Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-26 / 142. szám

Egy«» s«ám ára 50 korona húdctrü árak: Fé.hasábon ) mm. 14, egy liqsábon 24,másf« hasábon 36 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kilvél betűkkel 24 K, Szövegközi közlemények soronként í 50 K ."Ny i It tér, családi értesités 25t! K. Többszöri feladásnál árengedmény Jierkesztöség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Prófétatzálló, I. emelet 6.) Teleion 13-33. A ,Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden •ap. Egyes szám ára 60 korona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 1000,Budapesten és vidéken 1050 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 junius 26, KEDD. 142-ik szám. Áldozatok. Anélkül, hogy prófétai ambíciók lappangtak válna bennünk, néhány budapesti lapnak a cikkével kapcsolatban, amelyek nem éppen hízelgő formában Sztambulinszky személyével hasonlították Össze a magyar föidmüvelésügynek legfőbb irányitóját, megjósoltuk, hogy a közeljövőben bizonyos dolgoknak kell történni nagyatádi Szabó István körül. Negyvennyolc óra sem telt bele és a nemzetgyűlésen Meskó Zoltán képviselő szóvá tette a kisgazdák miniszterét ért támadásokat, tegnap pedig mega Nagyatádi látta szükségesnek, hogy válaszoljon az ellene elhangzóit vádakra. A miniszter ugyan nem a nemzetgyűlésen beszélt, ahol könnyebben akadtak volna beszédének kritikusai, hanem a kisgazdák alakra leghatalmasabb képviselőjének, Csizmadia Andrásnak orosházi beszámolóján, ahol adva volt a kedvező talaj és alkalom érveinek kiteregetésére. Érthető módon nem is a Károlyi korszak idejében viselt miniszterségének ügyére helyezte a fősúlyt, hanem legfőként a Sztambulinszky-féle Összehasonlítás és a paraszt-diktatúra vádja ellen tiltakozott. Amig azonban a diktatúra vádját elháritotta magáról, üzent Hadiknak is, aki azt állította róla, hogy a földreformnak a tervezett novelláris végrehajtása termelési csőd elé viszi az országot. A földreformot elsülyeszteni nem lehet, mert a kisgazdapárt elég erő?, hogy kitűzött célját el is tudja érni. Az erősen megrövidített távirati tudósítások alapján körülbelül ebben lehet összefoglalni a miniszter orosházi beszédének gondolatmenetét. Két érdekes ís leszögezni való dolog van ebben a bestédben. Az egyik a kisgazdapártnak külön egyaég gyanánt való emlegetése és a kisgazdák külön hatalmának a hangoztatása. Némi csodálkozással kell ezt tudomásul venni az újságolvasónak, aki ugy tudja, hogy egységes kormánypárt vezeti az ország dolgait és akit szüntelenül fejbe bunkóznak annak a bizonyításával, hogy mekkora egység uralkodik a hatalom birtokosainak táborában. Hogy lehet az, hogy egy kormányzópártnak a minisztere a miniszterelnök kijelentéseivel szemben nem mint a kabinetnek a tagja, hanem mint egy frakciónak a vezére beszél és erejét hirdeti nagyrészt olyan egyénekkel szemben, akik nem párton kivül állanak, hanem a pártköteléken belül foglalnak helyet? Hogy ez miként lehetséges, azt bizonyára tisztázni kell a párton belül. Az utolsó hónapok tapasztalatai alapján nem kételkedhetünk benne, hogy ez a tisztázás sikerülni is fog. Ahol a hatalomban való részesedésről van szó, ott sokkal különb ellentéteket is el lehet simítani. Sokkal érdekesebb a nagy általánosság szempontjából Nagyatádinak másik kijelentése, amelyet a félhivatalos kőnyomatos érdemesnek talált szószerinti szövegében is közölni: „Lehetetlennek tartom, hogy az intelligencia be ne látná, mily áldozatokat hozunk a fixfizetésüek érdekében s pótoljuk azokat a hiányokat, melyek