Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-06 / 150. szám

fcerktiztflség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Pröfétatzálló, 1. emelet 6.) Telefon 13-83, A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden aap. Egyes száin ára £0 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 1Ü00,Budapesten és vidéken 1050 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 julius 6, PENTEK. Hirdetési árak: Péthasábon 1 mm. i-t, egy hasábon 24,másííl hasábon 36 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Síövegközti közlemények soronként K. Nyilttér, családi értesítés 2,1 K. Többszöri feladásnál árengedmény 150-ik szám. ValorizációTegnap tartotta az OMKE valorizációs ankétjának első Ülését Budapesten, hogy az ipar, a kereskedelem és a bankvilág szakszerű hozzászólásaival világítsa meg ezt a mindnyájunk életére szinte döntő kihatású kérdést. Ugy látszik az ankét első napja nem túlságosan kedvezett a valorizáció híveinek, mert a tegnapi szónokok egytől-egyig ellene taglaltak állást. Pedig a tegnapi hozzászólók valóban elsőrangú szakértői ennek a kérdésnek, hiszen Drucker Oéza az OMKE alelnöke, dr. György Ernő az OMKE ügyésze, Fleissig Sándor az AngolMagyar Bank vezérigazgatója és a tőzsde alelnöke, dr. Reis8 Jenő, továbbá két jeles közgazdasági iró, Vágó Jenő és Pályi Ede igazán alapos elméleti és gyakorlati tudását bajos volna kéiségbevonni. A felszólalók a legkülönbözőbb szempontokból birálták a valorizáció súlyos és bonyolult problémáját és sok okos érveket sorakoztattak fel ellene, melyeknek helyes vagy helytelen voltát elbirálni nem lehet a mi feladatunk, hiszen bizonnyal megfelelnek majd amúgy is a valorizáció hivei ezekre az érvekre és bizonnyal felelni fog rájuk az állam is, amely elsősorban forszírozza, ugy látszik, a valorizációt. De van néhány olyan érv is a tegnap elhangzottak kéaött, melyeknek igazságát bajos volna kétségbevomi, mint például az, hogy a valorizációt nem lebet csak egy bizoayos körre megállapítani, hanem ha valóban bevezetné az állam, ugy annak minden vonalon meg kellene történni. Ez természetesen magával hozná azt is, hogy az állam nemcsak adósaival, hanem hitelezőivel szemben is helyesnek ismeri el az elvet, már pedig ezek valorizált igényeinek kielégítése a lehetetlenséggel határos. Az is kétségtelen, hogy a valorizáció voltaképen nem egyébb, a hivatalnokok és a munkások szemében, mint az index rendszer surrogatuma, miután Ausztria szomorú példája mán, az index bevezetésének propagálása ma minálunk nem túlságosan népszerű. Ha az indexrendszer valóban a teljes és elkerülhetetlen csődbe viszi az államot, ugy szerintünk feleslegei egyetlen szót is vesztegetni az egész dologra, de ha az index mégsem az a mumus, amelyiknek mondogatják, ugy nem látjuk be, miért nem magát az index-rendszert vezetik be, amely a maga nemében kétségkívül a legtökéletesebb, hanem annak csak egy surrogatumát, amely természetszerűleg nem lehet olyan jó, mint amit pótolni igyekszik. A tőzsde alelnökének is feltétlenül igaza van, mikor azt mondja, hogy a valorizáció bevezetése megadná a kegyelemdöfést amúgy is haldokló koronánknak és általános értékmérővé a valorizációs alap válna, legyen az font, dollár, arany, buza, vagy akármi egyébb is, a ma használatos ezerféle értékmérő közül. Ezt bizony nehéz volna kéiségbevonni, de tisztelettel kérdjük, hogy nincs-e ez már ma is igy szinte kivétel nélkül mindenütt? Az exportőr már évek óta csak annak az országnak a valutájában számol, amelyikkel üzleteit lebonyolítja és ugyanígy tesz az importőr is; a kereskedő kalkulációit a legjobb esetben is a zürichi jegyzéshez szabja, ugyanugy, mint