Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-12 / 155. szám

Szeged, 1923 julius* 12. SZEGED kormányt és az összes törvényhalóságokat, hogy a kör- és községi orvosok javadalmazását minél előbb rendezze és a betöltetlen körorvosi állásokat minél előbb töltse be. Kívánja az orvoskérdés reformját: a német elrr.éieti módszer helyett az angol praktikus módszert ajánlja. Elveti a materializmust és az idealizmust kívánja bevezetni. Kívánja az erkölcsi rend helyreállítását minden téren. A kormány iránt bzalommal van. Az indemnitást elfogadja. Ezután az elnök megteszi előterjesztéseit és mielőtt áttérnének az interpellációkra, öt perc szünetet rendel el. A szünet után Huszár Károly eln^k napirendi javas'atot tesz, mely szerint a Ház holnap délelőtt folytatja az indemnitás tárgyalását. Ezután áttérnek az interpellációkra. Az interpellációk. Az első interpelláló Hegymegi Kiss Pál, aki a nvigyar op'ánsok ügyében Büsszelben a román megbízottakkal folytatott tárgyalások ügyében interpellál. Hajiandó-e a külügymiuifizter felvi ágosnást nyújtani arról, hogy a nemzetek szöveisége tanácsinak határozatához képest az op'ánsok erdélyi birtokai kisajátítása kérdésé ben Magyarország és Románh a japán nagykövet közvetítésével mit tárgyaltak egymáss 1 ? Mi lelt a tárgya'ás eredménye és miért kellett ezt a tárgy lá-t az eddigi képviselők mellőzésével Csaxy gróf vob külügyminiszterre bízni. Daruváry Géza kü ügyminiszter kéri, hogy válaszát Eckh rdt Tibor hasonló tárgyú interpellációja uián mondhassa el. Eckhardt Tibor: 1920 decemberében a magyar kormány a nagykövetek konferenciájához beadványt intézett, amelyben azt kérte, járjanak el a birtokaikból kifosztott erdélyi magyarok érdekében. A nagykövet konferenciája ezt a kérdést a népszövetséghez utasította azzal az indoko áss?>l, hogv a nem/eti kisebbségek védelme a népszövetség ellenőrzése alá tartozik. Azóta a magyar kormány ebben a kérdésben több, mint 30 beadvánnyal fordult a nemzetek szövetségének tanácsához, amely állandóan és következetesen kitért a beadvány közvetlen tárgyalása elöl, amire módot nyui'ott néni a népszövetség ügyvitelének az a § a, amely kimondja, hogy valamelyiK kérdéssel c«ak akkor kötelesek foglalkozni, ha a népszövetség tanácsának valamely tagia azt magáévá teszi. Köztuüomásu, hogy a népszövetség tanácsának tiz tagja közül heten a volt ántánt államok megbízottai közé tartoznak és igy a semlegesek sem voltak abban a helyzetben, hogy eredményesen vállalhatták voina a m gyar igényik kielégítését. Most végre a ko m ínynek sikerű t elérnie, hogy a népszövetségi tanács áprilisi ülésére ezt a beadvanyt érdemleges tárgyalásra tűzték ki. Helyes volt a japán előadó ama álláspontja, hogy a kérdés nemzetközi biróság döntése alá tartozik. Ezt az álláspontot a magyar megbízottak magukévá lelték, a románok azonban ellene a legélesebben tiltakoztak. A népszövetségi tanács újból deferált Romániának és az egyik magyar megbízott Adashi javaslatára helytelenül belement abba, hogy magánformába a román megbízottakkal tárgyalásokat folytasson. Ez a magántárgyalás alkalmat nyújtott a népszövetségi tanácsnak arra, hogy U)ból kibújjék a kérdés elintézése alól és hogy azt ismét elodázhassa. Amikor azt látjuk, hogy minden panaszt nem a kisebbség javára o>ojak meg, akkor valóban felmerül az a kérdés, vájjon szükséges-e nekünk bennmaradni a Népszövetségben? Nem okozott e több kárt ez az összeköttetés, mint amennyi hasznot hozott? A külügyminiszter a Népszövetség döntéséről. Daruváry Géza külügyminiszter: Igen nagy sajnálattal értesültem, hogy a Nemzetek Szövetsége a döntés elöl kitért. Amikor a román kormány az úgynevezett földbirtokreform kere lében a magyar optánsoktói elveszi ingatlanaikat, ezzel a trianoni szerződés rendelkezéseinek egyikét sérti meg, amelyek javunkra szólanak. A szerződések alapgondolatából folyik az, hogy a nemzetek jogait és igazságának védelmét a népszövetségnél találják meg. A Népszövetség tehát a legsajátosabb feladatát tagadja meg, amikor egy nemzetnek egy