Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-23 / 140. szám

Egy«g »«áii8 éra 40 koronaM Bierkeiztfiség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (Próféta•zálló, 1 emelet 6.) Telefon 13-33. A „Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden nap. Egyes szára ára 40 Votona. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 800, Budapesten és vidéken 850 kor. SZEGED Hirdetési árak: FeJiasábon 1 mm. 14, egy hasábon 24,mástél hasábon 3t> K. Szüvegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 12, kövér betűkkel 24 K. Szf.vegkozti közlemények soronként Í50 K.Nyilltér,családi értesítés 250 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Mayerling. Szeged, 1923 junius 23, SZOMBAT, 140-ik szám. A magyar nép még mindig legendákat mesél a trónörökösrfl, aki .elbujdosott, mert nem valósíthatta meg terveit ís szándékait: Kossuth Lajos szabad és független Magyarországának megteremtését, nem valósíthatta meg, mert akarata atyjának, az öreg királynak még erősebb akaratával került összeütközésbe és az atyja ellen nem akart harcolni a fiu, inkább elbujdosott valahová a mármaiosi havasok közé, ahol oly szívesen tartózkodott magyar vadászpajtásaival és ott várja még mindig, mikor jön el *z alkalmas pillanat, hogy igaz alakjában előléphessen. De nemcsak a nép száján forog a népszerű királyfi regényes története, az egész világ félmüveit közönségének vandi kíváncsisága fordult 1889 január 30 ától, a mayerlingi tragédia dátumától a romantikus véget ért főherceg szomorú sorsa felé. Sokan próbálkoztak meg a tragédiát körülvevő misztikus fátyol fellebbentésével, mindenki, akinek csak a legkisebb köze is volt az udvarhoz, memoárokat adott ki, vagy újságcikkeket irt a mayerlingi tragédiáról, mert nem Írhattak olyan abszurd és nevetséges történetet Rudolf trónörökös haláláról, mely ne talált volna készséges hívőkre. Az a nagy rejtélyesség, amivel természetszerűleg a császári udvar a szerelmi tragédiát körülvette, kiiünő termőtalaj volt mindannak a gaznak és konkolynak, ami egyes pénzéhes, vagy reklámhajhászó memoárirók, vagy írónők jóvoltából — mert a többségét ezeknek a fércmüveknek természetesen nő irta, mint ahogy főként nők is olvasták — a kapucinus sirbolii és a heiligenkreuzi két sir között felburjánzott. Átlag minden öt évben jelent meg a nemzetközi könyvpiacon — mert Ausztriából és részben még Magyarországról is ki voltak a Rudolf trónörökös halálával foglalkozó könyvek tiltva — egy-egy ilyen „hiteles", „leghitelesebb" és „egyedül hiteles" leirása a trónörökös és a szép Vetsera Mary halálának, melyek egyedül abban egyeztek meg egymással, hogy megállapítsák a többi könyvről, hogy semmi, de semmi sem igaz bennük és hogy egyedül az igaz és való, amit ók irnak meg. Ez a szenzáció olyan pontosan bekövetkezett minden öt évben a világsajtóban és a külföldi könyvpiacon, mint minálunk uborkaszezonban minden évben megjelent, ha nem is a Quarnerobtn, de az újságok hasábjain a fiumei cápa. Néhány napig, vagy néhány hétig azután mindkét esemény széles hullámokat vert maga körül, mindaddig, mig vált mi százezerkoronás sikkasztás, vagy mágnáselza-gyilkosság nem vonta el a szenzációéhes bulvárlap-publikum figyelmét. Hogy egy trónörökös hálószoba titkai érdekelték az utca százezreit a szürke és eseménytelen békeévekben, arra még talán lehetett mentséget találni, de joggal hihettük volna, hogy a háború vérözönének négy éve és a „béke" még szomorúbb és nyomorúságosabb évei komolyabb gondolkodásra szoktatták még a félmüveit újságolvasót ii. De ez, ugy látszik, nem következett be és elmondhatjuk a publikumról is, amit a