Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-17 / 135. szám

Szeged, 1923 juniu* 17. SZBQED Apró történetek. — Tegnapról a mának. — A háború utáni időkben művészek, újságírók és színészek, tehát kétszeresen is senkik, hetenként egy párszor összejöttek Ocskay Kornél hajlékában, falatozás és terefere irányában. A falatozás piknik alapon történt tt az volt a legérdekesebb, hogy mindenki más-más étel nemül hozott, pedig stiit haltól kezdve csöves kukoricáig sok minden került fogyasztásra. Papp Gábor, a lestő, szatyorban hozta az almásrétest és a malaciopó köpenyeg alatt magával cipelte a Gonosz Pistaféle bakterlámpást. Egyik este nagy lakoma volt, mert megérkezett Tapolczai Dezső, a Városi Szinház igazgatója, aki Budapestről megszökött a gersli korszak elől. Tapi (ez a becéző neve Tapolcainak) egy kissé kiéhezetten érkezett Szegedre és nagy vágyat érzett a kiadósabb ételek iránt. A nagy pikniken lett is része benne. Ocskay volt az elöevő és Beregi Sándor, volt aradi színész, majd aradi rendőrkapitány, nem birta az iramot a „kisétti" tenoristával. Amikor Ocskayné, Hiibert Janka, a nővérével felszolgálta a feketekávét, megkezdődtek a mókák, az évődések és a „kócosok" körében szokásos vesézések. A házigazda tenorista imitálásokkal mulattatta a társaságit, Beregi Sándor jóizü szinészlörténeteket adott elő, Tapi pedig a fővárosi gerslihorszak gyönyöreiről rajzolt szines képet. Hangos ka•ejtól visszhangzott a szoba, a jókedv tetőfokára hágott. Ahogy egy pillanatra megszűnt a kacagás, Tapi megkérdezte a társaságtól, hogy hallotta e az alföldi magyar históriáját, aki a két gyerekét fölvitte Budapestre? — Nem hallottuk — volt az egyhangú felelet. — Hát ugy történt az eset, hogy a magyar elhatározta, hogy a két kis gyerekét fölviszi a fővárosba. A gyerekek már az uton kérlelték az apjukat, hogy vigye el őket az állatkertbe. A kívánság a fölérkezés után való n..pon teljesitődött és a két kis gyerek tágra njilt ízemmel szemlélte az oroszlánt, a tigrist, az elefántot é» egyéb harcos fenevadat. Egyszerre a két gyerek megindult a nagy medence felé, ahol a nagyobbik azt mondta a kisebbiknek : Jancsi, nézd mán no, e mög a tó. Az ám mondta a kisebbik. A tó azonban nem sokáig érdekelte a két gyereket, inert megindultak uj szépségek és látnivalók irányába. Hirtelen, váratlan,. Jénás, a viziló, fölbukkant a viz szine fölé és lubickolni kezdett a medencében. A két gyerek hátrafordult és tálja a spriccelős vizijátékot. Nézik, nézik, majd megszólal a nagyobbacska: Jancsi, ehun-e, e mög a hattyú. A társaság hangos kacajra fakadt, nemcsak a pompás pointon, hanem a jóizü előadás miatt is. Csak Papp Gábor, aki egy kissé fáradtan és egyedül ült a díványon, nem nevetett, sőt egy arcizma sem rándult meg. Ujabb móka, ujabb évődés és elbeszélés következett, amiket állandó kacagás kisért, de Gábor, a festő, komoly maradt, nem nevetett. Már-már azt hittük, hogy rosszul van, amikor Tapi elbeszélése után vagy husz perccel, hangosan elkezdett nevetni és kisded kezével verdeste a térdekalácsát. — Mi van veled Gábor, mi történt? — kérdezték a kócosok. Gábor azonban egyre nevetett, a hasát fogta tendő, hanem a kéziratpapír.) — Mit szólnak hozzá a lapjaink? — És mit szólnának ahhoz, ha sz urak vízbe fúlnának. ? — Akkor a kiadók megsiratnák sz előlegeket. — Hát én még se eresz'em el az urakat, hanem hogy a kiadók se sírjanak, adják ide a távirataikat. S Pulcz altábornagy maga küldte el Pestre a jelentéseket a katonai távírón. Ennek az esetnek is része lehetett benne, hogy mikor az altábornagy hosszú betegség után, amely alatt a király is meglátogatta, 1882-ben meghalt Bécsben, ahová saját kívánságára szállították, a magyar lapek szokatlan melegséggel siraták ti a hősi halottat. Mert az volt, a fron'on kapott tüdőgyulladást, az ez évi dél magyarországi vizáradások védelmi munkáinál. Szeged piros és fehér virágokból való koszorút küldött a koporsójára és elnevezett róla egy utcát, amelyről ime, negyven év után is alig kidják, kiről kapta a ntvét. Ha az utca sarkán a jelzőtáblára odatették volna két sorban a neve alá, hogy ki volt ez a derék katona, akkor nekem most nem kellett volna róla tárcát irnom. S ha ezeket a