diplomaták páholyában számos nagykövet és követ jelent meg, köztük Sthámer német nagykövet és Saint-Aulaire gróf francia nagykövet. A mi­nisztereinak Ramsay Macdonald ellenzéki ve­zér kérdésére válaszolva olvasta fel nyi­latkozatát. Bejelentette, hogy Nagybritánnia arról értesítette a szövetségeseket, hogy haj­landó a német jegyzékre adandó válasz tervé­nek előkészítéséért a felelősséget vállalni. Vá­laszt kommentálás céljából a szövetségesek elé terjesztik. — Baldwin kifejezte azt a reményét, hogy a válasz megszövegezésében létrejön a megegyezés. A német jegyzékben fog­lalt javaslatokat akár megfelelőek, akár nem, nem szabad ignorálni. A Ruhr-vidék bizonytalan időre való megszállása igen súlyos jelenség, amit mihelyt lehet, tisztességgel be kell fejezni. Ilyen módszerek csak romlására vezetnek ugy Angliára, mint Európára. A Ruhr-vidék megszállása nem alkalmas arra, hogy a szö­vetségesek számára jóvátétel cimén az elérhető legnagyobb összeget eredményezze. (Tetszés) I1 Párisban újból ajánlatot tettünk, amelyet igen nagylelkűnek tartottunk. Ezt az ajánlatot szö­vetségeseink elvetették, azóta félreálltunk. Az akkor előre látott következmények most kezde­nek mutatkozni. A szövetségesek a jóvátételfejében kevesebbet kapnak most, mint a megszállás előtt s amit megkapnak, azt azon az áron hajtják be, hogy a német gazdasági rendszer szétrombolása fokozódik és kilátás van arra, hogy a jövőben teljesen össze is omlik. A dolgok ilyetén állá­sáért Európa valamennyi országa megfizet, az egyik ország váltóárfolyamának csökkentésével, a másik kereskedelmének csökkentésével, a her­madik fokozott munkanélküliséggel. Nincs benne túlzás, ha azt mondjuk, hogy a világ helyre­állítása van veszedelemben és hogy a béke, amelyért nagy áldozatokat hoztak, kockán forog. Befejező szavai, melyek szerint az angol javas­latoknak nem volt más céljuk, mint Európa békéje é3 a kimerült világ helyreállítása, nagy tetszéssel találkozott. Londoni politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy a francia nagykövet Curzont az angol döntés utolsó óráiban még egyszer föl­kereste. Saint Aulaire kijelentését röviden igy lehet összefoglalni: A franci kormány szándéka, kitariani ama meggyőződés mellett, hogy az Angolországgal való egyetértés feltétlenül s/ükséges és Európa újjáépítése csak Anglia és Franciaország közös eljárásával lehetséges. Frarciaország azonban még az ánlántnál is szorosabb viszonyt óhajt Angliával a jóvátétel és biztonság kérdésében. A két ország között a nézeteltérés abban áll, hogy Anglia Németországot tönkrementnek és jiietésképtelennek tartja, mig Franciaország szerint ez csak látszat, mert Németország reális vagyona még ma is érintetlen. A franciák azért masíroztak be a Ruhr vidékre, hogy fizetésre kényszerítsék azokat a német köröket, melyek a német kormány eddigi fizetési szándékait meghiúsították. Franciaországnak nem szándéka, hogy a Rajna jobb-, vagy balpartján német te­rületeket hódítson, vagy a Rajna balpartjái a békeszerződésben megszabott határidőn tul is megszállva tartsa. Franciaország kész arra, hogy minden olyan javaslatot megvizsgáljon, melyet a német kor­mány hivatalos formában hozzájuttat, ez azon­ban csak akkor történhetik meg, ha a német kormány visszavonta azokat a rendeleteket, melyek a pozitív ellenállást hadiállapottá vál­toztatták és a Ruhr-vidék mostani atmoszféráját megteremtették. A francia kamara pénzügyi bizottságában de Lasteyrie kijelentette, hogy a gazdasági helyzet kielégítő. Azonban, hogy Németország nem teljesiti kötelezettségeit és késlelteti a jóvátételi kérdés megoldását, a váliópiacon hausset idé­zett elő. Mint a Morning Post Washingtonból értesül, s külügyminiszter vonakodik jelezni az Egyesült Államok magatartását arra az esetre ha fel­hívnák, hagy részt vegyen Németország fizető­képességének megállapítása végeit egy nem­zetközi bizottságban. Benes cseh külügyminiszter a Newyork Harald tudósítójának kijejentette, hogy a francia kormány Ruhr politikája nem jelenti a jóvátételi probléma megoldását. — A jóvátételi probléma megoldása csakis Amerika segítségé' vei történhetik meg, amelynek miként a há­borút eldöntötte, ugy a békét is el kell dön­tenie — Benes nem hisz egy küszöbön álló hábotuban, mert a népek kimerültek, Német­ostágés Oroszország harcképtelen, a kis­álltámnak pedig elég dolga van azzal, hogy a bikét Közép Európában és a Balkánon fenn­tartja. Elmarad a jóvátételi bizottság döntése. A jóvátételi bizottság péntekre kitűzött dön­tése a Magyarországba küldendő bizottságról elmarad. Az ujabb ülés idejét egyelőre még nem állapították meg. Egyébként a cseh félhivatatos sajtó ma ki­egészíti jelentéseit azokról a tárgyalásokról, me'yeket Benes külügyminis ter Párisban foly­tatott Peincaréval. Az ujabb jelentés szerint Benes időszerű politikai ügyekről is említést tett Poinc^rének, igy beszélt többek között a jóvátétel kérdéséről, a kisántánt ujabb törekvé­seiről és a mag ar kérdésekről is. A keddi nap folyamán ezeket a kérdéseket egyenkint tár­gyalta meg a miniszter a különböző miniszté­riumok illetékes referenseivel.

Next

/
Thumbnails
Contents