Bourbonokról állapítottak meg először, hogy „semmit sem felejtett és semmit sem tanult;" ma éppen olyan léha és szenzációhajhátzó, mint volt a gondtalan és boldog háború előtti években. Erre mutat legalább is az a tény, hogy egy hónap óta minden metropolis egyegy lapjában folytatásokban megjelenik a mayerlingi éjszaka egy „legújabb", „egyedül hiteles", „okmányokon és feljegyzéseken alapuló" leirása. Hatalmas reklám előzte meg természetesen ezt a szenzációkban bővelkedő családi eseményeket tárgyaló történetet is és nem tudjuk, mi visszataszitóbb az egész dologban: maga a fércmü, mely nagyobbrészt nem is hoz novumot, hiszen egy már évtizedek előtt nyomtatásban megjelent memoárt idéz ezideig vagy hUsz folytatásokon át, vagy a magyarországi reklámja, amely a ponyvairodalom ismert címlapjai stílusát utánozza igen sikerülten, de ugy érezzük, hogy a pálmát talán mégis az viszi el, hogy minálunk éppen az a lep tárja szét a királyi hálószoba \ lüggPnyé*, amely itt a legitimizmus elvére esküszik és amely ekő és legnagyobb feladatának azt vallja, hogy a Habsburgok restaurációja érdekében a legnagyobb propagandát kell kifejteni. Nem tudjuk, mennyiben egyeztethető össze ezekkel az elvekkel ts célkitűzésekkel Rudolf trónörökös tragédiájának legújabb ponyva feldolgozásának a közlése, mert a mayerlingi véres ágy lepedőin ért teregetésekor egy-két csepp vér mégis ctak a legitimizmus szűzi fehér lobogóját szennyezi, de ha már nem is tekint az illető lap a királyi családra nagyobb tisztelettel, mint bármely írás földi halandó családjára, Rég akkor is tiltakozni kell a jóizíés nevében az ilyen leleplezések hírlapi közlése ellen, mert a hálószobák függönyei mögött lejátszódó események még akkor sem valók a nyilvánosság elé, ha szereplői cssk egyszerű polgáremberek és nem királyi trónok várományosai. Emberek legszentebb magánügyeit az utca közönségei elé vinni lehet népszerű dolog és lehet brilliáns üzlet, de az a lap, amelyik igy akarja elterjedettségét elfmozditani és kasszáit megtölteni, eleve le kell, hogy mondjon arról, hogy a komoly lapok sorában emlegessék nevét és bele kell nyugodnia abba, hogy a szenzációhajhász ó és az olvasóközönség alacsonyrendű igényeinek kielégítését szolgáló barbár lapok kőzött szerepeljen, még ha akadnak is munkatársai, akik teljes fejjel magaslanak ki a magyar zsurnalisztika sorsiból. Ez csak még szomorúbbá teszi az amúgy is elig^é nem sajnálható tényt, hogy egy lap, melynek minden előfeltétele meglenne ahhoz, hogy komoly és nivós cikkeket hozzon, melyek talán az első időben nem lesznek olyan népszerűek és amelyek ma még talán szürkének és unalmasnak látszanak a műveletlen és — ami ennél még rosszabb — a félmüveit publikum előtt, ahelyett, hogy megpróbálná magához emelni olvasóközönséget, leszáll az ő nívójukra. Készséggel elismerjük, hogy a mai nyomoruiágos sajtóviszonyok mellett kétszeres figyelemmel kell minden lapnak az anyagiakra tekintenie, de csak azt verni tekintetbe, hogy mi hoz be több pénzt a kiadóhivatalba, mégsem szabad, mert az ilyen lap elvesztette minden létjogosultságát és aki igy gondolkozik és igy vezeti saját lapját, az lehet igen kitűnő tőzsdés és jeles kereskedő, de nem vindikálhatja magának a közélet cenzorának hófehér tógáját. Mayerlingi cikkeket ma nem csupán egyetlen magyar lap közöl, hiszen lényeges különbségnek azt igazán nem lehet mondani, hogy királyi hálószobák titkainak szellőztetése helyett, rablógyilkosságok oldalas leirása, beteges hajlamú öregemberek szokásainak színes riportokban való ismertetése és pikáns részekben bővelkedő válópöröknek angol lapokból való fordítása foglalja el