Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

Szeged, 1923 junius 10 SZBOBD 3 Nyolcvanmillió értékű valutát foglalt le a rendőrség. (A Szeged tudósítójától.) Szombaton reggel azokban a szegedi bankokban, amelyek a Devizaközpontnak nem megbízottai, rendőrök és detektívek jelentek meg és lefoglalták a bankokban talált idegen valutákat. A lefoglalt idegen valuták értéke meghaladja a nyolcvanmillió koronát. A szegcdi államrendőrséghez az utóbbi időben számos bizalmas följelentés érkezett azok ellen a bankok ellen, amelyeknek nincsen adásvételhez jogosítványuk és engedély nélkül adnakvesznek idegen valutát. A rendőrség a legnagyobb ti okban megindította a nyomozást, hetek óta detektívek figyelték a följelentett bankokat, amelyek között néhány jóhirü magánbankház is szerepelt. A nyomozás eredményeként a főkapitányság elrendelte a bankrazziát. A razzia természetesen nem volt kíméletes. Az államrendőrség váratlanul megjelenő közegei hirtelen elzárták a banküzletek kijáratait és a?okat, akik az eljárás alkalmával történetesen az üzletben voltak, a vizsgálat befejezéséig ott tartották. A szigorú intézkedésre azért volt szükség, nehogy az érdekelt bankok idejekorán tudomást szerezzenek a razziáról és meghiúsítsák az egész akciót. A razzia igy mindenütt meglepetésként hatott. A detektívek átvizsgálták a bankok pénztárait, a könyveket, a fiókokat és ami idegen valutát találtak, azt azonnal lefoglalták, majd a róla szóió elismervény hátrahagyásával magu\kal vitték a rendőrségre. Majdnem minden egyes banküzletben találtak kisebb-nagyobb értékű idegen valutát. Egyetlen olyan bank volt, ahol váratlanul nagymennyiségű valutát, — több , mint hatvanmillió korona értékűt foglaltak le a detektívek. Az összes lefoglalt idegen valuták értéke pedig meghaladja a nyolcvanmillió koronát. A razzia híre villámgyorsan elterjedt az egész városban, különböző kombinációkat fűztek hozzá, mert eleinte senki sem tudta a razzia tulajdonképeni célját. Dr. Borbola Jenő rendőrtanácsos a következőket mondotta a razziáról: — A devizarendeiet értelmében csak azok a pénzintézetek foglalkozhatnak idegen valuták vásárlásával, amelyeknek erre felhatalmazásuk van a Devizaközponttó!. A razziának az volt a célja, hogy ellenőrizze a rendőrség a devizarendelet betartását. Minden olyan banküzletben razziát tartottunk, amely nem megbízottja a Devúaközpontnak és lefoglaltunk minden idegen valutát, amelyet találtunk. Mivel azonban a nyomozás még nincs befejezve és a nyomozás során egyesek esetleg igazolhatják, hogy a náluk talált idegen valuta törvényes formák között került hozzájuk, szóval nem követtek el visszaélést, az érdekelt bankok névsorát nem adhatjuk még át a nyilvánosságnak. A nyomozás befejezése után áttesszük az iratokat a kihágási bírósághoz, mert a devizarendelet értelmében a jogositatlan valutakereskedés — kihágás. Kihágási eljárást csak azok ellen indítunk, akik nem tudják igazolni szí, hogy szabályszerűen jutottunk az idegen valutákhoz. A rendőrség tizenöt banküzletben tartott razziát és a tizenöt banküzlet pénztárvizsgálata délután félí-ettőig tartott. A közkórház jövője. (-4 Szeged tudósítójától.) Azok a cikkek, amelyeket azzal a tervvel kapcsolatban irtunk, hogy a váro. i közkórházat az egye'emhez csaolják, tudvalevőleg nyilatkozattételre birták dr. Somogyi Szilveszter polgármestert. A nyilatkozat fényesebben igazolja állásfoglalásunk helyességét, mint valamennyi érvünk. A t akarjuk, ami ma már köztudomásu, hogy a városi közkórház matadjon m-g mostani szervezetében, hogy semmi körülmények között se csatolják az egyetemhez, mert ezzel elveszti közkórházi jellegét és hogy a mai helyzeten csak abban az esetben