Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-07 / 126. szám

Szeged, !923 funfus 7 SZBQED A szegedi vegykisérleti állomás keletkezése és története. (A Szeged tudósítójától.) A földmivelésügyi minisztérium kiadásában megjelenő „Kisérletügyi közlemények" alapításának huszonötödik évfordu'óján több mint ötszázo'dalas jubileumi számban jelent meg. A rendkivüi tartalmas folyóirat két szegedi vonatkozású cikket közöl Tóth Edének, a szegedi vegykisérleti állomás volt vezetőjének tollából. Az első cikkben Tóth Ede a szegedi mezőgazdasági vegykisérleti állomás keletkezését és történetét irja me?. A város törvényhalósági bizottsága 1884 márciusában tartott közgyűlésén határozta ei a „vegyészi hivatal" létesítését. Ebben az időoen ugyanis rendkívül elterjedt Szegeden az élelmiszerhamisitás, ezenkívül a gá?, a viz és egyéb kereskedelmi és technológiai cikkek ható sági vegyelemzését állandóan sürgette a fogyasztó közönség. A város tanáca a hivatal vezetését Csonka Ferencre, a szegedi főreáliskola vegytanárára bízta, aki az iskola jól felszerelt laboratóriumában rendezte be a város vegyészeti hivatalát. A város hatósága abban az időben a tápszerek és egyéb kereskedelmi cikkek vegyelemzésén kívül nagyon sokszor szakvéleményt kért a vegyésztől különböző egészségügyi intézmények létesítése alkalmával, igy a vízvezeték kérdésének megoldásáriá', a közvilágítás fejlesztésénél, a szegedi paprika ellenőrzésénél és legutóbb a vegykisérleti állomás átszervezésénél is. A vegyészeti hivatal 1901 ben nyilvánossági jogot kapott a belügyminisztertől és igy most már törvényes hatáskörrel kezdhette meg a működését, amely elsősorban az élelmiszerhamisitások leküzdésére irányú'*. A paprikahamisítás megszünletése volt az első d adal, azonban a helyzet sokkal nehezebb volt a tejnél, mivel a város határain, tehát a vegyészi hivatal hatáskörén kivül eső területről is szállítottak a városba fejet. Éppen ezért egyre gyakrabban merült fel az a k'vánság, hogy a városi vegyészi hivatalt az állam vegye át, mert igy a hatásköre is nagyobb területre terjedt volna ki. Az államosítás tervének erős lökéit adott a kenderés lentermelési szakintézet Szegeden való elhelyezése, a ni 1909-ben történt és dr. Lázár György polgármester volt a közgyűlésen leglelkesebb szószóiója annak, hogy a várcs meg felelő fö'det engedjen át az intézet céljaira. A háború azonban megszakította a-: államosításra vonatkozó tárgyalásokat. A vegyészi hivatal tuhjdonkápen csak 1912 ben kezdte meg fokozottabb működését, amikor Csonka Ferenc mint reáliskolai tanár nyugdíjba vonult és a reáliskola fölmondta a városnak az iskolai laboratoriumo». Egy hajszálon mult akkor, hogy a vegyészi hivatal nem szűnt meg teljesen. Dr. Somogyi Szilveszter akkori főkapitány azonban akciót indított a város hatóságánál, hogy a város külön vegyészi laboratoriumot rendeztessen be. Az akció sikerült is, a közgyűlés megszavazta a költségeket és a vegyészi hivatal a városi bérházban talált uj hajlékra. A laboratoriumot Csonka Ferenc tervei flapján szerelték fel, még pedig olyan jól, hogy még ma is sz akkori fölszerelés a magva az államosított intézetnek. Többször felujult időközben az államosítás terve, de csak 1920 szeptemberében valósult meg, amikor a kormány is ^fogadta a város föltételeit és a közgyűlés is hozzájáiult a kormány föltételeihez. A megállapodás szerint a vegykisérleti állomást véglege eu majd az ujszegedi kender- és lentermelési szakintézet épületében helyezik el. A vegykisérleti állomás igazgató vegyésze immár harminckilenc éve Csonka Ferenc gazdasági főianácsos, vezető vegyésze pedig dr. Fodor S. Káliráa királyi fővegyész, Tóth Ede utóda. A vegyészi hivatal, mint előbb emiitettük, szakvéleményt adott ann k idején a város hatóságának a vízvezetéki kérdés megoldásához és szakvéleménye alapján létesítették Szegeden az áriézi kutakból táplált vízvezetéket. Eleinte ugyanis az volt a terv, hogy a vízvezeték vizét a Tiíza, illetve a Maros vizéből veszik a Pif seféle szürőrerds<er segítségével. Csonka Ferenc azonban szakszerű kisírletek és vizsgálatok alapján