a drágaság folytán állottak elő." Az aposztrofált intelligencia és a hiányaiban megpótolt fixfizetésüek osztálya olvassa ezeket a sorokat és mindenekelőtt lisztázni szeretne bizonyos kérdéseket. Nagyatádi miniszter a többes szám első személyében beszélt. Mi hozunk áldozatokat és mi pótoljuk a fixfizetésüeknél a drágaság folytán előállott hiányokat. Ki ez a mi, a kisgazdák-e, akiknek ő a vezére, a kormány-e, melynek szintén a tagja, vagy a kormányzópárt, melynek egy részétől .beszédének első részében elválasztotta magát? Elvégre nem ártott volna ezeket a kérdéseket kissé precízebb formában is körvonalozni. Qui bene distinguit, bene docet, — mondja a régi közmondás, amely még kisgazda viszonylatban is igaz marad. A formai résznél azonban sokkal érdekesebb a kijelentés tartalmi részének a feszegetése. Ha a kisgazda társadalom volt, amely áldozatokat hozott, melyek voltak ezek az áldozatok és milyen arányban állanak az ellenértékhez. Ma ugyanis még az áldozatokat is ellenérték fejében hozzák. Csak talán nem az, hogy a kisgazdák kénytelenek voltak a zürichi kurzus rejtelmeit is megtanulni és azt alkalmazni az intelligenciával szemben, amelynek nem volt alkalma szellemi munkájának értékét a tyúkok nemzetgazdasági tevékenyt égével hasonló arányban emelni? Ha ven az utolsó esztendőknek örvendetes gazdasági erednénye if», ugy az bizonyára a gazdatársadalom megerősödése. Senki sem irigyli tő!e ezt a megeiőtödést és <z ország csak örülhet, hogy a gazdák két-három esztendő alatt anyagilag függetlenek lettek és játszi könnyedséggel vissza fizették jelzálog terheiket. Visszafizették pedig a jó koronában vállait terheket nagyon sok esetben egy-két liba, vagy malac árával. Ugyanakkor pedig elérték, sőt sok esetben tul is haladták a világpiaci paritást, amelyet a sokat szidott értéktőzsde nem tudott elérni, az ipar csak meg tudott közelíteni, az intelligencia pedig ma is csak álmában tud mint valami elérhetetlen dolgot elképzelni. A fixfizetésess intelligencia kapott pótlékokat, fizetésjavitásokat, az kétségtelen, de hol állanak ezek a pótlékok a tojás és a választási malac áremelkedésétől? Amit pedig ez az intelligencia kapott, az nem áldozat volt, hanem a kötelesség minimuma azzal az osztállyal szemben, amelynek ez az ország a legtöbbet köszönhet, de legkevesebbet adott. Nagyatádi helyesen mondta, vannak áldozatok, de az áldozatokat mostanáig mindig az intelligencia hozta és viselte a?ok terheit. Kommentár gyanánt ennyit feltétlenül hozzá kell fűzni az orosházi beszédhez. Szabadlábra helyezik a letartóztatott bolgár minisztereket. Az uj kormány vasárnapi minisztertanácsa a nép sürgető kívánságára ugy határozott, hogy szabadlábra helyezi a fogva lévő minisztereket, a Qesov és a Marinov-kormánynak egykori tagjait, akiket Sztambulinszky törvény ellenére tartóztatott le. A Corriere delta Sera-nak az a hire, amely szerint a bolgár kormányt újjászervezik és Danev keiül az élére, egészen valótlan. Soha ilyenfajta kombinációról nem volt szó. A Bolgár Távirati Ügynökség jelenti: Mindazok a hirek, melyeket a Diminiata cimü román lap a bolgár kormánynak Jugoszláviával ízemben való agresszív szándékairól terjeszt, teljességgel alaptalanok. A Szófiában levő külföldi diplomaták és újságírók meggyőződhettek Bulgária békés szándékairól. Az az állítás, mely szerint Valkov ezredes hadügyminiszter kijelentelte volna, hogy Bulgária lélegzeni sem tud, ha legalább autonómiát nem szerez Macedóniák, nevetséges koholmány. Egyébként a bolgár külügyminiszter a bolgár külpolitikáról tett nyilatkozatában határozottan kidomborította Bulgáriának Jugoszlávia iránt való békés szándékait és nyomatékosan kijelentette, hogy Bulgária a neuilli szerződést és a szomszédaival kötött megállapodásokat tiszteleletben fogja tartani. Csökkentek az Etna kitörései. A legu'ohő szicíliai jelentések szerint az Etna nükfdése erőkként. A mecsinai és cataniai jelentések megegyeznek abban, hrgy oz Etna már kevésbé háborog s a kitörések is alább hagytak. Nyolc nappal sz első erupció után tegnap olyan felhőszakadás zudult a messinEi x tartományra, amilyen emberemlékezet óla nem volt. Valóságos kataroktakban 2uhant a víztömeg az Elnára és a Jüstölgő kráterből feketén gomolygott a sürü jüst. Közben a villámok cikkáztak és olyan mennydörgés volt, hogy ugy tűnt fe', minlha újra dübörögne az Etna. A felhőszakadás után hatalmas szélvihar kerekedett, amely messze elvitte a hamut és a füstöt. Barbagallo tanárnak sikerült felju'ni sz Etna-observatoriumba és hírül hozta, hogy az épület romba dőlt. A padlózaton széles szakadékok támadtak, a külső falak beomlottak, a műszerek kihullottak foglalataikból. Ez a robbanás azonban nem az Etna erupciójának a következménye, hanem a földrengésé, mely egy működő kráter centrumában ment végbe. Barbagallo megállapította, hogy az 1818. évi kráter ismét megnyílt és a legnagyobb tevékenységben van. Észlelete szerint ennek a kráternek mélyén uj nyílás keletkezett és ebből nagy tömegekben tódul ki a fűst és láva. Uj német terv a jóvátétel megoldására. A Journal közlése szerint Liíwin Pál berlini bankár jóvátételi programot dolgozott ki, amelyet átadott a jóvátételi bizottságnak. Liíwin elveti az eddigi tervezeteket, amelyek az ántántnak részesedést biztosítanak német vállalatokban s javasolja, hogy valamennyi német vállalat részvénytőkéjének, vogy kötvényeinek harmadrészét a birodalomnak engedje át. A birodalom azulán ezeket a kötvényeket a nemzetközi jóvátételi bizottságnak kell, hogy átadja, amelynek székhelye Berlin volna s amely mindazoknak az országoknak a képviselőiből állana, amelyek a Németországnak nyújtandó kölcsönben résztvettek. Ennek a bizottságnak formája és jogköre a részvénytársaságok analógiájára állapíttatnék meg. A bizottság jóvátételi célokra arannyal fedezett kötvényeket bocsátana ki. E kötvények amortizációja után a nemzetközi részvénytársaság idegen tágjai kilépnének s Németországra szállana át a vezetés. A kötvények harmad-, vagy negyedrészét Németországnak bccsátanák rendelkezésre, hogy bankjegyforgalmát orvosolhass?. A Journal szerint a jóvátételi bizottság francia szakértői a tervezethez elvben hozzájárulnak, majd hozzáteszi, hogy ezek a szakértők nem kételkednek, hogy olyan kölcsön, amelynek záloga Németország egész magánvagyona volna, sikerre számíthatna. Mint az Echo de Paris közli, lord Crave angol nagykövet Poincíréval folytatott tanácskozása nem vezetett végleges eredményre, hanem csak annak megállapítására, hogy a két fél felfogásában nem történt változás. A Temps londoni értesülése szerint jól informált körökben nincsenek ellene az angol és francia miniszterelnök személyes találkozásának és Baldwin uj tanácskozást c?ak akkor hagyna jóvá és csak akkor venne benne részt, ha kilátás van sikerre. Az Egyesült Államok kormánya kész elfogadni a britt kormány javaslatát és az angol háborús adósság fejében beéri a nyugat-indiai britt szigetek átengedésével, amelyeken Amerika erős flotiabázist akar létesíteni. Párisban ez a fordulat azért kelt különös figyelmet, mert ha létrejön a megállapodás Anglia és az Egyesül'