engedjenek változtatást, ha a közkórházat az állam veszi át és továbbra is az egyetemtől teljesen függetlenül, mint közkórházat tartja fenn. Cikkünkben pénzügyi, kórháztechnikai és humanitárius érveket sorakoziattunk egymás mellé, azonkívül esetekre hivatkoztunk, amelyekről azt a meggyőződést vallotuk, hogy legalább is meggondolásra fognak készieíni — mindenkit. A . polgármester ezzel szemben bocsánatot kér az egyetemtől, elismerését fejezi ki a klinikák iránt, tolmácsolja „az igazán müveit szegedi társada om" háláját azért a nagy le ki gyönyörűségért, amelyet a Mikes Irodalmi Társaság szerez előadásaivá, visszautasit vádakat, amelyeket senkisem emelt és érvel az állami közkórház mellett, amelyet nem kifogásoltunk. Szerencse, hogy veszleget néhány szót az ü,:y érdemi részére is. Különben olyan módon lennénk kénytelenek cikkével a vitát felvenni, hogy mi például küldöttség utján fejeznénk ki a város közönségének elismerését és háláját az egyetem iránt, tanulmányt írnánk a Dugonics-Társaság téli munkásságáról és sorompóba szólítanánk a derék Fichtner és a lelkes Kun Izidor vezetésével a filharmonikusokat. Az a néhány sz6 azonban, amit véletlenül a közkórházról mond el a polgármester, lehetővé teszi számunkra, hrgy a tárgynál maradjunk. Talán sikerülni fog felnyitni a szemét annak a kevés embernek, akikről a polgármester röstelkedve vallja be, hogy még mindig nem látnak tisztán. * Szóról-szóra ez van a po'gármesteii nyilatkozatban : „Engedjék meg, hogy én utasítsam vissza azokat a légből kapott vádakat, mintha • az egyetem pusztán klinikai célból akarná | elvenni a ni közkórházunkat". Elirás ez, vagy ! elszólás? Tudtunkkal senkisem mondta, hogy az egyetem el akarja venni a mi közkórházunkat. Azt mondja a polgármester ur, hogy „soha annyi ócsárlást és piszkot nem szórtak intézményre, mint éppen a mi kórházunkra". Ez a szavakban fukar mondat — kétértelmű. Az ócsárlás és pisz.k az — épületnek szólt. Indokolt vol>. Nagy kár, hogy orvosok, elsősorban kórházi orvosok és újságírók többször kiujult együües harca az uj kórházért mindig hajótörést szenvedett a tanács indokolatlan makacsságán, szociális érzékének és belátásán ik fogyatékosságán. Tendenciózus beállításnak nyilvánítja a nyilatkozat azt az állítást, mintha az állami kórház csak azokat a betegeket venné fel, akik klinikai célra alkalmasak. Az állami közkórházról ezt senki sem mondta. A klinikáról fenntartjuk. Végül v-lami „tenyéren f kvő" igazságról is beszél a nyilatkozat. A tenyéren, tudomásunk szerint, bizonyos vonalak „fekszenek", amelyekről szép asszonyok a karakteredre következtetnek és az életkorodat megjósolják. Az igazság, mi ta Mátyás meghilt, nem olyan mindennapi dolog, hogy az ember tenyerén feküdjön. Még so.e láttuk ott. Sajnáljuk, de most se látjuk. Arra már rámutattunk, hogy hiányzik a nyilatko^aíból az őszinte színvallás arról, hogytuIa donképen mit is akar a polgármester a közkórházzal ? Államosítást ? Akkor minek kü ön föltétellel biztosítani a közkórházi jelleget ? Nincs kifogása az ellen, hogy az áltem átvegye és mindjárt továbbadja lz egyetemnek a kórházat? Akkor meg hiába akarja t iztositani a közkórházi jellege1. Egytizo yos. Az igazgató főorvos részére biztosítani kiván az átalakult intézménynél valami pozíciót. A többiek sorsát ilyen mérfogni kellett, mert nagyon kurucut fogott a pennája) sürü! megfordult a szerkesztőségi műhelyben. — Néize csak, Pista, — mondta neki diplomatikusan Kulinyi — maga összeköltözhetne Tömörkény Pistával, mindaketten jobban jönnének ki. Kószó hajlott a jótanácsra, de Tömörkény idegenkedett az eszmétől. Mert igen gőgös volt az ifjú, ha megérezte, hogy segítő szándékkal közetednek feléje: — Nem lőhet az — mondta hűvösen —, a magam szögénye akarok én lönni. Kószó aztán nem is erőltette a dolgot. Hanem egyszer az töriént, hogy nagy vacsora volt a főszerkesztőknél, ott voltak a fiuk is s egész éjszaka Kószó mulattatta a társaságot bizarr ötletekkel és tanyai történetekkel. Hajnalfelé Tömörkény odakoccintotta a poharát a Kószóéhoz: — Nini, mit is mondoít az ur a minap arrul az egyíllt-lakásrul ? Mert ugy nézőm, összetartozunk mink, mint a kufgém, mög a kutostor. Erre történt aztán meg az összeköltözés a Kószó kétszobás legénylakásába. Ekkor kezdődött a Pisták korszaka, amit a közös névjegy szimbolizált legemlékezetesebben. Nagyon takarékos akart lenni a két fiatalúr, azért a kSzös keresztnév alapján közöa vizitkártyát nyomattsk újévre, amennyire kívülről emlékszem, ilyenformán : Kószó és Tömörkény Pisták, szabadúszók stb. A Pisták korszaka hosszabb ideig tartott, derűs, napfényes idő volt, noha a Pisták többször látták benne a holdat, mint a napot. (Igaz, hogy akkor a hold is melegebben sütött, mint most a nap.) Néha össze is koccantak a vidám cimborák, hol azért, meri Kószó muzsikáltatta föl Tömörkényt a hajnali álmából, hol azért, mert Tömörkény járta el a jópálost déli harangszókor, mikor a fiskális a külön történetbe kivánkozó Sisák-pör aktáiba kivánt felejtkezni. Ilyenkor ho! Kószó jelentette ki, hogy „az urnák kitelt az esztendeje", hol Tömörkény adott ki manifesztumot, meiy szerint „méltóságod, ha akar, elmehet a saját lakásából és kereshet magának más bolondot, mert én ilyen úrral tovább nem lakok". S hogy milyen komoly a szándéka, ilyenkor mindig azzal dokumentálta, hogy a ládáját kihúzta a szoba közepére, jeléül annak, hogy ő most felmondásban vati. Persze a harag soha se t-riott egyfolytában hu<<zonn*gy óráig, a felmondás kölcsönösen visszaszivaiott s a láda közös erővel tolatott vissza a fal mellé. Egyszer azonban a dolog végzetesen komoly fordulatot vett. Kószó Pista bizonyos mélabús sugárzással jelentette be a másik Pistának, hogy a jövő fertályon kétfelé kell szegni a kenyeret. — Megbolondult az ur? — meresztette rá a szemét Tömörkény. — Debizisten komolyan beszélők — bizonykodott Kószó. — Elválunk. — Nem engedőm, mint pstagóniai alkirály, — tette föl Tömörkény a koronát. (Már t.-i. a cilindert.) — Az -'király trögszünt — sóhajictt fájdalmasan Kó.<zó. — Mcat már más parancsol. — Kicsoda ? — hórd llt fel bőszen Tömöreiővette a fekény és mint iapplandi csiszár, hér mellényzsebéből a bicskát. — Szabó Etel parancsol — vallott töredelmesen Kószó. — Mögházasodok. Ez ellen csakugyan nem tehettek semmit Patagónia és Brazília egyesült hatalmai sem. Tömörkény kénytelen volt kapitulálni. Pár nap múlva azonban azt mondja Kószónak: — Kifogtam az uron. — No? — Én is mögházasodom, ha mögpukkad is sz ur. Eívöszöm az Emmit, a Kis Palcsi Emmijét. — Az I?fen áldása rátok, — ölelte meg a széles Pista a keskeny Pistát. Nagyon nem lepte meg a dolog, mert hiszen régen tudta már, hogy hol kozmásodott meg a szobatárs. — De nem ugy van — ingatta Tömörkény a boltozatos fejét. — Nem szabadul az ur olyan könnyen. M3ga mén el mögkérni neköm az Emmlt. — Eridj már, te bolond, — nevetett Kószó, — hát mire volna az jó? Hiszön rég bele vannak már abba egyesülve Palcsi bácsiék. — Nem ugy van az. te pusztárul szalajtott embör, — erősködöt! Tömörkény. — A tartozó tisztösségöt mög köll adni. — Hát jó — győződött bele Kószó — elmöhetök. — De Szabó Eiel is mönjön veled, hogy lássák, hogy jóban jársz, oszt kezességöt is vállalhattok értem. £s csakugyan nem nyugodott addig, amig Kószó Pista és Szabó Etel el nem mentek megkérni Kis3 Emmát. Ezzel a testvéri szolgálattal ért véget a Pisták korszaka.