megállapította, hogy ez a szűrőrendszer nem alkalmas sem a Tisza, sem a Maro3 vizének megtisztítására és azt javasolta, hogy a vízvezeték kérdését ártézi kutak fúrásával oldja meg a város. A próbífúrások beigazolták, hogy a várót geológiai altslaji u ;y mennyiség, mint minőség szempontjából megfelelő vizet adhat és igy a város hatósága az ártézi *ku!ak mellett döntött. Tó h Ede második cikkének a cime A festett paprika . . . Kimerítően foglalkozik e£zel a veszedelemmel, ameiy annyit árthat a magyar psprifca világhírének Cs részletesen ismerteti a feslett oaprika felismerésének módjait és eszközeit. Foglalkozik Csonka Fer nc nagyszerű n bevált kísérleti rend-zerável, amely abból áü, ho>y a paprikára fehér;zürőpapiron különböző kémiai hatóanyagokat öntenek. Az oldat színe elárulja a hsezná t festékanyagot. A közkórliáz jövője. (A Szeged tudósítójától.) Szerdai számum ban részletesen tájékoztattuk a közönséget szókról a tárgyalásoktól, amelyeket a város hatósága a közkórház államosítása, illetve az egyetemhez csatolása ügyében folytatott. Ismertetluk a pol gármester álláspontját, amely abban kulimnál, hogy a kórházon, akár az állam, akár az egyetem veszi át, feltétlenül tul kei) tdrii, mert a köibórház fenntartása évenkint húszmillió koronába kerül. Az ügy n?gy horderejénél fogva nem állhatunk mrg ennél «z első állomásnál, hanem tovább kell mennünk, hogy minden oldalról megvilágítsuk a kérdést, még pedig a lehető legnagyobb alapossággal. Rá kell mulatnunk mindenekelőtt arra a tévedésre, mintha a körkórház évente húszmillió koionájába kerülne a városnak. Nem tudjuk, honnan vette a polgármester ezt a számo*. A város mult évi zárszámadása szerint a közkórház 1923 december 31-én mindössze hétmillió negyvenezer korona függőkölcsönnel tartozott és ez az adósság 17 év alatt állott elő. Az évről-évre mutatkozó deficitet ugyanis a város mint függőbölcsönt minden évben fenntartotta és felvetette a zárszámadásba, e. zel is megőrizvén n igyon helyesen a jogát ahhoz, hogy ezt az összeget az államon követelhesse. A kérdés financiális résxét egyebekben plasztikusan világi-ja meg Scultéty Sándor főszámvevő következő nyilatkozata: — A kórnázat a város tarlja fenn azokból az ápolási dijakból, amelyeket a betegek ellátása cimén behajt a hozzátartozókon, v gy megkíp a munkásbiztosilótól, vagy az országos betegápolási pótadóból. Az ápolási d jakit addig, amig nem volt népjóléti minisztérium, a belügyminisztérium állapította meg, m<?g pedig rends érint ö szel, egy évre. Kü önösen a háború második felében, amikor a drágaság rollmos. n kezdett emelkedni, az ápolási dijak nagyon gyorsan túlhaladottakká váltak, ugy, hogy a hóiház sokszor hosszú időn át jóval többet költött el egy-egy be'egre, mint amennyit ápolási dij cimén megtérítettek. Megpróbáltak ezen ugy segíteni, hogy év közben kétszer-háromszor is feleme'ték az ápo'ás diját, dí a lassú közigazgatási szervezet képte1 n volt meg lőzni, vagv nyomon követni az árak rapid emelkeiését. Részben ez idézte elő, hogy a kórház függő kvlcsöne az utóbbi években rohamosan emelkedett. A másik háborús ok, amely a kórházi deficitet megduzza-ztotta, hogy n igyon sok katonát utaltak be a közkór házba, akikért srnki sem f zetett ápolási dijat; a harmadik, hogy a békekötéssel megszűnt a 1 hetősége annak, hogy be lehessen hajt ;ni sz ápolási dijakat olyanokon, akik EZ elszakított területeken laknak. Ezzel szemben az idén lé nyeges javulás állott be a kórház financiális helyzetében. Az ápolási dij ugyanis, amelyet a népjóléti minisztérium - legutóbb megállapított, 150 koronával magasabb, mint amennyit a kórház kért, tehát teljesen elég arra, hogy a kórházat kölcsön, vagy deficit nélkül fenn lehessen tartani, annyival inkább, mert a népjóléti miniszter az ápolási dijakra nemrég utalványozott ki tizenhárommillió korona előleget. A helyzet képe ezek szerint pénzügyi szempontból a következő: A kórház fenntartásának terhei nem lényegileg, hanem csak formailag nehezednek a városra, hi zen az emiitett három forrásból minden kiadás megtérül. Igaz, hogy a múltban legtöbbször