az amúgy is a szűknél is szűkebbre szabott lapok oldalait. Kétségtelenül meg volt a múltban is az üzleti sajtónak a valóban hivatása magaslatán álló lapoktól való éles elkülönítése, de mig a derűs és felhőtlen békeévekben lehetett erre mentséget találni, a mai viharfelleges, szomorú években kétségbe kell, hogy ejtsen minden elfogulatlan szemlélőt az, hogy éppen azok a lapok nívója süllyed mindinkább, melyek a múltban őrtornyai voltak a kultúrának és civilizációnak. feltételei. megszüntetését, *) a numerus clausus eltörlését, c) a sajtószabadság teljes helyreállítását. 4. Az államforma kérdésében a népszavazás utján való döntést az ántánt ellenőrzése alatt, Habsburgok kizárásával. 5. Minden irreguláris különítmény leszerelését. 6. Radikális földosztást. Politikai körökben ugy tudják, hogy a magyar emigránsok és a cseh kormány között létrejött megállapodással azonos eredményű tanácskozások folytak Károlyi Mihály és Nincsics szerb külügyminiszter között. Prágai diplomáciai körökből szerzett értesülésünk szerint az emigráció vezetősége a csehszlovák kormánnyal kötött megállapodást elaborátum alakjában az ántánt illetékes fórumai, illetve a nagykövelek tanácsa elé fogja terjeszteni. MWMMMMMMIMMMÍ^^ Közeledés a ruhrvidéki fegyverszünet ügyébenA Reuter-iroda fenntartással közli az Evening Standard egyik jelentését, amely szerint a né met birodalom közvetlen összeköttetésben áll Franciaországgal, hogy rövidesen szorosabb érintkezésbe is lépjen vele. A német javaslatokból természetesen még semmi sem jutott nyilvánosságra, de valószínűnek tartják, hogy a javaslatok a ruhrvidéki fegyverszünet feltételeire vonatkoznak. Az Havas jelenti Londonból: Azt a hirt, amely szerint Anglia felszólította Franciaországot, hogy egyezzék meg a német birodalomma1, megcáfolják. A belga nagykövet tegnap délután a külügyminisztériumban felkereste Poincaré miniszterelnököt. Ertöl a tanácskozásról azt mondták a sajtó képviselőinek, hogy csak az eszmék lisztázására szolgált. Politikai körökben megetösitik A 8 Órai Újság az emigránsok prágai tárgyalásairól és az ott létrejött megegyezséröl a kővetkezőket jelenti: A magyar emigránsok és a cseh kormány, illetőleg Jásxi Oszkár és Benes cseh kü ügyminiszter között megállapodás jött létre. A cseh kormány a magyar emigránsokkal folytatott tanácskozás során a kővetkező feltételekhez kötötte a Magyarországgal való békés viszony létesítését, Illetve annak lehetőségét, hogy Magyarország hozzájuthasson a gazdasági talpraállításhoz szükséges kölcsönhöz: 1. Általános, egyenlő és titkos, nőkre ia kiterjedő választójog. 2. A Clark által annak idején választott formula alapján koalíciós kabinet alakítása, melyben a szocialisták is helyet foglalnának. 3. Mindennemű kivételes törvényes intézkedés megszüntetését és pedig a) az internálások azt a hirt, hogy az angol kormány a kérdőívekre megsürgette a választ Párisban. A sajtó képviselőinek tegnap esti fogadtatása alkalmával azt mondták a külügyminisztériumban, hogy Angliának ilyen lépéséről semmit sem tudnak. Egyelőre csupán eszmecsere folyik a szövetségesek közölt, amelynek kizárólag előkészítő jellege van és Olaszország abban külön nem vesz részt. Az vezeti e tekintetben Olaszországot, hogy a jóvátételi probléma minden vonatkozása közül kizárólag a szövetségközi háborús adótságok érdeklik és erre Anglia jóindulatára szorítkozik, tehát mindenben alkalmazkodik az angol felfogáshoz. A Petit Párisién feltűnő helyen közli, hogy Baldwin és Poincaré között legközelebb létrejön a találkozás, még pedig nem Párisban, hanem valahol közelebb Londonhoz, a partvidék valamely helységében.