a salátáskofa, vagy a kotlós tyúk, akik a zürichi lázmérő állásáról szeizmográf pontosságával vesznek tudomást; a gazda búzában számol már régóla, mert látja, hogy mégis csak a buza ára szabja meg az árakat és nem azok a sok-nullás számok, melyek a lepedőnagyságú papirbankókra vannak írva. Ujabban a paraszt értékmérője, a buza lett a legfavorizáltabb valorizációs alap, mert mind többen és többen jöttek rá egyrészt arra, hogy a korona külföldi paritásait főként az ország egyik legnagyobb exportterméke, a buza határozza meg, másrészt pedig az tette a gyönyörű sárga kalászokat a valuták királyává, hogy ennek árát semmiféle kényszerrundszabály, semmiféle Devizaközpont nem szabályozza, pedig ez legalább is olyan internscionális érték, mint a dollár, vagy az arany. Buzavalutában kő'ötték ki járandóságaikat ettől kezdve nemcsak a föld megmunkálói, hanem a gyárak munkásai is, de nem maradtak mögöttük a gyárak igazgatói sem, mint ahogy követték a példát mihamar az ügprédek és orvotok is, sőt mára arra kellett ébrednünk, hogy odalent Tolnában akadt egy festő, aki csak búzáért festi meg megrendelői portréit. Látjuk tehát, hogy a valorizáció majdnem mindenütt be van már vezetve, csak éppen a legkülönbözőbb alapok szerepelnek, temérdek gondot és bajt szerezve ezzel, mert ha az egyik értékmérő emelkedett is, a másik stabil maradhatott, ugy hogy a nem emelkedő értékmérő alapján valorizált jövedelmet élvezék megrövidítettek érezték msgukat. Ezen csak két dolog segíthet: vagy szigorúan eliárkózni minden velorizáció elől, vagy pedig egységes valorizációs alapban megállapodni. És itt vetődik fel a legfogasabb kérdés, tudniillik, hogy mi legyen a valorizációs alap ? E hely minden bizonnyal nem alkalmas ennek, a közgazdaságunkra sorsdöntő hatással biró kérdésnek megvitatására, meg azután nem is mi vagyunk hivatva laikus gondolkodásunkkal véleményt nyilvánítani olyan kérdésben, amelynek jobbra, vagy balra való eldöntése a nemzet életét, vagy halálát jelentheti, de éppen ezért fordulunk kettőzött érdeklődésíel az arra illetékesek tanácskozásai felé és gondolatban mi is résztveszünk a most folyó hosszú és bizonnyal alapos vitákon, mart nem a személyi kérdések, otromba sértegetések <s vad gyűlölet izzó atmostférájában elörehaUdni sehogyan sem tudó parlament meddő szócsatái és viharos .tanácskozásai" döntenek az ország és annak polgárainak sorsa felett, hanem azok az „ankétek", „szaktanácskozmányok" és „nagygyűlések", amelyeken a különböző pénzügyi és gazdasági érdekeltségek vitatják meg azokat a látszólag csak őket érdeklő kérdéseket, amelyek azonban végeredményben még azt is megszabják, hogy háromszor, vagy pedig csak kétszer kerül-e asztalunkra hetenkint pecsenye ? Uj földreformnovella ? (A Szeged budapesti tudósitéjdtól.) Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésével már hosszabb idő óta miniszterkézi bizottság foglalkozik a földreformot módosító novellatervezet tárgyalásával, amely tervezetet nagyatádi Szabó István féldmivelésűgyi miniszter képviseli. Ez a tervezet azonban a tárgyalások folyamán annyi módosításon ment keresztül, hogy, mint értesülünk, a bizottság most egy egészen uj novellatervezeten dolgozik, amely valószínűleg a jövő héten kerül nyilvánosságra. A kormánypárt félhivatalosa egyébként a következőket irja: A földbirtokrefomnovella kérdéséről különböző kombiaációk láttak napvilágot. A kormánypárt egyik előkelő vezető politikusa szerint a novella átdolgozása tárgyában folynak a megbeszélések. A novellának összeütközésre alkalmat nyújtó pontjait, ugy látszik, elitnináiják és megfelelő módosításokat testnek rajta anélkül, hogy a aovella alapgondolata bármely