Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-10 / 153. szám

Egyes siám ára 50 korona •ccrkesztfeég és kiadóhiva­tal: Kölcsey-utca 6. (Próttta­íxálló, I. emelet 6.) Telefon < J-83. A ,Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára íO ko­rona. Előfizetési árak: Egy Sósapra Szegeden tOOO,Buda­pesten és vidéken 1050 kor. Hirdetési árak: Féíhasábon 1 mm. 14, egy hasábon 2-1,más­fél hasábon 36 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 12, kövér betlikkel 24 K. Szövegközti közlemények soronként '<50 K. Ny ilttér, csa­ládi értesítés 2 Ö K. Több­szöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 10, KEDD. 153-ik szám. Akik gyűjtenek. Még nem simultak el teljesen az ekrazit ügy hullámai, mikor egy nagyon tekintélyes szegedi kereskedővel beszélgetést folytattunk gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekről. Nevének közzétételére nem kértünk felhatalmazást, azért cshk azt irjuk meg réla, hogy már negyven esztendeje vezeti üzletét, a legpedánsabb embe­rek közé tartozik, aki feljtgyzést vezet minden­ről, ami a boltjában, vagy a boltjával kapcso­latosan történik. A beszélgetés során szóba került a Nemzeti Multunk cimü közkereseti társaság, melynek belügyminiszteri engedélye volt a gyűjtésre és össze is gyűjtött szép egynéhány milliót, hogy a vezetőknek legyen miből megélni és — ekra­zitot vásárolni. Ha nem vásárolnak ekrazitot, amire nem volt belügyminiszteri engedélyük, talán még ma is gyOjtenének és sarcolnák a közönséget a nemzeti mult szent nevében. Az 6 esetükből kifolyólag a mi kereskedő ismerő­sünk mutatott egy listát azokról a gyűjtési had­járatokról, melyeket az utolsó két esztendő alatt intéztek különböző szervezetek, társadalmi és egyéb egyesületek Szeged vállalatai, kersskedöi és iparasai tllen. Ugy látszik, ezek a gyűjtésre alakult szerkezetek több pszichológiával dolgoz­nak, mint a polgármester, mert a tanyát már eleve kihagyják a kombinációjukból. Mondhatjuk, nagyon szép lista volt. Huszon­két különböző gyűjtés, a kisebb kéregetőknek adott adományokat, apróbb segélyeket nem is számitva. Valamennyit csak azért nem soroljak fel, mert voltak közöttük tényleg igen tiszteletre­méltó emberbaráti és hazafias célokra történt gyűjtések is, amelyeket ne* akarunk egyszerű zsebelésekkel egy sorban említeni. A huszonhét cim között ugyanis ismerés firmákkal is talál­koztunk. Szerepelt közöltük például a Magyar Királyság pártjának a gyűjtése, melynek igaz­gatóját sikkasztásért letartéztattik. Szerepelt a Szegeden jól ismert A. B. C. név alatt egy má­sik, budapesti egyesület, mely a bolsevizmuitól akarta megmenteni Magyarországot, de nem sikerűit neki, mert a vezetők tévedésből má*ra fordították a begyült összegeket. Szercpslt egy gyűjtés a vitézi telkek felszerelésének beszer­zése óimén. Ennek az ügynöke aznip tűnt el Szegedről, mikor „Fehér Magyarország" cimen egy másik gyűjtés indult meg a bolsevizmus letörésére és egyesek méltatlankodni találtak, hogy agyanegy napon két gyűjtés talán mégis sok egy kissé. Riportot is lehetne írni, kogy mi történt a gyűjtések terén Szegeden két esztendő a'att, de nem az a célunk. Mást akarunk leszögezni. Azt, kogy mindezek a gyűjtögető urak a legszabály­szerübben kiállított igazolványokkal és engedé­lyekkel szoktak megjelenni és a legjobb nevekre való hivatkozással rohamozzák meg kiszemelt áldozataikat. Másként ez nem történhetik, mint­hogy azok az urak, kiknek neve a gyüjtöivek fején szerepel, a hazafias vagy emberbaráti célra való tekintettel jóhiszeműen, de kissé könnyelműn adják oda a nevüket, sőt adnak esetleg még pénzt is hozzá s az ő nevük lesz a cégér, melyre a gyűjtési engedélyt kiállítják. Maguk a