Szeged, 1923. július (4. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-05 / 149. szám

2 teljes csődje. Erről nem kell sokat beszélni. Méltóztassahak megnézni a pénzügyminiszter ur jelentését, amelyet a jóvátételi bizottsághoz terjesztett s amelyben Hegedűs Lóránt adópolitikájáról azt mondja, hogy eredménytelen volt, mert rossz volt a rendszer és nem volt a megfelelő apparátus kiépítve. A pénzügyminiszterekben hiba volt, hogy nem voltak elég energikusak, amikor takarékossági politikájuk ellenállásokba ütközött és nem jöttek a nemzetgyűlés elé támaszt kérni. Szóval a rendszer kapkodó és koncepció nélkül levő pénzügyi pelitika. Amint nem tudnak a mezégazdaságok a háború és forradalmak után boldogulni ilyen rekonstrukciós kélcsön nélkül, épp ugy nem tud az állam sem rekonsrukciós kölcsön nélkül sem pénzügyi, sem termelé«i, sőt to/ább megyek, szociális téren sem kibontakozni. Az agyatlan klkantakozáa a külföldi kélcsin? Rassay: Fölvetem a kérdést, nem volt-e ez igy már három évvel ezelőtt? Nem kallett volna-e már három évvel ezelőtt leaiérni a nemzet erejét? Ha ezt megették volna, el kellett volna jutni ama megállapításhoz, kogy a kibontakozás egyedili utja a külföldi kilesi:1. Miadeaütt felismerték azt, kogy nincsen más kibontakozás, miat a külföldi kölesén. Ezzel szemben mit látok nálunk? Jött Korányi és elhárította magától a külföldi kölcsön gondolatát. Jött Hegedűs Lóránt és kijelentette, hogy naki a külföldi kölasin nem programja. Jött Kállay és expozéjában kijelentette, hogy nem áltatja sem magát, sem a nemzetet a külföldi kölcsönnel. Ma pedig az egyetlen komoly kormányzati gondolat a kilföldi kilcsin. A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy előbb be kell bizonyítani Európa előtt, hogy mi a magunk erejéből nem tudunk talpraállni. Azt hiszem, hogy ezt a miniszterelnök ur sem gondola komolyan, mert egy nemzet vagyonát nem lehet hamis könyveléssel megállapítani. Összeütközésbe került a kormányzati rendszer érdeke a nemzet érdekével és szomorúan állapíthatom meg, hogy ebből az összeütközésből a kormányzati rendszer érdeke került ki győztesen. Nem foglalkozoai tovább ezzel a kérdéssel, de mégis fölvetem azt, mi lesz akkor, hogyha mégsem kapunk külföldi kilctó.it? Akkor a kormány ezen a lehetetlen alapon akar tovább kormányozni ? Vagy pedig be fogj? végre látni, hogy egy kormány elszenvedhet presztízsveszteséget, de a nemzet nem ? (Ugy van I Ugy van I a baloldalon.) Rassay: Nem azt a konzekvenciát akarom ebből levonni, hogy a kormányzati rendszer hagyja el helyét, azt majd máshol fogom levonni, hanem azt, hogy lehetetlenség, hogy megmaradjon az a péniügyminúzter, aki saját kijelentéseivel összeütközésbe került. Anennyire en látom a helyzetet, akad még pénzügyminiszter jelölt az egysigés pártban. (Horváth Zoltán: De mennyireI) Rassay Károly: Csoda-e, ha ilyen koncepció nélküli szegényes pénzügyi politika mellett az egész közgazdasági életben ugyanilyen leromlás mutatkozik. Két sorvasztó betegsége van közgazdaságunknak, mind a kettő abból áll, hogy a koronát mesterségesen javitani, ma pedig stabilizáln akarják. Ezért csinálnak deflációs politikát, ezért van a devizaforgalom megkötöttsége, amely megbénítja egész közgazdaságunkat. A deflációról nem vitatkozom, pedig tehetném, mert olyan tekintélyes támogatót találnék, mint az igazságügyminiszter ur. Hálából nem is vetném fel azt a kérdést, hogy hogyan lehet ilyen f ontos kérdésben két ilyen ellentéles felfogás együtt egy kabinetben. (Derültség. Közbeszólások a jobb és baloldalon.) A lejtőn mindig lejjeb és lejjebb jutunk, az világos. A 24 ceniimes korona mellett bankjegyforgalmunk aranyértéke 140-150 millió volt. Ma a 6 és feles zürichi kurzus mellett 280 milliárd banjegyforgalom kellene, hagy az aranyérlék meglegyen. Elérték a célt, hogy mesterséges pénzszűkét teremtettek, de azt a célt, hojjy a koronát javítsák vagy stabilizálják, nem érték el, csupán megbénították a termelést. Két Kállay-különitmény. Rassay Károly: Korányi pénzügyminiszter ur 3 devizaforgalom megkötését jelentette be programjában. A kormánypárt tapssal fogadta. Ezt a megkötöttséget fenn is tartották 1920 december 19 ig. Akkor jött Hegedűs Lóránt és ugysnSZEQBD annak a többségnek a