szerződés be nem tartása miatti panaszában nem hoz határjzatot, sőt még azt sem teszi lehetővé, hogy az ügy nemzetközi biróság döntése, v.gy véeményezéBe alá bocsáttassák. Középeurópa uj kialakulása szerint majdnem minden középeurópai állam nemzetiségi állam, amelyben a kisebbségek megkérdezésük nélkül kerültek idegen uralom alá. A nyugateurópai hatalmak nyilván felismerték azt, hogy ilyen körülmények között Középeurópa békés fejlődésére csak akkor lehet számítani, ha a kisebbségeknek tűrhető sorsot nyújtanak. Éppen azért azokkal az államokkal, amelyekhez kisebbségeket csatoltak, kisebbségi védelmi szerződéseket kötöttek. Nézetem szerint a Népszövetség azáltal, hogy az optánsok ügyében való határozathozatal alól kivonta magát, az uj európai rend kiépítéséért reáhárult feladatot eltolta magától. Di ennek ellenére ki kell jelenteni, hogy nem járulok hozzá Eckhardt képviselő ur azon eszméjéhez, hogy a Népszövetségből kilépjünk és ennek oka az, hogy ebből Magyarország számára semmi előny, ellenben igen nagy hátrány származnék. A Népszövetségnek az optánsok ügyében tanúsított magatartásában nem tudok mást látni, mint a háborús gondolat bennmaradásának egy jelét. Kilépésünkkel ezt az Irányzatot nem hogy gyöngitenök, hanem erösitenők, mig a Népszövetségben maradva tovább küzdhetünk abban az irányban, hogy a háborúból fennmaradt gondolkodásmód fokonként visszaszorittassanak. Ez is csak egyik része annak a nehéz politikai küzdelemnek, amelyet a magvar kormány majdnem minden irányban és poitikáb^n kényieltn folytatni a háborúból fennmaradt elfogultság és makacsság leküzdésére. Minthogy a Népszövetségnek az optánsok ügyében elfoglalt alipontjával nem egy elhárítható mellékes körülményből származó esemény, hanem a fentemlitett mentalitásnak egy fórmajával állunk s;emben, amelyen ezidőszerint változtam nem leheteti volna. Erre garancia Apponyi Albert gróf személyi ége. Nyilvánvaló, hogy ha Apponyi Albert grófnak nem sikerült ebben az ügyben a Népszövetséget oly határozathozatalra bírni, amely a jog uralmát biztosítaná, ugy ez senkinek sem sikerülhetett volna. SiÜKSéget érzem azonban, hogy Apponyi Albert grófnak erről a helyről is köszönetemet fejezzem ki a kormány és nemzet nevében fáradozásáért, (Élénk helyeslés és taps.) Ami már most a további lépéseket illeti, magától értetődő, hogv a Népszövetségnek ebbe a mostani eljárásába nem nyugszunk bele és fel fogjuk használni a szerződésekből és a nemzetközi jogból jövő minden eszközt arra, hogy az optánsok jogait biztosithassuk. Ismét a tisztviselőkérdés. Homonnay Tivadar a tisztviselő<érdést teszi szóvá. Elmondja, hogy a tisztviselők körében az elkese edés napról-napra nő. Sargeti az egységes fizetes rendezésétől szóló rendelet kiadását. Interpellációját az összkormányhoz intézi. Ebben megállapítja, hogy a mult hónapban kiadott és 90 százai knak mo dott, de még ki nem fizeiett rendkívüli segély nem 90 százalék, hanem csak 26 százalék. Kérdi, hajlandó-e a kormány a drágaságra való tek ntettel még julius hóra ujabb re idkivüli segélyt kiutalni. Tud|a-e a kormány azt, hogy az a 10 500 Korona, amelyet erre a hóra, mint é eimiszerváltságoi kiutaltak, nem elegendő. Az interpellációra Kállay Tibor pénzügyminiszter válaszolt: A kormány annak ideién a miniszterelnök utján bejelentette, hogy minden hó második minisztertanácsa alkalmaval fog alkozik a tisztviselők illetményeinek dolgával. Ebr^ől az alkalomból is foglalkozni fog e kérdéssel, de amig a minisztertanács meg nem történt, addig nincs abban a helyzetben, hogy végleges választ adhasson. Ezután Rupert Rezső két interpe'lációját olvassa fel. Az egyiket az összkormányhoz a tömegnyomorról, a drágaságról, a széninségről és a luxusállásofc beszüntetéséről. A masikat az igazságügyminiszierhez és ebben azt kérdi, van e tudom sa arról, hogy a vál sztói névjegyzéknél tömeges hamisítások történtek és ezek elttöve ői ellen az eljaiás még mindig nem indult meg. Az interpellációt kiadják az igazságügyminiszternek. Tankovits János intéz még interpellációt