gyűjtések pedig kétfélék. Az egyik, amelyik már azzal a megfontolt szándékkal in­dul meg, hogy egy fillért se fordítanak belőle a kimondott célra, a másik pedig, amelyet ki­lenctizedrészben elszetveznek és eladminisztrál­nak. Történt itt Szegeden gyűjtés igen szép célra is, de ugy, hogy a két megbízott a Kasc­szállodából n-ié-.; a szomszédos utcába se ment másként, mint szürkelovas fiakkeren. Az elő­kelőség biztonságot kö'csönzött a fellépésüknek és báromezer koronánál kisebb adományt el se fogadtak. Történt pedig ez egy esztendővel ezelőtt, mikor a háromezer korona vagy tízszer annyit ért, mint manapság. Aki alkudni pró­báit, azt letorkolták, hogy úgyis hiábavaló a smucigeág, mert már megbeszélték a belügy­miihzterrel, hogy meg kell csinálni a közjóté­konysági adót és ott úgyis le kell adni min­denkinek, amije van. A gyűjtés ma élethivatás lett, amint élet­hivatás volt régebben az álhirlapiró&kodás. Még jó, ha csak megél néhány kétes exiszlencia a gyűjtésből, de nem ekrazitot megy vásárolni az összegyűjtött pénzbö'. Nem csoda, ha a közön­ség kiábrándul a hazafias gyűjtések szólamai­ból és nem bízik az Ígéretekben. A mi keres­kedőnk píldául még ma is várja, hogy meg­kapja a Magyar vitézség aranykönyve, Fehér Magyaror&zág, Kultura és nemzetvédelem cimü diszmüveket, az irredenta folyóiratokat, a külön­böző plaketteket és arcképeket, melyekre eleinte jóhiszeműen, később látva az ivek élén sze­replő neveket, kénytelen-kelletlen ezreket áldo­zott. Fogadást ajánlottunk neki egy fületlen gombba, hogy nem fogja megkapni. Megkötötték a Kolet A lausannei konferencia tegnap éjszakai ülése, amely Izmed basa részvételével éjjel 11 órakor kezdődött, fél 2 órakor ért véget. Az ülésről a következő hivatalos kommünikét adták ki: A szombat óta folytatott megbeszélések befejezést nyertek. A tárgyalás alapján megegyzés j'étt létre a meghívó hatalmak és a tirök delegáció között három kérdésben, nevezetesen a coupo­nok és az ottomán adósságok, u koncessziók is végül az evakuáciő kérdésében. Nem vár­ható, hogy a békeszerződés aláírása a részle­tes tanácskozások befejezése előtt megtörténjék. A békeszerződés aláírására valószinileg julius 17ike körit kerül sor. Az erededi békére nézve az alapelvekben már megsgyeztek. Ugy látszik, hogy a törökök sikereket értek el. A tárgyalások lezajlása után hivatalos kommünikét fognak kiadni. A szerződés szerint a szövetségesek le­mondanak arról a követelésükről, hogy a tö­rökök ismerjék el a Muharem-egyezményt. Más forrásból az ülésről a következőket jelen­tik : A szombat óta folytatott félhivatalos esz­mecsere a meghívó hatalmak delefációi és a török delegáció közölt elvi megegyezesre enged­nek következtetni, mely a még megoldandó kér- J désekre vonatkozik. A szakérteket megbízták, hogy az elkészítendő szövegeket ezeknek az eszmecseréknek értelmében változtassák meg. A megváltoztatott szövegeket a konferencia ille­tékes bizottságai elé fogják terjeszteni. Mint a svájci Távirati Iroda értesül, a szövetségesek lemondanak arról a követelésükről, hogy Török­ország nyilatkozzék az általa teljesítendő fizeté­sek módozatairól. A szövetségesek delegációi és a török dele­gáció annak a meggyözödésiknek adott kife­jezést, hogy a Kelet békéjét most már meg­kötötték. Izmed basa a hirlapiróknak ezt mondta: Közölhetik a nagyvilággal, hogy a béke biztosítva van. A hétfő ájszaka létrejött megegyezésről a svájci távirati iroda közli, hogy a békeszerző­dés csak három parlamentben történt elfogadása után lép törvényerire. Oroszországot meghívják, hogy a tengerszorosokra vonatkozó egyezmény aláírásánál képviseltesse magát. Oroszország válaszát csak néhány nap múlva várják. A béke­szerződés ünnepélyes aláírása julius 17., vagy 18 ika előtt aligha történhetik meg. A konstantinápolyi katonai biróság 17 em­bert, akik azalatt a vád alatl állanak, hogy a görögöknek Bejkoszkanban a törökök üldözé­sében segítséget nyújtott, — halálra ítélt. A halálos ítéletet julius 12-én hajtják végre. A miniszterelnök nyíregyházai beszéde. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Rakovszky Iván belügyminiszter tegnap tartotta meg be­számolóját Nyíregyházán, ahová elkísérték Bethlen István miniszterelnök, Kállay pénz­ügyminiszter, Valkó kereskedelmi miniszter, Almássy László az egységes párt alelnöke, Án­gyán Béla sajtófőnök és még sokan. A népgyűlés 11 órakor kezdődött Rakovszky belügyminiszter beszámolójával. Először az or­szág helyzetét vázolta, melybe a vesztett háború által jutott. Megállapította, hogy az országból több hadisarcot nem lehet kipréselni. A" külföldi kölcsönt még nsai kaptuk meg, de kéréstaket előadhattuk s már az is eredmény, hogy Benes után Bethlent is meghallgatták Párisban. Sokat beszélnek a középút politikájáról s szinte már le is járatták. £n erre más szót hasz­nálok: a rend politikája. Akár kommunista szándékkal, akár pedig a hazofiság köpenyébe burkolózva követnek el atrocitásokat, az nekem mellékes. A sajtóról szólva megállapítja, 'hogy ujabban ismét kezd felbukkani olyan hang, mely ráfo­gásokkal van telítve, az igazságügyminiszter azonban már dolgozik a javaslaton, melynek alapján a társ?dalom elleni törekvések, továbbá a sajtó terén vslé kilengések megbüntelhetők a független biróság utján. A közigazgatási ható­ságok rendkívüli hatalma azonnal megszűnik, amikor elkészül a törvény, mely mindezeket a teendőket a független kiró;ág hatáskörébe utalja. A belügyminiszter után Bethlen miniszterel­nök emelkedett szólásra. — Vannak, akik a kormányt okolják, mert nem támogatja a termelést, mások a korona zuhanását, a spekulációt, a zsidóságot okolják, vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy nincs szabadság az országban s ez a főbaj. Szerintem a bajok okát az ország megcsonkí­tásában kell keresni. Stabil kormányzatot léte­sítsünk munkaképes parlamenttel, akkor helyre fog állani a nemzet gazdasági egyensúlya is. A helyes belpolitika feltétele a helyes külpoliti­kának is, áll azonban ez fordítva is. A béke­kötés óta mást mint paranciot, nem hallottunk, mást mint lealázást nem láttunk. Gyűlöletet szítottak ellenünk s ha egyszer ökölbe szorult egy kéz, akkor arcunkba korbácsoltak azzal, kogy ez az ország fenyegeti Európi békéjét. A nagyhatalmak elismertek, hogy talpra kell állítani benninket, de szomszédaink még min­dig vádaskodnak. Megcináljuk a demokratikus földreformot, de ez nem lesz olyan, amely tönkre tegye a birtokos osztályt. Szó sinc* titkos fegyverkezésről, ellenben szomszédaink fegyverkezése felülmúlja Német­országnak a hábcrualatti hadikiadásait. Epp igy állunk az irredentizmus vádjával, amit én különben a gyengülő hazafisig injekciijának tartok. Minden meggondolatlan irredentizmussal csak azoknak a magyaroknak ártunk, akik a határon tul maradtak. Én semmi olyan mozgo­lódást nem tűrnék, mely Középeurópa békéjét fenyegetné. — A földbirtoknovellát meg fojjuk csinálni I Figyelmeztetem az igénylőket, gondolják meg magukat az igényléskor, nehogy 2—3 év múlva tönkrementen visszaadják a földet. A birtokos osztályhoz pedig azt a figyelmeztetést intézem, mozdítsák elő a többtermelést saját birtokukon. Veres Ferenc nem^etgyülé i képviselő beszéde után Kállay pénzügyminiszter szólalt fe?. — Most, amikor a magyar földön érik az u derizaközpont, mely a külföld számára való fizetési lehetőségeket is megadja nekünk, hite-

Next

/
Thumbnails
Contents