tapsai között jelentette be, hogy megszünteti a devizaforgalom korlátozását, mert ez a kommunista idők maradványa. Aztán megint uj korszak következett, jött Kállay pénzügyminiszter ur és az ö pénzpolitikája. Most csődbe jutott ez a politika és az a helyzet, hogy a megkötöttség, amelyet a kore.ia stabilizációjának kérdése teremtett, az életben megbukott és csak presztízskérdésből tartják fenn. Most az a helyzet, bogy kizgazdasági életünkben két Kállay-külőnitmény van: az egyik a pénzigyminisztériumban székel, a másik a rendőrségen. A Dw'vizaközpant teljesen csődöt mondott, mert amikor ö maga utasítja a feleket, hogy magánforgalomban szerezzenek valutát, akkor már igazán a maga bukását ismeri be. Ez a kapkodó és rossz devizapolitika az árdrágitásnak is hatalmas tényezője. Természetes, hogy közgazdaságunk napról-napra való leromlása mellett a szociális élet napról-napra romlik. A köztisztviselő munkája nem szolgál tovább az élet alapjául. Igy van az ipari és a szellemi munkásokkal is. A tisztviselő ma békebeli fizetésének 35 százalékát kapja. Miből él meg az orvos, az ügyvéd, a biró, az ipari munkás, aki nem tudja a drágaságnak megfelelő mértékben emelni munkabéreit. Miből él meg a földmunkás ? A kormányzat pedig teljesen tehetetlenül áll ezekkel a kérdésekkel szemben. Olyan kormány, amelyet a nép osztatlan bizalma állit helyére, hivatkozhatik a lehetetlenségre, de az o'.yan kormány és többség, amely önmaga teremti meg önmagát, nem hivatkozhatik a lehetetlenségre, mert ez a hivatkozás saját létük erkölcsi bázisát teszi tönkre. Önöknek csak akkor van joguk itt lenni, ha meg tudnak birkózni feladataikkal. (Nagy zaj és ellentmondás a jobboldalon) A kisántánt Rassay: Néhány szót kivánok szólni a külügyekről. Kétségtelen, hogy három esztendővel ezelőtt olyan volt a helyzet, hogy sokféle alkalmunk lett volna a külpolitikai orientációra. Az utódállamok nem voltak még megmerevedve abban a struktúrában, amelyből a kisántánt jött létre, a románok és szerbek lövészárkokban ál lottak szemben egymással, éppan igy a zöldasztalnál is. Egész szállóige volt mindkét országban, hogy inkább vegyék el a magyarok a vitás területet, de egymásnak nem adják. Egyik, vagy másik oldal felé orientálódai lehetett volaa, azonban ezt elmulasztották. Egyszer olasz hercegtől, máskor angol királyról volt szó, de az érdekelt felekkel nem próbáltak tárgyalásokat kezdeni. Nem próbálták megakadályozni a kisántánt szervezkedését és fennállását sem. Aki nálunk ma állást foglal a kisánfánttal való megegyezés mellett, azt súlyos és kvalifikálatlan támadásokkal illetik. Én mégis azt mondom, hogy ez az egyetlen ut, amelyen végre valahára valami eredményt tudunk elérni. Mint méltóztatnak emlékezni, a cseh szlovák kormány feje azt a kijelentést tette, hogy szívesen tárgyal a legkényesebb kérdésekről is. Erre a miniszterelnök ur azt mondta, hogy sokkal kisebb kérdésekben is, amikor tárgyaltunk, a legmerevsbb visszautasításban volt részünk. Ma reggel megjelent a cseh kormány hivatalos nyilatkozata, amely felelet a miniszterelnök ur kijelentésére. Mielőtt erre rátérnék, meg kell mondanom, hogy sok támadás érte az ellenzéket, mert ezeket a kérdéseket állandóan felszínen tartja. Már pedig, hogy az ellenzék politikája mennyire helyes, mennyire hazafias, semmi sem bizonyítja azt jobban, minthogy nyilatkozatra kényszeritette a cseh kormányt. Ami már most a cseh választ illeti, konstatálom, hogy az két megállapítást tartalmaz. Az egyik az, hogy a magyar nemzet alkalmatlan tárgyalásokra bizonyos belpolitikai ügyek miatt. A másik megállapítás az, hogy a magyar kormány túlzott és jogosulatlan kívánsága miatt hiusultak meg a tárgyalások. A.ni az elsőt illeti, súlyos megsértése az a nemzetnek, olyan súlyos, amelyet normális időkben diplomáciai szakítást követelt. Levonom a konzekvenciát, hogy a kormányt súlyos felelősség terheli, mert olyan bel- és külpolitikát követett, amely igy megsértette a nemzetet. A kérdésnek van egy másik oldala is. A nemzet érdeke megköveteli, hogy erről is nyíltan beszéljünk. A cseh hivatalos nyilatkozat vádat emel a magyar kormány e len, hogy a magyar kormány kicsinyes, akadékoskodó. Végre is tudni kell, vájjon egyáltalában lehelséges-e közeledés? A