a vámórlő ma'mok sérelmei tárgyábtn, az interpellációt kiadják a népjóléti mímsternek. Az ülés este 10 órakor végződött. Régi tervek kisértgetnek. (A Szeged tudósítójától j Az a szép ivben .nekiindult fejlődés, amelyet derékban roppantott össze a világháború, rendkívül sok életrevaló tervet szült Szegeden. A szép tervek legnagyobb része talán ki is veszett már az emberek emlékezetéből, de esyik-másik visszatér néha, — kisérteni. A háború hihetetlen eltolódásokat okozott minden vonaton, fenekestül fölfordította a város gazdasági életét is, u| szükségleteket teremtett, de redukálta a jövedelemforrásokat és igy még a régi szükségletek kiegészítésére sem telik. De a háború és a háború u'áni évek nyomorúsága megtanította, rákényszeritette az embereket a lehetőségek belteljesebb kihasználására is. A magára hagyatott ember mindig leleményesebb, mint az, aki a társadalom konszolidált nyugalmában él. A létfenntartás ösztöne jobban sarkalja a gondolkozásra, az észszerű cselekedetekre. Robinson Crusoe talán szürke hajósiegény maradt volna örök életére, ha a szerenoé len véletlen ki nem ragadja az emberi közösségből. Ilyen szerencsétlen véletlen a háború i«, amely Magyarországot dobta ki arra a kietlen szigetre, amelyen most magára hagy ottan vergődik. Sorsa még Robinsonénál is szomorúbb, mert Robin sonnak legalább akadt egy Péntekje. Lehet, hogy nettünk is akadna, de tul büszkék vagyunk még mindig arra, hogy megtaláljuk. Ez azonban már magasabb politika es igy nem való ennek a cikknek a keretébe. Szeged városa is Robinson életét éli. A változott viszonyok támasztják fel azokat a praktikus terveket, amelyeknek csirája még a régi ígéretes időkben keletkezett, amikor a haladás U'áni vágy láza sarkalta a város sorának intézőit Most a hanyatlás, a romlás láza működik és a szükségszerűség kényszerítő ereje keresi a betegség orvosságát. Mert lehetőségek még mindig maradtak, csak Robinsonokra van szükség, aki ki tudja használni őket. Scultéty Sándor főszámvevővel beszélgettünk a város ügyeiről. Sok minden szíba került, a valószínűtlen értékű költségvetés, a husdrágaság, a földbérrevizió és a város mezőgazdasági politikája is. — A háború után — mondotta a főszámvevő — Szeged környékén nagyon elteriedt a konyhakertg zdálkodas A bérlők, a birtokosok rájöttek, hogy a föld ilyen gazdálkodás mellett nagyobb, biztosabb jövedelmet jelent számukra. A konyhakerti termények kereslete is megnövekedett. Külföldi és hazai konzervgyárak vásárolják össze a város határában termő uborkát, borsót, babot. A város bodomi kertgazdasága most már szinte vagonszámra hozza a piacra a zöldségféléket. A piacra kerülő áru jóval több, mint amennyi a varos lakosságának mindennapi fogyasztására szükséges. Önkéntelenül arra gonooliam, hogy milyen kifizetődő vállalkozás lenne, ha a város konzervgyárat létesítene a konyhakerti termények feldolgozására, mert igy saját magának biztosithatná azt a hasznot, amit a szegedi piac fölöslegéből most idegen érdekeltségek élveznek. Egyelőre természetesen nem gondolok hatalmas méretű gyárüzemre. A város egészen kis méretekben kezdhetné. Először mond|uk csak a todomi gazdasag terményeit dolgozná fel házi ag. A piacnak, illetve a fogyasztó közönségnek ugyanis nincs már olyan szüksége a terményekre, mint amilyen szüksége akkor volt, amikor a városn-.k a piac árait kellett mérsékelnie Ma már az ármérséklési kísérleteket ugy is meghiusítja a vidéki, a fővárosi, sőt a külföldi érdekel ségek keresle'ének nagysága. A kis arányú üzem később önmagától fejlődne és idővel az egész Bodom, sőt az egész környék konyhakerti ter ményeinek konzerválására is vállalkozhatna. Ennek a hasznat pedig nem csak a város, hanem a város területén lakó gazdák is megér znék, his/en a helybeli feldo gozás lehető, sége nagyban emelné a termények érékét, mert nem lenne szükség arra, hogy a szegedi terményeket idegen érdekeltségek vísárolják ö. sze, n int ahogyan azt most teszik — A konzervgyár terve egyénként nem uj keletű terv. A háború élőit már töbaször fel-