jelzőtáblákat megcsinálnák addig, mig például tud róla egy-két ember, hogy ki volt ez a Mérey, vagy Szende Bé a, aki utcát kapott Szegedin, akkor egy generáció múlva »em hinnék azt, hogy a Kemes-u'cát valami hires szegcdi államférfiról nevezték el. — Mé nem, te erdőbül szalajtott — kérdezte sértődötten Pista. — Mert jót és csak a magamét fogyasztom — kötődött Kószó, Pistával. — Tömörkény már a hólyagos himlőt emlegette, majd beszólította Pöszét, a kislányát, hogy fekete, meg „cigi" legyen. Ég újra kínálta az italt. Erre Kószó fogott egy tiszta poharat, málnaszörpöt öntött bele, majd szikvizet. — Orvosi rendeletre mostanában ilyennel élek. — Nem szégyöllöd magad ? — ripakodott rá Pista. És ittunk tovább, de Kószó megmaradt a málnaszörp mellett. A két jóbarát folyton évődött egymással és látszott Tömörkényen, hogy az ablakon szeretné az utcára kihajítani a málnaszörpös palackot. Kószó paraszti históriákat adott elő és Tömörkény elővette a kis noteszát és jegyezgetni kezdett. Majd ismét öntött, ezúttal a Kószó málnaszörpös poharába is. Kószó tiltakozott, de Tömörkény hátba vágta és nyájasan szólt Kószóhoz: — Ne te ne, hiszen tudhatnád, hogy amikor bornemissza voltam, nekem is jól esett, ha valaki megkönyörült rajtam és egy kis bort öntött a málnaszörpös poharamba. Az őszinte szavak után a málnaszörpös üveg lekerült az asztalról.. . és könnyes lett a szeme a jóizü kacagástól. — A hattyú — mondta egyre tartó nevetés kőzt — a hattyú, a gyerek ugyancsak eltalálta ... • Ritkán történt meg, hogy Lipcsey Ádám egy pár pesti bohémmel vasárnapi vendégeskedésre nem érkezett meg a szögedi városba. E ritkaságok alkalmával is feketekávéra, Tömörkényékhez kellett menni, mert igy kivánta azt az „elnök" ur, már mint Tömörkény. — Pistával gyertök, — adta ki az ordrét a másik Pista. A kívánságot tolmácsoltam dr. Kószó István előtt, aki kijelentette, hogy ő bizony nem megy, mert Pista itatja az embert, ő pedig mostanában rent iszik, mert árt neki. Magyarázgattam, hogy igy, meg ugy, nem kell inni, nem is muszáj, csak feketét és ha koccintani illik is, hát magunkkal viszünk egy üveg málnaszörpöt, amely szódával vegyítve üdítő ital, szinre meg olyan, mint a jó szögedi siller, hát azt ihat. Kószó még mindig huzakodott, de végre mégis engedett és egy üveg málnaszörppel megindultunk Tömörkényékhez. Pista egyedül ült az asztal mellett, előtte az üveg bor, meg szóda és szivta a „cigit". Alig léptünk be a szobába, Pista már öntött és koccintott. — Nem iszok — tolta félre a poharat Kószó. Oc Földbépfevizió és határ>kisgazifás. nak. Hozzávetőleges becslés szerint a város jogtalanul elbirtokolt földje öt-hatszáz holdra terjed. Már több izben töriént megmozdulás a varos tulajdonának visszaszerzésére. A város hatósága évekkel ezelőtt megkíséri Ite a meghamisitoit határok kiigazításai, de a Bergerféle méréssel megállapított hitár olyan bizonytalan vol?, sürün megtört, hogy biztosiíása lehetetlen. Éppen ezért szükségesnek tartja azt, hogy a birtokhatárokat véglegesen rendezze a város hatóság?, mégpedig kiegyenesitéssel, ami annyit jelent, hogy a jogos határok pontos megállapítása után a töréseket el kell Hintetni. Ez által számos uj citekföld keletkezne, amelyeket ha a magárbirtokosok földjéből hasítaná ki a határ, a város váltaná meg, elenkező esetben pedig a magánbir'okos. Az uj határt ugy kei! megállapíts ni, hogy leheíőleg kevés magánbirtokból hasítson az ki citekföldeket, mert a msgánbirtokosok szívesen vásárolnak, de az eladásba nem mennek bele. Javasolja tehát a me őgazdasági bizottság, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy szűkségesnek tartja a város a szomszédos törvényhatóságok és a magánbirtokok közötti határok kevés töréssel való kiegyenlítését, a dülőutak rendezését, az uj határok végleges megjelölését, mégpedig ugy, hogy a töréspontokat eltávolíthatatlan mészkőtömbökkel jelöljék meg és határvonalat hasznothfjtó élőfával ültessék be mindenütt. Ez az eljárás örök időkre biztosítaná a városhatár sérthetetlenségét. A mezőgazdasági bizottság egyangulag elfogadta a főügyész javaslatát azzal a kikötéssel, hogv a cilekföldek eladási árát buzava'utában állapítsa majd meg a város tanácsa. (A Szeged tudósítójától.) A