jugoszlávkülSzeged, 1923 juliaa 5. ügyminiszter nyilatkozatában konkrét vádakat emel a magyar kormány ellen. Azt mond|a, hogy a magyar kormány imperialista-nacionalista egyesületek működésének megtürésével és a hadsereg erősítésével olyan magatartást tanúsít. amely nem felel meg a trianoni békeszerződésnek? Azt mondja továbbá, hogy Magyarország az egyetlen állam Európában, aaiely az internálás rendezerét fenntartja. A jugoszláv külügyminiszter szerint az internáló táborban számos jugoszláv állampolgár évek óta van letartóztatva. (Pikler Emil: Igy is van!) Rassay Károly: Számszerint 140 jugoszláv alattvalóról beszél a külügyminiszter. Erre a vádakra nem lehet ugy felelni, hogy ez a mi belügyünk, erre azt kell felelni, hogy igaz-e vagy nem. Ezt a konkrét vádat nem lehet általános frázisokkal elintézni, erre a válasz csak részletes cáfolat lehet, ha pedig vannak bűnök és hibák, visslni kell a répa rációt. Ezulán az elnik öt perc szünetet rendelt eL Anarchisztikus Jelenségek. Szünet után Rassay Károly folytatja bestédét. Szól az államfő tekintélyéről. Az államfő tekintélye olyan, mint a női becsilet. Minél kevesebbet beszélnek róla, annál erősebb. Az államfő tekintélyét nem növeli, ha a napi politikába voaják, ahogyan ez legutóbb a földreform körül tértént. Azonban az államfő tekintélyénél is foatosabbnak tartja a törvényhozó testület tekintélyének megóvását. A nemzetgyűlésnek sem ma, sem a jövőben nem lehet tekintélye. Ezen nem segíthet a házszabályremió sem. Hogy a nemzetgyűlésnek nincs tekintélye, azt onnan lehet megmagyarázni, hogy nem igyekszik megoldani a nagy kérdéseket. Ilyen szerinte az államfő kérdése. Addig, amig időhöz nem kötött államfő nincs, nein lehet alkotmányos kialakulás az országban. Az alkotmányban nincs intézkedés arról, hogy interregnuai esetén ki gyakorolja az államfői hatalmat. A nemzetgyűlésnek sürgősen meg kell oldani ezt a kérdést. Ugyancsak sürgősen meg kell alkotnia a felsőház és a közigazgatás reformját. A nemzeti kultúregyesület ügyeit teszi szóvá. Szemrehányást tesz a belügyminiszternek, hogy eanek az egyesületnek az egész országra kiterjedő gyűjtési engedélyt adott, holott más egyesületek nem kapnak ilyen engedélyt. Ezt az egyesületet nem az államrendőrség leplezte le, haaem az ellenzék bocsátotta az adatokat a miniizterelnök rendelkezésére. Be kell vallani, hogy a miniszterelnök becsületesen is igyekszik ezekkel az emberekkel szemben eljárni. Kérdi, milyen szellem uralkodik Magyarországon, hogy az ilyen ügyeket politikusoknak kell feltirniok. A nemzeti ku turegyesület csak e^y alosztálya egy na*yobb titkos szövetségnek, a kettős kereszt vérszövetségének Kérdi a miniszterelnöktől és belügyminisztertől, nincsenek-e inficiálva az ily titkos társulatoktól a közhivatalok és a rendőrség is. Számoljon le a kormány az ilyen anarchisztikus jelenségekkel, mert ha nem, elbukik. Kijelenti, hogy a miniszterelnök nem tud kormányozni a kormányzó párttal. A hatalom a miniszterelnök kezében van, de holnap már más kezében lehet. Ez a valaki ugyanazokkal a hatalmi eszközökkel élhet. Az indemnitást nem fogadja el. (Rassayt beszéde után az egész ellenzék felállva percekig éljenzi és tapsolja. Elnök ezután napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés holnap, csütörtökön délelőtt tiz órakor lesz. Tárgy: az indemnitás folytatólagos vitája. Ezután áttérnek az interpellációkra. Ujabb merényletterv t Az első interpelláló Fábián Béla. Kérdi, van-e tudomása a miniszterelnöknek arról, hogy A Nép és a Szózat a legpéldátlanabb módon lázit és izgat az államhátalom ellen és erőszakos eszkizökkel akadályozza meg az államhatalom gyakorlását. Van e tudomása a miniszterelnöknek arról, hogy az ország titkos egyesületekkel van aláaknázva. Hajlandó-e a miniszterelnök ezeket az egyesületeket megszüntetni és olyan rendelkezést kibocsátani, melynek alapján minden köztisztviselő, aki valamely titkos szervezet tagja, azonnal felfüggesztendő és állásából elbocsátandó. Cikkeket olvas fel A Nép-bői, melyek akkar jelentek meg, mikor a rendőrség és az ifjúság kézött összetűzésre került a sor. Azt mondja, hogy ezek a cikkek a rendőrség ellen izgatnak. Azután még több cikket olvas fel, melyek izgató tartalmúak. (Benárd közbeszól: