Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-23 / 140. szám

Szeged, 1913 jnnha 23. SZBQBD Nyomoznak a régi bűnügyekben. A „Három Kapás"-ban szőtt puccs előkészítői és szervezői már mind előzetes letartóztatásban vannak a rendőrségen, az elfogotiak közül senkit szabadon nem bocsátottak, viszont ujabb elfogatás sem történt ezzel az üggyel kapcsolatban. Sokkal érdekesebb és a rendőrséget is sokkal közelebbről érdekli a Kovács-testvérek és a velük együtt őrizetbe vett fiatalemberek ügye, akikről szintén az a hir terjedt el, hogy a mai napon már őket is átkísérték az ügyészség fogházába.|EgyelőreJszó sincs a három Kovácstestvér, Becker volt főhadnagy és társaiknak az ügyészség fogházába való áikiséréséről, mert a nyomozati anyag oly nagy, hogy ezzel még néhány napig lesz kénytelen a rendőrség foglalkozni, hogy tisztán lásson a dologban. A rendőrséget a Nemzeti Multunk cimü kultúregyesület!) en történt visszaélések és azok a bűncselekmények érdeklik, amelyek miatt ezek az emberek már több alkalommal voltak a főkapitányság őrizetében. A főkapitányságról nem kerülnek el mindaddig, amig a nyomozás teljes biztossággal meg nem állapítja, van-e részük a Kovács-testvéreknek a Reismann-gyilkosság elkövetésében. Hasonlóképpen arra is világosságot kiván a rendőrség deriíeni, van-e részük a többieknek a bombamerényletek sorozataiban és az éjszakai botrányokban, amelyek véres eseményekkel végződtek és amelyeknek tetteseit annakidején nem sikerült megtalálni. Újra felsorakoztatják azokat a tanukat, akik a Reismannflgyben már szerepellek, valósággal egészen elölről kezdik a nyomozást, amely a bűntény után nemsokára holtpontra jutott. A rendörségen azt remélik, hogy ennek a nyomozásnak most már lesz eredménye. Tegnap éjszaka a főkapitányság politikai detektivtestülete általános házkutatást tartott mindazoknál, akik a Kovács-testvérek ügyében bele vannak keverve. A Kovács-testvérek lakásán a házkutatás nagy eredménnyel nem járt. Ezzel szemben azonban az egyik elfogott, egy volt egyetemi hallgató lakásán, amikor házkutatást tartottak, nagyobb mennyiségű dinamitra és ekrazltra találtak. Hogy mire kellett volna ez a dinamit és ekrazit, erre vonatkozóan semmiféle vallomást nem akar tenni a fiatalemer. A rendőrségen olyasfélét mond, hogy az a csomag, amelyben ezek a robbantóanyagok voltak, véletlenül maradt a lakásán. A délutáni nyomozás alkalmával a rendőrség megállapította, hogy a gyűjtések és az előadások jövedelméből tulajdonképen külteleki házat akartak vásárolni Kovácsék és társai, valamint egy csukott nagy autót, amelyre előadásuk szerint a jövőben nkulturális működésüknél" szükség lett volna. Hogy mire kellett volna a külteleki ház és az autó, nem magyarázták meg bővebben, a rendőrségnek azonban az a véleménye, hogy nem annyira pro1 paganda céljaira lett volna erre a házra és az autóra szükségük, hanem egyéb célok szolgálatába óhajtották volna a jövedelemből vásárlandó házat állítani. Mentési kísérletek a város szekerével. (A Szeged tudósítójától.) A polgármester tapaszlalatokkal és tervekkel megrakodva tért vissza fővárosi útjáról. Az itthon talált állapotok még jobban megerősítették abban a vonaton kialakult szándékában, hogy a város jövedelmeit törik-szakad, egyensúlyba hozza a kiadásokkal. A városháztartás törött tengelyű szekere ugyanis eljutott abba a kátyúba, amelyből nem egykönnyen megy a szabadulás. Korábban, mint hittűk volna, bekövetkezett az az idé, amikor tökéletes csődöt mond a város érzelmi alapokra fekteteti pénzügyi politikája. A főpénztár üresen tátong és annak a néhány madárlátta miiliócskának, ami a polgármester tarsolyából került elő, legfeljebb rövidlejáratú, lázcsökkentő hatása lehet, de radikálisabb gyógykezelés nélkül maga a szervi baj nem javuí meg tőle. Vajmi kevés vigasztalás az, hogy az ötezáztizenötmillió koronás póthitel fedezetére kijelölt többleijövedelem csak októberbe^ és novemberben folyik be, mert hát az élet nem ad moratóriumot. Hetenkint kétszer van rendes tanácsülés és majdnem minden egyes ülésen tiz húszmillió koronát kell a tanácsnak kiutalnia bizonyos halaszthatatlan kiadások fedezésére. Az események kényszerítő hatása alalt immár egyhangú az a meggyőződés a város ügyeit intéző körökben, hogy a városi jövedelmek radikális rendezése nem halasztható tovább A polgármester már régen belátta a földbérrevizió elkerülhetetlenségét, de azért az érzelmi motívumok hatása még mindig érezhető és különösen érezhető volt a pénzügyi bizottság pénteki ülésén, amely az emelés jegyében folyt ugyan le, de a földbéremelés szükségességének reménytelen csökkentése reményében. Aranyparitás. Az ülésen egyébként nem valami nagy érdeklődés mutatkozott. A bizottság tagjai közül mindössze ketten jelentek meg, ami csak elősegítette a polgármester terveinek keresztülvihetőségét. Az ülés megnyitása előtt privát beszélgetés során Balogh Károly fejtette ki a város pénzügyi egyensúlyának biztosítására vonatkozó álláspontját, amely ebben a mondatban foglalható össze: nAkl a város vagyonából aranyparitásos jövedelmet élvez, az fizesse aranyparitásban a városi vagyon használati diját Is*. Néhány adatot sorolt fel a város lehetetlen földbérpolitikájának jellemzésére. A buzavalutára való áttérés elölt hasznosított városi földek közül volt olyan, amelynek hatvan korona volt a békebeli bére. Ez a bérföld ma mindössze huszonhat kiló búzát jövedelmez holdankint a békebe három és félmázsa bérérlék helyeit. A váró- .Vlii fefceleföldek átlagbére kilencven korona, vagyis ötmétermázsa buza értéke volt, ma a bér mindössze egymétermázsa buza. A város pinzügyi egyensúlyát tehát csak ugy lehet megmenteni, ha a régebben hasznosított földek békebeli bérét hajtja be aranyparitásban és a később hasznosítandó földeket is aranypartáson árverezteti el a város, még pedig ugy, hogy a kikiáltási ár a békebeli átlagbér legyen. Zárszámadás, inségadó, kölcsön. Balogh Károly éppen befejezte nagy érdeklődéssel és helyesléssel hallgatott fejtegetéseit, amikor megérkezett a polgármester és megnyitotta az ülést. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok először a város mult évi zárszámadását ismertette, amely szerint tizenkétmillió korona volt a pénztári maradvány. Mivel a törvény értelmében a zárszámadás tizenötnapi közszemlére függesztendő ki, a juniusi közgyűlés már nem tárgyalhatja le és igy a közbeeső két hónapos szünet miatt — szeptemberre marad. A bizottság hozzászólás nélkül tudomásul vette az előterjesztést. Ezután az inségadó-szabályrendelet módosítására került a sor, majd a gyámpénztártól fölveendő huszonötmillió koronás kölcsön feltételeit tárgyalták le. Ezzel ki is merült volna a j bizottsági ülés hivatalos programja, de a legI

fontosabb dolgok mégis csak ezután következtek. Először is a polgármester jelentette be annak a tárgyalásnak az eredményét, amit a pénzintézetben folytatott az ujabb hatvanmillió koronás folyószámla-hitel ügyében. Ezután Scultéty Sándor főszámvevő terjesztett elő figyelemre méltó indítványt. Ami kellemetlen a polgármesternek. — Amikor a város ilyen súlyos anyagi gondokkal küzd — mondotta a főszámvevő —, amikor a főpénztár fizetőképességét alig-alig tudjuk fenntartani —- mondotta —-, szükségesnek vélem, hogy foglalkozzunk ujabb jövedelemforrások felkutatásával. Legkézenfekvőbb lenne, ha a földadó után bizonyos nagyságú pótadót vetne ki a város. Az idevonatkozó adótörvény kimondja, hogy a törvényhatóságok csakis a föld kataszteri tiszta jövedelmének kétszerese után vethetik ki a pótadót. Szegeden, a város birlokával együtt, a földek kataszteri tiszta jövedelme mindössze 1,600000 korona. Hódmezővásárhelyen a földadó után kivetett pótadó háromezer százalékos, indítványozza, hogy Szegeden ötszáz—ezerszázalékos pótadó kivetését javasolja a bizottság, ami 16—32 millió korona évi jövedelemtöbbletet jelentene. Az inditvány nyomán hosszabb viia támadt. A polgármestert láthatólag kellemetlenül érintette e jövedelemforrás fölfedezésének a terve. Hirtelen ugy emlékezett rá, hogy a törvény egyenesen megtiltja az állami egyenes adók különböző százalékú pótadőval való megterhelését. (Az általános pótadó ugyanis Szegeden mindössze ötven százalék — a földnél természetesen a kataszteri tiszta jövedelem ötven százaléka, tehát 800 0C0 korona.) A bizottság jegyzőjét tehát gyorsan a törvénykönyvért küldte, Balogh Kárqjy pedig időközben kifejtette, hogy a pótadó nagyságának megállapítása a város autonóm joga. Elmondotla, hogy ma már két olyan állami adó van csak, amely városi póladó alapjául szolgálhat: a házadó és a földadó. A ház — mint adóalap — nagyon keveset jövedelmez, tehát nagyobb pótadóval nem igen terhelhető meg, a főidnek azonban még az aranyparitást is meghaladó jövedelme van. Véleménye szerint leghelyesebb lenne, ha a föld kataszteri tiszta értéke után aranyparitásban vetnék ki a pótadót, amely igy ötven százalék is lehetne. Közben megérkezett a törvénykönyv és kiderült belőle, hogy a polgármester aggodalma teljesen alaptalan volt. — A főszámvevő indítványát tehát — mondotta ki gyorsan a taktikus határozatot a polgármester — a bizottság a tanács figyelmébe ajánlja. Oyerünk tovább ... A kimondott határozathoz a bizottság is hozzájárult ... Lázcsőkkenté gyógykezelés. Ezután a polgármester tárta fel szándékait, amelyek szintén a város pénzügyi helyzetének szanálását célozták, de eszközei közül hiányzott a föld, Elmondotla, hogy az étet rácáfolt minden előzetes költségvetésre. A város terhei veszedelmesen megnövekedtek, szükség van a jövedelmek gyarapítására. Éppen ezért tervezetet dolgoztatott ki a vámfelügyelővel a piaci helypénzek, a mérlegelési dijak és egyéb hasonló vámok ujabb felemelésére. A vámfelügyelő által sebtében összeállított emelési tervezet szerint ezek az illetékek ICO—500 százalékkal növekednének. Balogh Károly a gyakori emelés rossz hatásától tart. Javasolja, hogy a tarifákat egyszer és mindenkorra aranyparitásos alapon állapítsák meg. — Ilyen értelmű határozatot még sohasem hagyott jóvá a kormány, ezt sem hagyná jóvá, mert joggal félne attól, hogy a példa hatása alatt a közalkalmazottak is aranyparitásos fizetést követelnének — ellenkezett ismét a plgármester. — Amire nem akarnak most rátérni az urak, majd kikényszeríti azt az élet — mondotta jóslatszerűen Balogh Károly. — Az emelés sürgős, mert a pénz kell — mondotta ismét a polgármester —, ne félj Károly, a földbéreket is emeljük. — Nem félek én, de előre látom, hogy összeroppanunk. — Nem roppanunk össze I Ha az egész világ össze is dül körülöttünk, mi állva maradunk egyedül, mint Ararát hegye. Ezt fogadom. — Nagy a te bizakodásod, polgármester ur — mondotta Balogh Károly és ezzel befejeződött az előcsatározás. Következett a polgármester lázmérséklő-javaslat részletes tárgyalása. A bór... A piaci belypénzek emelésének kérdésével szó került az árdrágítókról is. Balogh Károly mesélte el, hogy szemtanuja volt a következő esetnek: A termelő 400 koronáért kínálta a fogyasztónak a cseresznye kilóját. Hirtelen közbesivított egy kofa: — Én ötszázat adok érte. — En hatszázat — kiáltott a másik és a cseresznye a licitáció után 800 koronáért kelt el. — Hát elbírják azok a helypénz felemelését. Az ilyen gyalázatos árdrágítókat tüstént az „uzsi biróság" elé kellene állítani. — Le kéne nyúzni róluk a bőrt — mondotta Bokor Adolf. —Akkor is a saját bőrünket húznád le róluk — vélekedett Berzenczey Domokos —, mert hát ők már lenyúlták a mi bőrünket és most a mi bőrünkben járnak. A pénzügyi bizottság a javaslatot elfogadta és a veszedelmes ülés megbékült derűvel ért véget.