mezőgazdasági bizottság szombaton délelőtt 11 órakor Bokor Pál polgármestethelyettes elnökletével ülést tartott a városháza tanácstermiben. Az ülésnek csak bá'om tárgya volt, de mindhárom tárgynak rendkivüi nag) fontossága van a város gazdasági életére. Ez a három tárgy a városi bérföldek béreinek revíziója, az eltulajdonított városi földek visszaszerzése és a vitézi szék legújabb föld igénylése volt, A földbérek revíziója. Bokor Pál polgármesterhslye'tes sz üié3 megnyitása u'án ismertette a bizottsággal azekat az okokat, amelyek szükségessé teszi* a földhaszonbérek revízióját. A közgyűlésen már több izben felmerült és általános helyeslésre talált az a jogos kívánság, hogy a város hatósága végrevalahára szűntesse meg azt az aránytalanságot, amely a régebben bérbeadott jöldek és a már buzavalutás árverésen hasznosított földek bére között van. A tanícs már több izben megkísérelte a ferde helyzet reparálását, ifbb izben emelte a béreket, áttért a buzavaiután>, de az aránytalanság még ma is kit i vó. Éppen ezért azt javasolja, hogy a bizotlság hozzon elvi határozatot és ezzel mondja ki, hogy szükségesek tartja a bérrevíziót azoknál a dűlőknél, amelyek átlagos holclanbinti bérösszege nem éri el a száz kiló bu:áf. Mondja ki a bizottság elvben azt is, hogy a revíziónál a föld minősége legyen irányadó és bizza meg az elnököt, hogy a bizo'tság tagjai közül hármat, egy belterületi, egv alsó- és egy felsöfanyai gazdát delegáljon *hba az albizottságba, amely a revízióra részletes javaslatot dolgoz majd ki a főügyész, a főkönyvvivő és a főszámvevő közreműködésével Ez a bizottság junius végefelé tartaná meg ülésé', ugy hogy javaslatát a tanícs már a juniusi közgyűlés elé terjeszthetné. A mezőgazdasági bizottság a polgármssterhelyelies javaslatát egyhangúlag elfogadta és ezzel a határozatával teljes mértékben igazolta » Szeged-nt k azt a régen elfoglalt álláspontját, hogy a jöldbérek emelését maguk az érdekelt bérlök is indokoltnak tartjók. A polgármester tartózkodása tehát érthetetlen és alaptalan volt. Véleményünk szerint ez a határozat még mindig nem jeteni teljes megoldás', mert azt kellett volna kimondania a bizottságnak, hogy o nem buzavalutás árverésen hasznosított régi bérleteknél a békeparitás alapján állapítják meg buzavalutábun a főidőiteket. Lehet azonban, hogy sz albizottság módosítja majd ezt az elvi határozatot, a eiy lényegében nem is ellenkezik a mi á'h pontunkkal és a tanmeséié már ilyen értelmű Ja fiatot terjenzt. Az elbirtokolt városi földek. A második tárgyat dr. Simkó Elemér tb. főügyész ismertette a bizottsággal. Elmondotta, hogy a város földjeiből egyes mogánbirtokosok évről-évi e több és több földet szántottak hozzá a saját birtokukhoz. A váro3 földjeinek határa még mindig rendezetlen, az utak menti citek j földek is eltűnnek maholnap haszon nélkül. A dülőutak mentén hasonló állapotok uralkodA szegedi vitézek örökbérlete. Ezután az elnök felolvasta azt a levelet, amelyet a vitézi szék kapitánya intézett a város tanácsához. A levélben hivatkozik arra, hogy Csongrádmegyében már mindenütt földhöz jutottak a vitézi szék tagjai, csak Szegeden nem. Kéri, hogy a város hasítson ki a 1 özlegelőkből erre a célra kilencszáz holdat, azt adja örökbérletbe a szegedi vitézeknek holdanként 75 kiló rozs állagbérért. Bokor Pál a kérés teljesítését nem taríja lehetetlennek a város anyagi érdekei szempontjából, csak az a kérdés, hogy a legelőíerület ujabb megcsonki'ása nem veszélyezteti-e az állaltenyésztés érdekeit. A s'atiszlikai adatok szerint a legelőre hajtott állatok száma évről-évre csökken, ami azt bizonyítja, hogy a szegedi gazdák lassanként áttérnek az észszerűbb állattenyésztésre, a haszonállatokat saját földjükön tartják, tehát nem kifogásolható. Éppen ezért javasolja, hogy a kért kilencszáz hold helyett csak ötszáz hold átengedésére tegyen a bizottság előterjesztést. Molnár József főszámvevő a rozsvaluta helyett buzavalutát ajánl, hogy egységes legyen a városi fö'dek bérrendszere. A bizottság ugy ha'átozott, hogy a polgármesterhelyettes előterjesztését elfogadja Molnár József módosításával és a 75 kiló rozs helyett hatvan kiló buzabér megállapi'ását javasolja a tanácsnak.