hosszú ideig kellett várni arra, hogy a betegek ápolására előlegezeit összeget a belügyit iniszter az országos betegápolási pótadóból megtérítse és igaz, hogy a megállapított ápolási dijak elégte'enek voltak ahhoz, hogy a kórházat ' deficit nélkül lehessen fenntartani. De épp az idén állt be a teljes javulás, amennyiben a megállapított ápolási dij bőségesen elég s nem hogy várakozni nem kell a kiadások megtérítésére, hanem előleget kap kiadásaira a város. Az olyan értelmű kijelentés pedig, mintha a kóiház a városnak bármilyen anyagi terhet is jelentene, legalább is elhamarkodott, mert hiszen a hétmillió koronát is azért veszik fel a zárszámadásba mint a kórhá'nsk nyújtóit függ"> kölcsönt, mert ezzel is biztosítani akarják a városnak ahhoz való jogát, hogy ezt az összeget az államon követelje és tőle megkapja. Nyilvánvaló azonban, hopy képtelenség ezt a kérdést kizárólag pénzügyi alapon elbírálni. Érzi ezt a polgármester is, aki tervekkel vajúdik, hop;y bíztosilsa a kórház közkórházi jellegét és kiváló orvosi karának eddigi pozícióját. Az államosításról nem beszélünk. A közegészségügy elsősorban állami feladat és teljesen rendjén valónak fogjuk találni, ha a kormány egy államosítási terv keretében a szegedi kórházat is átveszi s mint közkórházat fenntartja. A polgármester azonban átadná a kórházat az egyetemnek, sőt értesülésünk szerint kizárólag erről van szó és ez ellen kell bejelenteni az óvást, élénken tiltakozva már most, hogy ezt a 120,000 lakosú várost megfosszák egyetlen közkórházától. A technika, hiába, még nem fejlődött odáig, hogy meg lehessen csinálni a fából vaskarikát. Az egyetemnek teljes autonómiája van és semmiféle kikötéssel sem lehet biztositani, hogy az egyetemi kórhoz egyúttal közkórház legyen. D :br:cen megjáría már azt az utat, amely előtt most Szeged '11. Átadta közkórházát az ottani egyetemnek és az eredmény, hogy ma kénytelen foglalkozni egy barak-közkórház felépítésének gondolatával. A s;egedi ha'óság tud erről és okosan tette, hogy, dr. Gaál Endra tanácsnoktól nyert értesítésünk szetint, tájékoztatásért átirattal fordu't Debrecenhez. Arról, hogy ez nem mumus, Szeged hatósági orvosi kara is kapott ízelítőt az. egyetem fertőző-betegek osztályától, amely célra átengedte az ujszegedi jdrványkórhdznak a szerbektől megmentett anyagát és berendezőiéi. Megtörténi ugyanis ismételten, hogy vörhenyes beteget a klinikára nem vettek fel, mert nem volt szükségük az anyagra, minthogy abban az időben a kanyaróról tartottak előadást. A város természetesen tehetetlen az egyetem e rendelkezésével- szemben s a kö zelmultban a kiütéses tífusz fenyegető veszélyével kapcsolatban, amikor az egyeiem járványosztálya eleve megtagadta az ily betegek, vagy az ily betegségre gyanúsak jelvételét, uj járvány kór ház létesítésének tervével foglalkoztak, sőt jelenleg is foglalkoznak. A városi közkórház orvosi kara, köztudomás szerint, hivatása magaslatán teljesíti nagyszerű embsrmentő munkáját. Szemtanúi voltunk már annak, hogy az egyetem Szegedre való telepítésével kapcsolatban milyen könnyű lelkiismeretei emeltek ki évtizedes pozícióból embereket, akik al .pos szaktudásukkal és hum'nus gondolkodásukkal neme ak a vároz, hanem a messze vidék részéről is eli m;ríen fejtetlek ki példás orvosi tevékenységet. Ennek nem szabad megismétlődnie. A köíkóriiázat meg kell hajyni eredeti hivatásának. Fönntartása a városra a legkisebb terhet sem rójja. Rendeltetésének több mint egy évtizede példásan megMeit és nem lehet megint kihúzni a gyékényt egy csomó szegedi orvos lába alól, akinek szakképzettségén, alapos munkásságán, tanultságán és tanulásán, meg nem közelíthető és soha meg nem ingó lelkiismeretességén, miHt a legbiztosabb pilléteken nyugodott a szegedi közegészség Ugye. — F&miííiós bankjegyek — Németországban. A márka legutóbbi zuhanása következtében keletkezett drágaság folytán a birodalmi bank legközelebb kénytelen lesz az eddig legnagyobb bankjegynél, az 50.000 és 100.000 márkáson kivül 500.000 márkás bankjegyet is nyomatni. Ezek a bankjegyek valószínűleg ju> niusban elkészülnek.