szempontból sérelmet szenvedne. A tárgyalások legközeleb befejezést nyernek. A ceglédi mandátum. Érdekes részleteket beszélnek a pártonkivüliek körében a ceglédi választásról. Elsősorban is feltűnő jelenség, hogy Cegléden nincsen a kormánynak hivatalos jelöltje. Szó volt arról, hogy Daruváry Géza, vagy Bud János lesz a jelölt, vagy miután ez nem történt meg, Pálfy Dániel fellépésére gondollak. Igy jelenleg négy jelölt van: Dinich Vidor, aki legkorábban kezdte meg a kerület megdolgozását, Fothy Vilmos fővárosi bizottsági tag lépett fel 48-as Kossuth-párti, majd egy Szabó nevű ottani ügyvéd szociáldemokrata programmal és végül az ébredők jelöltje, Lendvay István. Döntő jelentőségű francia-angol tárgyalások Ti} milliárdot vohot igénybo a pénzügyin Inoztor a Jegy intézettél. Az országos pénzügyi tanács, mint félhivatalosan jelentik, julius 5-én tartott üléstben a pénzügyminiszternek az államháztartás kialakulása tekintetében tett kimerítő előterjesztése alapján további 10 milliárd koronában állapította meg azt az isszeget, amelyet a pénzigyminiszter az államháztartás továbbvitele érdekében az Állami fegyintézettől államjegyekben hitel gyanánt igénybe vehet. Termétzeies, hogy ez a határozat egyáltalán nem érinti a kormány felelőségét abban a tekintetben, hogy az állam kiadásait az 1923. év julius 1-én beállt ex-lex állapot ellenére teljesiti. A hajmáskéri „hadianyag". A mai hivatalos prágai sajtó szemére veti Magyarországnak, hogy szomszédaival szemben elhibázott politikát folytat. Mialatt Magyaror szág teljes leszerelésről beszél, a honvédelmi miniszter Hajmáskéron hadianyagot őriztet. Ez a tény annyira fontos, hogy minden további nyilatkozatot feleslegessé tesz, amíg a vizsgálat e tekintetben mindent fel nem derít. Illetékes helyen a következőket mondották: — A prágai sajtónak ez az állítása, amely megvilágítja a prágai sajtó felfogását, amely szerint minden kérdést Magyarországgal szemben ellenségesen és tendenciózusan állit be. A hajmáskéri esetből csak annyi igaz, hogy az ellenőrző bizottság tényleg talált elásva lőszert a hajmáskéri erdőben, de arról megállapítást nyeit, hogy már több év óta fildaldásott lőszer és külinben is a mostan használt fegyverekhez alkalmatlan és egyébként is a több év óta tartó elásás folytán hasznavehetetlen. A Petit Párisién londoni jelenlése szerint a franci-angol tárgyalások sotán főként abban a kérdéskén ven ellentét, hogy milyen legyen a Ruhr• vidék megszállásának formája, ha a paszsziv ellenállást megszüntetik. Az angolok követelik a megszálló csapatok teljes visszavonását, ugy hogy c?ak a mérnökök maradjanak meg helyükön, a franciák és belgák azonban ragaszkodnak a fokozatos kiürítéshez. Nehéz kérdés a megszállás időlartamánsk tisztázása is. A megszállás idejét EZ sngolok meg akarják rövidíteni és arra is utalnak, hogy a megszállás csökkenti Németország fizetőképességét. A franciák ezzel szemben a Ruhr-vidék megszállásának végső terminusát mindenképen ki akarják tolni. A Reuter hivatalos helyről nyilvánosságra is hozott közleménye ezeket mondja: — Hivatalos körökben Curzon lord, a belga nagykövet és a francia nagykövet tanácskozá sainak jellegét szigorúan titokban tartják é* hangsúlyozzák, hogy a titoktartás sohasem vo.; : kívánatosabb, mint ma. Hiába volna tagadni, hogy a helyzet súlyos és hogy a jelenlegi tárgyalásoknak a francia-angol helyzetre nézve döntő jelentőségük van. Curzon lord és a franci4 nagykövet nem állapodott meg ujabb találko záíban, de valószínű, hogy a többi tanácsko zásra is sor kerül. Ugyancsak valószínűnek tartják, hogy Franciaország kiegészité értesítést küld bizonyos pontokra nézve, melyeket Curzon